Békés Megyei Hírlap, 2003. július (58. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-02 / 152. szám

12. OLDAL - 2003. JÚLIUS 2., SZERDA Hatodik csorvási búzafesztivál Idei ~a közsé§vár AZ ARATÓK VÍZHORDÓJA. A Csabaszabadiból érkezett csapat vízhordó­ról is gondoskodott. Kesjár Erzsiké, az ara­tóbrigád kaszásának, Kesjár Mátyásnak a hároméves kislánya kosárral és korsóval sétált a felnőttek között. A CSAPATOK. Az immár hato­dik alkalommal megrendezett csorvási búzafesztiválra az idén 26 csapat nevezett. A Vajdaság­ból 16, a szlovákiai Diószegről egy lelkes brigád jött az alföldi településre. Békés megyéből Új­kígyósról, Csabacsüdről, Csabaszabadiból, Gerendásról és természetesen helyből is je­lezte indulási szándékát egy-egy gárda. TŰZ NEM VOLT! A Csorvási Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek is akadt dolga a búzatáblában. Igaz, csak a figyelmeztetésig ter­jedt munkája az önkénteseknek (egy gépkocsifecskendővel és hét tűzoltóval biztosították a helyszínt). Cigarettával senki nem mehetett a táblába, a csép­lőgép környékét is a lánglova­gok szikramentesítették. CSÉPHADARÓVAL. A népi ha­gyomány őrzése is a célja a bú­zafesztiválnak, ezért a kézi ara­tás után a szervezők bemutatták a hajdan cséphadaróval végzett munkát. Négy markos legény a ma már csak múzeumokban fel­lelhető cséphadarókkal, vagy ha úgy tetszik, cséplőfákkal távolí­totta el a kalászból a gabonasze­meket, hogy azután a szél segít­ségével megtisztítva jusson a búza a zsákokba. Jövőre - ezt ígérték a rendezők - a lóval va­ló nyomtatást is- szemléltetik. Vannak, akik még emlékeznek arra, amikor a kör alakú szérűre kiterített kévékből a szemet pó­rázra fűzött, s körben futó lo­vakkal tipratták ki. A hatékony­ság fokozására a lovak után kö­töttek különböző szerkezeteket (cséplőszánkát, cséplőszekeret, cséplőhengert), hogy azokat vontassák az állatok a kiterített gabonán keresztül. Az oldalpár a Csorvási Önkor­mányzat és hirdetőpartnereink támogatásával készült. Szerkesz­tette: Csete Ilona. Fotó: Lehoczky Péter. Hirdetési tanácsadó: Kmetykóné Molnár Márta. A nyári forróság sem szegte kedvét a hazai és a külföldi versenyzőknek Tikkasztó nyármeleg, a közeli erdő árnyat adó fái, madártrilla, felpántlikázott lovas fogatok, népviseletbe öltözött aratók, kaszák élének villanása a szikrázó napfényben, jókedv, fehér­népek nótázása — valahogy így kezdődött Csorvás határában a 6. alkalommal meghirde­tett búzafesztivál, a kézi aratók nemzetközi versenye. Ismeretlen ismerősök köszöntötték egymást a Csorvási Gazdák Metész egyik legjobb búzatáb­lájában szombaton. A kosarakból hamar előke­rült a bütykös jóféle házipálinkával, de nem vol­tak restek az asszonyok hajnalban kelni, hogy az alkalomra friss pogácsát is süssenek. Miközben a férfiak kaszáikat élezték, a menyecskék nótás kedvükben dalra fakadtak a búzaföld közepén. Zombori Rebeka - a vajdasági Szajánt képvisel­te asszonycsapatával — a kötelekkel volt elfoglal­va, amikor megszólítottuk.- Mezítlábas kislányként meg kellett tanul­nom ezt a nehéz munkát, majd a férjemmel jártunk aratni résziből. Naponta 1 hold gabo­nát is levágtunk párban - mesélte élete sorát az asszony, akit a terepviszonyokról is kérdez­tünk.- Ölég szíp a búzatábla, nincs összekuszá- lódva a gabona, remíljük, ennek a versenynek is az élin járunk majd! - mondta ízes szóval. Be­szélgetésünket puskalövés zárta rövidre, kezdő­dött az aratás. Mi­közben a 3 tagú bri­gádok kaszáltak, a nézők, a szurkolók a kimért tábla szélén buzdították társaikat. Különös kis csapat lelkesítette az újkígyósiakat.- Koma! Nagyon jól eltaláltad ezt a kolbászt! Csak így to­vább! Ez az igazi energiaátvitel! Én eszem a ha­zait, te kaszálj! - kiáltotta barátjának egy pádon Kaszakalapálás Aki azt hiszi, oly mindegy, miként kalapálnak meg egy kaszát, az nagyot téved! Állítólag, aki nem tudja a kaszáját megkalapálni jól, azt majd a búza megtanítja aratás közben! Mert ha vizes, füves a gabona, akkor lefelé kell a pengét egyengetni, mint a széna vágásához. Ha a búza száraz, akkor a kasza élének egyenesen kell állnia. Az aratók minden mozdulatára az összhang, a gyorsaság és a pre- cízség a jellemző. A csapatokban mindenki tudta, mi a dolga. ülve Ancsin György, az újkígyósi nyugdí­jasklub egyik tagja, aki falatozásával, mókás beszólásaival teremtett remek han­gulatot a környéken.- Ott ni, ő a mi elnö­künk, a kaszás! Szudák Balázs! Rá­adásul övé ez a re­mek kolbász is! Hiá­ba, kérem, itt a szurkolókat is megbecsülik - mondta kalapja alól a fődrukker. Ezen a nyáron többször előfordult, hogy a csorvási emberek irigykedve hallgatták a környező települések lakóinak elbeszéléseit arról, hogy jó nagy eső áztatta kertjeiket. Minket eddig elkerült az ilyen segítség, bő­ven ontja reánk sugarút a Nap. Táléin jelképes, hogy a nyári programjaink is úgy alakulnak, hogy az elő­ző évekhez mérten nagyobb a kínálat, több hagyo­mányőrző, idegenforgalmi attrakciónak is megfelelő rendezvénynek adunk otthont Csorváson. A búza­fesztivál egy vöt ezek közül amelyen az érdeklődők gazdag programkínálatból választhattak: kézi arató­verseny, cséplési bemutató, szakembertalálkozó, aratóból. lúlius 19-én, a megyei polgárőr napon szeretettel hívjuk és várjuk Csorvásra a megyében dolgozó polgárőröket, a települések vezetőit. A rendőrség, a határőrség számos, olyan bemutatóval készül, ami iga­zi élményt jelenthet a lakosságnak is. lúlius 26-27-én rendezzük a III. Nemzetközi Lakodalmas Gasztro­nómiai Napokat, ez már hagyománynak számít nálunk. A jelentke­zéseket a közösségi házba kell leadni! Augusztus 20-án egész napos, látványos ünnepet szervezünk, amelynek új vonása a délelőtt megrendezendő halászléfőző-verseny lesz. Már lehet gyűjteni a jobbnál jobb recepteket! Arra törekszünk, hogy nyári rendezvényeink - a nagy hőség elle­nére is - minél több csorvási lakosnak, hazai és külföldi vendégnek kellemes kikapcsolódást jelentsen! szilagyi Menyhért polgármester A cséplőgép, ha beindul... A Csorváson bemutatott cséplőgépet, az ott dolgozók munkáját óriási érdeklődés kísérte. A kalászos, hüvelyes termé­nyek szemeinek a kalászból vagy hüvelyből való kiválasztá­sára szolgált a cséplőgép. A sze­meknek a kalászból való kidör­zsölése olyan nehézséget oko­zott az embernek, hogy már az őskor népei igyekeztek ezt a munkát mindenféle mechani­kai segédeszközökkel meg­könnyíteni. Az újkígyósi csapat (balról jobbra): Berkesi Imréné kévekötő, Szudák Balázs kaszás, Masa Miklósné marokszedő. Az asszonyok maguk ké­szítette népviseletben dolgoztak, nem csoda, hogy az aranysárga búzatáblában a rikító piros szoknyáikkal felhívták magukra a figyelmet! A legprimitívebb mód az volt, amit Japánban még ma is művel­nek: a kalászo­kat kőhöz, desz­kához verték, a kalászban mara­dó szemeket utólagosan kéz­zel kidörzsölték. A géppel való cséplés alapját Meikle András vetette meg, aki 1785 körül mutat­ta be Skóciában sínes vagy verőlé­ces cséplődobját. A gyorsan forgó dobon 4 éles szegletű verőléc volt elhelyezve, amelyek közel fekte­tett és szilárdan álló lécek mellett haladtak el, s a közé tolt gaboná­ból a szemet kiverték. A másik maradandó becsű szerkezet Turner Sándoré volt, 1831-ben New Yorkban szabadalmaztatta. Ez alkotja a mai napig az úgyneve­zett amerikai, vagy szeges rend­szerű cséplőkészüléket. Azt - nem tudjuk, hogy a csorvási kézi aratóversenyen be­mutatott gép melyik ősi masina utóda, azt viszont megtapasztal­tuk, és a régi öregektől hallottuk, hogy a fárasztó és poros munka ellenére szinte ünnep volt ott A modem kor vívmánya A klímával felszerelt Claas Lexion 440es kombájn (6 méteres vágóasztallal, 6 szal­marázó ládával, 7 méteres leválasztó felü­lettel) is ott parkolt a határban, hogy a ver­seny végén demonstrálja, mire képes a gép az ember két kezéhez képest. lenni a cséplésnél, barátságok, sőt szerelmek is szövődtek a nyári forróságban. Ebből, ponto­sabban a zajos, poros, hajdan volt korok cséplését idézték meg a hagyományőrző és -tisztelő szervezők. Versenyképes búzaföldön az aratók A Csorvási Gazdák Metész biztosította a verseny helyszínét a 6. búzafesztiválon is. Kelemen Mihály elnöktől arra voltunk kíváncsiak, milyen terméseredményekre számítanak az idén? A búza betakarításánál a gyen­gébb táblával kezdtük, az 1150 hektárból eddig 300 hektáron arat­tuk le a gabonát. A talajadottsá­gokból és az aszálykárból adódó­an a hozam változó. A jelenleg aratás alatt lévő táblán, szórtan, 28 és 40 mázsa közötti a hektáron­kénti hozam. Az a szerencsénk, hogy a tavalyihoz hasonló minő­séget tudunk produkálni, így talán a veszteségeinket mérsékelni tud­juk. A tonnánkénti 30 ezer forin­tos búzaárnál is legalább 40 má- zsa/hektár gabonát kellene produ­kálnunk, hogy önköltségünknél legyünk. 2002-ben egyébként hek­táronként 45 mázsa volt az átlag­termésünk búzából. (Egy jónak mondott évben ez a szám 60 má- zsa/hektár.) Ez a 200 hektárnál is nagyobb tábla, ahol most vagyunk — mutatott körbe az aranyló búza­mező közepén az elnök —, átvé­szelte a földosztásokat. A földtu­lajdonosoknak köszönhetően ver­senyképes táblaméretet tudunk biztosítani majd az EU-s csatlako­zás után. A részarány-tulajdonú földek még jól egyben tartottak, ezért előnyös helyzetben van a tulajdo­nos, jó hozamot biztosító, garan­tált földhaszonbért kap. A Csorvási Gazdák versenyképes táblaméretet tud biztosítani az EU-s csatlakozás után. Itt nyaralunk, nem a tengerparton! Sikercsapat! Korukat megha­zudtolva vidámkodott a négy „legény” a déli forróságban, a learatott búzatábla tövé­ben. A csorvási csapat - Lászik Mihály, Györgyi Ádám, Korcsok György és az aranytartalék, Takács István - összeszokott brigád, min­denki tudja a dolgát.- Genetikailag bennünk van a szaktudás - mondta nevetve Lászik Mihály, 74 évével a rangidős. — Már 17 évesen learattam egy napon egy hektár búzát. 1945 óta a vérünkben van ez a munka. Nem is ismerjük a gyomorfá­jást, a fejfájást! Mi itt nyara­lunk, nem a tengerparton! Aratóversenyekre járunk, a 60 év felettiek korcsoportjá­ban előkelő helyezéseket érünk el, és erre büszkék va­gyunk ám! Aki genetikailag „kódolva" van az aratásra, annak szinte játék ez a kemény fizikai munka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom