Békés Megyei Hírlap, 2003. augusztus (58. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-14 / 189. szám

6. OLDAL - 2003. AUGUSZTUS 14., CSÜTÖRTÖK G Y 6 G Y ITAS IMLAP Vajon miért pusztítjuk önmagunkat? I. Amit tudnunk kellene az érbetegségekről és a megelőzésről Tehetnénk föl a kérdések özönét, pedig a tudomány már sok mindent tisztázott. Még manapság is az érsebészetről, mint új szakmáról beszélünk, bár csupán újabb a régi több száz éve­seknél. Magyarországon mindössze fél évszázados hathatós, modern érsebészeti tevékenységről beszélhetünk. Békés me­gyében egyéni kezdeményezés alapján indultunk, látva sok szenvedő betegtársunkat, akiken az akkori idők sebészi lehe­tőségeinek figyelembevételével csak a végső csonkolás, az am- putáció segíthetett. Egyéni továbbképzésen sikerült kapcsolat­ba kerülni a szakma már nem élő, magyarországi élenjáró nagy öregjeivel, Littmann és Soltész professzorokkal, akik megismertették, megtanították és megszerettették a szakma lehetőségeit, azok fortélyait. 1973 februárjában végeztük gyu­lai megyei kórházunkban az első helyreállító érsebészeti műtéti be­avatkozást. Újabb továbbképzé­seket követően, élve az új szak­vizsgarendelet lehetőségeivel, 1980-ban vidéken elsőként meg­született az első speciális érsebé­szeti szakvizsga. mertségben van részünk, hiszen az országban a 7. legtöbb verőér­helyreállító műtétet végző mun­kahely vagyunk. (Antológia: ér­tan, az erekkel és a nyirokerekkel foglalkozó tudományág - a szerk.) Mielőtt rátérnénk az érbeteg­ségek és azok tüneteinek rövid is­orvoshoz fordul a beteg, itt azon­ban szeretnénk kiemelni, hogy az időben történjen, mert a kés­lekedés súlyos és nemkívánatos szövődményekkel járhat. Idült verőérszűkület és -elzá­ródás érelmeszesedés (arterio­sclerosis) miatt alakul ki. Az arteriosclerosis az artériák ér- belhártyájának jellegzetes el­változása, amely zsírok (lipidek), kötőszöveti elemek és véralkotórészek gócos lera­kódásával jár, amihez rostos szövetképződés, meszesedés és az érfal többi részének károso­dása társul. A verőér beszűkü­lése, illetve elzáródása több szakaszban és egyénenként változó ütemben megy végbe. A folyamatot számos tényező, kórállapot, anyagcsere-rendel­lenesség felgyorsítja; ezeket Vizsgálati előkészületek a technika és az emberi tudás segítségével Ebben az időben, miután kide­rült, hogy a lakosság 10%-a vala­milyen érbetegségben szenved, a népbetegségnek számító kórban szenvedők egyre nagyobb szám­ban jelentkeztek (ez Békés me­gyében 40 000 beteget jelent), szükségessé vált újabb szakorvos kiképzése, majd szervezésben is előrébb kellett lépni. 1984-ben a két sebészeti osztály összevoná­sával érsebészeti részleg kialakí­tására került sor. Ekkor előbb 10, majd 20 ággyal dolgoztunk. Mun­kakörülményeink egyre javultak, diagnosztikai lehetőségeink fej­lődtek, már nem csak a szeren­csére kezdettől meglévő érfesté- ses vizsgálatokra számíthattunk, belépett a sorba a komputer to­mográfia (CT), majd a képalkotó ultrahangos vizsgálat, később a mágneses rezonancia vizsgálat (MRI). Tizenöt éve, 1988-tól már önálló osztályként dolgozhat­tunk, további két kolléga is meg­szerezte szakképzettségét. Műtéti repertoárunk egyre bő­vült, ma már csaknem a klinikai szintet éri el. Osztályunk 5 orvo­sának gyógyító munkáját 8 szak­ápoló, 2 szakasszisztens, 3 mű­tősnő, 2 műtőssegéd segíti önfel­áldozó munkájával. Az ambulan­ciái épületben 4 napon át szak­rendelünk, ahol elsőként találko­zunk körzeti orvosi beutalóval je­lentkező betegeinkkel. Az utóbbi években az aktív ápolási osztá­lyon is rendelkezünk további 10 ágy használatával. Jelenlegi leg­nagyobb gondunk, hogy szüksé­günk volna az ötödik, hétfői am- bulanciás napra, de ami ennél fontosabb, műtőkapacitásunk egyre szőkébbnek bizonyul, s csak a hét minden napján végzett műtétekkel volna megoldható gyarapodó feladataink elvégzése. Erre a kórházigazgatástól vannak ígéreteink. Nemes szakmánk (miután ne­mes folyadékot, vért tartalmazó szervvel dolgozunk) tudományos társaságának fölkérésére 1999- ben sikerrel megrendezhettük az Országos Angiológiai Kongresz- szust. Nem csoda, hogy ilyen elis­mertetésére, essék szó egy alap­vető tényről. Tudjuk, hogy a ni­kotin - mely a legnagyobb érmé­reg - élvezete tulajdonképpen lassú öngyilkosság. A szív- és ér­betegségek a halálozás 50-60%- áért felelősek, ellentétben a rosszindulatú daganatokkal, me­lyek 15% körül veszélyeztetik az életet. Mégis mindenki a ráktól retteg, holott nagyobb a valószí­nűsége az infarktus okozta halál­nak, de a dohányzást mégsem hagyják el. Az érsebészeti megbetegedések Az általános bemutatás után lás­suk kissé részletesebben, mivel is foglalkozik az érsebészet. Az érbetegségek lényegében két nagy és egy kisebb csoportra oszthatók: artériás (verőeres) és vénás (visszeres) betegségekre, és a lényegében sokkal ered- ménytelenebbül kezelhetők és ki­sebb számban jelentkező nyirok­érbetegségek. Az érsebészek munkaidejének döntő részét a ve­rőérbetegek kezelése tölti ki. A verőerek főleg elzáródásos elvál­tozásait kezeljük, ezek között he­veny (akut) és idült (krónikus) kórképek fordulnak elő. Heveny, azaz hirtelen elzáró­dás következhet be: sérülés, em­bólia, verőér-rögösödés és érfal­repedés (dissectio) miatt. He­veny kórképek eseteiben a vég­tag vagy az adott verőérhez tarto­zó szerv keringése drámai mó­don romlik és az esetek jelentős részében záros időn belül, műtét nélkül, a végtag vagy szerv oxi­génhiányos (ischaemias) elhalá­sához vezet, nem ritkán a beteg halálát okozva. Ezen esetekben - legtöbbször - nem a verőerek elsődleges betegségéről van szó, hanem a szívben esetleg na­gyobb értágulatokban vagy kife- kélyesedés területén kialakuló vérrög, ritkán megrepedt plack- ból származó atheroma (kása) szabadul el és a vérárammal el­sodródva valahol fennakad, el­zárva az adott eret. Az igen erős fájdalom miatt mindenképpen kockázati tényezőknek (rizikó- faktoroknak) nevezzük. A koc­kázati tényezők feloszthatók nem befolyásolható, illetve az egyén és/vagy az orvosi be­avatkozás által befolyásolható okokra. sára növeli a kockázatot a várha­tó nyolcszoros kockázat-növeke­déssel szemben. A dohányzás, mint kockázati tényező Amint az előzőekből láthatjuk, a befolyásolható kockázati ténye­zők közül a dohányzás áll az első helyen, érthető tehát, ha az orvos ettől eltanácsolja a beteget, és ha a megelőzés szempontjából is a dohányzás kerülését javasoljuk mindenkinek. Lássuk ezt egy ki­csit részletesebben is. A dohány­zás több úton is károsan hat az ér­re:- a nikotin izgatja az ereket szűkítő szimpatikus ideget és ez az érfal állandó összehúzódásá­val jár;- a dohányfüst érbelhártya-vi- zenyővel járó gyulladást idéz elő, így a már összehúzódott ér belhár- tyájának megvastagodásával an­nak további szűkületét idézi elő;- a dohányfüst által kiváltott gyulladás bonyolult immunológi­ai folyamatokat indít be, aminek végeredménye a plack-képződés;- a füstben lévő szénmonoxid fokozza a vér alvadékonyságát.- a dohányfüst csökkenti a vér fibrinolytikus (alvadékfeloldó) aktivitását. Mindezek a már me- szesedésnek indult erek elzáródá­sát gyorsítják, az operált verőerek dohányosoknál sokkal gyakrab­ban - mondhatni csaknem min­dig - újra elzáródnak. Mit tehetünk, ha valaki időben jelentkezik? 1. Rizikófaktorok felkutatása, azok kiküszöbölése illetve gyógy­kezelése. 2. Életmód-tanácsadás — ezt teszi a természetgyógyász is. (En­nek betartása már a beteg dolga). 3. Keringésjavító gyógyszerek adása (az ún. értágítók valójában a vérre hatnak, annak viszkozitá­sát csökkentve könnyítik meg a keringést). MAI ISMERETEINK SZERINT AZ ÉRELMESZESEDÉS RIZIKÓFAKTORAI AZ ALÁBBIAK, MEGKÖZELÍTŐEN A KOCKÁZAT SORRENDJÉBEN Nem befolyásolható Az egyén vagy az orvos által befolyásolható Életkor (kezdet 55-65 éves korban) Dohányzás Nemi arány (férfiak veszélyeztetettsége Anyagcserezavarok durván háromszor nagyobb) (kezelhető) Zsíranyagcsere-zavar Köszvény Magas vérnyomás Elhízás Családi halmozottság Mozgásszegény életmód Cukorbetegség Fogamzásgátló tabletta Pszjchoemócionális tényezők A szív-, agyi és végtag-keringé­si zavar szempontjából más-más jelentősséggel bírnak a kockázati tényezők. A három legjelentő­sebb rizikófaktor, sorrendben. Szívkoszorúerek megbetegedése szempontjából: magas vérzsír- szint, dohányzás, magas vérnyo­más; agyi keringészavarok szem­pontjából: magas vérnyomás (isémiás - ischaemiás: szerv vagy testrész helyi vérszegénysé­ge a vér odajutásának akadálya miatt - szívbetegség), cukorbe­tegség, elhízás; végtagkeringési zavar: dohányzás, cukorbeteg­ség, magas vérzsírszint. Itt érde­mes azt is megemlítem, hogy a kockázati tényezők együttes elő­fordulása esetén azok nemcsak egyszerűen összeadódnak, ha­nem annál magasabb kockázatot jelentenek. Például a dohányzás kétszeres, a magas vérzsírszint négyszeres kockázatot jelent, együtt azonban nyolcszorosát, a várható hatszoros kockázattal szemben. Ha az előzőekhez hoz­záadódik a magas vérnyomás a maga kétszeres kockázatával, a három együtt tizenháromszoro­4. Alvadásgátló és vérlemezke tapadáscsökkentő szerek szedése. 5. Anyagcsere-betegségek ke­zelése. 6. Indokolt esetben, előzetes érfestéses (angiographias) vizsgá­lat után, műtét végzése. Műtéti lehetőségeink: I. A legegyszerűbb és egyben a legrégebbi műtéti beavatkozás a sympathectomia (az ereket „szűkítő” vegetatív ideg megfele­lő szakaszának eltávolítása), jól megválasztott esetekben eredmé­nyes beavatkozás. Napjainkban műtét nélkül is elvégezhető meg­felelő gyógyszernek az idegbe vagy közvetlen közelébe fecsken- dezésével. II. A helyreállító (rekonstruk- tív) műtéteknek két fő típusa van: a) Érbelhártya-eltávolítás (desobliteratio) speciális műsze­rekkel - kicsi érseben keresztül történik a beavatkozás. Nem min­den esetben végezhető el és saj­nos gyakori az újra elzáródás. b) Megkerülő áthidalás (bypass) - végezhető különböző műanyag erekkel vagy saját véna felhasználásával. Gyógyítók elismerése A hagyományoknak megfelelően Semmelweis-napi ünnepsé­günkön főorvosi kinevezéseket is átvehettek arra érdemes kollégáink. „Dr. Dandé Katalin neurológus, pszichiáter, addiktológus szakorvos, kórházi adjunktus 1983-ban szerezte diplomáját Szegeden. 1989- ben neurológiából, 1993-ban pszichiátriából, ez év tavaszán addiktológiából szerzett szakvizsgát. Hat éve vezeti a III. számú pszichiátriai osztály addiktológiai részlegét. Családterápiás tanfolya­mot végzett, illetve különböző pszichoterápiás tré­ningeken vett részt. A kórházi és megyei ellátás teljes palettáját ko­ordinálja. Dr. Gyimesi György belgyógyász, gasztro- enterológus szakorvos, kórházi adjunktus Általános orvosi diplomáját a Szegedi Orvostu­dományi Egyetemen 1977-ben szerezte meg. 1980- tól a III. számú belgyógyászati osztály munkatársa. 1982-ben szerezte meg belgyógyászati szakvizsgá­ját, majd 1986-ban gasztroenterológiából ráépített szakvizsgát tett. Dr. Havas Attila aneszteziológiai és intenzív terá­piás szakorvos, kórházi adjunktus A Szegedi Orvostudományi Egyetemen 1992-ben kapta meg általános orvosi diplomáját. Ezt követő­en kórházunk intenzív terápiás osztályán helyezke­dett el. Első szakvizsgáját 1997-ben szerezte meg. Érdeklődési területe a légzési elégtelenség, illetve a gépi lélegeztetés irányába mutat. Dr. Liszkai Gizella belgyógyász, kardiológus szakorvos, kórházi adjunktus 1981-ben a Debreceni Orvostudományi Egyete­men szerezte általános orvosi diplomáját, majd kórházunk II. számú belgyógyászati osztályán helyezkedett el. 1986-ban belgyógyászatból, 1989-ben kardiológiából szerzett szakvizsgát. 1999 óta a központi aneszteziológiai és intenzív betegellátó osztály munkatársa. Dr. Párducz László szülész-nőgyógyász, gyer­meknőgyógyász szakorvos, kórházi adjunktus Orvosi diplomáját Debrecenben, 1982-ben sze­rezte meg. Pályakezdőként kórházunk szülészet­nőgyógyászati osztályán helyezkedett el. 1987-ben alapszakvizsgát tett, majd 2002-ben gyermeknő­gyógyászatból szerzett ráépített szakvizsgát. Dr. Szerényi Zsolt fog- és szájbetegségek szakor­vosa, szájsebész szakorvos, kórházi adjunktus A Szegedi Orvostudományi Egyetemen 1984-ben szerzett általános orvosi diplomát. Első szakvizsgá­ját 1994-ben szerezte meg fog- és szájbetegségek­ből, majd 1998-ban ráépített szakvizsgaként szájse­bészetből. Az oldal a Békés Megyei Képviselő-testület Pándy Kálmán Kórházának támogatásával készült. Internet: www.pandy.hu E-mail: hospital@pandy.hu Milyen tüneteket okoz az érelmeszesedés? A könnyebb állapot-megítélés és kezelési terv felállítása érdekében célszerű a betegséget - lefolyása alapján - úgynevezett stádiumok­ba osztani. Ezek a stádiumok minden érterületre meg vannak állapítva, nemzetközileg elfoga­dottak és egységesek. A közérthe­tőség kedvéért ezt az alsó végta­gi verőér-elzáródás úgynevezett Fontaine stádium beosztását ke­resztül mutatjuk be. Összesen négy stádium különíthető el. I. stádium: a betegnek verőér-el­záródása van, de még nincs pana­sza. Véletlenszerűen derülhet ki. Ez úgy lehetséges, hogy a lassú elzáró­dás során úgynevezett megkerülő érhálózat (collateralis) fejlődik ki. Teendő: a rizikófaktorok ki­küszöbölése, rendszeres fizikai aktivitás, gyógyszeres kezelés, időszakos szakorvosi ellenőrzés. II. stádium: a nyugalomban pa­naszmentes beteg terhelésre pana­szossá válik. Terheléskor növek­szik a végtag izomzatának oxigén­igénye, amit a nagyobb vérátáram- lás hivatott biztosítani, ezt azon­ban a beteg érpálya képtelen telje­síteni. Az oxigénhiány (ischaemia) fájdalmat vált ki a beteget megál­lásra kényszerítve. Rövid pihenő után ismételten meg tud tenni bi­zonyos távolságot. A két megállás közötti utat méterben meg lehet határozni, ez általában közel állan­dó. Szaknyelven dysbasias távol­ságnak nevezzük. Magát a jelensé­get váltakozó sántításnak, azaz Claudicatio intermittensnek hívjuk. Mivel a betegek ezt általában szé­gyellik, úgy próbálják a dolgot pa­lástolni, hogy megállásukat értel­mes tevékenységként tüntetik fel, például kirakat előtt állnak meg azt nézegetve, innen származik a „kirakatnéző betegség” elnevezés. Teendő: általánosságban el­mondható, hogy a mindennapi életvitelt zavaró, rövid járástávol­ság esetén műtétre van szükség, ez tapasztalat szerint 200 méter­ben jelölhető meg. Az ennél hosz- szabb járástávolság esetén az I-es stádiumhoz hasonlóan járunk el. III. stádium: a nyugalmi fájdalom szaka. Az izomfájdalom állandósul, nem hagyja éjjel sem nyugodni a beteget. Jellemző, hogy éjjel lelóga­tott lábbal alszanak a betegek. Az így kialakuló pangás valamivel több vért biztosít a szöveteknek. Teendő: műtét, amennyiben a beteg nem szenved valamilyen sú­lyos, halálos betegségben és álta­lános állapota is lehetővé teszi a műtét kivitelezését, akkor azt el kell végezni. Csak a műtéttől vár­ható a végtag megmentése. Ter­mészetesen az I-es stádiumban végzett kezelés itt is szükséges. IV. stádium: a szövetelhalás (gangraena) szaka. Ebben az álla­potban jóval ritkábban lehet a bete­gen eredményesen segíteni. Szeren­csés esetben is csak műtéttől várha­tó siker, kisebb csonkolásra azon­ban érhelyreállító műtét után is álta­lában szükség van. A rizikófaktorok knktatása szintén elkerülhetetlen. Nagyon sok alkalommal, sajnálat­tal kell megállapítanunk, hogy a be­tegek nemtörődömségből, a fájda­lomra és testi higiéniájukra mit sem adva, igen előrehaladott és kiterjedt üszkösödéssel jönnek szakorvosi vizsgálatra. Ezen esetekben termé­szetesen nem tehet mást a szakor­vos, minthogy csonkolást ajánl. (Folytatása következő gyulai kórházi oldalunkon olvasható) Összeállították: dr. Zámori Csaba, dr. Rokszin Tibor, dr. Gurzó Zsuzsanna, Kállai Mária. A fotókat készítette: dr. Taybani Jamal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom