Békés Megyei Hírlap, 2003. január (58. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-18 / 15. szám

2003. JANUÁR 18., SZOMBAT - 9. OLDAL Dr. Zsengellér Zsuzsanna Amerikában öregbíti hazánk hírnevét Akár a csillagokig is elérhetünk Mint a mesében: egyszer volt, hol nem volt, egy békéscsabai lány, dr. Zsengellér Zsuzsanna elindult Ame­rikába szerencsét próbálni. Cinci- natti után Bostonban dolgozott a Harvardon, most a férje cégénél kuta­tóorvos. A történet mégsem ilyen egy­szerű, hosszú út vezet a csillagokig.- Tizedik éve él az Amerikai Egyesült Államokban. Soha nem bánta meg a döntését?- Igazából nem. Eleinte honvágy gyö­tört, főleg a szüleim, a barátaim, a meg­szokott éttermek hiányoztak. Mostanra viszont számos szállal Bostonhoz kötő­döm, ahol a férjemmel letelepedtünk. Tudom, hogy Magyarországon praktizá­ló orvosként a sok munka ellenére sem értem volna el anyagi elismerést.- Jelenleg kutatóorvosként dolgozik. Honnan a vonzódás?- Az orvosi egyetem negyedik évében a szegedi gyermekklinikán kezdtem tu­dományos diák­köri munkát, amelynek témá­ját egy gyermek­korban megnyil­vánuló igen sú­lyos betegség, a cisztás fibrózis klinikai és geneti­kai hátterének vizsgálata adta. Amikor végeztem, az or­vos-biológiai intézetben, később a gyer­mekgyógyászati klinikán kaptam állást. A kórházban súlyos genetikai és egyéb betegségben szenvedő betegeket láthat­„Sokat köszönhetek szüleimnek és gimnáziumi tanáraimnak” OfOTth KOVÁCS ERZSÉBET Névjegy Dr. Zsengellér Zsuzsanna, kutatóorvos Született: Békéscsaba, 1967. Családi állapota: férjezett, párja egy angol gyógyszerész Hobbija: zene, olvasás, futás tam. Persze sokan gyógyul­tan távoztak, de megesett, hogy valaki menthetetlen­nek bizonyult. Minden or­vosnak megrázó élmény a halál, sajnos ebből én sem maradtam ki. Biztosan meg lehet szokni az elmúlás gon­dolatát, nekem nem ment.- Ezért választotta in­kább a kutatást?- Ennek is része volt a döntésemben, a legfonto­sabb hajtóerővel mégis az bírt, hogy megtaláljam a genetikai betegségek gyógymódját. Mindig sze­rettem volna külföldön dol­gozni, ahol több lehetőség kínálkozik. Több külföldi intézethez és a Magyar Ösztöndíj Bizottsághoz is pályáztam. Szinte egyszer­re kaptam meg a Hollandiába és az Egyesült Álla­mokba szóló ösztöndíjat. Az utóbbi mellett döntöttem. Ohio államban Cincinatti város gyermekkórhá­zában cisztás fibrózisos és tü­dőbetegségek kutatásával foglalkoz­tam. Vírushordozók segítségével ide­gen géneket vittünk egerekbe. A műve­let sikeresnek bizonyult, de sajnos mel­lékhatásokkal is számolnunk kellett.- Az állatkísérleteknél nem rossz, hogy fájdalmat okoz egy érző lénynek?- Amerikában nagyon szigorúan szabályozzák az állatkísérleteket. Azo­kat a részeket, amely kínozná az egeret, altatásban végezzük.- Évekig a Harvardon dolgozott. Ho­gyan sikerült bejutnia a világhírű egye­temre?- Mivel számos cikket publikáltam, jól hangzó önéletrajzzal indulhattam. Ráadásul Amerika egyik legjobb tüdő­kutatásokkal foglalkozó laborjában töl­töttem a tanulóéveimet.- A tengerentúlon elfogadják a ma­gyar orvosokat?- Az USA nagy olvasztóté­gely, ahol sok nemzetiség meg­fordul. Bizonyítani kell, talán többet is, mint az őshonosok­nak. Ezt a hazája miatt teszi az ember. Meg kell mutatnunk, hogy megálljuk a helyünket. A társadalom, ahogy Magyaror­szágon is, pénzorientált.- Ha már a fizetésnél tar­tunk: ha gyermekorvosként dolgozna, többet keresne?- Sokkal többet. A kutatók megszállottak, kevesebb pénz ellenében is teszik, amit szeret­nek. Mindig lépést kell tarta­nunk a tudománnyal, és ez alól a gyógyító orvosok sem kivéte­lek. Gyermekorvos édesapám a hatvanon túl is továbbképzések­re jár. Édesanyám is évekig praktizált, jó indíttatást kaptam.- Tervezi, hogy hazaköltözik?- Amíg a laborok anyagi helyzete és felszereltsége nem közelíti meg a kinti állapotokat, nem. Minden elismerésem az itt dolgozóké. Mindenki azt hiszi, hogy akiket külföldön foglalkoztatnak, többet tudnak. Ez csak részben igaz. Én itthon szereztem olyan alapokat, ame­lyekkel később Amerikában is sikerült megállnom a helyem. Két gimnáziumi tanáromnak, Bai Évának és dr. Zsilinsz­ky Tibornak köszönhetem, hogy egyál­talán elindulhattam ezen az úton. No, meg természetesen a szüleimnek. Soha nem felejtem el, hogy magyar vagyok és az is maradok. Fekete G. Kata Kamaszkorában mozgalmas legényélete volt Sváby András vallomása a nőkről Nő nélkül unalmas lenne az élet! Rengeteg helyen jártam a világon, és azt tapasztaltam, hogy a gyen­gébbik nem, bőrszíntől, származás­tól függetlenül, mindenhol gyönyö­rű. Egyetlenegy dolgot nem tudok elviselni bennük, ha játsszák a sér­tődöttet és hisztiznek — vallja Sváby András televíziós műsorve­zető, producer.- Kamaszkorom óta nyitott szemmel járok, mozgalmas legényéletet éltem. Állítom, hogy a lányoknál humorral mindent el lehet érni. Azt szerették bennem, hogy nem voltam gátlástalan, mindig a zavartságomat éreztettem ve­lük - mondja. — Édesanyámat a mai napig nagyon szépnek tartom. Fiatal korában sudár termetével, hosszú, fekete hajával igazi olaszos szépség volt. Szüleim közül édesanyám volt a szigorúbb. Pedagógus lévén megkövetelte, hogy jó eredmé­nyeket érjek el az iskolában. Neki kö­szönhetem, hogy idáig eljutottam és több nyelven beszélek. Ha ő nem kéri számon a leckét nap mint nap, lazán vettem volna a tanulást. Francia és an­gol nyelvből sem tudtam sumákolni, mert édesanyám mindkettőt beszéli. Szüleim sokszor elismételték, és ezt én is szeretném majd a megfelelő pillanat­ban a fiaimnak megtanítani: ha az em­ber nagyon akar valamit, az megvaló­sul. Sokat kell rá gondolni, de nem sza­bad görcsölni; és a vágyunk előbb- utóbb valóra válik.- Első szerelmére hogyan emlékszik?- Életem első fellángolása teljesen viszonzatlan volt: felső tagozatban egész nap a tomatanámőmről ál­modoztam. A mai napig, ha eszembe jut, egy gyönyörű nőt látok magam előtt. Mindent meg­tettem, hogy felfigyeljen rám, próbáltam a legjobb sportteljesít­ményt kihozni magamból. Taní­tás után bejártam különedzésekre, és többször megmutattam, hogy nekem a kötélmászás megy láb nélkül is. „Ha az ember nagyon akar valamit, az megvalósul” Amíg tanított, pár éven keresztül re­ménykedtem, aztán elmúlt a szerel­mem.- A gyermekkori rajongás után mi következett?- A Kölcsey Ferenc Gimnáziumba jártam, ám ott sem az osztálytársnőim­nek udvaroltam, hanem az egyik tanár­nőmnek. Hosszas kerülgetés után meg­hódítottam a nálam tíz évvel idősebb hölgyet. Ez nekem akkor óriási boldogságot és rég várt beteljesülést jelen­tett. Ő nagy élettapasztalattal rendelkezett, és nagy szere­lem volt köztünk. Mindenfé­le kamaszkori bizonytalansá­gom elmúlt, és igazi férfinak éreztem magam. Akkora önbi­zalmat kap­tam, ami egy életen át el­kísér. Már akkor fel­nőttként ke­zeltem a kapcsola­tunkat, nem hencegtem vele a have­rok előtt, mert tudtam, hogy a tanárnő­nek ez akár az állásába is kerülhet. Vis­szaemlékezve, csodálatos időszak volt ez életemben. Később is találkoztunk, de nem folytatódott a szerelmünk.- Jelenleg boldog házasságban él fe­leségével.- Nem voltak hosszabb kapcsolata­im, és a szüleimnek soha senkit nem mutattam be. Első barátnőmből, akit hazavittem, a feleségem lett. Enikőt már az egyetemi előkészítőn kiszúrtam. Megfogott a kedves, szép arca. Mind­ketten agrármérnöknek készültünk. Ti­zenkét éve vagyunk együtt. Legna­gyobb hibám, hogy keveset tudok ott­hon lenni a családommal. Enikőnek nagy erőfeszítésébe kerül, hogy ehhez mosolyogjon, de ismer, és tudja, ha nem dolgozhatnék ennyit, egy otthon ülő, unalmas fickó lennék. Folyamatos pörgés van körülöttem, ettől jókedvre derülök. Ha hazamegyek, akár éjfél után is, mindig szórakoztató vagyok, és meg tudom nevettetni a feleségemet. Ő pedig olyan nő, aki nem sértődik meg, nem hisztizik, ha hajnalban megyek el otthonról és éjjel érkezem meg. Köszö­nöm neki, hogy így szeret, amilyen va­gyok. Berta Bernadett-AJánló----------­CD G hymes: Héjavarázs. A szlovákiai magyarokból álló Ghymes együttes legutóbbi lemeze, a Smaragdváros óta nemcsak Magyarországon, de Európa- szerte is egyre nép­szerűbb. A tradici­onális motívumo­kat hagyományos könnyűzenei elemmel keverő muzsikájuk gyak­ran feltűnik a vi­lágzenei rádióműsorokban. A zene­karból időközben kivált a Buják test­vérpár egyik tagja (a főleg fúvósokat kezelő Krisztián), így már csak né­gyen folytatják a Ghymes-motívumok felfűzését. MOZI Bazi nagy görög lagzi. Mire vágyik egy apa? Arra, hogy a lánya menjen férjhez valami rendes, megbízható fér­fihoz. Mire vágyik egy görög apa? Ter­mészetesen arra, hogy a lánya menjen hozzá egy görög férfihoz, aki lehetőleg még rendes is. Toula (Nia Vardalos) 30 éves, szülei chicagói éttermében, a Táncoló Zorbában dolgozik, és semmi jelét nem mutatja, hogy kedve volna végre megházasodni és gyerekeket szülni. Az apja már bármilyen vővel kiegyezne... KÖNYV Suzi titkos naplója. Christine Nöstlinger könyve két könyv, egy kö­tetben. Méghozzá érdekes megoldás­sal: ha megfordítjuk, akkor a hátol­dalon egy másik könyv kezdődik, Paul titkos naplója címmel. A szerző ugyanaz, s munkáját a gyermekirodalom legnagyobb elismeré­sével, Andersen-díj- jal jutalmazták. A történet mindennapi: a kiskamasz Paul vi­déken töltött évek után újra a fővárosba költözik az édesany­jával. Régi iskolájába visszakerülve azonban azt tapasztalja, hogy a bará­tai megváltoztak, különösen legjobb pajtása, Suzi, aki semmi veszi őt. Suzi másként látja a dolgot, úgy véli, Paul változott meg, pökhendi lett, hazudik, dicsekszik. Miként látja Paul és Suzi ugyanazokat az esemé­nyeket, s feloldódik-e a feszültség köztük - erről szól a két, párhuza­mos napló. PROGRAM Krónikás ének. Ezzel a címmel rende­zi meg a Békés Megyei Könyvtár és a Körös Irodalmi Társaság január 21-én 17 órai kezdettel Békéscsabán, a me­gyei könyvtár játszótermében Torma Mária pódiumműsorát. A Magyar Kul­túra Napja alkalmából tartandó elő­adói est zenei közreműködője Csák László, (fm) Hétvégi olvasmány Aki nevet a végén Sárándi József: Az írás iszonya című könyvéről szólva mindenekelőtt annyit érdemes tudni, hogy a szerző a Békés megyei Bucsa mellett, Cserepesmajorban született 1945-ben. Tetőfedő szakmun­kásból lett ELTE-s hallgató, majd közép­iskolai tanár, lapszerkesztő, újságíró köl­tő, író. írói munkásságáért 1977-ben Jó­zsef Attila-díjjal jutalmazták. 1984-ben az Új Forrás irodalmi folyóirattól Nagy Gás­pár Öröknyár, elmúltam küenc éves című verse miatt elbocsátották. Ha felcsapunk egy nyolcvanas évek elején kiadott Szép Versek kötetet, Sárándit ott találjuk az él­vonalbeli költők között. Egyik legjobb munkája, A barbárság kora című könyve 1980-ban felkavarta az irodalom állóvi­zét. Akkoriban, a rendszerváltáskor zá­tonyra futott Szépirodalmi könyvkiadó sorra jelentette meg Sárándi versesköny­veit, s ez országos hírnevet adott szerző­jének, a mainál mindenképp szélesebb körökben. A Barbaricum kiadónál közre­adott új verseskötete a tizenharmadik a sorban. Milyen sorsra jut ma az az író, akinek nem a Magvetőnél, a Jelenkornál, vagy a Pala­tínusnál jelenik meg az új könyve? Mire számíthat? Csak az üyen „nagy” kiadók közvetítenek az olvasóknak igazi (szép)irodalmat? Ki számít költőnek ma Magyarországon? Aki nem szerepel egyik-másik aktuális antológiában, költő­tárban, az nem is létezik? Az írás iszonya. Sárándi József kötetei­mén nem csodálkozom. Ráébredek arra, hogy muszáj a „TEKINTÉLYnek fityiszt mutatni”. Belevigyorogni az ellenfelek/el- lenségek arcába a hátsó borítóról. Sárándi nevet a végén. Ránk és velünk mosolyog ezen az irodalmi és politikai közjátékon, ami jelenleg zajlik a Kárpát-medencében. Új verseskötetében meghatározó téma a politika. A mindenkori. A kötetben sze­replő verseiben nem kíméli az ez előtti, a jelenlegi és a következő hatalmat sem. Verscímei közül a Demodiktatúra több­szörösen is szerencsés címválasztás, hi­szen két szó összevonásából létrejött har­madik jelenti egyszerre a demokrácia le­hetetlenségét, mert végszóként műidig ott a hatalom akarata. Valamint a „demo” szó önmagában bemutatást, bemutatko­zást jelent, s így gondolhatunk arra is, ahogyan egy új kormány bemutatkozik négyéves műsorának elején, hogy aztán a „hitványul komédiázó operett-társulatot” kedvünk szerint tapsolhassuk ki a „(vissza)forgó lepusztult színpadokról” - írja a Ráktérkép című költeményében. A másik Sárándit nem érdekli a politika. Ki­ment a „timi-temetőbe”, s onnan üzen ne­künk, hogy ha arra járunk, vigyünk a sír­jára bort és vadvirágot. Azonnal meg­akadt a szemem ezen a timi-temetőzésen. Hogyan képes valaki így becézgetni azt a helyet, amelynek említése mindenkiben gyászt és kegyeletet ébreszt? (Kivétel per­sze néhány sírásó és temetkezési vállalko­zó, bár azoknak is vannak elhunyt hozzá­tartozóik.) Csakis úgy, hogy miközben elképzeli a saját sírjánál elhangzó gyászbe­szédet, elfogja a röhögés. (Ladányi Mihály költő írta ezt meg versben, hasonló szavakkal.) Mert az ember saját halálával szemben le­gyen ironikus, különben a kaszás megér­zi, hogy fél és onnantól bármit bevethet, nincs menekvés. Én, mint igen közeli is­merőse, annyit elárulhatok, hogy az el­múlt év szeptemberében orvosa, a „leányvári Dőld” szűkmarkúan mindösz- sze két hónapot jósolt neki, és akárhogy is olvasom újra meg újra a legfrissebb gyászjelentéseket, Sárándi József vala­hogy nem akar az eltávozottak között sze­repelni. De máshol sem akar ő már szere­pelni évek óta. Vagy csak őt nem akarják mások szerepeltetni? Az írás iszonya cí­mű kötetében arról is olvashatunk, hogy a ’77-ben kapott József Attila-díját is vissza­vennék tőle, ha tehetnék. Legalábbis így ironizál Sárándi a „Hatalom természeté­vel” kapcsolatban. Irónia, gúny, abszurdi­tás és kíméletlen önirónia. Valamint az igazságkeresés, amit néha maga a szerző sem gondol komolyan. „Lehet, hogy is­tenhívő lettem? / Csak nem vettem ész­re?” - olvasom a Talány című szösszene- tében. És az írás iszonyában is megjelenik a szerelem, a szexualitás. A Formát ad a reménynek című versben végre teljes ne­vén nevezi azt a nőt (igencsak kiérdemel­ten), aki kedveskedve gondját viseli egy ilyen ötvenötön túli, maratonmulató „szörnyetegnek”. És még mindig nincs vége a Hanyatlásvég-nek! Idén még meg­rendezzük Leányváron a második Sárándi Sörfesztivált. Meghívjuk a leány­vári Dokit, és szót ejtünk szexről, politiká­ról, meg egy kis irodalomról is. Végül a Doki megjósol még néhány röpke hóna­pot Sárándinak, aki addig laza sörökkel és még ennél is lazább költemények iszonyú írásával tartja majd életben/tetszhalálban magát. (Sárándi József: Az írás iszonya, Barbaricum Könyvműhely, Karcag 2002., 900 Ft) Hartay Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom