Békés Megyei Hírlap, 2003. április (58. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-03 / 78. szám
0 R V 0 S T U DOHÁNY 2003. ÁPRILIS 3., CSÜTÖRTÖK - 17. OLDAL MU’ Legyen szívügyünk a szív Dr. Csikász József 1965-ben fiatal, kezdő orvosként kezdte Ismételten csak azt kell hangsú- meg munkáját a régi, dr. Borbola József főorvos által vezetett lyoznunk: az ilyen fájdalmakat, belgyógyászati osztályon. 1980-ban Budapestre, az Orvos- amit orvosi nyelven angina továbbképző Intézet Antalóczy professzor által vezetett kar- pectorisnak nevezünk, nagyon ko- diológiai profilú II. számú Belgyógyászati Klinikájára ment molyán kell venni, betegnek és ordr. Csikasz József dolgozni és tanulni. Egyéves klinikai gyakorlati és elméleti munka, illetve továbbképzés után kiváló eredménnyel vizsgázott kardiológiából, majd elnyerte az akkor Békéscsabán újonnan megnyíló egyes belosz- tály osztályvezető főorvosi állását. A kardiológus szakembertől a rettegett infarktusról és a szívritmuszavarról kértünk tájékoztatást. Az életkor előrehaladtával lényegében már a harmincas évektől kezdődően a szív saját vérellátását biztosító úgynevezett koszorús erek falában kis csomócskák képződnek, amelyeket kezdetben túlnyomórészt zsírsejtek és kötőszöveti rostok alkotnak, később mész rakódik le bennük. A csomócskák befelé, az ér ürege felé nőnek, ezáltal beszűkítik az ér keresztmetszetét. A szűkült kereszt- metszeten kevesebb vér tud egy időegység alatt áthaladni, a kevesebb vér révén pedig a szívizomsejtek kevesebb oxigénhez, élet- fontosságú anyaghoz jutnak. További veszélyforrást, mondhatjuk nyugodtan azt is, hogy életveszélyt jelent az, hogy ha az érnek ezen szűkült szakaszaiban a csomócskák megsérülnek, például berepednek, akkor hirtelen nagy mennyiségben szabadulnak fel a véralvadást okozó anyagok. Ilyenkor ugyanis a szűkült szakaszban egy vérrög, bizonyos trombus képződik, teljesen elzárja az ér kereszt- metszetét, így az ér által ellátott területen a véráramlás gyakorlatilag megszűnik. Ennek következménye pedig a szívizomsejtek elhalása, amit szívizominfarktusnak t nevezünk. A szívizominfarktus sajnos bekövetkezhet minden előjel nélkül, váratlanul és hirtelen. Ám az esetek egy ré szében vannak bizonyos előjelek beharangozó tünetek, és ha eze két komolyan vesszük, ebben a stádiumban a szívizominfarktu; kialakulása még megelőzhető. A beszűkült, de még nem teljeser elzárt koszorúereken keresztül a csökkenő vér- és oxigénellátásra a szívizom fájdalommal reagál. Típusos helye a mellkasban, közé pen, a szegycsont mögött és bá oldalt, a szívtájon van. Nemcsak a fájdalom lokalizációja, hanem a jellege is típusos, azaz többnyire nyomó vagy szorító szokott lenni. Ezt a betegek úgy mondják: mintha ráült volna valaki a mellkasomra, mintha abronccsal szorítanák össze a mellkasomat. A fájdalom időtartama egy-két perctől akár több óráig is tarthat. Ha az ilyen típusos fájdalom húsz percnél tovább tart, az már infarktusgyanús, bár nem feltétlenül jelent mindig infarktust. Az ilyen beteget minden esetben kórházba kell utalni, ahol korrekt vizsgálatok elvégzését követően adekvát módon tudnak arról dönteni, hogy a beteg gyógyszeres kezelésben részesüljön, vagy szívkatéterezésre van szüksége, s ahol szükség esetén a műtétet is el tudják végezni. Gyakori hiba az, hogy a beteg nem veszi komolyan a fájdalmat, főként, ha az magától megszűnik, ezért nem is fordul vele orvoshoz. Másik előforduló hiba, hogy az orvosnak egyaránt. Az egyik leggyakoribb kezelést igénylő ritmuszavar, amelynek felismerésében és kezelésében elsősorban a háziorvosnak van szerepe, a pitvarfibrilláció (remegés). Előfordulása az összlakosságban 0,5-1%, 60 év felett 5-9% között van, a kor előrehaladtával pedig ez az arány tovább nő. A pitvarfibrilláció nemcsak gyakori, hanem nagyon régen ismert ritmuszavar, elsőként a szív- és érrendszeri anatómia felismerője, William Harvey (1578-1657) írta le. A lényege abban áll, hogy a sinuscsomó, ami a szív működésének vezérlésében a karmester szerepet tölti be, valamilyen ok, betegség következtében ezt a funkciót nem tudja ellátni. Tehát nem tudja leadni szabályos időközönként azt a percenkénti 60-80 elektromos ingert, ami előbb a pitvarok, majd a kamrák egymásra összehangolt, egymást követő szabályos összehúzódását eredményezi. Ilyenkor a pitvarok nem tudnak összehúzódni, csak finoman remegnek, a kamrák pedig teljesen szabálytalan időközönként húzódnak össze. A vos sem veszi elég komolyan a beteg panaszát, és kivizsgálásra irányítás helyett valamilyen szívkoszorúér-keringést javító gyógyszert ír fel a betegnek. Márpedig, ha ennek a betegnek nem gyógyszeres kezelésre, hanem katéteres tágításra vagy esetleg koszorúérműtétre lenne szüksége, amit vizsgálatok nélkül természetesen nem tudhatunk, abból baj lehet. Mert bár lehetséges, hogy a gyógyszerek hatására egy ideig jól érzi magát, panaszmentes, később viszont a gyógyszerek szedése mellett fogja megkapni az infarktust. jelenség felismerése nagyon köny- nyű, a pulzus megtapintásakor már igen nagy valószínűséggel, EKG készítésével pedig 100%-os biztonsággal meg tudjuk állapítani. A ritmuszavar megalapítását feltétlenül valamilyen kezelésnek kell követni, ugyanis az ilyen ritmuszavarban szenvedő betegeknél az agyembólia előfordulása hatszor gyakoribb, mint egyébként. Kezelési stratégiánk során a következő célkitűzéseket kell elsősorban szem előtt tartanunk: az elsődleges cél a ritmuszavar megszüntetése, azaz a sinuscsomó által vezérelt, sinusritmus visszaállítása. Utána a helyreállított sinusritmus fenntartása a lényeg, és ha a zavart nem sikerült megszüntetni, akkor valamilyen módon kordában kell azt tartanunk. A ritmuszavar kezelésének megkezdése előtt keresnünk kell azokat a lehetséges okokat, amelyek ezt a ritmuszavart előidézhetik. Amennyiben üyen okot találunk, akkor a kezelésnek erre kell elsősorban irányulni: ha lehetséges, az okot kell megszüntetni, és akkor helyreáll a normális ritmus is. Ha ilyen okot nem sikerül felderíteni, vagy a felderített ok nem kezelhető kielégítően, akkor a sinusritmust helyreállító kezelést, az úgynevezett kardioverziót kell alkalmaznunk. Ez lehet gyógyszeres, lehet elektromos, ez utóbbi esetben nagyobb a sikerarány lehetősége, ám előfordul, hogy a betegek - idegenkedve ettől a módtól - a gyógyszeres forma mellett döntenek, s ez esetben az orvos köteles tiszteletben tartani a beteg óhaját. A sikeresen helyreállított ritmus tartós fenntartására többféle gyógyszer közül választhatunk. Amennyiben a ritmus helyreállítása is gyógyszerrel történt, akkor természetesen mindig azt a gyógyszert választjuk fenntartásra is. Sajnos, az esetek egy részében a ritmuszavart sem gyógyszeresen, sem elektromosan nem sikerül megszüntetni. Kezelni azonban ekkor is kell. A kezelés ez esetben kettős céllal történik. A kezelés egyik célja, hogy a szabálytalan kamra- összehúzódások száma a normál, azaz a percenkénti 60-80 közötti frekvenciatartományban legyen. Ezt hívjuk frekven- ciakontrollnak, amit szintén többféle gyógyszerrel biztosíthatunk. A kezelés másik fő célja az összehúzódásra képtelen pitvarokban képződő vérrög, trombus kialakulásának megakadályozása, és az innen elszabaduló agyembóliák megelőzése. Ebben az esetben különböző körülményeket - a beteg korát, szívbetegségének súlyosságát - figyelembe véve választjuk meg azt az antitrombotikus, illetve véralvadásgátló gyógyszert, amit aztán a betegnek tartósan szedni kell. Az utóbbi időben több olyan közlemény látott napvilágot, amelyek azt bizonyították, hogy az ilyen korrektül kezelt és ellenőrzött betegek életkilátása és halálozási aránya nem rosszabb lényegesen azokénál, akiknél sikerült a ritmuszavart megszüntetni, és a helyreállított ritmust fenntartani. Tehát szabálytalanul is jók lehetnek a hosszú távú kilátások. Az örökmozgó szerv 1 - a testből érkező fő visszerek, 2 - jobb pitvar, 3 - jobb kamra, 4 - háromhegyű billentyű, 5 - aorta és a tesbe vezető fő verőerek (artériák), 6 - a tüdőbe vezető tüdőartériák, 7 - tüdőérbillyentyű, 8 - aortabillentyű, 9 - bal pitvar, 10 - kéthegyű (mitrális) billentyű, 11 - bal kamra, 12 - szívizomból álló vastag fal Kardiológiai szakellátás a belgyógyászaton A fekvő- és járóbeteg-gyógyítás szoros szakmai egységben, megfelelő műszerezettséggel funkcionál a beteg érdekében A békéscsabai kórház rekonstrukciójának első üteme során, 1981-ben átadott épülettömb harmadik emeletén helyezkedik el a 84 ágyas osztály, amely az általános belgyógyászati szakellátáson túlmenően további három területen tud magas szintű speciális szakellátást biztosítani az arra rászoruló betegeknek. A hematológiai (a vér- és vérképzőszervi betegségekkel foglalkozó tudományág) szakellátást az osztály jelenlegi vezetője, Csikász főorvos 1970-ben kezdte el megszervezni; a nephrológiai (a vesebetegségekkel foglalkozó tudományág) szakellátás megszervezése 1975-ben kezdődött el, még a régi belgyógyászati osztály keretei között; a kardiológiai (a szív betegségeivel foglalkozó tudományág) részleg is több mint húszéves múltra tekint vissza. Intenzív szervezőmunka eredményeképp rövidesen beindult a kardiológiai szakellátás is az I. sz. belgyógyászati osztály keretein belül. A jelenlegi helyén működő kardiológiai ambulancia kialakítását 2001 elején kezdték el a műszaki osztállyal közösen, a hivatalos átadásra 2001. október elsején került sor. A kardiológiai fekvő- és járóbeteg-szakellátás egymással szoros szakmai egységben funkcionál, ugyanis ugyanazok az orvosok látják el a fekvőbetegeket és a járó betegeket. A kórházi felvételt igénylő szívbetegeket az osztály kardiológiai részlegén helyezik el, míg a járó betegeket az egy emelettel lejjebb, a régi intenzív osztály helyén kialakított kardiológiai ambulancián fogadják munkanapokon reggel nyolctól délután négy óráig. A fekvőbetegek szív- ultrahang-vizsgálata délelőtt 9-től 12 óráig zajlik, a járó betegeket 12-től 15 óráig fogadják. A múlt évben összesen 6764 ilyen vizsgálatot végeztek. A különböző terheléses (kerékpár, futószőnyeg) EKG-vizsgálatokat délelőtt 9-től 12-ig végzik, de ha sok beteg vár ilyen vizsgálatra, az idő gyakran kitolódik egy-két órával. A múlt évben 2101 ilyen vizsgálat volt. A 24 órás Holter EKG-, és vérnyomás-monitorozáshoz használt műszereket reggel nyolc és kilenc között teszik fel, illetve veszik le a betegekről. Tavaly 851, illetve 650 ilyen vizsgálat történt. A negyedik funkciónak számító kardiológiai szakrendelésen déltől háromig fogadják az ellenőrző vizsgálatra visszarendelt, illetve a háziorvosok által beutalt betegeket. Néhány jellemző adat az éves forgalomra (2002-es adatok): szívultrahang 6764; terheléses EKG 2101; 24 órás EKG 851; 24 órás vérnyomás-monitorozás 650. Mindent összesítve a kardiológiai ambulancia forgalma éves szinten húszezer körül mozog. Az osztályon jelenleg 15 orvos dolgozik, közülük 9-nek vari belgyógyász szakorvosi képesítése. A belgyógyászok közül egynek van hematológiai, egynek nephrológiai, háromnak pedig kardiológiai szakképesítése. A közeljövőben áprilisban készül egy kolléga kardiológiából, egy másik pedig júniusban nephrológiából szakvizsgázni. Ezzel együtt a kilenc belgyógyász közül hétnek lesz dupla szakképesítése. Ez a szakembergárda garantálja a 3 profil zavartalan és magas szintű ellátását, ugyanis minden egyes profilt speciális képesítéssel rendelkező szakfőorvos vezet. Az itt dolgozó ápolók közül húsz rendelkezik különböző szintű szakképesítéssel, a legalacsonyabbtól kezdve a diplomáig, és csak egy olyan munkatárs van, aki segédápolói munkakört lát el az osztályon. Az osztály orvosai rendszeresen részt vesznek a különböző hazai és külföldi továbbképzéseken és tudományos rendezvényeken, sokszor mint előadók. Az itt folyó szakmai és tudományos munka elismeréseként a Kardiológiai Szakmai Kollégium 1993-ban kardiológus szakorvosok képzésére alkalmasnak ítélte, a Magyar Nephrológiai Társaság vezetősége pedig 1995-ben nephrológiai de- centrumnak minősítette az osztályt. Az új posztgraduális képzési rendszerben az I. sz. belgyógyászat 1990 óta „A” típusú akkreditációval vesz részt a belgyógyász szakorvosok képzésében. Az oldal a Békéscsabai Réthy Pál Kórház Rendelőintézet támogatásával készült. Internet: www.rethy.hu E-mail: titkar@korhaz.rethy.hu f a ■f l t A zódása révén mechanikai és nyomásenergiává, ez a nyomásenergia tartja fönt a folyamatos véráramlást úgy az egész szervezetben, mint magában a szívben. Autós hasonlattal élve a szívet szokás motornak nevezni, gyakran halljuk, hogy a beteg a szívpanaszait úgy adja elő: baj van a motorral. Ezt a hasonlatot továbbvive azt is mondhatjuk, hogy ha az autó üzemanyaga a benzin, akkor a szervezet, a szív üzemanyaga a vér. Ahhoz, hogy ez a szívmotor folyamatosan és egyenletesen működjön, természetesen vezérlésre, irányításra van szüksége. Ezt a feladatot a szív jobb pitvarában elhelyezkedő kis csomócska, a sinuscsomó látja el. Ez a csomó olyan speciális sejtekből épül fel, amelyek bonyolult önszabályzó mechanizmus révén képesek automatikusan újra és újra ingerületbe jutni, és magukból elektromos jelet kibocsátani. Ez az inger ráterjed a jobb és bal pitvar izomzatára, ennek hatására azok összehúzódnak, majd a pitvarokról a szintén speciális sejtekből felépülő vezető rendszeren keresztül a jobb és bal kamra izomzatára, amitől a kamrák is összehúzódnak. Ez az ösz- szehúzódás ismétlődik újra és újra, monoton módon, de szabályosan, percenként mintegy 60-80 alkalommal, ebből könnyű kiszámolni, hogy szívünk naponta mintegy százezerszer húzódik össze. A szív tehát az életünk során egy örökmozgó szervünk, mondhatni: egy biológiai perpetuum mobile. A szívet az aggyal a tüdővel, a vesével, a májjal együtt ai életfontos szervek közé sorol juk. Közülük is a szív a „primus inter pares”, azaz első az egyenlők között. A szív legfontosabb feladata, hog) a szervezetet behálózó érrendsze ren keresztül a véráramlás, illetve a vérkeringés folyamatos fenntartása által szervezetünk minder egyes sejtjéhez eljuttassa az élteti elemet, az oxigént, és a különbőzé tápanyagokat: fehérjéket, szénhid rátokat, zsírokat, a különböző ásványi anyagokat, és vitaminokat amelyek a sejtek, a szervek és az egész szervezet zavartalan működéséhez elengedhetetlenül fontosak. A sejtek, a szervek működése során bomlástermékek, salakanyagok, méreganyagok keletkeznek, amelyeknek a keletkezési helyükről a kiválasztó szervekhez - elsősorban a veséhez és a májhoz - történő elszállítása szintén a vérkeringés útján történik. Ahhoz, hogy a sáv ezt a feladatát, a vérkeringés folyamatos biztosítását el tudja látni, természetesen sajál magának is szüksége van a mái említett oxigénre, tápanyagokra; ásványi anyagokra és vitaminokra. Ezek az anyagok a szív saját érhá lózatán, az úgynevezett koszorús ereken, és ezek folytatását képező hajszálereken keresztül jutnak el a szív sejtjeihez, biztosítva azok működéséhez, és elsősorban a szívizomsejtek működéséhez szükséges energiát. Ez a tápenergia alakul át a szívizom összehún —■ _______________________________:.................-...........^_________ i szív állapotának felmérésekor az egyik legfontosabb módszer a terheléses EKG vizsgálat futószőnyegen
