Békés Megyei Hírlap, 2003. március (58. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-06 / 55. szám

14. OLDAL - 2003. MÁRCIUS 6., CSÜTÖRTÖK ORVOSTUDOMÁNY j-BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Baktérium varázsköpenybe burkolódzva A gyomorfekélyt fertőzés is okozhatja, a betegséget minden, ami a gyomorban van, izgatja A sovány, sápadt, beesett arcú, rosszkedvű emberek jellem­zésére nem egy irodalmi műben olvashatjuk a „gyomor­bajos külsejű” kifejezést. Sőt, valaha az orvosok is úgy tar­tották, ezen külső jegyek alapján megkülönböztethető a gyomorfekélyre, illetve az epebetegségre hajlamos, vagy azzal kínlódó ember. Mára az étkezési szokások változása­ival együtt ez is megdőlt: a vidám, gömbölyded, pirospozs­gás emberek között éppúgy előfordulhat a gyomorfekély. Ez a betegség úgy él a köztudatban, mint olyasvalami, aminek kialakulásáért kizárólag mi magunk, életmódunk, szoká­saink a felelősek. A Réthy Pál Kórház III. belgyógyászati osztályá­nak vezetőjétől, dr. Várkonyi Tibor profesz- szortól azonban ezúttal is nem egy, a laikus szá­mára meghökkentő dol­got tudtunk meg a gyo­mor- és nyombélfekély- ről.- Tulajdonképpen mi az a fekély, és hogyan keletkezik?- A gyomor belső felszínét nyálkahártya fedi, ami különféle sejteket tartalmaz, többek között azokat a sejteket is, amelyek a sa­vat termelik. Amikor ez a nyálka­hártya valamilyen okból megsé­rül, és a sérülésen keresztül a gyo­morban lévő sav behatol a nyálka­hártyába, majd a mélyebb réte­gekbe, egészen az izomrétegig, ott létrejön egy kráterszerű szöve­ti pusztulás, amit tulaj­donképpen fekélynek hívunk. A szakembe­rek megkülönböztet­'nek kétféle fekélyt: gyomorfekélyről mi akkor beszélünk, ha ez a seb a gyomorban van. Ha a vékonybél kezdeti szakaszán ke­letkezik, az nyombél- fekély. Van egy szlo­gen: sav nélkül nincs fekély. Ez alaptétel. A gyomorban viszont vannak védő és károsító tényezők. A gyomorfalban lévő sejtek egy része nyákot termel, ami egy vékony filmréteget képez a gyomorfalon. Ez a sav és a sej­tek között egy védőréteg. Védőha­tása van a gyomorba jutott nyál­nak, ami leköti a sav egy részét, sőt magának a táplálkozásnak is, mert bár elindul a savelválasztás, a táplálék a keletkező savat fel­szívja, ráfekszik a gyomorfalra, így védi azt a közvetlen savhatás- tól. A gyomor ritmikus összehú­zódást végez, ezzel keveri a táplá­lékot, majd az alsó szájadék- nyíláson átpréseli azt a termelő­jesen pusztítják a nyál­kahártya sejtjeit. Ha csak két sejtet felrob­bantanak, már van egy pici kapu, ahol a sav behatol, és szétmarja a gyomorfalat. Ott az al­kohol, ami kétféleképp is pusztít. Egyrészt, amikor bekerül a gyo­morba a pálinka, az le­mossa ezt a védőréteget, a nyá­kot, rögzíti a sejtek falát és meg­repeszti, ezáltal a sejt elhal. A másik, amikor az alkohol az emésztési folyamat során beke­rül a májba, s ott acetaldehiddé alakul. Ez az egyik legerősebb sejtméreg, amely minden sej­tünket, így a gyomor-nyálkahár­tyának a sejtjeit is pusztítja, ek­kor már a véráram felől. Na most, ha a védő és károsító ha­,,Ravasz” a Helicobakter „Sajnos ez a ravasz baktérium csak igen kevés antibiotikumra érzékeny, a legtöbbel szemben el­lenállónak mutatkozik. Olyan koktélt kell alkalmaz­nunk, amiben van savcsökkentő, van antibioti­kum, s az sem mindegy, hogy milyen. Pár éve lét­rejött egy nemzetközi megállapodás Maastricht- ban, amely részletesen szabályozza, hogy milyen szereket kell meghatározott sorrendben alkalmaz­ni a Helicobakter kiirtására.” tások egyensúlyban vannak, ak­kor semmi baj nincs. Ha azon­ban az egyensúly megbillen, akár azért mert gyengül a véde­lem, akár azért, mert erősödnek a károsító hatások: nagy dózis­ban szedünk szalicilát tartalmú gyógyszert, sok tömény alko­holt iszunk, akkor már nagy az esélye a nyálkahártya sérülésé­nek és a fekély kialakulásának. Persze előfordul, hogy valóban a stressz és a vegetatív ideg- rendszer felelős a bajért: példá­ul egy erőteljes égési sérülés nyomán akár órák alatt kialakul a gyomorfekély, sőt át is lyukad­hat a gyomorfal. A penicillin felhalmozódhat A baktériumok alkalmazkodóképességére jó példa maga a pe­nicillin. Életrajzi regénye szerint, Fleming legendás rendetlen­ségének köszönheti a felfedezését a világ. A szobájában ugyanis megpenészedtek a baktériumtenyészetek, s a tudós azt látta, hogy a penészfoltok helyén eltűntek a baktériumok: a penészgomba megölte őket. A korszakos felfedezés nyomán maga a gyógyszer csak jóval később készült el, s amikor a há­borús sebesülések, üszkösödő végtagok szinte napok alatt gyógyultak meg, akkor látták az orvosok, hogy micsoda fegy­verhez jutottak Fleming, Florey és Chain teamjének jóvoltából. Majd eltelt néhány évtized, s 1982-ben már azonosítottak olyan baktériumokat, amelyek kifejezetten akkor tudnak jól élni, sza­porodni, ha a táptalajukban a penicillin is jelen van. Tehát nem csak megszokták, egyenesen szükségük van rá. Ez azt jelenti, hogy ha valaki hosszú ideig szedi a penicillint, az felhalmozódik a szervezetében, s aktivizálja azokat a kórokozókat, amelyek csak penicillin tartalmú táptalajon képesek növekedni és sza­porodni. Épp ezért nagyon fontos, hogy a beteg bízzon orvosá­ban, ha az átmeneti gyógyszerszünetet, vagy egy másik szerre való átállást javasol. Az orvos nem a gyógyszergyár érdekében teszi, hanem azért, hogy elkerülje az antibiotikum megszokásá­nak esetleges súlyos következményeit. dött savval együtt a nyombélbe, ott pedig mindez elkeveredik a hasnyálmirigy nedvével, amely erősen lúgos, ezáltal leköti, sem­legesíti a savat. Károsító hatások is érik a gyomrot: például ha valamilyen betegség következtében elpusz­tulnak azok a sejtek, amelyek a nyákot termelik. Vannak olyan gyógyszerek — a szalicilátok, többek között az Istopyrin, a Kalmopyrin, szívbetegségekre, ízületi bántalmakra adott gyógyszerek —, amelyek erőtel­— Függetlenül attól, hogy me­lyik testfelületen égett meg az em­ber?- Igen. Maga az égés okozta stressz olyan nagy, hogy megha­ladja a kompenzációs képessé­günket. Említettem, hogy van kü­lönbség a gyomor- és a nyombél- fekély között. A táplálék először a gyomorba jut, indul a savelvá­lasztás, a sav és a táplálék izgatja a nyálkahártyán lévő sérülést, se­bet. Nyilvánvaló, hogy ilyen eset­ben az étkezés után nagyon ha­mar jelentkeznek a panaszok: fáj­dalom, görcs, rossz közérzet, há­nyinger. A nyombélbe másfél-két óra múlva jut el a táplálék, tehát ha étkezés után két órával jelent­kezik a fájdalom, akkor nagy va­lószínűséggel nyombél fekéllyel állunk szemben. így a klinikai tü­netek alapján el lehet különíteni a fekély helyét. Tudni kell, hogy a fekélyt minden, ami a gyomor­ban van, izgatja. Még az is lehet, hogy az alkoholtól átmenetileg jobban érzi magát a beteg, mert az bénítja az idegvégződéseket, de attól még az alkohol tovább pusztítja a sejteket, s később még erősebb lesz a fájdalom. Ha erő­sen fűszeres ételt eszik valaki, ami közvetlenül is irritálja a fe­kélyt, vagy nagyon zsírosat, eset­leg csokoládét, ami intenzív sav­elválasztást okoz, akkor is jön a fájdalom.- Csokoládé?! Azt hittem, az inkább nyugtat, felszívja a sa­vat.- Sajnos nem. A csokoládé hatására felszabadul egy hormon a gyomorfalból, és kiváltja az in­tenzív savtermelődést. Ezekre azért kell figyelnie az orvosnak, mert a kezelést ehhez kell igazí­tani. Ha a betegnek a csokoládé­tól fáj a gyomra, akkor olyan gyógyszert adok, ami ennek a hormonnak a felsza­badulását gátolja.- Gyakran hallani is, hogy valaki arról panaszkodik: sok a sa­va.- Nem is a sav mennyisége a döntő, hanem a speciális mé­rőszám, amivel jelle­mezzük: a hidrogén- ion-koncentráció, az a bizonyos pH-érték. Kis mennyiségű sav is lehet na­gyon erős, sok sav is lehet gyen­ge. Ha valaki este megvacsorázik, iszik egy kis alkoholt is, aztán le­fekszik, akkor éjfél után már nincs a gyomrában semmi, csak a sav. Éjszaka az ember nem eszik, vagy ha mégis felkel, bekap vala­mit, vagy beveszi a szódabikar­bónát, akkor az egy ideig segít, de utána esetleg még rosszabb lesz, mert ez még inkább fokozza a savelválasztást. Fekvő helyzetben ez a sav visszafolyhat a nyelőcső­be, és marja, akár nyelőcsőgyul­ladást is okozhat. A sav maró ha­tására gyakran vérzés lép fel, mi­vel ahogy a fekély halad előre a gyomorfalban, elrág egy eret, s ha ez épp egy verőér, akkor olyan spriccelő vérzést okoz, hogy mű­tétre van szükség. Előfordul, hogy a fekély egyre mélyebbre hatol, míg végül a gyomorfal tel­jesen elvékonyodik és át is lyu­kad. Ez már hasi katasztrófa, a gyomortartalom beleömlik a sza­bad hasüregbe, ahol általános hashártyagyulladást okoz. Ilyen­kor már azonnal operálni kell, mert ez beavatkozás nélkül rövid idő alatt halálhoz vezet. És persze fennáll a rákos daganat kialakulá­sának veszélye is, ám ez csak a gyomorban, a nyombélfekély gyakorlatilag sosem vezet rák­hoz.- Régebben úgy tartották, hogy akinek gyomorfekélye van, az nem ússza meg a kést, vagy kínlódhat vele élete végéig.- A sebészek szokták tréfásan panaszolni, hogy kivettük a ke­zükből a szikét. Ma már gyomrot akkor operálnak, ha kilyukadt, ha verőérből vérzik, vagy ha rákos. A többit meg tudjuk gyógyítani. Elsősorban védeni kell a nyálka­hártyát az izgalmi hatásoktól. A különböző gél típusú gyógysze­rek imitálják azt a bizonyos védő­réteget, a nyákot, feltapadva egyenletesen a gyomorfalra, távol tartják a fekélytől a savat és az egyéb károsító anyagokat. Más gyógyszerek pedig a sav csökken­tését eredményezik, gátolják pél­dául a stresszhatásra bekövetke­ző savelválasztást, illetve a sav­A gyomor, a vékonybél és a vastagbél elhelyezkedése a testben termelő sejtekből akadályozzák a sav gyomorba jutását. Ezeknek egy része közvetlenül a gyomor­üreg felől, más része pedig a bél­ben felszívódva a véráram felől hatnak. Ez utóbbiakat védőbevo­nattal látják el, amely a sav hatá­sának ellenáll, és csak lúgos kör­nyezetben esik szét, tehát csak a bélben. Ezt a gyógyszeres keze­lést addig kell folytatni, amíg meg nem gyógyul a fekély. A gyomor­fekélyt 4-6 hét múlva meg kell tükrözni, és szövettanilag is meg kell vizsgálni, hogy megállapít­hassuk, nincs-e rákos folyamat kialakulóban. A rákos fekély ugyanis éppúgy begyógyul, újra- hámosodik a gyomorüreg felől, de a sejtburjánzás ettől nem áll le, ezért kell a szövet­tani vizsgálat.- Mindezek alapján mondhat­juk, hogy a gyomor­fekély kialakulása főként életmódbeli okokra vezethető vissza, hiszen a stressz, alkohol, a különféle gyógysze­rek hatóanyagai rombolják a nyál­kahártyát?- Érdekes mó­don, nem ez a dön­tő. Mintegy másfél évtized óta ismer­jük a gyomorfekély kórokozóját, a Heli­cobakter pylorit. Ez egy hosszúkás bak­térium, amely a csiliói segítségével képes a helyét változtatni. A Helicobakter egészen különös dolgot tud, amit a többiek nem. Hogy megértsük a lényeget, tud­nunk kell, hogy a gyomorsav véd is bennünket a különböző fertő­zésektől. Megfogunk valamit, amit előzőleg egy szalmonellás vagy más fertőzött beteg fogott, a kezünkről a szájunkba visszük a kórokozót, s ha ezek a baktériu­mok mind sértetlenül bejutnának a szervezetünkbe, akkor állandó­an betegek lennénk. Ám a gyo­morban lévő sav megöli a baktéri­umokat. A Helicobakter azonban éppen hogy csak savas környe­zetben tud fejlődni, szaporodni, neki ez az ideális élőhely. Kitalált egy túlélő mechanizmust: az ureából, a húgysavból ammóniát képez, és ezt az ammóniát úgy használja, mint mi a kabátot. Föl­veszi magára, s ez a lúgos ammó­niaburok megvédi a savtól. Ám ahhoz, hogy ezt a kabátot elő tudja állítani, szüksége van egy ingerre, ezt pedig a sav váltja ki. Tehát a Helicobakter bejut a gyo­morba, ott a sav jelenlétének ha­tására lúgos ammóniakabátot nö­veszt magának, s ennek védelmé­ben vidáman él, szaporodik és pusztítja a gyomor nyálkahártyá­ját. Ahol behatolt, ott elpusztítja a sejteket, kaput nyit a savnak, Reformtáplálkozás, vitaminok Éppen ötven esztendeje, 1953 márciusában fogal­mazta meg egy brit és egy amerikai tudós a DNS kettős spiráljára, a kromoszóma molekuláris szerke­zetére vonatkozó hipotézisét. Francis Harry Comp­ton Crick angol molekulárbiológus és amerikai kollé­gája, James Dewey Watson biokémikus csaknem egy évtizeddel később, 1962. december 10-én ve­hette át a genetikát forradalmasító felfedezésért a Nobel-díjat. A reformtáplálkozás hívei által sokat emlegetett vita­minokat mindössze kilencven évvel ezelőtt kezdte megismerni a tudomány. A fogalmat a londoni Lister Intézet lengyel,származású kutatója, Casimir Funk al­kotta meg 1913-ban, a beriberi betegség kutatása során. A beriberi egyfajta hiánybetegség, s a galam­bokkal végzett kísérletek eredményeképp Funknak sikerült elkülönítenie egy anyagcsoportot, amelynek bevitele szükséges volt a betegség megakadályozá­sához. Ezt nevezte el B-vitaminnak, megkülön- böztetendő a korábban már ismert A-vitamintól, a növekedést segítő tényezőtől. ami aztán szétmarja a nyálkahár­tyát. Ez jól látszik a gyomortükrö­zéskor, hiszen a gyomorfal fol­tokban gyulladt.- Mennyire gyakori ez a kór­okozó?- Harmincéves kor alatt a la­kosság tíz százaléka fertőzött, hatvan év fölött ez az arány hat­van százalék. Mi itt naponta 15- 20 fertőzöttet szűrünk ki. És bár a tudományos igazolás még nem fejeződött be, de a tapasztalata­ink azt mutatják, hogy az előfor­duló gyomorrákos betegeknél 70-80%-ban kimutatható a He­licobakter jelenléte. Azt mond­hatjuk, hogy a károsító tényezők — alkohol, gyógyszerek mellék­hatása - között a Helicobakter a legveszélyesebb és leggyakoribb tényező.- Hogyan lehet megállapítani, hogy mi okozta a bajt?- Nagyon fontosak az endo­szkópos eszközök, mert ezekkel lehet látni, hogy van-e fekély, esetleg van-e daganat, s mintát lehet venni, hogy kimutassuk a baktérium jelenlétét. Mi a Heli- cobaktert egy speciális módszer­rel tudjuk kimutatni, egy úgyne­vezett C 13 urea kilégzési teszt­tel. Beviszünk a gyomorba egy jelzőtablettát, ami a Helicobakter számára kifejezetten csemege. A baktérium kezd dolgozni, nö­veszti magára az ammóniabur­kot, ennek során széndioxid sza­badul fel, ami igen gyorsan átjut a bélbe, a vérárammal végül a tü­dőbe, és a beteg kilélegzi egy speciális zacskóba. Ha a vizsgá­lat megállapítja a megnövekedett széndioxid-tartalmat, akkor a Helicobakter lebukott, tudjuk, hogy ő csinálja a gyomorban a bajt. Talán 3-4 ilyen készülék van az országban, a csabai kórház korszerű diagnosztikai felszerelt­ségét mutatja, hogy nekünk ez is megvan. Ez a módszer nem fáj­dalmas, nem megterhelő a beteg­re, ugyanakkor abszolút megbíz­ható.- A Helicobakter egy remek vé­delmi rendszert épített ki, nekünk a savra szükségünk van, ő pedig ebben a savban nagyon jól él. Mit tehetünk ellene?- Először is meg kell változ­tatnunk a baktériumnak a körül­ményeit, s aztán őt magát megtá­madni olyan fegyverrel, ami rá­nézve halálos. Ha csökkentjük a gyomorsav töménységét és mennyiségét, akkor nem váltja ki a Helicobakternél azt az in­gert, hogy elkészítse az ammó­niakabátot, s így védtelen ma­rad, másrészt az antibiotikum nem pusztul el ebben a savban. Előfordul, hogy többféle gyógy­szert kombinálunk, esetleg bizmutot is adunk hozzá, ami ezt a bizonyos kö­penyt segít lebonta­ni. Szóval nekünk is vannak különféle trükkjeink, de saj­nos, többnyire a bak­tériumok vezetnek a játszmában, s így vannak, akikből nem tudjuk teljesen kiir­tani a Helicobaktert. Valószínűleg megte­hetnénk, ha még to­vább nagy dózisok­kal próbálkoznánk, de ilyenkor az orvos­nak azt kell mérle­gelni, hogy a min­denáron való kiirtás olyan antibiotikum­terhelést jelent a szervezetre, és a szervezet annyira hozzászokik, hogy ha a beteg tü­dőgyulladást vagy agyhártya­gyulladást kap, akkor az antibio­tikumok teljesen hatástalanok számára. Tehát ha lehet, ilyen­kor inkább azt javasoljuk, hogy egy időre álljunk le a gyógyszer­rel, amíg a szervezet regeneráló­dik, hogy ne veszítsünk el fontos fegyvereket más betegségekkel szemben. (Akit az emésztőrendszer be­tegségei bővebben is érdekelnek, ajánlom figyelmébe Várkonyi pro­fesszor laikusok számára is emészthető könyvét: Mitől fáj a gyomrunk?) Az oldal a Békéscsabai Réthy Pál Kórház Rendelőintézet támogatásával készült. ^2.*,^ Internet: www.rethy.hu E-mail: titkar@korhaz.rethy.hu Az ALAPÍTVÁNY A BÉKÉSCSABAI INTENZÍV OSZTÁLYÉRT adószáma: 18382457-1-04.

Next

/
Oldalképek
Tartalom