Békés Megyei Hírlap, 2003. március (58. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-29 / 74. szám
2003. MÁRCIUS 29., SZOMBAT - 11. OLDAL hétvége Aki az örökkévalóságnak dolgozik - Békés megye egyetlen belsőépítésze Szászfalvi Ilona: Minden munka új gyermek, új kihívás Gondolkoztak már csekkbefizetés közben, hogy ki tervezte a posta belsejét? Sörözés közben arról, hogy a vendéglő, beteglátogatáskor, hogy a kórház épületének terveit ki készítette? Békés megyében a legtöbb ehhez hasonló kérdésre ugyanaz a válasz: Szászfalvi Ilona. A megye egyetlen belsőépítészével abból az alkalomból beszélgettünk, hogy három képzőművész pályatársával (Kállai Júlia, Szereday Ilona, Udvardy Anikó) együtt nemrég közös kiállítása volt a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. — Mi hozta önöket össze ugyanabba a kiállítóterembe?- Valószínűleg a hasonló művészeti tevékenységünk alapján kaptuk a felkérést. Közös vonásunk továbbá, hogy szinte mindannyian a szegedi Tömörkény gimnáziumban végeztünk, jelenleg pedig Békéscsabán élünk. Emellett a Békéstáji Művészeti Társulásnak is tagjai vagyunk.- A kiállítás anyagát végignézve - jó értelemben véve -, olyan érzése támad a szemlélőnek, mintha Békés megye összes középületének belsejét Szászfalvi Ilona tervezte volna.- Valóban rengeteget dolgoztam az elmúlt évtizedekben, és dolgozom most is. Nem panaszkodha- tom. Az Iparművészeti Főiskolát a megyei tanács ösztöndíjasaként végeztem el, így - a többiekkel ellentétben — visszajöttem a megyébe. Pesten egyébként sem akartam maradni, hiszen ott már akkor is telített volt a pálya. Friss diplomásként a megyei tervező irodába kerültem - az egyetlen belsőépítészként. Először megijedtem ettől, de szerencsére nem volt időm hosszasan gondolkozni ezen. Nagyon jó gárda dolgozott ott akkoriban, ráadásul a '80-as, '90-es években megyeszerte nagy építkezések folytak, így nekem is akadt dolgom bőven. Tizenhét évvel később, a rendszerváltás és a privatizáció után saját irodát nyitottam. Szerencsére, azóta is sok munkám van, igaz, kisebb lélegzetvételűek, mint a korábbiak: családi házak, üzletek. A nagy munkákhoz nagy csapat szükséges.- A múzeumban egymás mellett voltak az eddigi munkáiról készült fényképek, nem volt nehéz felismerni, ugyanaz a tervezőjük. Létezik Szászfalvi Ilona-stí- lus?- Állítólag van, bár tudatosan nem törekszem erre. Szívesen használom az íves vonalvezetést és mindig szigorúan magam előtt tartom a funkcionalitás elvét.- Jól látom, hogy kedveli a barna színt és a fafelületeket?- Igen, hiszen bármilyen térben jól érvényesülnek a természetes anyagok, ráadásul egy időben kifejezetten divatos volt a használatuk, csak jobban oda kell figyelni a tűzvédelmi szabályokra. Ezt a stílust használtam a békéscsabai Garzon Szálló esetében is, bár utólag úgy látom, túl sötétre sikerült a belső terek összhatása.- Az építész az örökkévalóságnak dolgozik. Nem bosszantja, hogy nem módosíthatja a már elkészült munkáit?- Természetes, hogy az idő múlásával némileg másképp oldaná meg az ember ugyanazt a feladatot. Hozzáteszem, én csak kis részleteken változtatnék. A tervezéskor mindig arra törekszem, hogy az aktuális tudásom legjavát adjam. Azt viszont bátran kijelentem, nagy felelősség van az építész vállán.- Milyen érzés, ha megszűnik vagy lebontják valamelyik épületét?- Természetesen rossz. Sajnálom, hogy a Márvány cukrászda tönkrement. Számos pletykát hallottam már, hogy mit terveznek a helyére... Itt, a beszélgetésünk színhelyén, a Fiúméban a sörfőző szűnt meg néhány évvel ezelőtt. Ezekbe a döntésekbe nincsen beleszólásom.- Érdekes lehet egy olyan városban jámi-kelni, ahol folyamatosan találkozik a saját munkáival.- A legtöbbször teljesen „civilként” járok azokban az épületekben, amelyeket én terveztem. A békéscsa,A legtöbbször teljesen „civilként” járok azokban az épületekben, amelyeket én terveztem. A békéscsabai nagypostán sem ezen gondolkozom sorbanállás vagy csekkbefizetés közben. ” D-FOTÓi KOVÁCS ERZSÉBET bai nagypostán sem ezen gondolkozom sorbanállás vagy csekkbefizetés közben. Ez a gondolat inkább akkor fordul meg a fejemben, ha olyan helyen vagyok, ahová ritkán járok, például a Fiume dísztermében.- Melyik munkájára a legbüszkébb?- Talán a Fiúméra és a Márványra.- A megrendelői konkrét elképzelésekkel, kérésekkel keresik meg? .....................................................- Legtöbbször a színre és a formára vonatkozóan mondják el a kívánságaikat. Az épület tervezőjeként ezt mindig meghallgatom, azután próbálok egyensúlyt tartani az esztétikum és a praktikum között. Olykor persze ez nem jön össze. Figyelnem kell arra is, hogy minden új elem illeszkedjen a környezetébe, és harmonikus összhatás jöjjön létre.- Sokféle épületet tervezett már: templomot, kórházat, éttermet... Mennyire kell elmélyülnie az adott terület szakirodaimában?- Bizonyos témák speciális voltuk miatt alapos felkészülést igényelnek, ilyen a fürdő vagy a kórház tervezése. Ha egy vendéglátóhely terveit készítem, először rá kell éreznem a hely szellemére, hangulatára. A A legfontosabb munkák: Békéscsabai nagyposta, 1975 Békéscsabai kórház, 1977-84 Békéscsabai Garzon Szálló, 1985 Békés, baptista imaház, 1987 Békéscsabai főiskola, 1988 Megyeháza, 1988 Fiume Szálló, Békéscsaba, 1992 Márvány Cukrászda, Békéscsaba, 1992 Pállasz Áruház, Békéscsaba, 1993 Orosházi takarékszövetkezet, 2001 Gyopáros Thermál Fürdő, 2001- Igen, végzettségét tekintve mélyépítő, jelenleg ki- sebb-nagyobb kivitelezési feladatokon dolgozunk együtt a közös vállalkozásunkban.- Két fontos ,,munkájáról” nem beszédünk még: a fiáról és a lányáról.- A fiamat, Szabados Bélát sokan ismerhetik, hiszen olimpiai bajnok úszó. Tavaly jött haza Amerikából, ahol eddig tanult. Majd sokáig munkát keresett, végül a végzettségének megfelelően, a marketingszakmában helyezkedett el Budapesten. Az úszást már abbahagyta. Réka lányom a külkereskedelmi főiskolán végzett, most munkát keres. Nem értem, miért ennyire nehéz manapság álláshoz jutni a friss diplomásoknak.- Kiegyensúlyozott, nyugodt személyiségnek ismertem meg a beszélgetés során. Hasznát tudja venni ezeknek a tulajdonságainak a munkájában? — türelmet és nyugalmat igényel a munkám, hiszen hosszú órákat töltök el a tervezőasztal fölött. Néha persze én is elfáradok, félreteszem a munkát, mással foglalkozom: sétálok, olvasok, főzök. Ráadásul nem vagyok képes arra, hogy az egyik leadott munka után rögtön hozzáfogjak a következőhöz. Szükségem van néhány nap ráhangolódásra, hiszen minden munka új gyermek, új kihívás. Csicsely Zoltán konkrét munkát minden esetben megelőzi az alapos beszélgetés a megrendelővel. Többször megesett már az is, hogy a megbízómmal beültünk a kocsiba, és elmentünk egy olyan helyre, amelyhez hasonlót szeretne.- Másképpen tervezne, ha gazdagabb országrészben élne?- Mindig az adott környezetbe illő épületet tervezek, de ezt nem földrajzi értelemben kell érteni. Ha gazdagabb helyen élnénk, több pénz jutna az épületek szépítésére, felújítására.- Min dolgozik most?- A gyulai polgármesteri hivatal dísztermének részleges felújításán.- Ha jól tudom, a férje is hasonló területen dolgozik. Agyő, Ménesbirtok Mezőhegyes elesett! Legalábbis a legjobb úton jár ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. A héten lapunk is közölte az idei privatizációs listát, rajta a nagy múltú gazdaság, Mezőhegyes neve. Maga a pénzügy- miniszter tájékoztatott erről a szocialista frakció ülésén. Hiába fogadkozott tavaly a térség országgyűlési képviselője és az igazgatóság elnöke, hogy megvédik Mezőhegyest, s hiába vették személyes sértésnek ők is, mások is a hónapokkal ezelőtti figyelmeztetést: a Ménesbirtokot privatizálják. Vaklármának, rosszindulatú hangulatkeltésnek, politikai támadásnak minősítették az e hasábokon megjelent sorokat. Ma sem tudok mást akkormi,g Egyetlen dolgot kalapos ki- tehet: felemelt ráiy, ii. jó- fejjei távozik. zsef alapi- tóttá 217 éve a messze földön ismertté vált gazdaságot, amely azóta mindvégig kincstári tulajdonban állt. A lótenyésztéséről híressé vált céget nem rendítette meg az amúgy meglehetősen vérzivataros történelem, sem Trianon, sem a Tanácsköztársaság, semaHorthy-rendszer, sem a II. világháborús rablás, de még a földosztásra, majd a téeszesítésre szakosodott proletárdiktatúra sem. Amit nem végzett el tehát az idő kereke, azt most elvégzik szűk látókörű politikusok: múltunk egy darabja magánkézbe, érdekcsoportok tulajdonába kerül. ” Mondjuk ki végre azt a szót, ami a mezőhegyesi Ménesbirtok magánosítására illik: gyalázat. Múlt év októberében - négy nappal a fent idézett jajkiáltásom után - a térség országgyűlési képviselője a következőket nyilatkozta lapunknak: ,, Egymást követik a megalapozatlan állítások a mezőhegyesi Ménesbirtokkal kapcsolatban. A valóság viszont az, hogy nem fogunk engedni privatizálni, vagyis darabjaira hullani egy ilyen nagy múltú és -hírű gazdaságot.” Karsai doktor pár nappal ezelőtt már másként látta a dolgot: a magánosítás kérdése,,valószínűleg már jóval korábban eldőlt. Ha igaz a hír, az a legfontosabb, hogy megfelelő feltételekkel, a mezőhegyesiek és a Ménesbirtok érdekeit is szem előtt tartva menjen végbe a privatizáció”. Már nincs szó tiltakozásról, ,,nem engedjük”-ről meg egyebekről. Privatizáljanak, ha akarnak, csak becsületesen tegyék. Komoly ember nem lehet szélkakas! Semmilyen körülmények között nem alkudhat meg azért, hogy hatalmi pozícióban maradhasson. A komoly ember szava szent, soha nem hazudtolja meg magát. A komoly ember úriember - tud veszíteni. Ezért a komoly ember, ha szembe kerül korábbi énjével, egyetlen dolgot tehet: felemelt fejjel távozik. Tiltakozásul egy számára elfogadhatatlan döntés ellen. Árpási Zoltán Kiss Ottó Kert Lajos térképe • SäiLä - 5 Van itt ez a Kert Lajos, gondolta Márió. Ötéves volt ekkor, tudott már ilyeneket gondolni. Illetve nem is itt van ez a Kert Lajos, gondolta hozzá aztán gyorsan, hanem egy nagyobb városban van ez a Kert Lajos, nagyobban, mint az övé. Annak a városnak a neve pedig Tótváros. Legalábbis az újságban, amiről beszéltek a könyvtáros kisasszonyok, így szerepel. És ha valamit biztosra lehet venni, akkor azt az egyet biztosan biztosra, hogy ha ezek a kisasszonyok valamit tudnak, akkor azt a valamit pontosan tudják, gondolta Márió, teljes nevén egyébként Csillagszedő Márió, legalábbis a könyvtáros kisasszonyok szerint, mert ő addig, míg meg nem mondták neki, még ezt se tudta pontosan. Az író ugyanis, egy szőke, kócos ember, aki kitalálta és először énekelte meg őt apró, rövid versikékben, nem adott neki vezetéknevet, sőt még beszélni se hagyta abban a piros könyvben, amiért is aztán egy februári napon előjött onnan személyesen, hogy egyszer és mindenkorra tisztázza most már ezeket a dolgokat. Sokáig kereste a kislányt, akivel együtt szerepeltek a piros könyvben, de nem találta, nem találhatta, mert az a kócos író a kislánynak még annyi nevet se volt hajlandó adni, hogy Juliska, Hófehérke vagy legalábbis a hétfejű tündér. Név nélkül pedig még a Főrendőrség se tud megtalálni egy rablót se, ez köztudott, nemhogy egy kislányt. Mári- ónak ekkor jutott eszébe, hogy belelapoz a könyvbe, megnézi a rajzokat, vagy legalább a címlapot, jól eszébe vési a kislány arcát, aztán indul csak el őt újra keresni. Felkapaszkodott hát a helyi könyvtár hatalmas rézkilincsére, de hiába, mert a sötét tölgyfaajtó nem nyílt. Sokáig csimpaszkodott ott, mire végül egy arra járó kontyos néni felvilágosította, hogy mától szünet van, téli szünet, legalábbis a papíron, amelyet a néni szerint az igazgató úr saját kezével írt alá, ez áll. Elment hát Márió a könyvesboltig, bámulta a szép kirakatot, de hogy nem látta a piros könyvet, eszébe jutottak a könyvtáros kisasszonyok, és velük együtt Kert Lajos. Tegnap ugyanis, amikor a könyvtár hatalmas rézkilincsét még sikerült lenyomnia, és a tölgyfaajtó kitárult, beszaladt a könyvtáros kisasszonyok közé, akik épp egy hetilapot bújtak, és bizonyos Kert Lajosról susogtak, arról a Kert Lajosról, aki Tótvárosban él. Ki lehet az a Kert Lajos? Márió fülelt. A könyvtáros kisasszonyok bújták az újságot és susogtak. Kert Lajos a tótvárosi főkönyvtár hivatalsegéde. Kert Lajos egy őszi napon beállított a tótvárosi főkönyvtárba. Kert Lajos megkereste a legjobb tótvárosi írót, bizonyos Grecsó Krisztiánt vagy Krisztinát, ezt nem lehetett pontosan érteni, aki, azt pletykálják, híres író, az egész országban ismerik, csak éppen a tótvárosiak közül kevesen, mert csak néhány éve él ott. A Biblia miatt van ez is, susogták a könyvtáros kisasszonyok, mert a Bibliában ki van mondva az igazság feketén-fehéren, hogy senki, a legjobb halőr, a legjobb kugliedző, de még a legjobb író se lehet próféta a saját hazájában. Kert Lajos overallban és felöltőben nyitott rá az íróra, az oldalán libegő szimatszatyorból azonnal előhúzott egy lepedőre rajzolt térképet, és az asztalra helyezte. Az író, susogták a könyvtáros kisasszonyok, nagyon furcsán nézett a hivatalsegédre. De csak addig, míg Kert Lajos el nem kezdte mondani: minden erejével azon volt, hogy ne tegyen ilyet, megsárgult lepedőre rajzolt térképet a leghíresebb tótvárosi író asztalára, végül mégis kénytelen volt megtenni, illetve letenni, le kellett tennie. Mert igazából Kert Lajos nem is egy térképet tett az asztalra, Kert Lajos a lelkét tette azon a térképen a leghíresebb tótvárosi író asztalára. Meg kell keresnem ezt az embert, döntött Márió a könyvesbolt előtt. Igaz, Kert Lajos nem könyvből, hanem valami újságból lépett ki, ráadásul egy hetilapból, aminek a címében élet is van meg irodalom is, de hogy mi is az a hetilap, azt errefelé csak a könyvtáros kisasszonyok tudnák pontosan megmondani. Csillagszedő Márió elindult a helyi buszpályaudvar felé, hogy elutazzon Tótvárosba. Amikor majd odaér, gondolta, szépen megkéri ezt a Kert Lajost, hogy terítse szét az asztalon a térképét. Mert Csillagszedő Márió abban akkor már biztos volt, hogy a kislány is azon a megsárgult térképen lesz valahol.
