Békés Megyei Hírlap, 2002. december (57. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-24 / 299. szám

K A R Á C SONY 2002 Karácsonyi csillagszórók Márai Sándor naplófolyamának följegyzéseiből (Részlet egy Emberöltőt fog át a naplók ha­talmas íve. Egy világhírű író övezi velük az Egy polgár vallo­másai című művében foglalta­kat. A polgár eleve úgy születik hogy körülményei polgáriak. A polgár él. Éli az életet. Netán meg is hal... Végletesen magán­ügyként. Szemérmes tartomány övezi, takarja a mozzanatot. A polgári szocializáció nem egy kérdőjeles életvitelt alapoz meg. A polgári lét kijelentő mód. A fenyőillatú, csillagszó­rós karácsony a polgári család legszebb ünnepe. A Kisjézus megjelenése a szeretet eljövete­le. Ám ebben ott van már a foly­tatás, a megfeszítés, a halál. Az elmúlás mindig is szinte mindenütt jelen van az életmű­ben, viszont, ahol egyáltalán néven neveztetik, többnyire zá­rójelbe kerül. Nemigen hozható összhangba eme gondolko­dásmód rendszerével. A hábo­rús tömeghalál is ott van a napló hátterében freskószerű- en. Szemlélhetjük, különösebb okulás nélkül. Decemberi bejegyzés az 1944-es naplóból: „Karácsony előtti napok Pesten. A riadókkal már senki sem törődik; „nagyri­adó” alatt az emberek nyugod­tan járnak dolguk után az ut­cán. Mi a dolguk még?... Igazol­ványok, mentesítések után sza­ladgálnak. Híre jár, hogy vala­hol kapni gombát, káposztát, karalábéleveleket. Ilyesmi után járnak”. Kicsit ezalatt a hazai „kínálat” alatt lehet az, amivel a „sorstalan” gyerek Kertész Imre Auschwitzban találkozhat ugyanebben az időben. A Gá­lyanaplóban említi a különös esetet, amikor hajdani halálme­netük a szentendrei hév vonalá­ban megpihen, a szerelvényen ekkor gyakorta utazó Márai a halálmenet látványát megörökí­ti bejegyzésében. Kertész a nap­lókat olvasva évtizedek után „ismer magára”, azaz siralmas halálmenetükre, amikor ő 14, Márai pedig 44 éves volt. Napló, Budapest, 1944 kará­csonya előtt: „Egy kiló kenyér feketén tíz-huszonöt pengő. Mit mutat ez a „karácsonyi vásár” a pesti kirakatokban? Az üvegke­reskedések árulnak még vala­milyen üvegholmit; s mütyürke üzletek apró faragásokat, hor­golásokat; drogériákban, fű­szerüzletekben már nem kapni semmit. Néhány napja az al­mát, gyümölcsöt is „zárolták”. Karácsonyra egy szem alma, dió nincsen Pesten. A vendéglő­ben egy tál makarónit kapok, mert a tulajdonos híve az iroda­lomnak... Az utcán néhol lótete­mek, csomagolópapírral leta­kart emberi hullák...” A Szentendre felé ingázó kis­vasút egyre veszélyesebb. Ál­landó célpont, repülőgépek va­dásznak rá, gépágyúk dörögnek közelében. A leányfalui szenteste - Má­rai ez idő szerinti gyakori tar­tózkodási és menedékhelyén is - feketén-fehéren fotografiku- san kemény. És persze doku­mentatív. Szentendréig még jár a HÉV. Napló, Leányfalu: „Kará­csony előtti délután. Az a bizo­nyos karácsony ez, melyről az angol rádió beszélője mint „a magyar történelem legtragiku­sabb karácsonyáról” emlékezett meg a délutáni híradásban. Iga­za volt, csakugyan az. v Mi itt a fronton éljük meg a karácsonyt, valamilyen valószí­nűtlen, álomszerű helyzetben. Szemben Vác, ott az oroszok; nem tudni semmi bizonyosat, milyen ott az élet - de áthallani a Dunán a váci harangszót. Fót felől nagy csata robaja; második napja dühöng a viadal. Kará­csony. Telihold, fagyos, tiszta táj. Estefelé a helybeli kis temp­lomba megyek. A templom kö­rül német muníciós ládák, te­herkocsik, fegyveres őrök... A kis templom üres. Az ég, mint Pascal ege, szikrázó és ijesztően hallgatag. Néha felvillan egy pi­ros, sárga rakéta, különös kará­csony esti csillagszórók... Ki­lenc felé kialszik a villany. Az­tán égzengető támadás a túlsó parton, pergőtűz nehéz ütegek­kel. Éjfélig tart ez a vad kará­csonyesti kórus... Bizonyos, hogy sok meglepő, aljas és nagyszerű történhet még ve­lem; de bizonyos az is, hogy már nem tudok egész lélekkel meglepődni...” Dehogynem. Utolsó naplóbé­li bejegyzése 45 évvel később­ről, 1989 januárjából való. A kö­tet a négy előző évet fogja át. Közeledik a vég, az élet befeje­zése. Feleségével él az USA nyu­gati partvidékén. A betegségek gyötrő évtizedei után most a kézzelfogható halálközelség démonai jelennek meg a Downtown utcáin is olykor fel­bukkanó, félvakon támolygó író följegyzéseiben. Drámaian válik egyre fesze­sebbé a húsába vágó hurok. Ko­rábban azt írta, két igazi nagy ellenség van: az oroszok, meg az öregség. Most ez utóbbi megélésének, a végső legyőze- tésnek az ide jött el. Az 1984-es karácsony a Nap­ló 76-83 közötti kötetének müncheni megjelenése jegyé­ben zajlik. Ebben lapozgat. Még a felesége vele van, de szilvesz­terre már ájulásos rosszullét fogja el. A következő év kará­csonyestéjét a kórházban tölti. nagyobb írásból) „Hatvankét esztendő alatt ez az első karácsonyeste, amit nem élünk meg együtt... Nem lát, nem ismer meg, fogom a kezét, egy órán át ülök így az ágy mel­lett. Soha nem hittem, hogy megélem ezt az estét.” 1986 no­vember végi bejegyzés: „Lola halálát közvetlenül megelőző és követő időben, az elmúlt tizen­négy hónapban számomra megüresedett az élet; elment Lola, kevéssel előbb Kató hú­gom, és Gábor öcsém, most Gé­za. Sereghajtónak én maradtam a családból, vér szerinti hozzá­tartozóm már senki nem él. A li­basorban, akik „nem távoztak, csak előrementek” - utánuk bal­lagok.” Úgy járul a Csendes­óceánhoz, ahol felesége hamva­it szétszórták, mintha csak E. A. Poe keresné ott Lee Annácskát. Totemisztikus ilyen helyen áll­va azt gondolni: itt van a felesé­gem. Hol? A hamu micsoda? A vízben szétszórt hamu mi­csoda? Egy polgár nem kérdez ilye­neket. Időközben viszont vásá­rol egy revolvert. A kereskedő egy csomó golyót is rásóz. Sok lesz ez... - aggályoskodik az író. - Sohasem lehet tudni - mondja a kereskedő. 1988 utolsó, jóval karácsony előtti bejegyzése: „Ma nagyon hiányzott L. testének nemessé­ge és előkelősége. Mosolya. Hangja.” A legutolsó bejegyzés 1989 január 15-én: „Várom a be­hívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje.” Aztán eldördül a revolver. Mindig az életre volt beren­dezkedve. A halált sem bízta a halálra. Maga tett pontot életé­re. Mit jelent ez? Nem tudott meghalni. Netán, éppenséggel tudott... Csak így. BEBES8I KÁROLY Képeslap-történelem Az ünnep történetének beszédes emlékei a karácsonyi képes üdvözlőlapok. Kifejezetten polgári szokás volt az 1870-es évektől megho­nosodó képeslapküldés, bár „feltalálója” egy - igaz, polgári foglalkozású - angol nemes, sir Henry Cole nevéhez fűződik, aki a 19. század hetvenes éveiben a londoni Viktória Múzeumot igazgatta. Képeslapokat azelőtt gyerekek készítettek az iskolában szüleiknek, kereskedők pedig korábban is így ápolták kapcsolataikat. Az üdvözlőlapokon szereplő képek tematikája és ikonográfiája - a karácsonyábrázolás főbb szabályai - már ekkor kialakultak. A család mellett egy másik fő képelemet Thomas Kinkade viktoriánus festőnek kö­szönhetünk. Kinkade képein a sötétkék té­li égbolt vagy narancsban játszó alkony ad­ja a hófödte házak kontrasztját, a füstölő kéményű polgári házak előtt az óriás lucfe­nyő gyertyáinak fényében vidám gyerekek szánkóznak. A cukorsüvegű házak képme­séjében a könyörtelen, zajos világot a kará­csony tisztasága és csendje ellensúlyozza. A századforduló szecessziós képeslapja­in lett uralkodóvá a már nem evilági tiszta­ságot képviselő angyalka, amely a késő kö­zépkortól végigkíséri a klasszikus korstílu­sokat. Az angyalok Isten küldöttei, Máriát Gábriel keresi fel a kis Jézus születésének ígéretével; a képeslapangyalkák azonban nem az angyali üdvözlet „férfi” angyalá­hoz, hanem a reneszánsz puttókhoz ha­sonlítanak. Fényük rózsaszínes, fürtjeik aranyosak, és alkalmanként nem nélkülöz­nek némi - inkább égi, mintsem földi - ero­tikát. A múlt század elején készült édeskés karácsonyi lapok ma is megtalálhatók auk­ciókon. Csakúgy, mint a harmincas évek­ben született társaik, amelyek Isten kép­másai mellett gyerekeket, de hozzájuk ha­sonlóan ábrázolnak. A kor egyik magyar- országi képeslaptervezője, Pauli Ebner gyermek- és angyalarcai egyformán ábrán­dosak. A második világháború utáni rendszer- változások a képeslapokon is megjelennek. Egy időre eltűnnek az angyalok, sőt a havas tájak is. Azaz mégsem: egy, a negyvenes évek végén kiadott lapon az 1948-ban for­gatott „kurzusfilm”, a Talpalatnyi föld egy­mást ölelő főszereplői, Szirtes Ádám és Mé­száros Ági mögött jelzésszerűen látható a havasi táj, havasi pásztorral. Az ötvenes­hatvanas évek hangulatát, a rendszer kará- csonyellenességét jól jelzi a képeslapok tüntető szürkesége, és a hagyományos, ke­resztény eredetű motívumok elmaradása. Jelképes is lehet, hogy Mindszenty Józsefet 1949 karácsonyán tartóztatják le, s ma már könnyen feledésbe megy, hogy az ötvenes években a karácsonyt kivették az ünnep­napok közül, így érthető, hogy a nyomdák nem elsősorban a karácsonyi megrendelé­sekre összpontosítottak. Ahogy a rendszer a vallási ünnepet világi fenyőünneppé, az adventét ezüst- és aranyvasárnappá kívánta változtatni, a képeslapokon úgy uralkodott el a fenyő, körülötte babázó, falovazó gyer­mekekkel - szülők nélkül. Eltűnt a család mítosza, a naiv, de teljes kompozíció. A polgári karácsony ízlésvilágának mély be­ágyazottsága igazolódott az utóbbi évtize­dekben. Napjaink üdvözlőlapjain a sze­cesszió és a naivitás új formákban, negéde­sen köszön vissza, amellett, hogy teret nyertek az „alternatív”, garfieldes, vagy interneten küldhető, Télapókat táncoltató képeslapok. TÓTH FERENC A Föld szíve fölött Térkép még nem Jelzi, pedig igaz: hazánk egy faluval gazdagabb lett. A Pilis erdőrengetegé­ben megbúvó, faházas, kicsi, de takaros és szerfölött különös Komárom-Esztergom me­gyei település neve: Shaolin-Village. Mondhat­juk egyszerűbben is: Shaolinfalva... A shaolinok legtöbbünk tudatában misztikus, a keleti meditáció nyugalmát s a vele párosuló hihe­tetlen erőt, mozgás- és harcművészeti kultúrát jelentik. Az ezerötszáz éves kínai harcművészet ősét, a kung-fut gyako­rolják, tanítják ma is, mesterfokon. Sokan közülük versenyeznek, világbajnokok... Bár a meditáló, igazi shaolin szerzetesek soha nem versengenek, pedig a tudásuk állítólag fény­évvel megelőzi a baj­nokokét.- A kung-fu nagyon régi harcművészet, ha­záinkban mégis mind­össze tíz éve vert iga­zán gyökeret - mondta Cséffalvay Péter, a Ma­gyar Shaolin Kung-fu Egyesület elnöke. - Hogy mára népszerű lett, az elsősorban a magyar származású dr. Robert Lyonsnak kö­szönhető, aki tíz évvel ezelőtt tért haza Ameri­kából. Védőszárnyai alá vette azt a néhány fiatalt, akik már akkor vonzód­tak az ősi kínai harcmodorhoz. Tanítványaiból nevelődtek ki a mai mesterek, annak a csapatnak a tagjai, akik e röpke tíz év alatt háromszor lettek magyar színekben világbajnokok.- Egy régi álom vált valóra azzal, hogy Esztergom határában, a Pilis rengetegében elrejtve, Mexikópusztán fölépült az első magyar shaolin falu. Mién éppen ezt a helyet választották?- Erős a helyi kötődésem. Ismerem a hely energeti­kai kincsét. Éreztem, hogy a shaolin filozófia szá­mára nem is találhattunk volna ideálisabb helyet. Nem csupán sportról, harcművészetről, hanem életformáról, a lélek és a test harmóniájáról van szó. Ehhez a keleti bölcsességhez nagyszerűen illik a pozitív energiákkal telített, festői környezet. Má­sutt is vannak erdők, hegyek, tiszta levegő, ám ezt a pazar fekvésű helyet igazi misztikum lengi be. A legenda szerint a Pilis-hegység lélegzet-elállítóan szép magaslata alatt dobog a Föld szíve, a Föld szívcsakrája. Az egész hegy energiával telített, mi­vel energetikai vonalak találkozóhelye. Külföldön talán többet tudnak erről, mint akik itt élnek. A dalai láma háromszor járt már hazánkban, és mindhárom alkalommal ellátogatott ide, hogy fel­töltődjön. Az erre járó turista bizonyára elcsodálkozik majd, hiszen a faluba vezető úton egy gyönyörű, faragott, kínai ihletésű kaput látnak. Továbbjutva elérik a szépen felújított, téliesített, színesre festett faházak­ból álló települést, ahol egy Buddha-szobor és lelkes shaolin szerzetesek fogadják a látogatót. A főépülethez tartozik az ősi kínai kultúrát idéző étterem...- A Föld szíve fölött régi álmunk vált valóra: a shaolin falu. Azoknak épült, akik szeretnének töb­bet tudni erről a csodálatos világról, akik arra vágynak, hogy pozitív élményekkel gazdagodja­nak. A sportolóknak például kiváló felkészülési lehetőséget kínálnak edzőink. Azokat is szívesen látjuk, akik nem akarnak sportolni, csak a külön­féle technikákat szeretnék kipróbálni. A lényeg, hogy a szakmai tréningeken, konferenciákon a résztvevőknek alkalmuk nyílik a shaolin életforma megismerésére, a meditációra, a kung-fu kipróbá­lására. MÉSZÁROS ISTVÁN Cséffalvay Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom