Békés Megyei Hírlap, 2003. február (58. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-08 / 33. szám
6. OLDAL ŰRKUTATÁS 2003. FEBRUÁR 8., SZOMBAT Búcsú a tragikus sorsú Columbiától utaskabin (parancs- hasznostehertartály: átmérő: nők. pilóta, kutató 4.57 méter űrhajósok: mardmum hosszúság: 18.28 motor. manőverező hajtómű nnnanliánt egyetmem 26688 newton tolóerövel Jéghideg fehérizzás Kétségtelen tény, hogy az űrrepülőgép megjelenése új korszakot nyitott a kozmosz kutatásában. Az Egyesült Államokban tulajdonképpen a Hold-utazások programját váltotta fel a jóval több gyakorlati haszonnal járó terv megvalósítása. Csaknem 14 esztendeje, 1979 augusztusában Cape Canaveralban már az űrsikló volt az igazi sláger: ekkor már gyakorlatilag hétéves múltra tekinthetett vissza, jóllehet a Föld légkörét csak hónapokkal később hagyta el. A NASA 1972- ben adott megbízást az ezzel foglalkozó cégeknek a space shuttle kifejlesztésére. Az Enterprise 1976. szeptember 17-én gördült ki a kaliforniai Palmdale egyik katonai bázisának hangárából, hogy az Edwards légitámaszponton 1977. január 31-én először emelkedjék el a földről, akkor még egy Jumbo Jet hátára szerelve. Összesen ötször szállt le szabadrepülés után személyzet nélkül, majd két alkalommal pilótákkal a fedélzetén. Miközben a floridai Cape Canaveralban, a Kennedy Űrközpont területén megépült a világ legnagyobb - 4950 méter hosszú és 99 méter széles - leszállópályája, elkészült a Columbia is, az amerikai űrkutatás büszkesége. A mérnököknek nehéz feladatot kellett megoldaniuk: az eddigi „egyszer használatos” űrkabinok helyett egy összesen száz fel- és leszállásra alkalmas, formájában és feladataiban egyaránt repülőgépet idéző jármű megalkotását. Kétségtelen tény, hogy a külön erre a célra kifejlesztett anyagok közül külön is kiemelkedett a borítás, amelyet az i űrközpont bemutatótermében rendkívül látványos körülményektől övezve mutattak be a látogatóknak. Az emelvényen hőálló ruhába öltözött idegenvezető tart a kezében egy távolról leginkább hungarocellre hasonlító tégladarabot. Lángpisztollyal fehérizzásig hevíti, majd másodpercnyi késlekedés nélkül az egyik meghökkent néző kezébe adja. S lám micsoda meglepetés: a tégla belül még tüzes, ám a külseje hideg. - Bőröm érzékeli a jeges hőmérsékletet, szemem az izzást - máig nem értem, miként lehet ilyen anyagot létrehozni. A téglának különleges hőhatásokat kell kiállnia: a gép hasán, a szárnyak alsó részén és az orrnál, összesen 1105 négyzetméteres felületen 1260 Celsius-fokos hőmérsékletet kell kiállnia, 121,9 kilométeres magasságban - másodpercenként 7434 kilométeres sebességgel - lépve a Föld légkörébe. Az űrrepülőnek ezt az érzékeny részét mintegy 20 ezer darab ilyen különleges tégla borítja. Az 1978-ban megépült Columbia volt az első űrrepülőgép, amely Föld körüli pályára állt, társa, a Challenger 1979-ben készült el. Ma már egyik sem létezik... ___ GYŰ LAY ZOLTÁN Na gyobb katasztrófák 1957-1959: a Kapusztyin Jár kísérleti terepről indított orbitális repülések során három szovjet űrpilóta vesztette életét 1961. március 23.: Csillagvárosban a földi kiképzéskor a túlnyomásos oxigénkamrában kitört tűzben életét vesztette Valentyin Bondarenko űrhajósjelölt 1967. január 27.: az amerikai holdkutatási program részeként - még a Föld körüli pályán végzett kísérletre készülve - a földi ellenőrző gyakorlatozás közben a parancsnoki kabin elektromos rövidzárlata okozta tűz miatt felrobbant és megsemmisült az Apollo űrhajó. Utasai - Virgil Grissom, Edward White és Roger Chaffee - meghaltak 1967. április 24.: Vlagyimir Komarov szovjet mérnök-ezredes, űrhajóspilóta a Szojuz-1 űrhajón végzett repülés után, leszálláskor életét vesztette. A vizsgálat szerint a nagy hőmérsékleti áramlattól a csavarmeneten plazma haladt át és kiégette az űrhajó alját. A fékező ejtőernyő nem nyílt ki, a pótejtő- emyő pedig összetekeredett 1971. június 30.: a Szojuz-11 szovjet űrhajó három űrhajósa - Georgij Dobrovolszkij alezredes, Viktor Pacajev kísérietező mérnök és Vlagyiszlav Volkov - fedélzeti mérnök a Szaljut-1 űrállomáson folytatott háromhetes kísérietezés után, leszálláskor meghalt. Az űrhajósok halálát az okozta, hogy a leszálló kabinból megszökött a levegő 1986. január 28.: a Challenger amerikai űrrepülőgép a Cape Canaveral-i start után 73 másodperccel felrobbant. A hét utas - Michale Smith, Francis Scobee, Ronald McNair, Ellison Onizuka, Gregory Jarvis, Judith Resnik asztronauta és Christa McAuliffe tanárnő - életét vesztette 2037 kilométer hatótávolságú radar Indító segédrakóta egyenként 12,9 millió newton tolóerövel (tengerszint feletti magasságban!: hosszúság: 45.46 méter, átmérő: 3.7 méter űrslklá fő rakétahaltőmő egyenként 1.668 millió newton tolóerövel Itengerszint lelett! magasságban) hosszúság: 37 U méter, szárny lesztávolsága: 23.79 méter Az Europress jelenti Washingtonból Húszszoros hangsebességgel közelített a Columbia a floridai leszállópálya felé. A legénység ekkor már sejthette: valami végzetes hiba történt. Az űrrepülőgép hirtelen és váratlanul megfordult. Alig negyed órával a tervezett leszállás előtt. Hétszer kondult meg a harang a hét asztronauta emlékére Houstonban a keddi gyászszertartáson. Rick Husband, parancsnok, William McCool pilóta, Michael Anderson, a rakományért felelős űrhajós, David Brown, Laurel Clark, Kalpana Chawla és lián Ramon, a misszió szakértői tiszteletére. Önvád és beismerés A külső üzemanyagtartály, felületéről lepattant, szűk egykilós darabka a bal szárny alatt nekiütődött az űrsikló testének, sérülést okozva a futómű közelében. Amikor az űrsikló belépett a föld légterébe, ezen a ponton az átlagosnál négyszer magasabb túlhevü- lést mértek, szemben a jobb szárnnyal, ahol csak a leszállást megelőző fékezés következtében fellépő, normális felmelegedést jelezték a műszerek. A sérült hővédőpajzs gyakorlatilag felmondta a szolgálatot - közölte Ron Dittemore, a program menedzsere. Míg sajtótájékoztatója csak szigorúan a tények kommentálására szorítkozott, azóta egyre Biztos vagyok benne, hogy nem szenvedtek - nyugtatgatta magát a Cape Canaveral-i állomáson várakozó Elizer Wolferman, az izraeli űrhajós édesapja. - Vajon min mentek keresztül, mire gondoltak, amikor látták, vesztésre állnak? - kérdezte maga elé meredve, miközben a többi rokonnal együtt várta a Columbia földet érését. több mondat utalt arra - az önvád és a beismerés kritikus hangján -, hogy tévesen ítélték meg az első látszatra komolytalannak ható problémát. Hajszálpontosan ez történt ugyanis a Columbia legelső útján, 1981-ben: akkor 13-15 hővédő tégla sérült meg. A történet akkor szerencsés véget ért: a legénység megmenekült. Épp a Challenger 17 esztendővel ezelőtti tragédiájának évfordulóján, a Columbia küldetésének 12. napján tette feljegyzései végére a pontot a NASA szakértője, Don L. McKoroon, megállapítva, hogy az űrsikló indulásakor készült felötven centiméteres sérülése nem tekinthető életveszélyesnek. A NASA-nak régóta fejfájást okoz az üzemanyagtartályt borító pajzs az elmúlt 20 évben előfordult kisebb- nagyobb töredezések miatt. A Standford Egyetem kutatója, Elisabeth Pate-Comell már egy évtizede figyelmeztette az amerikai űrközpontot a balesetveszélyre. Váratlan fordulatot vett hét közben a vizsgálat iránya. Ron Dittemore. szerint, egyre valószínűtlenebb, hogy a szigetelőanyag a felelős a katasztrófáért. Az űrsikló utolsó 32 másodpercének adatait elemezve a vizsgálat most az automata ellenőrző rendszerre koncentrál, mert a robotpilóta a bal szárnyon keletkezett rendkívül erős légellenállást nem tudta kiegyensúlyozni. Ennél egy kicsit többet mondott el a NASA repülésigazgatója, Milt Heflin a Los Angeles Timesnak: „Valószínűsítem, hogy meteor vagy űrszemét ütközött az űrsiklónak, amiből több millió darab kering a Föld légtere felett” - jelentette ki. Ezt a feltételezést erősíti meg egy újabb hír: egy San Franciscó-i internetes újság számolt be arról az amatőr digitális fényképfelvételről, amelyet egy csillagász készített a Columbia szétesése előtti percekben. A NASA által azóta is vizsgált felvétel szerint, illetve a fotós elbeszélése alapján egyelőre annyi tudható, hogy alulról közelített az űrsikló felé egy lila fénynyaláb, amely robbanást idézett elő. A NASA szakértői persze utólag alaposan elemezték a lehetséges menekülési útvonalakat is, és arra a belátásra jutottak, hogy gyakorlatilag egyik sem segített volna a legénységen. A Nemzetközi Űrállomás túl messze és más keringési pályán állt, megközelíthetetlenül a Columbia számára, s elegendő üzemanyag és oxigéntartalék sem állt a rendelkezésére - állítja Ron Dittemore. S hogy miért nem javították meg az űrhajósok a hibát? Mert nem volt megfelelő felszerelés, alkatrész, ruházat. Ráadásul a földi irányító központ nincs berendezkedve két űrrepülőgép irányítására. Új űrpolitika A Challenger katasztrófáját követő években nem egy kísérlet történt arra, hogy az űrsiklókat korszerűsítsék. Két éve ötmillió dolláros pályázat keretében tervek készültek a végszükség esetén igénybe vehető katapultülések, a törzstől leválasztható, ejtőernyővel működtethető pilótafülke kivitelezésére. A NASA vezetése Ron Dittemore az üzemanyagtartály szigetelésének egy darabjával fotók, europress/epa azonban nem tartotta feltétlenül szükségesnek a feladatot, inkább azon törték a fejüket, hogyan lehetne még 25 évvel meghosszabbítani a Columbia élettartamát - idézte a NASA-tól Fred Gregory szavait a The Washington Post különszáma. Az is nyilvánosságra került, hogy a NASA-nál sokan ellenezték ezt az elképzelést, a Columbiát pedig már 2001-ben ki akarták vonni a forgalomból. George Bush egyértelművé tette: az űrkutatási program nem állhat le. A 2004. évi költségvetésben épp a tragédia következtében módosításokat hajtottak végre az erre vonatkozó fejezetben, 500 millió dollárral megtoldva az előzetesen beígért forrásokat, amelyek így összesen 15,5 milliárd dollárt irányoznak elő a NASA számára, ezen belül 3,9 milliárdot az űrsiklók felújítására és karbantartására. Az új űrpolitika a robotok alkalmazását, a Mars-túrát, valamint bázis kiépítését tartalmazza a Holdon. Ember vagy robot? A Challenger katasztrófája után 32 hónapra leállt az amerikai űrsik- lóprogram. Ezt most nem engedheti meg magának a NASA, hiszen két amerikai és egy orosz űrhajós tartózkodik a Nemzetközi Űrállomáson. Márciusban kellene startolnia az Atlantisnak, hogy időben hazahozza őket. Az Atlantisnak már ki kellett volna gördülnie a hangárból, de még nem született döntés az indítás időpontjáról. Egy orosz teherűrhajó a minap annyi élelmiszert, üzemanyagot és ellátmányt vitt magával, amellyel gyakorlatilag júniusig kihúzhatják az űrhajósok. A nagyszabású tervek ellenére többen komolyan aggódnak amiatt, hogy változatlan formában továbbvihető-e az űrsiklópro- gram. A Fehér Háznak szóló fel- terjesztésekben még az szerepelt, hogy évente 50-60 utazást lehet megvalósítani, egyenként 5,5 millió dolláros költségből - ismertette a tényeket John Logdson, a George Washington Egyetem űrkutatója. Ehhez képest az alkalmankénti 400-500 milliós költségből évente csupán 5-6 küldetést tudtak végrehajtani. Ez hihetetlenül drága program - véli a kutató. Theodore Postol, a massachu- settsi műszaki főiskola szakértője Sean O’Keefe, a NASA főigazgatója és Nyikolaj Mojszejev, a Roszavia- koszmosz vezérigazgatójának első helyettese szerint hónapokat vehet igénybe a Columbiát ért szerencsétlenség okainak kiderítése, ami előfeltétele az űrsiklók újbóli szolgálatba állításának. A két fél pénteken megállapodott: ezt a nehéz időszakot a Nemzetközi Űrállomás üzemeltetésében orosz Progressz automatikus teherűrhajók és Szojuz személyszállító űrhajók segítségével hidalják át. mellesleg teljesen kiiktatná az emberi személyzetet, hisz a robotkutatás nemcsak biztonságosabb, hanem olcsóbb is. Ezeket a hangokat azonban jobbára elnyomja az a vélemény, amit Gene Ceman, az Apollo 17 asztronautája, az utolsó Holdutasok egyike oly találóan fogalmazott meg: „Az emberiség jövőjét az a tudat is meghatározza, amellyel az űrt felfedezte és meghódította. Márpedig az élet új felfedezése kockázattal jár. S ha ennek ez az ára, azt vállalnunk kell!” CSERNYÁNSZKY JUDIT
