Békés Megyei Hírlap, 2003. július (58. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-16 / 164. szám

4. OLDAL - 2003. JÚLIUS 16., SZERDA INTERJÚ Egy szál hátizsákkal, irány a világ másik vége Új-Zélandon természetes, hogy diákok segítenek a biofarmokon Egy békéscsabai fiatalember, Tóth Miklós egy nyolcvan literes háti­zsákkal, némi készpénzzel és — megkockáztatom — igen nagy vakme­rőséggel indult Új-Zélandba. Nem ismert senkit, szállást sem foglalt, a zsebébe csupán egy diákmunka-közvetítő cég címét csúsztatta. A világ másik oldalán töltött első napok után legszívesebben azonnal felszállt volna egy Európába tartó repülőgépre, de a jegye csak négy hónappal későbbre szólt. így aztán maradt. A kezdeti nehézségek után minden egyenesbe jött. Azt ugyan szinte soha nem tudta, hol tölti a következő éjszakát, néha azt sem, útközben mit eszik, de világot látott, tapaszta­latot gyűjtött. Most már azt mondja: nem szabad kihagyni, ezt min­denkinek ki kell próbálnia! után tudtam, csak stoppal boldogu­lok.- Nem félt stoppolni? Könnyen fel­vették?- Sokkal könnyebben, mint Euró­pában. A sofőrök nagyon barátságo­sak. Nem egyszer megtörtént, hogy ötven-hatvan kilométerrel többet au­tóztak, hogy átvigyenek arra a farmra, Békéscsaba- Miért éppen Új-Zélandot választotta?- Amikor a térképet nézegettem, csak annyit tudtam, hogy angol nyelv- területre szeretnék utazni, de Anglia szóba se jött. Ausztrália vonzott, de ví­zum kellett volna, Új-Zélandra viszont nem szükséges, így erre a szigetre sen élnek Új-Zélandon. Az ország te­rülete valamivel nagyobb, mint Nagy- Britannia, mégis feleannyian élnek itt, mint Angliában. — Öt hónapot tartózkodott az or­szágban. Mennyi ideig maradt egy-egy farmon?- Az első helyen csak három na­pot, máshol többnyire egy hetet. A legtöbb 20 nap volt. Karácsony előtt sokat telefonáltam, míg olyan családot találtam, akinél ott tölthettem az ün­nepeket is. Mivel az évszakok éppen fordítva alakulnak, mint Magyarorszá­gon, tengerparton, pólóban, tomboló melegben vártam a Jézuskát. Ők is dí­szítenek karácsonyfát, igaz, csak a kertben. A család, akinél ünnepeltem, kizárólag otthon készített díszeket ag­gatott a fára. Más szempontból is jellemző rájuk Egy hátizsákkal és nagyon sok lelkesedéssel vágott a világnak Tóth Miklós, nem csalódott, ezért újra útnak indul majd esett a választásom. Még itthon hallot­tam egy cégről, amelyik diákoknak szervez munkát. Miután későn kér­tem tájékoztatót, nem kaptam meg a címeket tartalmazó füzetüket, a repü­lőjegyem viszont le volt foglalva: men­nem kellett. Úgy indultam, hogy fogal­mam sem volt, hova érkezem, hol dol­gozom majd. Egy kicsit megszeppen­tem, amikor 40 óra repülés után le­szálltam Aucklandban, a sziget legna­gyobb városában. A repülőtéren az őrök rögtön szét­pakolták a csomagjaimat. Megkérdez­ték, hoztam-e élelmiszert, és őrült módon bevallottam, hogy egy kis cso­koládé van a táskámban. Ez egyfajta biológiai védekezés náluk, azt akar­ják, hogy a turisták ne hurcoljanak semmit be az országba. Miután elsza­badultam a vámosoktól, busszal bezö- työgtem a városba, nagy nehezen ta­láltam magamnak szállást, és bevásá­roltam. Az élelmiszerek valamivel drá­gábbak, mint itthon, de nem számot­tevő a különbség. A közlekedés vi­szont nagyon sokba kerül. Az első út ahova éppen mentem, vagy a város másik végébe, egy forgalmas főút mel­lé, mert ott nagyobb eséllyel találok olyan járművet, amelyik továbbvisz. Az is megesett, hogy aki felvett, az keresett nekem szállást. A családok, akik­nél dolgoztam, szintén szállítottak, néha a követ­kező biofarmra is, ahol el­helyezkedtem.- Nem sértődtek meg, hogy otthagyta őket?- Új-Zélandon teljesen természetes, hogy a diá­kok jönnek-mennek. A far­mok tulajdonosai erre ren­dezkedtek be, legtöbbször külön házat tartanak fenn a vendég- munkásoknak. Nekik is jól jön a segít­ség, hiszen koszt-kvártélyért dolgoz­tunk, mi is jól jártunk, mert szállásra és ételre nem volt gondunk. Többnyi­re négy-öt órát segítettünk egy nap, így jutott idő a táj felfedezésére is. A nagyvárosokat elkerültem, bár ott nem nagyon léteznek ilyenek. Keve­a puritán életmód és a vegetáriánus táplálkozás. A biofarmokon, ahol dol­goztam, azt ették, amit termeltek, és aminek éppen szezonja volt. Sok he­Hány oposszum egy este? ,,Új-Zélandon a háziállatok Európából származnak, vi­szont szabadon sok olyan állatot láttam, amelyeket itthon csak állatkertben vagy filmeken. Az utolsó napokat fókák között töltöttem. Néhány méterre meg lehet közelíteni az emlősöket, ahogyan a tengerparton napoznak. A nagy, színes arapapagájokat viszont lövöldözik, mert megeszik a termesztett gyümölcsöt. Az oposszum természeti ka­tasztrófának számít, mert Ausztráliából idetelepítették a prémvadászok, és nincs természetes ellensége. Az autó­sok versenyeznek, ki hányat üt el egy este alatt.” lyen a vendégek főznek. Mivel nem vagyok vegetáriánus, minden alkotó- képességemre szükség volt, hogy va­lami értelmeset alkossak.- Amikor munkát keresett, a szál­lásadóknak számított, hogy milyen nemzetiségű? — Nem, inkább azt nézték, meg tudjuk-e értetni magunkat angolul, ami nem is olyan könnyű, mert igen sajátos nyelvjárásban beszélnek: ha­darnak és minden mondat végén felvi­szik a hangsúlyt, mintha kérdezné­nek. A farmokon már megszokták, hogy nem anyanyelvi szinten bírjuk az angolt, de stoppolásoknál gondot jelentett a nyelvtudás, főleg a fiatalok­nál. Új-Zélandon ugyanis természetes, hogy már 16-17 éves korban minden­ki saját autóval jár. Ebben az ország­ban jut egy főre a legtöbb gépkocsi. Magyar pénzben számítva, 150-200 ezer forintért néhány éves használt járművet kínálnak, többnyire japán márkát.- Milyen munkát végzett?- Segítettem a ház körül, kecskét fejtem, gyomláltam, gyümölcsöt szed­tem. A legvégén, amikor már nemcsak kalandot, pénzt is kerestem volna, al­maszüreten vettem részt. Ez volt az egyetlen farm, ahol permeteztek - a gyümölcsöt persze kizárólag Európá­ba szállították. Amikor munkára jelentkeztünk, többnyire tudtuk, mire vállalkozunk, hiszen a megérkezésemkor szerzett füzetből tájékozódtam: 600 farmot so­roltak fel, és azt, milyen munkára vár­nak embereket. A szervezet, amelyik az állást intézte, hivatalosan Magyar- országon is létezik. A képviselő tanár éppen a gödöllői Szent István Egyetem agrártudományi karán oktat, ahol ta­nulok. Mégis, amikor Új-Zélandra in­dultam, hiába kerestem, senki sem hallott róla.- Három hónapig maradhatott ví­zum nélkül, végül több időt töltött ott. A munka miatt nem gyűlt meg a baja a hatóságokkal?- Egyszer meg lehet hosszabbítani a látogatói engedélyt. Ezzel hivatalo­san nem szabad munkát vállalni, de ha kiváltom az adókártyát, a mezőgaz­daságban dolgozhatok. Mivel a fizeté­semből levonják az adót, amit a mun­káltató befizet helyettem, szemet hunynak afölött, hogy illegálisan tevé­kenykedem.- Ennyire megértőek? Magyarorszá­gon sokan nem fizetnék be a pénzt, bár valószínűleg levonnák a fiatalok fizetéséből.- Náluk ez természetes. Jártam olyan farmon, ahol a boltban nem volt eladó. A vevő elvette, ami kell, és mielőtt távozott az üzlet­ből, bedobta egy perselybe az áru értékét.- Visszamenne?- Nemcsak mennék, me­gyek is, akár évekre is. Köny- nyű letelepedni: csak nem­zetközi nyelvvizsgát, egyete­mi diplomát és munkahelyet kell felmutatni. A munka ugyan kicsit bonyolult, hiszen hivatalo­san csak úgy alkalmazhatnak, ha a munkáltató igazolja, hogy ezt a felada­tot új-zélandi állampolgár nem tudja el­végezni. Nevetséges, mert egy két éve kint élő magyar férfi, akivel megismer­kedtem, középiskolában tanít. Magya­rul: ismeretség kell ott is, mint minden­hol, mindenhez. FEKETE Q. KATA Megkérdeztük olvasóinkat A parlagfűgyűjtési akcióról Tóth András, békésszentandrási műszaki ügyintéző:- A békésszentandrási önkor­mányzat plakátokon és a sajtó­ban tájékoztatta a lakosságot a kétnapos parlagfűgyűjtési akció­ról. A figyelemfelkeltés volt a cé­lunk. Szeretnénk, ha a települé­sen mindenki irtaná a környezetében ezt az egészségre káros növényt. Az akcióra való felhí­vás hatásos volt, a kezdő napon, mindjárt az el­ső órában ezer tő parlagfüvet hoztak be az em­berek. Az önkormányzat fontos feladatának tart­ja, hogy visszaszorítsa e gyomnövény elterjedé­sét, ezért a tisztiorvosi szolgálattal (ÁNTSZ) együttműködve szívesen vállalta az akció meg­szervezését. Zsankó Barbara, az ÁNTSZ szarva­si intézetének munkatársa:- A parlagfű elleni védelem fontosságára, a gyomnövény egészségkárosító hatására min­den évben felhívjuk a figyelmet. A sajtóban tájékoztatjuk az embere­ket, valamint szórólapokat helye­zünk el a gyógyszertárakban és a rendelőintéze­tekben. A főiskolán környezetgazdálkodási sza­kon végeztem. A tanulmányaim során és most, az intézeti egészségvédelmi munkámban is talál­koztam ezzel a problémával. A békésszent­andrási parlagfűgyűjtési akcióval az a célunk, hogy az emberek ismerjék fel, szűkebb környe­zetükben maguk is tehetnek az egészségesebb környezetért. Paróczai Zoltánné, gyomaendrődi pedagógus:- Magam is allergiás vagyok a parlagfűre. A tünetek néhány éve kezdődtek, légúti problémáim let­tek, és begyulladt a szemem. Na­gyon sok az allergiás ember, ezért a településeken a védekezést ko­molyan kell venni. Ez évről évre, kivált nyáron nagy nyilvánosságot kap. Az újságok és a televízió sokat foglalkozik a parlagfűirtás fontosságával. Szeretnénk elérni, hogy a diákok is tisztában le“ gyének a gyomnövény egészségkárosító voltával. Az iskolai környezetórákon ez téma. Úgy tapaszta­lom, a gyermekek tájékozottak, ismerik a problé­mát. Hegedűsné Szelei Beatrix, gyoma­endrődi pedagógus:- A parlagfű okozta egészségi probléma nagyon sok embert, köz­tük sok gyermeket érint. Mindenki­nek felelősséget kellene érezni azért, hogy a közvetlen lakókör­nyezetében irtsa ezt a gyomnö­vényt. Fontos, hogy minél többen azonosuljanak ezzel a gondolattal. Az országos akciók, az újság­hírek sokat tehetnek ezért. Fontos, hogy az embe­rek pozitív példákat is halljanak. Az iskolánkban is hangsúlyt kap a téma. A tanítási órákon beszélge­tünk róla a gyermekekkel. CS. R. D' -OTÓi KOVÁCS ERZSÉBET Kedves Olvasók! Bizonyára számos olyan téma van, amiről szívesen meghallgatnák mások véle­ményét is. Arra kérjük Önöket, ezeket a kérdé­seket írják le, és mi feltesszük azokat az utca emberének. Beküldési cím: Békés Megyei Hír­lap, Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írják rá: Megkérdeztük olvasóinkat. Településeink krónikája Bánhegyesi vízszolgáltatás Nagybánhegyesen, a helyi Bánhegyesi Vízszolgálta­tó Kft. látja el a lakosság ivóvíz-szolgáltatását, mely­ről a legutóbbi ülésen hallottunk tájékoztatót. - A vízmű technikai és pénzügyi helyzete stabil. A vízfo­gyasztás növekedési üteme lassult, a kitermelt ivóvíz értékesítési aránya 69,51 százalék. Az adatok egy új, a kor technológiai színvonalának megfelelően kiépí­tett ivóvízhálózat paramétereit tükrözik, mely rend­szer kiállja az uniós elvárások követelményeit - fo­galmazott beszámolójában Nyist Ottó ügyvezető. Mint mondta, a szükséges javításokat mindenhol el­végezték. A fogyasztói rákötések száma hattal nőtt, így jelenleg 625 vízórával ellátott fogyasztóhely van, melyből 14 közkifolyó. Az ivóvíz idén márciustól 116 forintba kerül köbméterenként, melyhez az önkor- mányzat 6 forint támogatást nyújt. ____________iy Te metőbővítés Végegyházán Nagy fejtörést jelent a végegyházi képviselő-testület­nek a köztemető bővítése, melyet a legutóbbi ülésen tűztek napirendre. Gond, hogy a kivitelezéshez a te­metőkről szóló jogszabályok nagyon szigorú követel­ményeket szabnak. Az előírás szerinti 30 méteres vé- dőerdősávot például csak úgy tudnák biztosítani, ha a szomszédos magántulajdonú földből ennyit kisajátíta­nak. Az eljárás, valamint a temetőterv elkészítése és a szántó művelésű föld átminősítése (földvédelmi járu­lék) közel 3 millió forint kiadással terhelné az önkor­mányzatot. A belterületbe való bevonás esetén szintén hasonló összegre lehet számítani. A képviselők kérték országgyűlési képviselőjük segítségét a földvédelmi já­rulék esetleges elengedésére, illetve megvizsgálják a temetőnek a volt szövetkezeti műhely felé való bővíté­si lehetőségét. A testület kényszerhelyzetben van, hisz a temetkezés biztosítása kötelező feladat, míg a megol- dás irreálisan magas költségbe kerül. __________h. m. Ke rtészeti híresség Iváncon Az orosházi Soós Béla - aki a Virágos Magyarországért Mozgalom szervező bizottságának az elnöke - a mi­nap Iváncon járt. A Vas megyében található község be­jutott a virágos mozgalom európai döntőjébe, a kerté­szeti szakemberek éppen ezen a településen zsűriztek.- Körmend és Zalaegerszeg között található Ivánc. Aki jártas a kertkultúra témakörében, az bi­zonyára tudja, hogy itt található Magyarország leg­idősebb (400 éves) tulipánfája. Ez a tény önmagá­ban is óriási jelentőségű. Ami viszont számomra je­lentett óriási élményt, hogy látogatásom során felfe­deztem azt az öreg, hamis ciprus gömbváltozatot, amiről szintén kiderült, hogy kertészeti ritkaság - mondta lapunknak Soós Béla.______________c». i. Ko vácsházi gyermeküdültetés A mezőkovácsházi önkormányzat fenntartásával és az ÁMK működtetésével Balatonszántódon lehető­ség van minden évben 100-120 gyermek kedvezmé­nyes üdültetésére. Az üdülőt sok évvel ezelőtt a reformátuskovácsházi, elhunyt iskolaigazgató ado­mányozta a városnak. A 4-5 csoportban szervezett ifjúsági programokon túl a szabad turnusokban az intézmény dolgozói vehetik bérbe üdülés céljára a nyaralót. Ez a bérleti díj fedezi a különböző költsé­geket (gondok, karbantartás), de a közüzemi díjak ebből nem biztosíthatók. A tavalyi tényleges víz-, vil­lany- és csatornadíját figyelembe véve, az ÁMK 170 ezer forint támogatást kért a testülettől az idei nyár­ra. A képviselők úgy döntöttek, hogy a kért összegen felül is vállalják a rezsiköltség kifizetését, hogy azok ne a gyerekek részvételi dijait terheljék. ________ Er edményes parlagfűgyűjtők Dobozon Az országos felhíváshoz csatlakozva, július 11-én Dobozon is megrendezték a parlagfű-mentesítő ak­ciót. A települési önkormányzat, illetve a Doboziak Dobozért Közalapítvány által felkarolt akcióhoz a helyi 13 civil szervezet közül 8 csatlakozott. Közel 60 ember gyűjtötte a parlagfüvet, a gyermekek vol­tak a legaktívabbak. Röpke két és fél óra leforgása alatt 40 ezer 250 tő parlagfüvet sikerült szedni. Az időjárás nem fogadta ke­gyeibe az akció résztvevőit, hiszen 11 órakor égi áldás szakadt a parlagfűgyűjtők nyakába. A legügyesebbek - Ondos Mónika, Köteles Krisztina, Kádár Zsanett, Deb- receni Gabika - külön könyvjutalmat kaptak. ■. i. Rétyen az orosházi fúvósok A lengyelországi turnéról alig értek haza az orosházi Fúvószenekari Egyesület tagjai, máris csomagolnak, indulnak Erdélybe. K. Tóth László karnagy lapunknak elmondta, hogy a barcaújfalui testvérzenekar látja ven­dégül az 52 tagú orosházi egyesületet. A zenészek im­máron 6. alkalommal kaptak meghívást a Rétyi Fúvós- zenekari Fesztiválra. A hivatalos program mellett az al­földi fúvósok Kézdivásárhelyen térzenét adnak, Sepsi- szentgyörgyön pedig menetzenével szórakoztatják a nagyérdeműt. S hogy később se legyen unalmas a nyár, az orosházi fiatalok készülnek a kenyérünnepre, majd augusztus 20-án a helyi program nyitó zenekaraként lépnek fel, délután pedig Tiszakécskére utaznak, ahol szintén fellépés vár a nagy múltú egyesületre. c». i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom