Békés Megyei Hírlap, 2003. július (58. évfolyam, 151-177. szám)
2003-07-15 / 163. szám
KULTÚRA 2003. JÚUUS 15., KEDD - 7. OLDAL A gyomaendrődi gyermekek egy napra kirándultak a szarvasi arborétumba. Felfedezték a Pepi-kertet és sétahajóztak a Körösön. Felvételünk a kerti ösvényen örökítette meg a vidám kis csapatot. d-fotó: kovács Erzsébet Látták, másként is lehet élni A sérültek beilleszkedését gyermekkortól segíteni Lapunk a kezdetektől követi a gyomaendrődi ép és sérült gyermekek nyári táborának életét, programjait. A támogatóknak köszönhetően idén negyvenöt fiatal lett gazdagabb öt élményteli nappal. Gyomaendrőp Mint azt Lehoczkiné Tímár Irén gyomaendrődi fejlesztőpedagógustól megtudtuk, a tábor ötletét öt esztendővel ezelőtt egy pedagógiai probléma adta. — Szegregált (elkülönített) iskolában, enyhe fokban sérült gyermekeket tanítok. Ot évvel ezelőtt a hetedikes korúakból nem tudtunk önálló osztályt indítani, ezért az épek közt tanultak tovább. Nagyon rossz volt a tapasztalatunk, az épek az újonnan jöttékét nem fogadták be, rengeteg volt a konfliktus. Ekkor határoztam el, hogy az ép és a fogyatékkal élő gyermekeknek tábort szervezek, hogy jobban megismerjék és elfogadják egymást. Zsótér Margit gyomaendrődi gyermekkönyvtáros személyében nagyszerű segítőtársra leltem. A támogatóknak, a Fogyatékos Gyermekekért Közalapítványnak, a gyomaendrődi önkormányzatnak és a helyi vállalkozóknak köszönhetően a részvétel ingyenes — mondta a tanárnő, akinek a tábor beváltotta a reményeit. - Az épek látják, hogy másként is lehet élni. Az öt év alatt egyetlen csúfolkodó szót, bántó megnyilvánulást nem tapasztaltunk. Az épek segítik a sérült társukat, figyelnek rájuk. Fontosnak tartom azt is, hogy a fogyatékkal élő fiatalok beilleszkedjenek az épek közösségébe. A tanárnő elárulta, ebben a tanévben újra megtörténik, hogy nyolcadikos sérült diákok épek osztályába kerülnek. Bízik benne, hogy a közös táborozások után az öt évvel ezelőtti helyzet nem ismétlődik meg, a gyermekek beilleszkedése könnyebb lesz. CSATH RÓZA Csupa jót tapasztaltak A tábort személyiség és mozgásfejlesztő táborként hirdettük. Első alkalommal ismerős családokat kerestünk meg, hogy engedjék el hozzánk az ép gyermeküket - emlékezett Lehoczkiné Tímár Irén. - Miután csupa jót tapasztaltak, látták, hogy a gyermekük élményekben és lelkiekben gazdagodva jár haza, a következő évben ők maguk kérték a részvétel lehetőségét. Ma már olyan sok a jelentkező, hogy az iskolások jutalomként jöhetnek. Épeket és sérülteket fele-fele arányban fogadunk. Caligula színházi rémképe huszonöt év után A tétlen hatalom megmarad, a saját körében és nem sajátítja ki a teljes életet Palesztinában járunk i.sz. 39—41-ben. A gyulai gótikus téglavár falán itt-ott leplek, a színpadon két modern vonalú bútordarab. Ennyi a díszlet, amely végig megfelelő keretet nyújt a szellemi síkon zajló történéseknek, párbeszédeknek. A színen zsidók jelennek meg a kort idéző ruhákban, ellentétként pedig Róma szíriai helytartója mai öltözékben. A helytartó aranyszobrot hoz, mondván, ennek most meg kell történnie, kétség és vita nélkül kell a szobrot a jeruzsálemi templomban elhelyezni. — Amit kérsz, lehetetlen — válaszolta méltóságos öntudattal a főpap. Itt kezdődik a történet, Székely János Caligula helytartója című drámája, amelyet a Gyulai Várszínházban ősbemutatóként adtak elő 1978-ban. Most, a várszínház fennállásának 40. évfordulóján ismét bemutatták itt a darabot, amely az eltelt 25 év alatt magyar színházi sikertörténet lett. Gyula Székely János drámája, a Caligula helytartója 1972-ben jelent meg a marosvásárhelyi Igaz szóban, a diktatúra idején. Amikor Gyulán bemutatták, a diktatórikus állam- hatalom változatlanul létezett, de Magyarországon, a művészetekben, elsősorban a népművészetben egyre erősebben jelent meg az az igény, hogy a határainkon túli magyarság kultúráját nem szabad elfelejteni, itthon széles körben kell azt megismertetni és művelni. Elemi erővel élt ez az igény akkoriban, amikor például a gyűjtőutak hangkazettáit ruhákba dugva kellett átcsempészni a határon, és a romániai magyarság lakta falvakban gyanús volt az idegen. Elképzelhető, hogy az akkori viszonyok között mekkorát „szólt” Székely János műve, amelyet máig sokan emlegetnek, akik látták az ősbemutatót. Most Taub János rendezésében, a Nemzeti Színház vendégjátékában láthattuk viszont a darabot. Akik mindkét előadás részesei lehettek, bizonyára fedeztek fel azonosságokat és különbségeket, akik nem, azoknak egy különbség biztosan adódott: Taub János a hatalom megszemélyesítőit mai ruhákba öltöztette, a korhűséget, az állandóságot, a tradíciókat a zsidók jelenítették meg. Mindezzel jelezte a rendező, a probléma örök. A műben — melyet Székely János drámai életművének központi alkotásaként tartanak számon — a konfliktus oka Caligula római császár aranyszobra, melyet a jeruzsálemi templomban is fel kell állítani és Istenként imádni. A történelem Caligula négyéves uralkodását (i.sz. 37—41.) úgy tartja számon, hogy a megrészegült hatalom jellemezte, Istennek nyilatkoztatta ki magát, külön papi testületet hozott létre a maga tiszteletére, amelybe kedvenc lovát is beválasztotta. Csak a zsidók merték szobrának megkövetelt imádását megtagadni. A jeruzsálemiek a császári szobornak új, a templomon kívüli szentély építését kínálták fel, arannyal próbálkoztak, mindhiába. A nemzethalált is vállalták volna az ősi hit megszentségtele- nítése elleni küzdelmükben, ám erre már a számukra véletlen folytán nem kerülhetett sor. A történelem igazságot tett, a császárt Rómában Chaerea tribunus testőri segédlettel meggyilkolta. mint a muszáj. Azaz a hit a népek lelkében keletkezett, az előző nemzedékektől vette át, vele szemben mindössze egy császárkultusz áll. A zsidók egysége megingatja a helytartót. Decius (Mécs Károly), Caligula követe tovább növeli kételyeit. Beszámol arról, hogy a császár konzullá neveztette tó lovát, kivégezteti alattvalóit, mindezt azért, hogy kipróbálja a teljes szabadság lehetőségeit és határait. Petronius germán segédtisztje Probus (Cseke Péter) és római segédtisztje, Lucius (Szanitter Dávid) fültanúi a friss udvari pletykát hozó konzul és a császára iránti hitében már megingott helytartó beszélgetésének. Probus felveti, jutalom ellenében kialakult helyzetben bejelenti lemondását. A palota előtt felhangzó zsidó zsoltár hallatán Petroniu- s már tudja, vagy Róma hull szét vagy a zsidók pusztulnak. Harmadik utat keres: nem tesz semmit. Időközben a császár visszavonta parancsát a szobor templomi felállításáról, majd ezt is visszavonta, mert névtelen feljelentés érkezett a helytartó környezetéből. A két segédtiszt egymást vádolva igyekszik menteni az életét, hű rajzaként annak, hogy mivé alázhatja az embert a hatalom. Könyörgésük hiábavaló: Decius számol, ha nem öleti meg mindkettejüket a helytartó, nemcsak az ártatlan, hanem a besúgó is életben maradhat. A zsidók a remény...ha azt / Parancsolná, hogy öld meg apádat, / Te mit tennél?” - tette fel a kérdést Barakiás főpap (Csíky András, felvételünkön balról) Pe troniusnak, Caligula szíriai helytartójának (Tordy Géza). Székely János drámájában Petronius (Tordy Géza), Róma szíriai helytartója előbb magabiztos, ellentmondást nem tűrően végre akarja hajtani a császár parancsát, szobrát igenis a jeruzsálemi templomban fel kell állítani. Vallja, hogy mivel a római birodalmat a hódítás, a fegyver tartja össze, a fennmaradásához belső egységet kell teremteni, közös vallást adni a népeknek. Ezt szolgálja a császár istenkénti tisztelete, ezért kell szobrát a szentélyben felállítani. Barakiás (Csíky András), a jeruzsálemi templom főpapja ezzel szemben azt bizonygatja, hogy lehetetlen e parancs teljesítése. A zsidóság istenének parancsa, hogy rajta kívül mást nem imádhatnak. Ha bevinnék a szobrot a templomba, az nem lenne többé Isten háza. A főpap szerint a lehetetlen több, ezt jelenthetnék megfelelő helyen, Lucius azonban ellenáll, arra hivatkozik, hogy a becsület még kifizetődő, mivel a helytartó pályafutása nem tart lefelé. Júdás, Örökké marad a kérdés? Kitünően komponált játékot hozott a Nemzeti Színház társulata, kiérlelt előadást. A jelzésszerű díszlet, a zene, a táncok pontosan alátámasztották a mondanivalót. Tordy Géza feladata volt a legbonyolultabb: egy régi kor érzékeltetése mellett a mába kellett átemelnie szerepét, feltárnia a hatalom elméletének és gyakorlatának mibenlétét, rátalálnia az embertelenség elutasításának módjára. Csíky András főpapja sugárzó szellemi partnere volt az útkeresésben. A darabban fellépők mindegyike pontosan eleget tett feladatának. Mécs Károly Deciusa mondta: „Mit áltatod magad, Petronius? / Mig hatalom van, örök a veszélye, / Hogy megörül, s őrült ül beléje.” Lehet, sose veszti érvényét el ez a megállapítás, mert a történelem mindig szolgáltatott példákat. a zsidó államtanács tagja (Botár Endre) megölné a helytartót, a tervet a főpap elutasítja, hiszen tudja, Petronius nem ezt érdemli. Júdást megszégyenítik. Agrippa, Palesztina királya (Mihály Pál) a D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET vesztettségben a nemzethalált választják, amelyre mégsem kerül sor, mert a főpap meggyőzi igazáról a helytartót: az Istent — van vagy nincs - a nép teremti magának. A helytartó nemcsak, hogy nem viteti be a szobrot a templomba, hanem megígéri, kivonja csapatait. Ezzel a saját igazát a másoké alá rendeli, megtalálva belső nyugalmát és felfedezve a tétlen hatalmat egyetlen kiútként. Ám nem a helytartó segédtisztjei voltak a besúgók, ártatlanokat öletett meg, melyre nem lehet mentség. Igaz, Caligulát Rómában megölik a saját emberei, de ahogyan a darab rendezése is sugallja: az új bármely korban eljöhet. Az előadás a morális kérdések és válaszok számbavételén túl utat talált a ma nézőjéhez és kézen fogta a szerencsére csak szellemi labirintusban. SZŐKE MARCIT A színésznő az egyik pillanatban még Gizi, a'másikban már Janika. Képünkön balról Szacsvay László, Pápai Erika és Hűvösvölgyi Ildikó. D-FOTÓ! VERESS ERZSI Kitalált gyerek, valóságos történet A Janika nagy sikert aratott a Városházi estéken Janikát mindenki ismeri. Ki ne hallott volna a 14 éves, kissé pimasz kamaszról, aki azon mesterkedik, hogy a másfél évtizede Amerikában élő, soha nem látott édesapjában szerelmet ébresszen az édesanyja, azaz saját maga iránt. A történet kicsit hihetetlen, de a vígjáték mikor nem az? Békéscsaba (A) Janika: sokáig lehetne játszadozni a névelővel, hogy melyik változat helyes. Mindkettő, hiszen, ha a Janikáról, mint darabról beszélünk, mindenképpen kell a névelő, ha a 14 éves kamaszról, nem kell, sőt tilos. A kérdés azonban természetesen nem válaszolható meg ilyen könnyen, hiszen a darab címe és a fiatalember neve egyre többször mosódik össze a Turay Ida Színtársulat előadásában, amelyet pénteken mutattak be az idei békéscsabai Városházi esték sorozat utolsó rendezvényeként. A mű története szinte mindenki előtt ismert: az ünnepelt színésznőnek, Gizinek (Pápai Erika) felajánlanak egy nadrágszerepet: egy fiút, Janikát kellene eljátszania. A színigazgató (Szacsvay László) rábeszélésének engedve, végül elvállalja a kihívást - az életben is. Gizi 15 évvel ezelőtt Amerikába költözött férje (Nemcsák Károly) ugyanis váratlanul állít be, és ott találja a feleségét Janika ruhájában, akit a fiának hisz. Ezzel persze kész a bonyodalom. A történetet először filmként ismerte meg a nagyérdemű, a negyvenes években forgatták Turay Idával a címszerepben. A siker azóta is töretlen, ha a Janikát tűzik valahol műsorra, minden alkalommal megtelik a nézőtér. A békéscsabai előadáson is így történt, a későn jövők már csak pótszéken kaptak helyet. Ismét bebizonyosodott, hálás dolog vígjátékot bemutatni. A publikum szinte minden szín után tapssal üdvözölte a komédiát és a szereplőket, akik között meg kell említeni Nagy Miklóst, mint kezdő írót, Hűvösvölgyi Ildikót, aki remekül „hozta" az öltöztetőnőt, a Gizi szüleit alakító Tóth Juditot és Benkő Pétert, akik szintén élvezetes alakítást nyújtottak. A darab rendezője, Cseke Péter elégedetten dőlhet hátra: kellemes estét szerzett a közönségnek. FEKETE G. KATA
