Békés Megyei Hírlap, 2003. június (58. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-14 / 137. szám

EletMód így lőttek akkoriban... Huszár Sándor, az erdélyi ma­gyarság „sir”-je humorral mutat­ja be korát. 10. oldal A tirpákok a gyakorlatban... A szabolcsi megyeszékhelyen emlékművet állítottak a szarvasi telepeseknek. 11. oldal POSZT modem fesztivál Divat lett napjainkban fesztiválokat szer­vezni. így a mennyiségben és minőség­ben is kiemelkedő felhozatalú találkozó­kat érdemes elraktározni a tudatunk­ban. Az ország egyik legrangosabb kulturális rendezvénye a Pécsi Orszá­gos Színházi Találkozó, csak a Tavaszi Fesztivál vetélkedhet a színvonalával - szakmai körökben ez az összegző véle­mény a POSZT-ról. Hogy igaz-e az állí­tás, arról idén június 5-14. között lehe­tett meggyőződni. A120 millió forintos költségvetésű rendezvénysorozaton az évad 15, válogatottan legjobb színhá­zi előadása ment, és a város másik harminc helyszínén kétszáznál több kiállítás, koncert, táncjáték, és színmü- vészetisvizsgaelöadás, valamint zenés, beszélgetős estek várták a közönséget. Pécsen színház az egész város Az igazgató Jordán Tamás (jobbról) egy volt kaposvári kollégával, baráttal, Lukáts Andorral Ismerősöm a Csontváry Múzeum felé húz az élményektől és sörtől felszaba­dult tömegen át, de ott nem a képgyűjte­mény az igazi látnivaló, hanem a hep- peningek sora. Ebben az épületben működik ugyanis a Dante Café, a fiatal színészek, képzőművészek, zenészek és táncosok központja, ahol az alagsorban monitorok dzsungelében végtelenített videofestmények között képernyőre ke­rülnek az eddig történt érdekes fesztivál­események is.- Az ott a tegnapi színházi verseny­programból, a Top Dogs előadásból egy részlet - bök az egyik tévére. - Bánhatod, hogy nem láttad. Ez a hivatalos vetélkedő egyik legmodernebb darabja. Állást vesz­tő menedzserek pszichotréningen vájkál- tak egymás és a társadalom lelkében. Formabontó bemutató volt, igazi csapat­színház, főhős nélkül, nyolc azonos ran­gú szereplővel, röpködtek a poénok és a kacagtató abszurd jelenetek.- Az meg a másik véglet, a Csönd Szín­ház, arra is érdemes odafigyelni - szól közbe az egyik technikát kezelő srác. Csányi Sándor, Lengyel Tamás és pesti társaik Molnár Ferenc Liliomját játszot­ták el a süketnémák jelbeszédével. Szívbe markoló képsorok következ­nek. A nézőtér első soraiban süketnéma közönség ül, mindvégig szó nélkül megy a darab. Végtelenített reklámfeliratként kígyózik a betűsor a színpad fölött, amely a hallóknak fordítja a jeleket. Mert itt, miként a némafilmek idején, csak a mozdulatok, a gesztusok beszélnek, és ahogy az ember belesodródik a történet­be, szép lassan rádöbben, hogy a süket­némák napról napra ezt játsszák. Kezük­kel rendre képeket formálnak, minden mozdulatuk egy apró történet megértését célozza, jelenetekben szerepelnek perc­ről percre. Csak egy balettos tudja elképzelni, mi­lyen ez a színésznek! Mintha úgy kellene táncolnia, hogy a kezét lekötik. Mert a színészek itt nem artikulálhatnak, nincs sejtelmes suttogás vagy idegtépő sikítás, csak a csönd. Es kézmozdulatok, melyek a kódolt jelbeszédet kiegészítve tovább vonaglanak, még nagyobb kifejezőerővel visszaadva egy simogatás, egy érintés, vagy egy félszeg közelítés árnyalatait. A záróképsor, a taps is frenetikus hatású, mert a süketnémák sajátosan ünnepel­nek: két karjukat magasba tartva rezeg- tetik a kézfejüket. A bemutatót követően Bakos Éva, az egyik szereplő így összeg­zi az újfajta játék lényegét: - Jó lenne, ha ez az előadás ablak lenne, kilátással egy sokunk számára alig ismert világra. Még fel sem ocsúdok, a technikus újabb különlegességről beszél.- A vakoknak is saját színházuk van, a Vakrepülés Színjátszó Egyesület Az éj­szaka tapintása címmel ugyancsak érde­kes bemutatót tartott. Ezt azonban nem tudom leforgatni, mert a nézőknek csu­kott szemmel kellett végigélniük a játé­kot. A sötét színházban egy szerelmi románc szálait bogozta ki a hallgatóság. Egy eltűnt fiút keresett a kedvese, és a sö­tétben utazás különleges felfedezéseket rejtett, közben hangok, ízek és érintések segítették a cselekmény megértését. Ám a végén fény gyúlt mindenre! A Dante Café udvara hatalmas kon­certpódium, ahol éppen latin dzsessz és montmartre-i harmonikaszó váltja egy­mást. Tüllbe, drótokba, fémbe öltözött hölgyek glasszálnak fel-alá, mert az ipar- művészetisek tartanak éppen divatbe­mutatót. Kint az utcán előbb egy félkész szoborba botiok, amelyet a szemünk előtt szegecselnek, hegesztenek össze az alkotók. Arrébb egy ötméteres kupola előtt karcsú hölgy hajlong zászlóval és botokkal a szabadban zongorázó társa zenéjére, miközben árnyképeket vetíte­nek a ponyvára háttérnek. Nincs megál­lás, a város közepén sátortáborban kínál­ják a könyvhét újdonságait, a háttérben egy mikrofonnál Jókai Anna billenti ide- oda A mérleg nyelvét, új művéről beszél. És még csak most értünk a fesztivál szívébe, a Király utcába! A mediterrán hangulatú vendéglők teraszain szinte minden asztalnál megállhatnának az au­togramvadászok. Én Jordán Tamás és Si­mon István főszervezőknél cövekelek le.- A színháztalálkozó alig, hogy elérte a nagykorúságát, haldokolni kezdett, a szűk szakma pedig nem tudta már élet­ben tartani - vázolja az előzményeket a Nemzeti Színház igazgatója. - Ekkor jött az ötlet, Pécs városának egy nagy fiesztát ígértem, ha helyet biztosít a versenyprog­ramnak. Senki sem adott volna ugyanis milliókat az összejövetel megvalósításá­ra, ha csak szakmai találkozót hirdetünk. Hogy ez mennyire bejött, azt igazolja, hogy idén már 250 rendezvény közül vá­logathatnak az emberek, és mintegy hét­száz művész szerepel az összművészeti fesztiválon. Látván a sikeres fogadtatást, a támogatás is egyre nő. Persze a pénz soha nem elég, mert úgy vagyunk a prog­ramválogatással, mint az autóvásárlással. Ha megvan a tőke egy Suzukihoz, akkor már a Golf felé kacsingatunk. Három esz­tendő alatt pedig a pécsi találkozó el­jutott az erős középkategória, a Volkswa­gen Passat szintjére. Konkrét értékben ez 120 millió forintos költségvetést jelent.- A versenyprogram az évad legjobb- jaiból válogatva idén 15 darabból áll. Volt olyan előadás, amelyre a jegyárusítás kezdetétől számított 10 percen belül el­fogyott minden belépő - idézi fel a kelle­mesebb gondokat Simon István, a helyi szervezés mindenese. - Persze tudni kell, hogy a szakma lefoglalja a jegyek felét, naponta 650 szakembernek bér­iünk szállást a hotelekben. Mindemellett nincs zúgolódás, mert minden előadást kétszer is műsorra tűzünk, másrészt, mert profi lett a közönség is. Ha lemarad­nak egy előadásról, akkor mennek egy másik helyszínre, és ha ott se jutnak be, indulnak tovább. Mert napjában nyolc­tíz program közül lehet választani, és színházból is igen nagy a konkurencia. A kiegészítő programban kisebb fesztivá­lok győztes előadásai kaptak meghívást, emellett a színművészetis egyetemisták tucatnyi vizsgabemutatóval érkeztek.- Nekik ez kitörési lehetőség - veszi át a szót ismét Jordán Tamás. Ezekre a da­rabokra ugyanis dramaturgok, rendezők, színházigazgatók ülnek be, mustrálni az utánpótlást. Közben megérkezik Stenczer Béla színművész, aki a helyi szervezőiroda vezetője. Egy kedves friss történettel in­dít: - Tavasszal Kossuth-díjat kapott Ker­tész Imre, Nobel-díjas írónk, és az_ egyik politikus így gratulált hozzá: Életem meghatározó élménye volt a Makra. Ker­tész pedig eképpen válaszolt: - Nekem is. - No, ezt tegnap hallottam Vámos Ti­bor önálló estjén. Tibor, mert Miklós csak a művészneve. Felidéz egy Presser Gábor-sztorit is, aki Pécsett játszotta éle­tében először azt a válogatást, amelyet a színházi dalaiból és élményeiből állított össze. Pici a Vígszínház társulatával Moszkvába készült, de nem tudták el­dönteni, hogy mivel menjenek, 36 órás vonatozással, vagy egy félelmetes repülő­géppel. Akkor megérkezett Darvas Iván, felkérték, hogy döntsön ő. Mire Darvas: Repülővel menjünk? Az lezuhan. És pont rá az én vonatomra. Vagyis újra holt­ponton volt a társaság. Ekkor jött Somogyvári, hát neki kellett megmonda­ni, mivel menjenek. Rudi pedig egyből rávágta: tankkal. Stenczer Béla folytatná a beszámolót Kulka János és Vári Éva est­jéből szemelgetve, de leinti az asztaltár­saság, így hát bedob még egy dzsessz- és egy popkoncerthelyszínt. - Vagy ha elég volt mára, akkor menjetek a Király utcán kicsit följebb, ott a Fregatt étteremben Szombathy Gyula főz vegyes sülteket a saját receptje szerint - zárja le ajánlatait. Éjfélkor még rendesen hangos a belvá­ros, fogyasztják, s emésztik a kultúra bő­kezűen kínált fogásait a POSZT vendégei. Minden jel azt mutatja, igaza van Kepes Andrásnak, aki itt jártakor úgy fogalma­zott: - Erre a hétre egész Magyarország Pécsre költözött! mészáros b. endre A Sétatéri felborult világ A pécsi Bazilika alatti téren fiata­lok lubickolnak a szökőkútban, a „parton” harsány társaság drukkol, mert odabent papírha- jó-futtató verseny van. A tákol­mányok igazi origamiremekek, az iparművészetis diákok így pihenik ki az előző esti alkotás fáradalmait, és a nagy hőséget. Odébb a Sétatéren felfordul a vi­lág, a nyüzsgő embertömeg, vá­rakozó színészpalánták (képün­kön) egy színpad felé araszol­nak, ahol parodisztikus mozgá­sú táncföiskolások hol középko­ri, hol jövőbeli jeleneteket mere­vítenek ki egy pergő ütemű tánc- kompozícióból. A sztárok soka­sága pedig a nézőtéren tombol, a színészelitből emitt Szakácsi Sándor, Máté Gábor és Bálint András arca villan fel, arrébb meg a fiatalos csoportban Szabó Győző és Fekete Ernő magyaráz Ónodi Eszteréknek. Verseny van most mindenütt Pécs utcáin, te­rein, amerre lépünk, nem izzad­ságszagú, élethalálcsaták ezek, hanem látványos, magamutoga­tó produkciók, évek kiforrott al­kotásai igyekeznek meghökken­teni, elkápráztatni a nézősereget. Június elején ugyanis a Pécsi Or­szágos Színházi Találkozó már harmadik esztendeje a városba hozza a művészvilág színe-javát. A válogató hálátlan szerepe A színházfesztivál egyetlen vita­tott pontja a versenyprogram vá­logatása. Hazánkban évente hét­száz színdarabot mutatnak be (beleértve a határon túli színhá­zakat is), melyekből egy megbí­zott személy - színikritikus, dra­maturg, rendező, író - választja ki a szerinte 12 legjobbat. A válo­gatás alapja, hogy a kőszínházak két bemutatót, az alternatív teát­rumok egy-egy előadást javasol­hatnak, de a megbízott ezen­felül is bevonhat színdarabokat a körbe. Két előadásban limitált a határon túliak megjelenése, és a tucatnyi produkció fele nagy- színházi, másik fele pedig kama­rai vagy stúdiódarab. A szubjek­tív szempontok gerjesztik min­denkor a vitákat, idén például Németh Ákos (képünkön) drá­maíró volt a válogató, és kor­társainak, a harmincegynéhány éves rendezőknek a munkáit fa­vorizálta. Több személyt bevon­ni a válogatásba igen költséges. Jordán Tamás a viták megelőzé­sére most azt tervezi, hogy ötlet- pályázatot ír ki a válogatás rend­jére, és a befutó legjobb elképze­lés három éven át irányítja a sze­lektálást. Az viszont biztos, hogy a következő évad legjobb előadá­sait Csengery Adrienn fogja az eddigi módon kiválasztani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom