Békés Megyei Hírlap, 2003. június (58. évfolyam, 127-150. szám)
2003-06-13 / 136. szám
4. OLDAL - 2003, JÚNIUS 13., PÉNTEK R I P ŐRT A megpróbált élet igenlése - a hit győzelme a halál felett Harmincegy öngyilkosságról és a vallásos közösség megtartó erejéről A Békéscsabai Római Katolikus Egyházközségben 1828. január 1— 1895. október 1. között 5464 felnőtt hunyt el, közülük 31 önkezével vetett véget életének. A csabai katolikus egyházközség több mint kilencven százalékban földművelő közösség volt, a maradék töredék az uradalom tisztségviselőiből, Csaba mezőváros tisztviselőiből, iparosaiból és kis létszámú kereskedőiből tevődött össze. Ez a töredék adta a tanulmányunk alcímében megjelölt szomorú végű embertársaink túlnyomó többségét. Ennek az írásnak a célja nem a tragikus sorsok felmutatása, hanem az életerő, az életkedv, az élet értelmébe vetett hit dokumentálása. Több generáció életerejének, hősiességének laudációja az írás. A XIX. század elején a csabai egyházközösség az akkori vallásos és laikus közösségekhez hasonlóan a zárt közösség jegyeit hordozta. Itt a Hont megyéből az egyház által szervezett telepítés eredményeként jött létre az új szociológiai közösség; a tót-szlovák nyelv, a katolikus szokásrendszer; az ünnepek, a böjtök és az ezekkel kapcsolatos táplálkozási specialitások. Ekkor alakult ki a katolikus városrész, nyert teret az egymás között élés, az egymás közötti házasságkötés, épült fel a katolikus templom és iskola, valamint a katolikus tanyabokor. Mindezek közel 200 évre meghatározták a közösség életét, melynek gyümölcseként a XIX. század második felében Békéscsaba új rajokat bocsátott ki magából, új községek létrehozásában működött közre. Az anyakönyveket 1895. október 1- jéig az egyház vezette, de ezek állami ellenőrzés alatt álltak. 1828 január 1-jé- től az elhaltak anyakönyvébe új rubrika került: a halál oka, a betegség megnevezése. 1828-tól 1895. október 1-jéig, 31 ön- gyilkosság szerepel az anyakönyvben. Az anyakönyv ez alatt 15 226 temetést jelez, ebből 5464 a felnőtt temetés. Az egyházi számítási mód szerint felnőttnek minősül minden 14 éven felüli, sőt 14 éven aluli is, ha már járult a szentgyónáshoz. A gyónáshoz járulás feltételei között szerepel, hogy a szentség felvevője különbséget tudjon tenni az erkölcsi jó és rossz, az erény és bűn között és képes legyen önmagában az erkölcsi jó érdekében küzdeni. Az első öngyilkost 1857-ben jegyzik fel. Rögtön szembeötlő, hogy 1828. január 1-je és 1857. augusztus 24-e között egyetlen öngyilkos sincs. Közel 30 évig, egy emberöltőig! A matrikula áttanulmányozása közben eszünkbe juthat, hogy az egyház esetleg nem tüntette fel ezt a halálokot, ami lehetetlen, hiszen a közigazgatás rendszeresen ellenőrizte az anyakönyv vezetését. Arra is gondolhatnánk, hogy az Újszövetség Szent Pál által sugallt ösztönzése, hogy bizonyos „bűnök szóba se kerüljenek A tíz éve épült jaminai Jézus Szíve templom - ahol a szerző szolgál - a hit biztos oszlopa köztetek” elve szerencsétlen életbefeje- zésű embertársaink felé úgy mutatkozik meg, hogy rejtett szavak mögé tüntetik el a tényt. Az érintett családok, az utódok, a leszármazottak érdekében is. Néhány esetben feltételezhető, hogy a Kegyelem az áldozatoknak A 31 elbukott embertársunkból az egyház 27-et beszentelt, temetésben részesített. A négy egyházi temetés nélkül eltemetettből három a helyi börtönben roppant össze. A negyedik egy tanyasi ember volt. Az 1870-es évektől viszont Péky Antal plébános mindenkit eltemetett. Már akkor szokásba jött a rendőrségi orvosi igazolás, amely segített olyan vélemény kialakításához, hogy akik ilyen tettet elkövettek, cselekedetük pillanatában nem voltak teljesen beszámíthatóak. Akkor pedig erkölcsileg kevésbé felelősek tettükért, ezért nem sújthatok azzal a büntetéssel, amelynek célja a közösség többi tagjának megóvása és elrettentése a cselekedet elkövetésétől. A temetés második célját is figyelembe kellett venni; az itt maradt családtagok megbecsülését és vigasztalását. tragikus eseményt nem a saját nevén nevezik. De rendszeresen, egy generáción keresztül, lehetetlennek tűnik. A mély hit, a szentgyónás - amelynek lehetőségéért a nép a XIX. század elején a püspökig elment saját papjával szemben —, meghozta áldott gyümölcseit. Az egyéni belső meggyőződés, amelyet tudatosan fejlesztettek, szinte ismeretlenné tette az élet önkényes befejezését: minden hívő úgy élte meg, hogy örök boldogságával felel e vakmerő tettéért. Ez a hit szociológiai tényezővé vált, Csabán jobban, mint a más nyelvű és hagyományú egyházközségekben. Az egyházközség közösségi élete, az egymással törődés, a másikra figyelés, a családok összetartozási és felelősségtudata kizárta a lelki magárahagyott- ságot és a szenvedések poklában való elmerü- lést. Figyelemre méltó, hogy a járványok idején sohasem nőtt az öngyilkosok száma, pedig megesett, hogy pár hét alatt gyermek és felnőtt csa- nagy számától kellett elbúládtagok csúzni. A harmincegy tragédia 1857. augusztus 25. és 1895. október 1. közé datálódik. Nem egészen 30 évre. Túlnyomó többségük bevándorolt. Az első 57 éves, 1857-ből. Szepes megyei származású, a csabai börtönben felkötötte magát. A következő öngyilkosság 1859- ben történt, az áldozat 50 éves, szintén Szepes megyéből, ugyanott, ugyanúgy távozott az élők sorából. A harmadik személy 1860-ban, egy sopronyi tanyáján pusztította el magát. Az egyetlen, aki a közel egy évszázada Csabán élő, az egyházközség minden lelki és társadalmi előnyét élvező, ősi családokból való. Az örök kivétel. Családja neve ezt követően több generáción keresztül nem szerepel a csabai egyházközség életében. Gyermektragédia is feltűnik, 1862-ben. Német nyelvterületről ideszármazott félárva, 13 éves gyermek pusztította el magát. Az öngyilkosok között katonákat is találunk. A csabai kaszárnyában a legénység és a tisztikar általában szláv származású volt, de a kiegyezés után megjelentek a régióból magyar nemzetiségűek is. 1861-ben egy sziléziai, 64- ben egy cseh katona tragédiájáról olvashatunk. Később a 101-esek között találkozunk egy-egy szegedi, gyulai, újkí- gyósi és endrődi magyar közkatona nevével. 1895-ben egy budapesti születésű, 35 éves katonatiszt nem bírta életének terheit. Összesen hét katona, akik nem élték az egyházközség közösségi, lelki életét. 1867-ben egy magyar szolga pusztította el magát a börtönben. Három évvel később, 1870-ben hatan dobták el maguktól az életet. Mindegyik betelepült: egy molnármester 19 éves felesége, egy Temes megyei vasúti szolga, a porosz Sziléziából származó főpincér a Fiume vendéglőből, egy szabómester felesége, egy öreg, 64 éves kőmíves Sáros megyéből és egy szolnoki születésű, 60 éves polgári rendű. Utóbbinál külön megjegyzés olvasható: „Iszákosok rezgőrje.” A 80-as években tízre nőtt az elesettek száma. A katonák mellett egy szebeni, egy hajdúdorogi szolgabírói írnok, egy galícziai és egy szegedi származású sütősegéd, továbbá egy Csehországban született kárpitos, valamint egy svájci származású ifjú feleség nem bírta az élet terheit. Egyetlen ősi származású sincs köztük, azok a — főként földmíveléssel foglalkozó - családok erkölcsi ereje ugyanis töretlen, a vallásos közösség az élet terheinek elviselésére nemcsak normákat, hanem lelkierőt is adott. A polgárosuló Csaba előrevetíti a modern társadalom lényegi hiányosságait: a hit gyengülését, a lelkierő hiánycikk jellegét és az elmagányosodást. A 90-es évek első felében (1895. október 1-jéig) hét áldozatot jegyeztek fel. A katonák mellett a törvénytelen származású, beszármazott árva szabósegéd, a galícziai ruszin 72 éves napszámos, a bevándorolt családban született 20 éves fiatalember, a 30 éves bánfalvi születésű nő, a 37 éves beszármazott családból való hentes mind a gyökértelenség, mind a teljes beilleszkedés hiányának áldozatai. A nők az élet terheit akkor is jobban viselték: a 27 férfi mellett mindössze négy nő fejezte be hasonlóan földi pályafutását. BIELEK GÁBOR APÁTPLÉBÁNOS Megkérdeztük olvasóinkat A felnőttképzésről Ilyés Lajos, 33 éves, körösújfalui jegyző:- Szerintem érdemes felnőttként tanulni. Akinek nincs szakmája, annak mindenképpen szereznie kell valamilyen szakképzettséget. Akinek viszont van szakmája, annak azért kell továbbképeznie magát, hogy lépést tartson a korral, jobban megfeleljen a kihívásoknak. Továbbá az sem árt, ha valaki azért tanul, hogy újabb szakmát szerezzen meg, mert minél több foglalkozása van egy embernek, annál nagyobb esély nyílik arra, hogy elhelyezkedjen. Én mindenkit arra ösztönzők, hogy tanuljon, s olyan szakmát válaszon, amely munkahellyel is kecsegtet. Babgh Margit, 31 éves, bihar- ugrai lakos:- Biztosan megéri felnőttként is tanulni, mert másképp nem vállalnák ilyen sokan ezt a feladatot. Itt, Biharugrán is többen tanulnak az általános iskolánál működő esti gimnáziumban. Ha valaki úgy érzi, csak akkor boldogulhat, ha bizonyos iskolát elvégez, akkor az illető biztosan vállalja a tanulás nehézségeit, ha már nem fiatal. Egyesek azt hangoztatják, jobb minél hamarabb kijárni a mindennapi élethez szükséges iskolát. Én viszont azt mondom, tanulni sohasem késő. Egyszer élünk, de amíg élünk, pótolhatjuk a hiányosságot. Fábián Istvánná, 51 éves, körösújfalui lakos:- A felnőttként való tanulás az illető korától függ. A 35 év alattiakat mindenképpen arra kell ösztönözni, hogy tanuljanak tovább. Ők még fiatalok, életük java még előttük áll. Ha tanulnak, akkor a megszerzett képesítésekkel, tudásanyaggal jobban boldogulhatnak. A 45-50 éves ember viszont hiába tanul, akkor is szinte teljesen reménytelen az elhelyezkedése. Hiszen, ha egy fiatalnak és egy nyugdíjkorhatárhoz közelítőnek az a végzettsége, akkor biztos a fiatalabbat veszi fel a munkáltató, mert neki kevesebb bért kell fizetni. Török Istvánná, 40 éves, bi- harugrai lakos:- Érdemes felnőttként is tanulni, mert a mai világban csak annak van igazán esélye elhelyezkedni, aki több szakmával is rendelkezik. Arra viszont jobban ügyelni kellene, hogy a felnőttek számára az illetékesek olyan továbbtanulási lehetőségeket teremtsenek, amelyek befejezését követően el is helyezkedhetnek a végzettek. Én azt mondom 40 éves korig mindenki igyekezzen minél többet tanulni. Az ennél idősebbeket viszont csak akkor kötelezném továbbtanulásra, ha még semmilyen szakképzettséggel sem rendelkeznek. M. B. D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Kedves Olvasók! Bizonyára számos olyan téma van, amiről szívesen meghallgatnák mások véleményét is. Arra kérjük Önöket, ezeket a kérdéseket írják le, és mi feltesszük azokat az utca emberének. Beküldési cím: Békés Megyei Hírlap, Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írják rá: Megkérdeztük olvasóinkat. A figyelmetlenség vétlen áldozata Szárnyra kelt mendemondák - és a valóság Fekete zászló leng a kamud községháza homlokzatán és a békési rendőrkapitányság épületén. A falu a rendőrét, a kapitányság dolgozói a munkatársukat gyászolják. Június 9-én közlekedési balesetet szenvedett, majd a kórházban 35 éves korában elhunyt Balázs László, rendőr főtörzszászlós, kamud körzeti megbízott (kmb). Kamut—Murony A rendőr szolgálati idején kívül, ebéd után feleségével fagylaltozni indult Békésre. A jó időben nem autóval, hanem motorkerékpárral közlekedett, ugyanis szeretett motorozni. A házaspár rövid kiruccanást tervezett, minderről szolgálati lakásuk udvarán a kiterített szőnyeg, a kötélen száradó ruha, a kerti szerszámok is tanúskodnak. A kennelben a máskor oly hamis kutyák egykedvűen ülnek. Hiába várják a gazdit, ő többé már nem jön haza. Meghalt.- Tíz éve került a faluba az egyébként mezőberényi származású fiatal rendőr. Ide nősült, felesége a helyi mezőgazdasági szövetkezet könyvelője - kezdi a beszélgetést Laurinyecz Pál, Kamut polgármestere. - Köztiszteletben álló ember volt, rendet tartott a községben.- Vigyázott a falura, szerették a helyiek, mert jó rendőr volt. Olyan ember távozott közülünk, akire felnézett a lakosság - mondják a kmb-s szolgálati lakás szomszédságában meszelő asszonyok. A házaspár Murony belterületén szenvedett közlekedési balesetet. Néhány perccel két óra előtt értek a település központjába, ahol az egyik mellékutcából, a javításra nála lévő Nivával a főút- ra hajtott egy helybeli fiatalember, aki elmulasztotta az elsőbbségadást. A személykocsi balról ütközött a motorkerékpárral és utasaival, akik súlyos sérüléseket szenvedtek. Maga a Niva gépkocsi vezetője riasztotta előbb a mentőket, majd a közelben lakó, éppen ebédelő orvost, dr. Jilling Ildikót, aki az elsők között ért a sérültekhez.- Már az első pillanatban látszott: súlyos sérülést szenvedtek, de mindketten eszméletüknél voltak. A férfi mondta, hogy véralvadásgátló gyógyszert szed, amit közöltem is a mentősökkel. Nekem nem volt időm különösebben beavatkozni, mert mire odaértem, már a két mentőkocsi is megérkezett, a riasztástól számítva 8-9 percen belül a helyszínen voltak - sorolja a muronyi háziorvos. A szirénázó mentők a legrövidebb időn belül indultak a szerencsétlenül jártakkal a békéscsabai kórházba, a traumatológiai osztályon már várták őket. Először a férjet vitték a műtőbe, majd a feleséget tolták be.- Amikor elhaladtak egymás mellett, tekintetük összetalálkozott, ekkor látták egymást utoljára... - mondja a feleség édesanyjának szomszédja, aki a rokonsághoz tartozik. S este érkezett a döbbenetes hír: a fiatal rendőr meghalt...- A férj alsó-középső nyílt, darabos lábszártörést szenvedett, már az ütközés során csaknem teljesen leszakadt a bal lába, amit a súlyos sérülések miatt amputálni kellett. Ezen kívül súlyos érsérüléseket, combcsonttöréseket is szenvedett, a kórházba érkezésekor nem volt vérnyomása. A feleség kettős, nyílt lábszártörést szenvedett. Állapota a körülményekhez képest kielégítő, teljes gyógyulása 6-12 hónapig tarthat - tudtuk meg prof. dr. Nemes Györgytől, a Réthy Pál Kórház traumatológiai osztályának vezető főorvosától. A balesettel kapcsolatban több mendemonda kelt szárnyra mindkét faluban. Vannak, akik ittasságról beszélnek, mások gyorshajtást emlegetnek, míg akadnak olyan jól értesültek, akik orvosi műhibát feltételeznek. Tény: egyik gépjárművezető sem volt ittas, a sebességet a műszaki szakértő vizsgálja. De tény az is, tudtuk meg dr. Olajos Károly rendőr alezredestől, a békési kapitánytól, hogy elhunyt beosztottjának korábban volt egy mélyvénás trombózisa, ezért gyógyszert szedett, s néhány hónapja a békési kapitányságon könnyített beosztást látott el. Nemes professzor szerint — a tegnapi boncolás eredményei is ezt látszanak igazolni - sokkos, elvérzéses, válságos állapotban került a sérült a kórházba, s minden erőfeszítés ellenére sem tudták életét megmenteni. A baleset körülményeit műszaki szakértő bevonásával vizsgálják. Információink szerint, elfogultság miatt más megye rendőrkapitánysága folytatja a baleset körülményeinek tisztázását. _________________________(«I
