Békés Megyei Hírlap, 2003. február (58. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-07 / 32. szám

BÉKÉS MEGYEI A BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE AGRÁRHÍRADÓVAL legközelebb 2003, március 6-án, csütörtökön jelentkezik. Bővebb információ kérhető a(66) 527-214-es telefonszámon. A Békés Megyei Hírlap FVM pályázatok nyomában jártunk Rekonstrukció az EU-csatlakozás jegyében Az ókori görög filozófus szerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni — azaz minden örökké változik — a gyomaendrődi Hármas Körös halászai ugyan elfogadják, hogy (időnként) minden más lesz, ám az öreg folyót tartják örök­nek és állandónak, s a változásokat inkább a partján érik meg. Korábban, amikor jónéhányan a Körösi Halász Szövetkezet alkamazottaiként a fizetésért dolgoztak, nem kerestek any- nyit, mint mostanában, amikor az új típusú Halértékesítő Szö­vetkezet tagjaiként csinálják ugyanazt, ugyanabban a folyó­ban, csak éppen most őstermelők, akiktől piaci áron veszik meg a halat. Hol? Hát a Körösi Halász Szövetkezet tulajdonát képező Halfeldolgozóban, amelyet munkahelyük, a Halérté­kesítő Szövetkezet bérel a tulajdonos szövetkezettől... Ha eddig világos, akkor könnyű belátni, hogy a nagy perspektíva előtt álló - FVM pályázat segítsé­gével korszerűsített - üzemnek az iraki válsághoz éppúgy köze van, mint a karnyújtásnyira lévő Európai Unióhoz. Csak az egyik a múlt, a másik a jövő. A feldolgozó ugyanis egykor a hasított nagytes­tű növényevő halak — elsősorban — iraki exportjára alapozott hal­üzem mellékterméket feldolgozó részlegeként indult. Amikor az el­múlt évtized elején, az akkori há­borús konfliktusoknak áldozatul esett a halexport, megrendült az erre épülő termelés is. A főüzem, a Viharsarok Halászati Tsz feldol­gozója megszűnt (aztán nyúlfel- dolgozó lett, most viszont nyulat nem dolgoz fel !). A közben fel­dolgozóvá alakított melléküze­met megvette a mai tulajdonos, üzemeltette is feldolgozóként, mígnem szükségessé vált a felújí­Mérlegelés után a fagyasztóba kerül a tálcás halszelet Busák a szalagon. A hasításra előkészített halat szállító konvejorpályát is teljesen felújították tása. (Aki eddig követni tudta az eseményeket, boldog ember.) Mint dr. Csorna Antal, a gyomaendrődi Körösi Halász Szö­vetkezet elnöke elmondta, a pá­lyázat célja az volt, hogy Európai Unió követelményeinek megfele­lő üzemmé alakítsák a szövetke­zet halfeldolgozóját. A teljes re­konstrukciót jelentő beruházás összköltsége 29 millió forintot tett ki, melyből 7 milliót nyertek a szaktárca pályázatán. A többit sa­ját erőből fedezték. Vadász üzemvezetőtől tudjuk, hogy a két éven át tartó átépítés során szinte „tetőtől tal­pig” megújult minden, s ezúttal az élelmiszerhigiénés feltételek megteremtése volt a fő célkitűzés. Ennek érdekében mind az épüle­tet, mind a halfeldolgozási tech­nológia berendezéseit átalakítot­ták, kicserélték, s ahová kellett új gépeket, eszközöket vásároltak. A gépfelújításból nem maradhatott ki a pikkelyezőgép, a halszállító konvejorpálya a szeletelő- a hasítógép és a pépgyártó beren­dezés sem. Az eddig használt szé­nacél alkatrészeket saválló rozs­damentes acélra cserélték. Sze­rencsés velejárója a tavaly ősszel befejeződött gyomai rekonstruk­ciónak, hogy öt dolgozóval többet tudnak azóta foglalkoztatni. Az üzemvezető elmondta, hogy az immár uniós szinten mű­ködő feldolgozó jelenleg évi 340 tonna halat dolgoz fel - melyek egy részét a természetes vizek ha­lászaitól vásárolják, nagyobb há­nyadát a saját halastavakból szál­lítják az üzembe — de a teljes ka­pacitása évi 700 tonna. A kész- és félkész terméket előállító „gyár” gyorsfagyasztott halszeleteit, hal­fiiéit és az egyre kedveltebb halászlésűrítményt legnagyobb mennyiségben a megyénkben is érdekelt multinacionális bevásár­lóközpont forgalmazza. Emellett a gyomaendrődi az egyetlen ha­zai feldolgozó, amely a Magyaror­szágon működő bébiétel-gyártók­nak szállít alapanyagot, nevezete­sen szálkamentes halpépet. Hogy mégis miért nincs halas bébiétel a magyar polcokon? Nos, azt csak a gyártók tudják. Ők egy­részt a szláv piacokra, másrészt nyugatra szállítanak. Ott már a gyerekek is szeretik a magyar hal­pépet... Határhelyzet a megyében Sok „hű” hó, avagy a pótolt csapadék Volt már minden ezen a télen, „megtévedt nyárutótól” dermesz­tő fagyig, ónos esőtől rekordvas­tagságú hótakaróig, amely most, hogy közel egy hónapon át nem távozott a földekről, kiérdemli ki­tartásáért a „hű” hó címet. Hogy sokáig megmaradt, legföljebb a közútkezelőket és az autósokat bosszantotta, ám a mezőgazda­ságra jótékony hatással volt. Hasznosnak ítélik a gazdák egy­részt, mert a napokon át tartó ke­gyelten hideg, a kőkeményre fa­gyott gyökérszaggató talaj megvi­selte az őszi vetésű kalászosokat, repcét, s a bőven hullott hó védő­lepelként akadályozta meg a felső hajtásaiban elfagyott, de tőrózsái­ban még ép növényállomány kifa­gyását, másrészt volt mit pótolnia az égi csapadékfelelősnek. Mint Lipták János, a Békés megyei FVM-hivatal főfelügyelője — szo­kásos határszemlénk készítője — elmondta, az elmúlt hónapokban mutatkozott 28 millimétemyi csa­padékhiányt a januári havazás nemcsak kiegyenlítette, hanem bőségesen pótolta is. A szakem­ber szerint a múlt havi — 40 cen­timéteres átlagvastagságot elért — hótakaró 61,6 milliméter esőnek felelt meg.’A hideg napok rekord­ja egyébként a megyénket vigyá­zó KÓVIZIG területén mínusz 22 fokos volt. Miután a hóborítás „hűséges­ből” lassan átment makacsba, né­hány helyen fennáll a veszélye, hogy az utóbbi napokban az olva­dás és az esők miatt összeesett, tömörödött takaró levegőtlenné vált. Amit korábban megvédett a kifagyástól, azt most károsíthatja a kipállással, a hópenésznek is nevezett állománypusztulással. Előny viszont, hogy megyénk­ben a legtöbb területen a kiolvad hóié egyenletesen szivároghat a ta lajba, ami így nem túltelített, ha nem feltöltött lesz, belvíztől a jelel szerint errefelé nem kell tartanunk A hosszan tartó hóborítás után olvadni kezdett, azt újabb havazással búcsúzott a január. Az eddigi jelek szerint belvízveszély a hóolvadás után sem fenyeget A Haladás Mg.-i Szövetkezet, Lökösháza, egész évben az egyéni és társas vállalkozások rendelkezésére ált az alábbi szolgáltatásaival: • mezőgazdasági gépi munkák (szántás, talaj-előkészítés, vetés, betakarítás stb.) • növényvédelmi szolgáltatás • terményszárítás/ -tisztítás. VÁRJUK megrendeléseiket! CÍMÜNK: LÖKÖSHÁZA, TANYA 126. TELEFON: (66) 244-133. SZEMES TERM FELVÁSÁRLÁS a legmagas napi áron, azonnali, készpénze fizetéssel. HAGYMAMAGI „Piroska" a tulajdonostól! 1. osztályú cg magas terméshozam csr sokáig tárolható l® fémzáras n5 csávázott US’ szükség szerint osztályozott, származási és minősítési bizonyítvánnyal postai utánvétellel is eladó. Érd.: 06 (60) 369-700, 06(30)9359-894. 3 Szerintem „Helyzetbe hozott” parasztság Érdeklődéssel olvastam az Agrárhíradó előző számában indalt soro­zat nyitóírását, amelyben az aniós csatlakozás előkészületeiről mondja el gondolatait a rendszerváltás utáni első országgyűlés egyik - megyénkből bekerült - sokat emlegetett képviselője. Azt mondja az első szabadon választott kormány (mezőgazdasággal foglalkozó) képviselője, hogy „az európaivá válás alapjait teremtettük meg a ma­gyar parasztság helyzetbe hozásával". Kérdezem én, mely európai részre, a nyugatira vagy a balkánira gondol, mert akik már közel másfél évtizede szenvedő alanyai, azok az utóbbira szavaznak. Ha az első szabadon választott parlament kormánya 1990-94-ig „az európai kihívások” ismeretében hozta meg a törvényeket, az ak­kori magyar mezőgazdaságról, akkor a kérdés önként és jogosan ve­tődik fel, miért jutott ebbe a „lejjebb már nincs" helyzetbe. Érdekek lé­vén (beleértve a tőkét, beleértve a föld áruvá válását magyar állam­polgárnak és külföldinek egyaránt) kétféle parasztember lett az or­szágban egy csapásra. Lett először a kárpótolt dupla földterülettel (500 Ft/aranykorona), akinek mindent szabad volt ellenőrzés és szá­monkérés nélkül. Az így birtokba vett földön hozzáértés, tőke, eszköz nélkül elkezdődött egy olyan növénytermesztés, illetve állattenyésztés (tisztelet annak a néhány kivételnek), amitől a magyar termőföld (beleértve a 40 százaléknyi erdőket, szélfogó fasorokat) eljutott a sen­ki földjéhez hasonlítható állapotba. A másik, a mesterségesen katego­rizált parasztember a részarány-tulajdonos, aki kapott ugyan 30 aranykoronát, ami a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz sok, és nagy része elveszítette a munkahelyét. Azok a szövetkezetek, amelyek még lábon tudtak maradni a megmaradt eszközökkel (mert közben volt kiválási lehetőség), a felparcellázott földterületeken kevés szolgál­tatást tudtak végezni a modem, nagygépekkel, időnként azt is jó ha 60-70 százalékos hatásfokkal. Ezért előállott egy olyan paradox hely­zet, hogy ezeket a modem, viszonylag jó állapotban lévő gépeket ki kell vonni a földművelésből (gazdaságos üzemeltetés hiánya miatt) és helyette olyan erő- és munkagépeket alkalmazni, ami kisteljesít­ményű és üzemanyagfaló, ráadásul olyan országokból származik, amelyek a történelem folyamán még soha nem tudták jóllakatni a sa­ját lakosságukat sem, nemhogy exportra termeljenek. Szeretnék még idézni: „véghezvittük a kárpótlási törvény keretein belül azt a történelemformáló földosztást, amely minden idők legna­gyobb szabású tulajdonrendezése volt”. Ez az én értelmezésen sze­rint legalább 30 évvel visszavetette a magyar mezőgazdaságot, ami az eddiginél a legigazságtalanabb volt, de az igaz, hogy történelem- formáló. A termőföld nagy része sok esetben avatatlan, hozzá nem ér­tő kezekbe került, így képtelenség megítélni betakarítás előtt a növé­nyek terméshozamát. Attól függően, hogy a technológiát ki hogyan alkalmazza, nagyon szétszórt eredmények születnek. A helyzetet még súlyosbítja, hogy a dűlőutak gazdátlanná váltak, egy részük járhatat­lan, eltűntek a fasorok a táblák széleiről, felerősítve ezzel a szélviha­rokat, amik óriási károkat tesznek a kultúrnövényben. Nincs betart­va a vetésforgó, ami a gyomosodási folyamatot némileg gátolná, így rezisztenssé vált egy részük a gyomirtó szerrel szemben. A helytelen technológia alkalmazásával a földek nagy része veszített a termőké­pességéből, sőt a monokultúra következményeképpen megjelent a kukoricabogár, ami ellen egy-két gazda hiába védekezik szakszerű­en, ha a többi nem. Közel másfél év múlva EU-tagok leszünk. Felte­szem a kérdést: hogyan birkózunk meg ekkora feladattal, kik vezény­lik ezt le, és milyen módon? - mert hiszen az ÉU országaiban ezek a problémák ismeretlenek, vagy ha voltak is, már rég megoldották őket. Hogyan tud a magyar mezőgazdaság és vele együtt a vidék az előírt követelményeknek megfelelni? Felmerül a kérdés minden földtulajdo­nosban, hogyan tudunk mi ennek megfelelni, s ha nem, kik lesznek érte a felelősek? Én úgy gondolom, elsősorban azok a politikusok (tisztelet néhány kivételnek), akik 1990-94 között aktívan tevékeny­kedtek, akik előidézték ezt a káoszt és ezt a lehetetlen helyzetet, akik annak idején könnyűszerrel tudtak hatni a parasztember szívére a földtulajdonon keresztül, és felültették egy meseszekérre, s nem mondták meg, hogy tőke, eszköz, piaci kapcsolatok és tudás nélkül ez a szekér hova megy és mi vár rá. Valószínű, tudták, hogy ezek a földtulajdonosok a felsoroltak híján előbb vagy utóbb tönkre fognak menni, mert csak azok között alakulhatott ki igazi versenyhelyzet, akik nagyon gyorsan hozzájutottak 100-200 hektár földhöz. Akik a 90-es évek elején irányítottak, nagyon is tisztában voltak azzal, hogy az ingatlan mindig jó befektetés, a termőföld meg különösen, így nem volt nehéz a zavarodott és sokak számára cseppet sem érthető új helyzetet kihasználva fillérekért felvásárolni a földeket. Így tudott létrejönni egy évtized alatt ez a birtokrendszer, ahol még van sok ezer 1-2 hektáros és pár ezer több száz hektáros. Én ügy lá­tom, a kisparcellás parasztemberek kivégzése megtörtént vagy éppen folyamatban van, csak hát felvetődik bennem a kérdés a gyakran hal­lott vidék felzárkóztatási programmal kapcsolatban: hogyan is lesz ez megoldva, miből is fog élni a vidék amúgy is elszegényedett embere. A nagy földterületet művelő gazdáknak valószínű, nem lesz gondjuk az unióban sem, mert kaphatnak kvótát és miért is ne, termelhetnek tovább, ha netalán nem megy, akkor még mindig eladhatják busás haszonnal majd az idegennek, de hát kérdezem én, ez vajon hány százaléka a lakosságnak? Akkor hogyan is lett európai helyzetbe hoz­va a magyar mezőgazdaság az elmúlt 12 évben? Ennek megítélését a tisztelt olvasóra bízom. __________________________________________________________________TÓTH MÁTYÁS, KUNÁGOTA Lipták Jánoshoz a múlt hét végéig belvízveszélyre utaló bejelentés nem érkezett a megye gazdálkodó­itól, de egyébként is: lapzártakor újra havazott és újra fagyott...

Next

/
Oldalképek
Tartalom