Békés Megyei Hírlap, 2003. április (58. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-26 / 97. szám

ÚÉtyége 2003. ÁPRILIS 26., SZOMBAT — 11. OLDAL A zenész magánéletét tiszteletben tartja a bulvársajtó Zorán állandóan úgy érzi, hogy túl sokat szerepel Amikor bemutatkozik, csak any- nyit mond: Zorán; a vezetékne­vét, a Sztevánovity-ot nem teszi hozzá. Miközben keresünk egy csendes zugot, ahol beszélget­hetnénk, azon gondolkodom, milyen kellemes a kézfogása. A színpadon a zenekar még pró­bál: hivatalosan öt perc múlva kezdődik a koncert, amire min­den jegy elkelt. Előző nap Gyu­lán sem lehetett szabad helyet látni.- Rég adott hírt magáról, majd' két éve nem jelent meg albuma. Mivel töltötte az elmúlt időszakot? — Én pedig állandóan úgy érzem, hogy túl sokat szerepelek. Évente egy­szer nyakamba veszem az országot, ta­valy tavasszal is turnéztam. Lemezt nem jelentetek meg minden esztendő­ben, megvárom, mire tartalmas mon­danivalóm gyűlik össze. Most az ápri­lis 25-ei Sportarénában adott koncer­ten készített felvételt szeretném CD- és DVD-formában kiadni. A következő le­mezt 2004 őszére tervezem, de ezt elő­ször meg kell alkotniuk a szövegírók­nak.- Sok szöveget írt önnek az öcs- cse, Dusán. Ki bújuk kinek a bő­rébe? — Dusánnak kell az én bő­römbe bújnia, hiszen el kell képzelnie, hogyan énekelem majd a nótát. Hosszú évek óta együtt dolgozunk, jó párost al­kotunk, szinte soha nem kérdezi meg, mi jut eszembe a dallamról. A kész szöveg persze módosulhat a stúdióban. — A hatvanas évek­ben, amikor a karrierj' indult, sokkal keve­sebb zenekar ját­szott. Mennyi­vel egysze­rűbb vagy éppen ne­hezebb a most fel­bukkanó együttesek­nek?- Abból szempontból egyszerűbb, hogy nem kell semmit kitalál­Egyszer Londonból rendelt gitárt, de nem kapta meg, mert eladták Cliff Richardnak D^OTÓi KOVÁCS ERZSÉBET niuk, adottak a kiadók és a hangsze­rek. Ugyan­akkor na­gyon ne­héz, mert sok újdon­ság tűnik fel, minden­ki lemeze kapható a boltokban, sok zenei adó működik. Eb­ben a kavalkád- ban nagyon ne­héz bárkinek is „kidugni a fejét” és jelt adnia, hogy itt vagyok, figyeljetek rám!- Van olyan mai együttes, amelyiket szívesen hallgatja?- Mostanában egy kicsit elvesztet­tem a fonalat. Azokat az együtteseket szeretem, akik élő zenét játszanak, mint például a Kispál és a Borz.- A dalszövegeiben gyakran felbuk­kan a gitár. Miért?- A mai napig a gitár jelenti a műfaj szimbólumát. Jelzi, hogy mihez kötő­dött a zene. Persze sokat változott a dal­lamvilág, a technika annyit fejlődött, hogy nehéz nem élni a számítógép kí­nálta lehetőségekkel. Néha sajnos visz- sza is élnek ezzel, hiszen a számítógép­pel olyan ütemben lehet előadni a gitár­szólókat, mintha virtuóz csapott volna a húrok közé. A színpadon azonban ki­derül a turpisság.- A sajtóban, a bulvársajtóban mos­tanában sokat cikkeznek a magánéleté­ről.- A bulvársajtó jelenlétét tudomásul kell venni. Kíméletesen viszonyultak a magánéleti dolgainkhoz. Minden csoda három napig tart, gyorsan lekerültünk a „színlapról”. Fekete G. Kata A néveredettel kapcsolatos találgatások ötlettára kifogyhatatlan A székelyföldi Bikafalva és Boldogasszonyfalva titka Amikor a körös-sárréti küldöttség tagjaként a székelyföldi testvér-kis­térségben jártam, többek között olyan településnevekre figyeltünk fel, mint Boldogasszonyfalva és Bi­kafalva. Ha ez a két hang­zatos nevű település távol helyezkedett volna el egy­mástól akkor talán könnye­dén túlléptünk volna a té­nyen. így viszont azonnal be­indult fantáziám, majd immár több polgármesterrel közösen találgatni kezdtük, hogy a két község vajon miről is kaphatta nevét. Hazaérkezésünk után pedig egyre bővülő körben tovább foly­tattam a témában a kutakodást. Az utóbbi hónapokban a Körös-Sárré­ten többfelé „bedobtam” a Boldog­asszonyfalva és Bikafalva néveredeté­nek taglalását. Az emberek többsége vevő volt az ilyesmire, főleg a férfiak agytekervényeit mozgatta meg a téma.- Boldogasszonyfalva bizonyára on­nan kapta a nevét, hogy ott sohasem in­gerültek az asszonyok. Ha ez így van, akkor nekem is onnan kellett volna nő­sülnöm, s így akkor sem kellene tarta­nom otthon az asszony haragjától, ha a kelletténél többet öntöttem fel a garatra. Vagy az ilyesmitől az ottani nők is „beindulnak”; Akkor viszont teljesem mindegy, hogy honnan házasodik az ember. De ettől függetlenül egy olyan boldogasszonyfalvi menyecskét szíve­sen megnéznék, hogy közelebbről és konkrétabban lássam mitől is igazán boldog. Bikafalva viszont nem izgat, oda — bármilyen közel is van Boldog- asszonyfalvához — nem ugranék át, kö­zölte a téma kapcsán az egyik körös-sár­réti italkimérésen egy középkorú férfi.- Boldogasszonyfalva és Bikafal­va úgy kaphatta nevét, hogy az egyik településről a másikra vitték űzetni a teheneket. Amikor abba a bizonyos faluban volt a tehén­nász abból az „élményből” va­lószínűleg a szokásosnál több liter tejet adó tehenek szü­lettek. Ettől pedig a tej­ÜLj a bikákat is „fejik”. Mégpedig a szom­szédos boldogasszonyfalvi hölgyek, akik éppen ettől boldogok. Mások szerint Bikafalva neve akár úgy is keletkezhetett, hogy abban a fa­luban egykor sokkal több bikát, mint üszőt szültek a tehenek. A szomszédos település asszonyai viszont éppen azért voltak boldogok, mert nekik nem kel­lett ilyen helyzettől tartaniuk. Volt aki úgy vélte: a két szomszédos te­lepülés onnan is kaphatta nevét, hogy a bikafalvi férfiak a bikák értékesí­A tudományos magyarázat A Földrajzi nevek etimológiai szó­tára szerint Bikafalva neve a Bika személynév és a birtokos raggal ellátott falu főnév összetételéből alakult ki. A Boldogasszonyfalva a magyar Boldogasszony (tulajdon­képpen: boldogságos úrnő) és a birtokos személyraggal ellátott falu főnév összetételéből eredeztethe­tő. A falu onnan kapta a nevét, hogy templomát Szűz Mária tiszte­letére szentelték fel. értékesítésből élő asszonyok boldogok lettek. így a hatékony szarvasmarha­nászról elhíresült falut Bikafalvának, a nagyobb tejmennyiségnek örvendő fejő­asszonyok községét pedig Boldog- asszonyfalvának nevezték el — véleke­dett egy hetven év körüli bácsi. Egy férfi humorosan megjegyezte: - Bikafalva azért lehet Bikafalva, mert ott téséből származó pénzt a boldogasszony­falvi nőkre költötték, akik mindig boldo­gan fogadták az efféle közeledéseket.- Bikafalván bizonyára fickósak a fér­fiak, s innen a néveredet. A boldog­asszonyfalvi nők pedig kihasználják ezt a fickósságot, s ezért Boldogasszonyfalva településük neve. Ha hegyes vidék, akkor arrafelé valószínűleg sok a kaszáló, így széna bőségesen terem. Akkor pedig az alkalmi pároknak elég csak a két falu közti határba kimenni, s a szénaboglyák tövében megtörténhet az a „dolog”, ahonnan a bikafalvi férfiak bikásan, a boldogasszonyfalvi asszonyok pedig bol­dogan mehetnek haza - fantáziáit a té­ma kapcsán egy idős szeghalmi férfi. Mindezek ismeretében elmondhat­juk: a közel 600 kilométeres távolság el­lenére a székely humor sem különbözik nagyban a körös-sárrétitől. A székely- földi tréfálkozás szerint is Boldog- • •••••• asszonyfalva azért „bol­dog”, mert mellette van Bi­kafalva. A szájhagyomány által elterjedt változat sze­rint pedig Bikafalva onnan kapta nevét, hogy Básta osztrák generális idejében a Székelyföldön annyira kipusztultak a barmok, hogy egész Udvarhely­széken egyetlen bika ma­radt, s az ebben a faluban. A történelmi tények vi­szont ellentmondanak ennek a történemek, mert a község már Básta generális előtt is lé­tezett. Az 1567-ből származó adóösszeírás a falut Bijkafal- va néven 16 kapuval jegyzi. A Földrajzi ne­vek etimológiai szótára pontos magyaráza­tot ad a települések nevének eredetére, de miért is várnánk el, hogy valóvilágos ko­runkban bárki is belelapozzon a kézi­könyvbe. így marad a vallásos érzületűek megsértésével is járó találgatás, melynek öüettára - mint írásunk is bizonyítja - saj­nos kifogyhatatlan. Magyari Barna Szellem és palack Az adófizetők pénzéből működő megyei szolgáltató cég vezérigazgatója - több illetékes aláírásával megerősítve - ukázba adta: minden középvezető azonnal köteles jelenteni, ha a me­nedzsment által megajánlott béremelé­si és jutalmazási ja­vaslat miatt munka- beszüntetést szervez­nek. Ha az információ nem jut el a vezérdirihez, akkor a középvezető teljes évi prémiumának tíz, ha a sztrájk megvalósul, huszonöt százaléka bánja. Ez a menedzsment és a munka- vállalók közötti intézkedés - amely gondolom, ,, bizalomerősítő” jelleggel született -, szigorúan titkos. Hétpecsé­tes. Amennyiben mégis kitudódna - ha a locsogás bizonyítást nyer -, az illető középvezető repül, méghozzá azonnal, az osztály éves jutalomkeretét pedig tíz, illetve huszonöt százalékkal csökken­tik. A mun- ..................................... ka jogász szerint a Magyarán, Munkatör- _ • vénykönyv Minden erre vonat- rendben van. kozóan nem rendel­kezik. A cég szakszervezeti titkára pe­dig a vezérigazgatói utasítást nem kom­mentálta. Csak annyit mondott: a bér­emelések megtörténtek. Magyarán, minden rendben van. Akár fát is lehet hasogatni a középve­zetők hátán, meg befogni a szájukat béremeléssel. Akkor már nem zavarja őket a fenyegetés, az intézményes spiclivé tétel, a besúgó-szerep, a ,.megvásárlás". Auz. is lehet persze, hogy zavarja, csak úgy gondolják, jobb hallgatni, beállni a sorba, lapíta­ni, különben akármi történhet: ala­csonyabb bér, kisebb nyereség, esetleg kirúgás. A történtek után az embernek két do­log jut eszébe. Az egyik: milyen légkör uralkodhat annál a vállalatnál, ahol így kell befogni a középvezetők és a munkavállalók száját. Lehet, hogy ki­váló, de akkor miért kell ilyen vezér- igazgatói utasítást hozni vezérhelyet­tesi, meg más nagy ágyúk támogatásá­val. A másik dolog: a nem túl nagy te­kintélynek örvendő hazai szakszerveze­ti mozgalom helyi aktivistái miben re­ménykednek, amikor nem kommentál­nak, nem tiltakoznak, helyette csend­ben megalkudnak. A lepaktálás felhaj­tó erejében, a vélt vagy valós feszültsé­gek rendezésében? Vagy abban, hogy a szőnyeg alá söpört kosz idővel magától eltűnik? A laikus azt hinné, egy vállalatot - miként minden emberi kapcsolatot - csak bizalomra lehet építeni. Nyílt embe­ri viszonyokra, ahol munkáltató és munkavállaló szemtől szemben, sumá­kolás és fenyegetés nélkül megmondja és megmondhatja, minek mi az oka, ki mit vár el a másiktól és mit gondol róla. Gondok persze akkor is lehetnek, de azo­kat tiltással, megfélemlítéssel, beosztot­tak megalázásával aligha lehet. A szel­lem előbb vagy utóbb kiszabadul a pa­lackból. Árpási Zoltán Kiss Ottó Magyarországi levél •Barka" Sarofe 1 Édes Kelemen, kér­lek, ne szólj meg > még gondolatban | sem, amiért immár másodszor írok e hónapban, mert azt ; mondják, s ki tudná I ezt nálad jobban, hogy a gondolat te­remt, a gondolat az, ami a világunkat létrehozza, ám a gondo­lat az is, és ez sejthető a paradicsomi idők, az első tetté változott bűneset óta, a gon­dolat az is, ami elnyeli ezt a világot, ami majd szertefoszlatja és betemeti az enyé­szetbe vagy az örökkévalóba. Tudod, hogy nem bolygatnám munkával töltött napjaidat, ha nem lenne jó okom rá, ha nem lenne olyan fájdalmas és keserű az egyhangúan múló órák sora, mint ami­lyen fájdalmas és keserű azóta, hogy is­mét csak az ágyat nyomom. Ma éppen harmadik napja, hogy figyelem a man­zárdszoba nagy üvegablakát, hogy látom, megtapadnak rajta szépen a hópelyhek, éppen harmadik napja, hogy csak hull, csak hull, sokszor egész napon át, annyi­ra, hogy ki se látok, és estére az ég csilla­gai helyett csupán ez a mindent elborító fehérség van felettem, mintha beburkol­na, mintha óvni akarna valami felfogha­tatlan erő, ami mindig volt, van és lesz, ami mindig és mindenütt sejthető, és ami­től, tán éppen ezért, egyre nehezebb távol lennem. Hó van, harmadik napja megint rengeteg a hó, keményre fordult a tél kint, az ég magasától egészen a föld színéig, és benn a szobában is keményre fordult, és még beljebb, egészen belül, a szívem tá­ján, s ez utóbbi, azt hiszem, akkor sem változik most már, ha kinn tavasz lesz, ha kinn madarak csiripelik bolondos és ke­délyes énekeiket vagy kopogtatnak majd a manzárdszoba nagy üvegablakán, mert egyfolytában úgy érzem, édes Kelemen, hogy elköltöznék most már jószívvel, sze­retettel és végérvényesen ebből a vüágból. Hangulatomban igen jól mérhető, hogy visszavonhatatlanul erőt vett rajtam a be­letörődés, megadta magát belül, a szívem alatt valami a megváltoztathatatlannak, mely tény furcsa módon az utóbbi napok­ban inkább örvendezésre nyújt bennem okot, mintsem búbánatra és szomorúság­ra, s most már minden kétség nélkül tu­dom mondani, hogy bizony ez így van jól. Ám, s ez az, ami rettegést kelt bennem, valóságszagú és öblös félelemmel tölt el, tudniillik, hogy egyre gyakrabban mérle­gelem nyüvánvalóan befejezéséhez köze­ledő földi pályafutásom abból a szem­pontból, hogy tán önkezemmel kellene sürgetnem e közelítő pillanatot, hogy tán önkezemmel kellene magam hozzásegí­teni a megoldáshoz, hogy azonnali legyen és visszavonhatatlan, hogy ne kelljen éle­tem utolsó szakaszában megalázkodnom senki előtt, hogy olyan méltósággal visel­hessem az elmúlást is, akár az életet. Ez az elképzelés kelti most bennem a legva­lóságosabb rettegést, s az, hogy hiába is próbálom távol tartani magam e bűnös gondolattól, végérvényesen befészkelte magát az agyamba, s ami a legfélelmete­sebb, hogy nyugodt szívvel gondolok rá ébrenlétkor, félálomban, s még éjszaka is, amikor pedig álmaimban közel járok újra mindenhez, ami kézzelfogható vagy érzé­kelhető. Hanem azért még mindig a nap­palok, a vüági hiábavalóságok a meghatá­rozók, s velük együtt a test dolgai, s min­dennapjaim sorában ez az a mozzanat, amiért úgy döntöttem, megosztom veled az elmúló idő szorongató légkörét. Drága Kelemen, szeretném megköszönni a leve­let, amelyet két hete hozott tőled meg a posta, s benne a biztatást, a jó szándékot és a mentegetőzést, hogy édes nénédnek nem tudsz juttatni annál a 6 ezer 400 fo­rintnál most többet, mint amit e levélhez mellékeltél, s amit ezúton is nagyon kö­szönök, mert jelentős segítséget nyújtott a gyógyszerek kiváltásában és a gázszámla fizetésében, így most még nem kapcsol­ják le a fűtést, s ha továbbra is takarékos­kodom, éjjel és nappal is jól betakarózom, talán ki sem kapcsolják tavaszig. Sajnos a tények ellenére, amelyeket papírra vetet­tél, amelyek elborzasztanak és amelye­kért bizony egész lényemben keserű va­gyok, muszáj ismételten felhívnom a fi­gyelmed élelmezési lehetőségeim sze­rény voltára, s e tekintetben anyagi körül­ményeimre. Muszáj megkérnem téged is­mét arra, hogy ha újra pénzhez jutnál, gondolj megint rám, ugyanis annál az el­szomorító leírásnál, amelyet vázoltál előt­tem, sajnos az én helyzetem, kevéssel bár, de még alávalóbb. Most búcsúzom, mert esteledik, s villanyt nem akarok gyújtani, ugyanis az esti fényt a végső esetekre tar­togatom, ám holnap reggel mindenkép­pen fel kívánom adni neked ezt a levelet, hogy minél hamarabb odaérjen. Ölel: édes nénéd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom