Békés Megyei Hírlap, 2003. január (58. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-18 / 15. szám
A Békés Megyei Hírlap magazinja A világhírű mozigyáros élete is filmbe illő 8. oldal Tíz év a százötvenből Remélem, nagyon kevesen olvassák művészeti írásaimat. Ezért nyugodt szívvel ismételhetem egyik kedves rögeszmémet: a meteoritként Békéscsaba légterébe csapódó Munkácsy Mihály fénycsóvája óta, tehát százötven éve folyamatosan a művészi alkotás jelenléte a művészeti élet. Pontosabban: a művészeti élet újabb keletű, hiszen az Aurora Kör működéséig (de közben, tehát a két világháború közötti időszakban is) a legjobbaknak — például Haan Antalnak, Vidovszky Bélának, Cyoroki Gyurkónak, Perlrott Csaba Vilmosnak, de még Pátkay Ervinnek is — 50 évvel ezelőtt, nagyobb központokban kellett keresniük a megélhetést és a kifutópályát, mert sem a város, sem Békés megye közönsége nem tartotta, nem tudta eltartani művészfiait. Azokat sem „tartja el”, akik tíz évvel ezelőtt a Békéstáji Művészeti Társaságba tömörültek, méghozzá éppen azért, mert megtehették, hogy immár hatalmaktól és hatalmasságoktól (kiskirályoktól), ideológiától és eszmebarikádoktól függetlenül, de nem pusztán önmaguk, hanem a közönség szellemi felszabadításáért valósítsák meg tehetségüket. Tudniillik programjukban az is szerepelt, hogy - megint csak az Aurora Kör hagyományára emlékeztetünk/emlékezünk - nemcsak kiállításokat rendeznek a „maguk dicsőségére”, hanem a művészeti nevelés legkülönfélébb iskolán kívüli eszközeivel (előadásokkal, galéria üzemeltetésével, részletfizetéses műkereskedelemmel, mint hajdan a képcsarnoki rendszerben, de hatékonyabban; művészkávéházzal, ezen belül a különböző művészeti ágazatok alkotóembereivel, a város és megye értelmiségeivel közös gon- dolkozási lehetőséget biztosítva stb.) megkísérlik a művészet és a társadalom között (világméretekben) egyre mélyülő szakadék fölötti hidak kiépítését. Mindebből azonban csak annyit érhettek el, amennyi saját erejükből tellett. De ez sem kevés. A mai Magyarországon az is ritka teljesítmény, hogy egyáltalán együtt maradtak, s egymás számára valóságként sugall- hatták a művészi alkotás létfontosságának az illúzióját. Láthatatlan erőt sugárzó közös kiállításaik (de a külön-külön, országosan vagy éppen országos és nemzetközi fórumokon elért sikereik, elismertségük, díjaik, sőt a maguk alapította Alföldi Tárlat-beli díjuk), egyéb szakmai fellépéseik révén megkerülhetetlen tényezőként demonstrálják (felfelé és lefelé) a képző- és iparművészeti alkotómunka jelentőségét az életminőség javításában. Ezért szinte valamennyi esztétikai vonatkozású (urbanisztikai, belső- építészeti, helytörténeti, műemlék-helyreállítási, közművelődési stb.) pályázat elbírálásánál igényt tartanak a társaság véleményére. Együtt maradásuk jelentőségét csak növeli az a tény, hogy nem azonos életkorú, nem azonos alkatú, iskolázottságú és szem- léletű festők, grafikusok, szobrászok és iparművészek szövetkeztek, s még ez az egyébként előnyként is felfogható ágazati komplexitás sem segítette hozzá a tagokat, hogy munka- csoport (ok) ként vehessenek részt valamely közületi belső vagy külső tér, urbanisztikai jellegű alkalmazott művészeti létesítmény kialakításában vagy bármilyen formatervezői feladatban. Kisvárosok, szegény megyék művészeti társaságai nem arra hivatottak, hogy irányzatteremtő forradalmakkal kapcsolódjanak az egyetemes művészet fórumaihoz; átjátszó-közvetítő eredetiségükkel azonban ezek a társaságok ébren tarthatják környezetükben a művészi igény és ízlés lelkiismeretét. A „szocialista tábor” leomlott falai mögött pedig újra kirajzolódhat annak a középeurópai életérzésnek a szellemi térképe, amely éppen árnyaltságával hitelesíti a kis népek művészi személyiségét; egymás megismerése tehát a magunk rejtett értékeihez vezető út. Ezért voltak fontosak azok a cserekiállítások, alkotótáborokban való kölcsönös vendégeskedések, amelyek a szlovákiai, a romániai, a szerbiai, az ukrajnai többségi és az ottani magyar művészek, illetve a társaság között a helyzettudat korszerű példáival közvetítettek, s azok a tervek (például egy békéscsabai nemzetközi nyári alkotótábor meghonosítása), amelyekkel a második évtizedébe lépő művészközösség éppen az országhatárokon átívelő regiona- lizmusban keresi az időszerűség dilemmáival való szembenézés egyik legcélravezetőbb módozatát. Az a művészközösség, amely tiszteletben tatja valamennyi tagjának a szemléletét, meggyőződését, eszközeit, s nem a kiszorítás, hanem a tolerancia és a szolidaritás jegyében kívánja érvényesíteni szakmai és egzisztenciális érdekeit. S így viszonyul a környező országok művészeti törekvéseihez is. Nem egy rendezvény manifesztálta már ezt a bölcs türelmes- séget és önzetlen nyitottságot, amelynek gyakorlásában bizonyára nagy szerepet játszott a szinte a kezdetektől elnöki funkciót betöltő Lonovics László grafikus- és festőművész, s az elnökség tagjai, a mindig demokratikus módon megválasztott grémium. A piacgazdaság körülményei között egyetlen vidéki művész sem élhet meg az alkotómunkából. Amikor tehát döntéshozó személyiségek vagy a művészeti élettől magukat szándékosan távol tartó közönség feleslegesnek ítélné e művészközösség támogatását, gondoljanak arra: mit tennének, ha a napi 4-6 vagy 8 órás kötelező munkavégzést követően le kellene ülniük az otthoni „műtermükben” és órákig nézniük önmagukba, hogy olyan értékeket bányászhassanak elő magukból, amelyekkel örömöt szerezhetnek - másoknak? Hiszek a Békéstáji Művészeti Társaság jövőjében, mert eddigi tevékenységük, decemberben nyílt évfordulós tárlatuk, s a jubileumhoz illő, kivételes rangú katalógusuk bizonysága szerint ilyen alkotóemberek szövetsége. Banner Zoltán A Békéstáji Művészeti Társaság jubileumi kiállításán bemutatott alkotások közül kettő: Lonovics László Horizont 1. (balra) és Prisztavok Tibor Zene (fent) című munkája ororröi kovács Erzsébet Harangszó délben A gyulai plébániatemplomot ,, beharangozták” a nemzet tudatába, miután a héten innen kongatták/kongatják fel a rádió déli krónikáját. Akik nem ismerték - bizonyára sokan lehetnek ilyenek - a szép templom történetét, a névadó Nádiboldogasszony legendáját, s nem hallottak a Győrött vértanú halált halt báró Apor Vilmos püspök gyulai kötődéséről, szobrának felállításáról, s persze a toronyban „lakó” (de ronda fogalmazás, istenem, mennyire méltatlan a Magyar Rádióhoz) harangok eredetéről, most megtanulhattak mindent, ha hallgatták a delenként elhangzó ösz- szeállítást. Akik itt lakunk és ismerjük — »»SS«*®«!«««##»»»«*©«*®! A sors halála után is veri. akik nem, azoknak érdemes megismerniük - a gyulai templomot, mégis hiányérzetünk támadt az egyheti harangzúgás után: elhallgatták Patay László gyönyörű szép, elkészítése idején politikai tettnek számító freskóját. A huszadik század legnagyobb szekkófestője épp egy éve távozott el közülünk, ránk hagyva ecsetvonásait a Parlamentben, s közel húsz templomban, köztük a szegedi fogadalmiban, a néhány éve épült, nekünk oly kedves csabai jaminaiban és persze Gyulán, Isten két házában is. Ez utóbbiak különösen fontosak, mert innen indult Patay nagy „menetelése”, templomi szekkósorozata, amely a már említett Fogadalmi Templom kupolájának megfestésében csúcsosodott ki. A gyufái Nádiboldogasszony szekkói más okból is fontosak. Egyedül itt láthatók templomi freskón az aradi tizenhármak (kötődésük a városhoz ismert, közülük kilencen itt tették le a fegyvert a győztesek előtt), s egyedül itt volt bátorsága egy plébánosnak és egy festőnek megörökíteni jóval a rendszer- váltás előtt Apor Vilmos emlékét. Mert Apor alakját már akkor, 1982-ben felfestették, amikor politikai rehabilitálásáról és boldoggá avatásáról még szó sem esett, emlékezni is csak lélekben emlékeztek meg róla. A kép, amit a Magyar Rádió a Nádiboldogasszony templomról felvázolt, ezzel a kiegészítéssel teljes. Kár, hogy a gyulai harangok déli zúgása utáni ismertetésből a Patay László itteni alkotásaira való utalás kimaradt. Annál is inkább, mert a Mestert már életében a hallgatás burka és méltatlan mellőzés vette körül, miközben a Szentatya, II. János Pál aranyéremmel ismerte el munkásságát, s őt magát beválasztották a párizsi székhelyű Európa Akadémia tagjai sorába. (Ezzel rajta kívül mindössze három magyar művész büszkélkedhetett.) A sors halála után is veri Patay Lászlót. Ki szolgáltat neki végre igazságot? Árpási Zoltán Antal Imre rekordja. Példa nélküli rekorddal szolgált Antal Imre televíziós pályafutása, hiszen a népszerű műsorvezető által vezetett Szeszélyes évszakok című műsor huszonhárom évvel ezelőtt indult útjára a Magyar Televízióban, és azóta - egy rövidebb leállástól eltekintve - folyamatosan a képernyőn van. Márpedig ez médiatörténeti tény, hiszen az európai televíziók közül egyik sem büszkélkedhet hasonló rekorddal. A produkció jubileummal ünnepel: január 18-án kerül adásba a 175. Szeszélyes évszakok. Antal Imre egy másik rekordot is magáénak tudhat, hiszen ő egyik részből sem hiányzott a huszonhárom esztendő alatt. Az agysejtek serkentői. Az agysejtek idős korban is szaporodnak, ugyanakkor naponta ezrével el is halnak. Szaporodásuk előfeltétele a helyes életvitel, amihez hozzátartozik a kiadós alvás, a mozgás, a tanulás és a helyes táplálkozás. Már egy órával több alvás is akár 25 százalékkal fokozhatja a figyelmet és a kreativitást. Hasznára van az idegrendszernek, ha változtatunk megszokott mozdulatainkon. Aki például jobbkezesként gyakran próbálja balkezét is használni, ezzel agysejtjeit arra serkenti, hogy új idegszálakat képezzenek. Egy finn felmérés kiderítette, hogy a magas vérnyomás és a magas koleszterinszint méreg az agynak. Jót tesz viszont a hal, az olívaolaj, valamint a mogyoróban, a mandulában vagy a napraforgóolajban található E-vitamin is. Pavarotti apa lett. Koraszülött ikreket hozott a világra Luciano Pavarotti élettársa. A 33 éves Nicoletta Mantovani két hónappal a kiszámított idő előtt szült. Egy leánygyermeknek adott életet a bolognai klinikán, az ikerpár fiú tagja nem élte túl a koraszülést, az orvosok császármetszéssel sem tudták oxigénellátását biztosítani. A leánygyermek ugyan csak 1,7 kilogramm súllyal született, de jó egészségnek örvend - közölték az orvosok, hozzátéve, hogy az anya is jól van. A 67 éves sztár- tenor évek óta él együtt egykori titkárnőjével, Nicolettával. Pavarottinak - aki már nagyapa is - elvált feleségétől, Aduától három gyermeke született. Jégkockák az égből. Óriási jégkocka hullott alá az égből Itáliában a lombardiai Lecco egyik házának tetejére, súlyosan megrongálva azt. Szerencsére személyi sérülés nem történt. A jégtömb fehér volt, mint a hó és csak akkor lett átlátszóvá, amikor olvadni kezdett. A jégtömb egy részét - a később elvégzendő vizsgálat miatt - hűtőszekrényben helyezték el. Szakértők szerint „szokatlan meteorológiai jelenségről” lehet szó, de van aki úgy véli, hogy a jégtömb repülőgép törzséről válhatott le. Két évvel ezelőtt, ugyancsak Olaszországban, kilós súlyú jégtömbök hullottak az égből, az egyik darab egy férfi fejére esett, aki szerencsére nem szenvedett súlyosabb sérülést, mert történetesen két sapka is volt a fején. Salma Hayek anyaszerepet vállalna. Elege lett a filmezésből a 36 esztendős Salma Hayeknek, és most már élete fő szerepére, az anyaságra készül. Nincs a családalapítás ellen a mexikói származású színésznő vőlegénye, Edward Norton sem, aki egyébként is gyerekmániás hírében áll. Arról nem szól a hír, hogy végleges visz- szavonulásról beszélt Salma, vagy pedig csak egy átmeneti szülési szabadságról, mindenesetre rajongói igencsak sajnálnák a mozivásznon topmodell külsejű kedvencüket, ha örökre eltűnne a mozivásznakról... Bőrrák ellen akácfa. Az ausztráliai sivatagban honos egyik akácfafajta, az Acacia victoriae segíthet a bőrrák elleni küzdelemben. Legalábbis e fa bizonyos molekulái, az avicine-ok hatásosan akadályozták az egereknél e daganattípus terjedését. Mint ahogyan az egyik francia tudományos havilapban olvasható, texasi és arizonai kutatók azt tapasztalták, hogy ha egereket avicine-nel kezeltek, majd rákkeltő anyagok hatásának tették ki őket, az egereknek kevesebb mint egyharmadánál fejlődött ki bőrrák. A kutatások szerint az avicine gátolja a sejtek önvédelmi folyamatát, azt a mechanizmust, amely megvédi a sejteket saját pusztulásuktól. Az egyedüli kérdés, hogy mindez hogyan működne az embereknél. Ennek kiderítésére tovább folynak a kísérletek.
