Békés Megyei Hírlap, 2003. április (58. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-19 / 92. szám

2003. ÁPRILIS 19., SZOMBAT - 19. OLDAL Két főpap párbeszéde: mit ünnepel húsvétkor a zsidó és a keresztény hívő A széder-este jelentősége és Krisztus halál fölötti győzelme A Mindentudás Egyetemén most először — a val­lástörténeti sorrendnek megfelelően — Schweitzer József nyugalmazott országos főrab­bi beszélt a peszáchról, Erdő Péter prímás-érsek pedig a keresztény húsvét ünnepét ismertette. Az előadók kihangsúlyozták: a peszách és a ke­resztény húsvét sok közös elemet tartalmazó ünnep. A peszách az elkerülés ünnepe, másik nevén a sza­badság ünnepe, az Egyiptomból történt kivonulásról emlékezik meg. A széder-este ezt a menekülést, ezt a győzelmet kelti életre egy bizonyos rendben, imádság­gal, hálaadással, énekekkel, történelmi emlékezések­kel egybekötött családi vagy közösségi vacsorán. A széder-asztalon elhelyezett díszes serleg a Messiás előhírnöke, Éliáhu, Illés próféta eljövetelére vár. Ilyen peszách esti szertartás és ének, a bárányáldozat egy részének elköltése volt - a római katolikus teológiai hitvallás szerint is - Jézus utolsó vacsorája. A szabadság ünnepe A széder-este terített asztalán áll a széder-tál. Az egyip­tomi kivonulás alkalmával nem volt elég idő ahhoz, hogy megkeljen a tészta, ezért az ünnep során tartóz­kodni kell minden kovászos ételtől. A széder-tálon a pászkán kívül egy parázson sült csontos hús, sült hús (utalva a szentélybeli bárányáldozatra), parázson sült rom dologról, az nem tett eleget vallásos kötelezettségének. Ez pedig a széder-tálon lévő sült hús, a pászka és a keserűgyökér. De miért kellett a rabbinak mind­ezt kiemelnie? Feltehetőleg azért, mert az új hitnek már szá­mos követője volt, akik még megtartották a hagyomány előír­ta ünnepeket, de azokat az új hi­tük tartalmával töltötték meg. így a pászkára azt mondták, Jé­zus teste, a sült hús Isten bárá­nya, a keserűgyökér pedig Jézus szenvedéstörténetére emlékez­tet. A Feltámadás napja A keresztények számára a húsvét a Feltámadás ünnepe. Mire ala­pult az Újszövetség könyvei sze­rint az első keresztények szilárd meggyőződése Krisztus feltáma­dásáról? Egyrészt az üres sír tényére. Jézust az evangéliumok szerint. Nagypénteken, vagyis az abban az évben szombatra eső peszách ünnepe előtti napon a római hatóságok keresztre feszítették, majd tanítványai még az asszonyok és a tanítvá­nyok tudtára, hogy Krisz­tus feltámadt, másrészt a feltámadt Krisztussal való személyes találkozások alapozzák meg végérvé­nyesen a Feltámadás felis­merését. Az ünnep közép­pontjában a keresztény ember számára is Isten Kolozsvári Tamás: Feltámadás (Részlet a garamszentbenedeki Kálvária-oltárról, 1427) szabadító szeretete áll. így az Ó- és Újszövetség hús- vétja más eseményről szól ugyan, de közös üzenetet hordoz. Erdő Péter prímás-érsek (balról) és Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi szerint a peszách és a keresztény húsvét sok közös elemet tartalmazó ünnep tojás (utalva az ünnepi áldozatra), és keserűgyökér (emlékezvén a könnyekre, a sok szenvedésre) van. A szertartás az étkezés utáni áldással és énekekkel ér vé­get. Az egyik ilyen záróének a kis gödölyéről szól, amit felfalt a macska, melyet megharapott a kutya, melyre rácsapott a pálca, melyet meg­égetett a tűz, melyet eloltott a víz, melyet megivott a bika, melyet levágott a metcö, akit elvitt a halál angyala, akit visz- szaszólított az Örökkévaló Is­tenünk. Végül Isten diadalmas­kodik a halál angyala felett is. Ekképpen az örök élet hitével, majd a résztvevők kórusos énekével: jövő évben Jeruzsá­lemben ünnepelünk, vagyis a messianizmus hirdetésével ér véget a széder-este. A szertartás nem szűkölkö­dik történeti emlékezésekben. Ilyen Rabbam Gamliéi emléke, aki azt mondta: aki nem emlé­kezik meg peszách estéjén há­a szombat beállta előtt eltemették egy sziklasírba. A sírt üresen találták azok az asszonyok, akik a szombat elmúltával kimentek a sírhoz. Az evangéliumok szá­molnak be a jelenésekről is. Angyali jelenések adják A széder-tálra pászkát, parázson sült csontos húst és tojást, sült húst, valamint keserűgyökeret tesznek­Mi, keresztények hiszünk abban, hogy feltámadunk, mégpedig személyesen, sa­ját testünkben. Ugyanakkor a feltámadás módjának rész­leteiről, a feltámadott test pontos tulajdonságairól hiba lenne konkrét információkat keresni hitünk forrásaiban. Inkább személyes azonossá­gunkon van a hangsúly, azon, hogy mi magunk le­szünk azok, akik Istennel személyes közösségben bol­dog és örökkévaló életet él­hetünk. Az egyház liturgiája sok­féle módon fejezi ki a Feltá­madás hitét. Ezek közül a legrégibb az eucharisztia, a szentmise, amelyen az egy­ház Krisztus húsvéti vacso­rájáról, haláláról és feltáma­dásáról emlékezik meg. Egy másik forma, ahogyan a keresztény közösség Krisztus feltámadását ünnepelte, maga a vasárnap. A he­ti szombat megünneplése helyett a korai keresztények elkezdték a vasárnapot ünnepelni, hiszen vasárnap ta­lálták üresen a sírt, vasárnap gyújtotta örömre a Feltáma­dás híre a tanítványok szívét. Ám hamarosan felmerült a kérdés, mikor ünnepeljék a hús- vétot. Az ünnep időpontjának kiszámítási el­ve az lett, hogy vasárnapra essen, tehát nem egy meghatározott hónap meghatározott napjára, mint a peszách. A tavaszi napéj­egyenlőséget követő első holdtölte utáni va­sárnap a húsvét időpontja. Az egyház liturgikus ünneplésében húsvét éjszakájának szertartása központi helyet fog­lal el. A lényegében ókeresztény eredetű szer­tartásrendben a Nagycsütörtök, a Nagypén­tek és a Nagyszombat összefüggő liturgikus egységet alkot. Ennek tetőpontja a Nagyszom­bat este vagy éjszaka tartott húsvéti liturgia. A kereszt kiemelkedő szimbóluma Krisztus feltámadásának. Nem csak a halál­ra, a kivégzés eszközére emlékeztet, kapu is az Örökkévalóságra. Az ékkövekkel kira­kott, üres kereszt Krisztus halálon aratott győzelmét hirdeti. Habos kávé „Nyithat-e cukrászdát Bécsben?” - ol­vashatták a Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyeiek az út menti óriásplakátokon az öles betűkkel írt kérdést. És persze az egyértelmű választ: ,,lgen!” íme a kor­mány uniós népszavazás előtti propa­ganda kampányának egyik gyöngyszeme. Abban az ukrán határ­hoz tapasztott megyé­ben, ahol egyes telepü­léseken ötvenszázalé­kos a munkanélküli­ség, bődületes a sze­génység, s ahol a fal­vakban élők egy része, a kertvégi budit célozza meg, ha rájön a szükség. Nos, az ottaniak unióval szem­beni aggályait akarták eloszlatni azzal, hogy felvillantották előttük a bécsi cuk­rászdanyitás lehetőségét. Elképzelem, amint a munkanélküli Pista bácsi - aki kertecskéje terméséből és az önkormányzattól kapott alamizs­nából tartja fenn magát és családját - este odafor- #••*#•*#*«♦•*«<»•• dúl élete párjához: ,, Anyjuk, csak jó lesz nekünk ez az eju, végre cukrászdát nyithatunk BícsbeI” Aztán belegondo­lok ennek az ellenkezőjébe is, a rideg magyar valóságba, amint ugyanez a Pista bácsi azt mondja asszonyának: ,,A rossebb essen belijük, mi a francér etetnek engem a bícsi cukrászdájuk­kal?” Bécsi álmok kergetése nélkül. A többit tudjuk: szégyellnivalóan cse­kély részvételi arány a népszavazáson. Mintha máig munkálna bennünk az előző kormányfő kijelentése: „Az unión kívül is van élet!”Mintha az ország nem óhajtana Európához tartozni. Pedig óhajt - ezt naponta tapasztalni. A több­ség ennek ellenére úgy döntött, a lábával szavaz: ha ti nem, akkor mi sem! Vagyis ha képtelenek vagytok a valós kérdése­inkre valós válaszokat adni, ha nincs koszos ötmilliárdotok a sertésválság megoldására (mellesleg a kistermelők megnyerésére), ha bécsicukrászdáztok, mákosbejgliztek, mosléktilalmaztok, s előre megrendelitek az ünneplést, akkor ne számítsatok ránk! Mi minden részle­tet tudni akarunk Európáról, s a sor­sunkról magunk akarunk dönteni, nem lefutott, előre elrendezett kérdéshez asz- szisztální. Az egyik okos politikus azt nyilatkoz­ta, nem hagyják az örömüket elrontani. Rendben! Mi meg nem hagyjuk, hogy ez a népszavazási fiaskó, az ország nem­zetközi megszégyenítése felelősök nél­kül maradjon. Nem hagyjuk, hogy bár­ki is ránk verje a balhét. Akinek ilyen vérszegény'kampányra, ennyire idegen reklámra, a valósdgtól elrugaszkodott és megkésett propagandára tellett, az menjen. Az ország többsége igenis csatlakozni akar Európához, igenis dönteni akart a nemzet és a saját jövőjéről, igenis tudja, hogy nem az Albániába, hanem az Ausztriába induló gyorsra kell felszállni. A habos kávét mégis inkább otthon, a sarki presszóban szeretné elfogyasztani. Bécsi álmok kergetése nélkül. Árpásí Zoltán Hartay Csaba A pacal halhatatlansága Egészséges élet­mód? Fitness, well­ness, no szesz? Ugyan már! Ma pa­cal, tegnap pacal, holnap pacal. Vö­rös, körmös, raga­csos, zaftos, csí­pős, ízletes, a legfi­nomabb. Kinek nem indult be azonnal a nyálelválasz­tása és az éhségérzete? Persze vannak, akik szerint ez egy undorító étel. „Tele van rezgő micsodákkal és büdös (?) is, pfuj! Ha ennem kéne belőle, azonnal elhánynám magamat!” Ezek az embe­rek valószínűleg nem jártak még pén­tek dél körül Muci pacalfellegvárában, azaz Szarvason. Egy snassz kocsma, ami pénteken a város, sőt az ország legnívósabb éttermévé változik. Itt ebédel a szarvasi vállalkozó- és politi­kus-elit, a postás, a fodrász, a villany- szerelő, néhány munkanélküli, vala­mint többtucat fiatal. Ilyenkor a ven­déglátóhely régi időket idéző, minden extrától mentes berendezése sajátos, jó hangulatot teremt. Olyan érzése tá­mad az embernek, mintha itt minden­ki-a rokona lenne. Szerepet játszik eb­ben az a természetes vendégszeretet is, ahogy minden pacalra éhező em­bert fogadnak. Itt nem kell fél órát vár­ni a kajára. Muci fehér köpenyben azonnal felszolgálja az ovális mélytá­nyérban gőzölgő isteni eledelt, s hoz­zá a friss, ropogós héjú kenyeret. Eh­hez az igazi szarvasi életérzéshez hoz­zátartoznak az egymás után szisszenő kisüveges meggy Márkák (gyümölcs­tartalom 1 százalék). S az asztalokon élénk színekben pompázó művirágok, meg a játékgépek idegesítő zenéje, ami ilyenkor andalítóbb hatással van az emberre, mint egy marék tabletta DJ. Kruxywrüttybronht buliján. Ez az igazi drog, a pacal, én mondom gyere­kek. Függő vagyok, és nem sikerül le­jönnöm róla. (Igazából nem is aka­rok.) Múlt pénteken „toltam” utoljára, de már jelentkeznek az elvonási tüne­tek. (Hidegrázás, szédülés, kiszáradt szájpadlás, testsúlycsökkenés, test- zsírszázalék-csökkenés.) De minden héten eljön az én napom, a péntek, amikor tényleg érdemes felkelnem az ágyamból. Pontban délben betérek Mucihoz, és kezdődik a szertartás. Be­adom magamnak az adagot, mert szükségem van rá, és mert megérdem- lem. Tudni kell, hogy Muciék sosem hibáznak. Ez a pacal mindig ugyan­olyan finom. Apró különbségeket csak a haladó pacalozók vélnek felfedezni az egyes pénteki főzetek között, de ezek az eltérések a laikus, néha-néha „betérő” vendégek szemével (szájá­val) észrevehetetlenek. Egy ideje vi­szont komolyabb, mélyebb értelmű dolgok is foglalkoztatnak. A titok, az eredet, a féltve őrzött RECEPT! Mert mi lesz velünk, erős pacalokon edző­dött gyomrú szarvasiakkal, ha valami­lyen oknál fogva nem ehetünk többé ebből az ételből? Most kezdek rájönni, hogy a Muci-féle pacal több szempont­ból is olyan, mint a Zwack Unicum. (Elképzelek egy gyűrött, pacalpecsé­tes cetlit, ami gondosan elzárva pihen a falatozó széfjében.) Vessek be parafenoméneket, táltosokat, máguso­kat, gondolatolvasókat és boszorká­nyokat, hogy a szarvasi lakosság, sőt, az emberiség végre megismerhesse az alapanyagokat, azok pontos arányát, és az elkészítés folyamatát? (Ha meg­filmesítem ezt a sztorit, dögöljek meg pacal-túladagolásban, ha nem adja le gasztronóm-dokumentumfilmként a Spektrum.) Vagy elég lenne elvitelre kérni egy adagot, s azt azonnal eljut­tatni egy speciális laboratóriumba, analizálásra? Mindig van megoldás. Lehet, hogy jobb nem felfedni a titkos receptet és módszert. Elég, ha a rejtély családon belül maradva, apáról fiúra (vagy anyáról leányra) száll, s a min­denkori vendégeknek a pacalfogyasz­tás felett érzett elégedettségüktől eszükbe sem fog jutni többé annak a bizonyos receptnek a megkaparintása. Hiszen ha itt mindig megkapják majd, amire vágynak, akkor minek vesződ­nének feleslegesen egy otthoni, ma­szek Muci-pacal elkészítésével? Leküzdve minden kíváncsiságomat, egy fontos megállapítást teszek: a Muci­pacalt népünk és nemzetünk érdekében halhatatlanná kell tenni, s hogy ez a re­cept nyilvánosságra hozatalával, vagy annak örök titokban tartásával érhető el, csak részletkérdés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom