Békés Megyei Hírlap, 2002. december (57. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-12 / 289. szám

6. ÖLDAL - 2002. DECEMBER 12., CSÜTÖRTÖK ORVOSTUDOMÁNY gKÉSJEGYEI HÍRLAP A megterhelő munka és a nem túl nagy fizetések ellenére a nővérek érdeklődnek a szakmai rendezvények, továbbképzések iránt Diplomás ápolók klubja Idén szeptemberben alakult meg a békéscsabai Réthy Pál kórházban a diplomás ápolók klubja azzal a céllal, hogy egy­felől a folyamatos szakmai továbbképzést biztosítsa a tagjai számára, másfelől, hogy ezek a magasabban kvalifikált szak­dolgozók ötleteikkel, javaslataikkal, a különböző problémák feltárásával segítsék a kórház munkáját. Tárkány Szűcs Zsuzsanna ápolási igazgatótól nemcsak a klub tevé­kenységéről, de az ápolók mun­kájáról is tájékozódtunk. Mint el­mondta, a kórházban jelenleg 17 diplomás ápoló dolgozik, és 22- en végzik munka mellett a főisko­lát, közülük ebben a tanévben öten kapnak diplomát. A nemrég megalakult klubban csak a már végzett, diplomával rendelkező ápolók tevékenykednek, jelenleg az ápolási doku­mentáció tökéletesítésén dolgoznak. Ez minden kórház számára kötelező adminisztrációs feladat, de nem központi előírások szerint kell végezni, ha­nem minden kórháznak a maga sajátossága szerint, sőt, minden osztály a ma­ga specialitásainak megfe­lelően alakítja ki. Tárkány Szűcs Zsu­zsanna nagy jelentőségűnek tart­ja a klub továbbképzési munká­ját. A különböző központi okta­tásokon, konferenciákon résztve­vő kollégák minden alkalommal beszámolnak ezekről a többiek­nek, akik így hozzájuthatnak az írásos anyaghoz és az elhangzott információkhoz, ugyanakkor nem esnek ki a munkából, és nem kell költséges utazást tenni­ük. Legutóbb a dokumentációról és a minőségbiztosításról volt szó, a közeljövőben a betegjo­gok, illetve a kórházon belüli fer­tőzések témakörében megtartott továbbképzésekről számolnak majd be a soros résztvevők. Az ápolási igazgató ugyanakkor hangsúlyozta a klub kötetlen jel­legét, aminek köszönhetően a 13 különböző osztályon dolgozó szakemberek rendszeresen meg tudják beszélni egymással a min­dennapi munka során felmerülő problémákat. A klub feladata­ként jelölte meg a diplomás ápó­A halált megszokni nem lehet Tárkány Szűcs Zsuzsanna azt sem hallgat­ta el, hogy a rendkívül nagy fizikai és lelki megterhelés következtében sokan egy idő után elfásulnak a szakmában. Különösen az olyan osztályokon nehéz a szolgálat, ahol gyakrabban kell szembenézni a halál­lal is. - Ezt nem lehet megszokni - mond­ta határozottan -, nem egyszer láttam síró nővéreket, akik nem tudtak beletörődni a kudarcba, a beteg elvesztésébe. lók jogkörének tisztázását is, mi­vel e téren *a legtöbb kórházban meglehetős tanácstalanság fi­gyelhető meg. Kiemelte viszont, hogy a csabai kórház vezetése felismerte a tanulás, továbbkép­zés fontosságát, ezt bizonyítja, hogy 105 szakdolgozó tanul je­lenleg különböző szintű oktatási intézményekben. — Nagyon megváltoztak az ápolókkal szembeni elvárások — mondta Tárkány Szűcs Zsuzsan­na —, ma már nem elég, ha csak a hagyományos ápolási munkát végezzük el. A diplomás ápolók más minőséget, komplexebb szemléletet hoznak a napi mun­kába. Komolyabb az elméleti tu­dásuk, és sokat tehetnek a beteg pszichés ellátásáért, amely egy­re inkább előtérbe kerül. Rend­szeresen mérjük a betegek elé­gedettségét kérdőívek segítségé­vel, és bár zömében jók a vissza­jelzések, azért bizony előfordul­nak hibák, hiányosságok is. Saj­nos, az iskolák nem szűrik alkal­masság szerint a jelentkezőket, sőt mi magunk sem mindig te­hetjük ezt meg, hiszen még min­dig súlyos létszámhiánnyal küz­dünk. Egy-egy kényszerből al­kalmazott, nem a pályára való nővér pedig sokszor teljes osztályok megíté­lését negatívan befo­lyásolja. Egy felmérésre hivat­kozva azt is elmondta: a betegek igényelnék, hogy a nővérek több időt töltsenek velük, ám ma egy ápoló munka­idejének csupán 40 szá­zalékát teszi ki a beteg­gel való törődés, a többi adminisztráció. Ilyen körülmények között minden tisz­teletet megérdemelnek azok, akik mégis továbbtanulnak, s jó befek­tetésnek tekintik ezt a jövőre néz­ve. — Nehéz kimondani, de ez az igazság: a szakma presztízsvesz­teségében mi magunk is hibásak vagyunk - jelentette ki az ápolá­si igazgató. - Szerencsére mind többen ismerjük fel, hogy a tár­sadalmi megbecsülést nem kö­vetelni kell, hanem tenni érte. Többek közt erről is beszélge­tünk a diplomás ápolók klubjá­ban. BETEGELLÁTÁS ÉS TAKARÉKOSSÁG. A Réthy Pál Kórház-Rendelőintézet már az ISO-tanúsítvány jövő évi megújításá­ra készül. A rendszernek köszönhetően nem fordulhat elő, hogy fölösleges gyógyszerkészletek halmozódnak fel az osztályokon A betegnek mindenről tudnia kell Az ISO-embléma a falon nem csak jelkép A minőségbiztosítás fogalma és rendszere természetszerűleg elsőként az ipari termelés területén született meg, az USA-ból és Japánból indult világkörüli útjára. A szakemberek nagyon hamar felismerték, hogy némi átalakítással a kereskedelem és a szolgáltatások, sőt az olyan közszolgáltatások szerveze­teiben is alkalmazható, mint az oktatás vagy az egészségügy. Ez utóbbi esetében joggal merül fel a kérdés: hogyan, milyen ered­ménnyel lehet a termelésre kita­lált rendszert olyan bonyolult szervezet esetében hasznosítani, mint egy kórház. A békéscsabai Réthy Pál kórház rendelkezik mi­nőségbiztosítási tanúsítvánnyal. Az eredményekről, nehézségek­ről, egyáltalán: az eddigi tapasz­talatokról beszélgettünk dr. Boross Zoltán adjunktussal, a fő­igazgató minőségbiztosítási he­lyettesével (képünkön).- Mikor vezették be a minőségbiz­tosítási rendszert itt, Békéscsabán? .- A tanúsítványt 2000-ben kap­tuk meg, mintegy másfél-két évig tartó munkát követően. Az egész­ségügyben mindössze tízéves múltra tekinthet vissza ez az egész, és mondhatom: nagyon ne­héz volt az egészségügyi intézmé­nyekre adaptálni az abszolút ipari nyelven született rendszert. Tulaj­donképpen arról van szó, hogy minden olyan folyamatot szabá­lyozzunk, ami valamilyen szinten a betegellátással kapcsolatos. Ez a gyógyszertártól a karbantartásig egy csomó folyamatot magában foglal, amelye­ket lehet és kell is szabá­lyozni. Ezekre mindre el­készültek a folyamatle­írások, amelyek alapján működik a szervezet két év óta. A tanúsítványt há­romévente meg kell újíta­ni, nálunk a jövő év vé­gén lesz az úgynevezett teljes körű ellenőrző fe­lülvizsgálat. Kicsit nehe­zebb most a dolgunk, mivel az ed­digi 96-os szabvány helyébe azóta a 2000-es szabvány lépett, ezt mindenképp figyelembe kell ven­nünk. Közel az uniós csatlakozás, és bár a külső, független cég által tanúsított minőségbiztosítási rendszer bevezetése nem kötele­ző, azért jó, ha megvan. Belső, sa­ját rendszerrel pedig minden kór­háznak rendelkeznie kell.- Mennyi időbe telik az, amíg egy ekkora szervezetben, mint a Réthy Pál kórház, minden terüle­tén érvényesül a minőségbiztosí­tási rendszer?- Ez minket is érdekelt az ele­jén: a tanúsító cég szerint a máso­dik teljes körű ellenőrző felülvizs­gálat idejére szokott ez kialakul­ni, tehát mintegy hat év kell hoz­zá. Én rengeteget foglalkozom ez­zel, ez a dolgom, és mégis: még az idén áprilisban lezajlott első felülvizsgálat idején sem érez­tem, hogy a rendszer igazán meg­honosodott, hogy teljesen a sajá­tunk. Nem úgy van ez, hogy itt a tanúsítvány, akkor mi már ké­szen vagyunk — hosSzú a folya­mat. Kicsit előlegnek is tekinthet­jük az első bizonyítványt, bár meg kell mondjam: nagyon szigo­rú az ellenőrzés, nem engednek kiskapukat. Mi egy stuttgarti székhelyű, nemzetközi tanúsító céggel dolgozunk, elég kemé­nyek a követelmények. Rengeteg oktatást, képzést szerveztünk, a rendszer egészének céljáról, mű­ködéséről, aztán mindenkinek a saját területéről, annak a helyéről az egész rendszerben... Nehéz volt elfogadtatni, mert mindenki nagyon ipari jellegűnek érezte az egészet, de aki egy kicsit beleásta magát, rájött, hogy nem sanyar­gatni akarnak minket ezzel, ha­nem értünk is van: tisztábbak a feladatkörök, egyértelmű, hogy mit kell csinálni, hogyan kell do­kumentálni...- A doku­mentáció csak a tanúsítás miatt szüksé­ges és fontos, vagy van vala­mi egyéb, gya­korlatijelentő­sége is?- A tanúsí­tó cég mindenképpen kéri a doku­mentációt, de nem csak ezért kell. Mindenki előtt ismert, hogy időről időre előfordulnak különféle peres ügyek. Ezek a dokumentumok bi­zonyítékok lehetnek az esetíeges fe­lelősség megállapításában, illetve bizonyíthatják, hogy igenis minden az előírás szerint történt, nem volt mulasztás. Amit én nagyon jónak látok ebben az egész rendszerben, az az, hogy abszolút tisztázottak a felelősségi és hatáskörök úgy, hogy nem a szankcionálás, a felelősségre vonás a fő célja, hanem a korrekció. Azaz ha hibát észlel a rendszer, ak­kor nem a vétkes megkeresése és büntetése a cél, hanem a hiba elhá­rítása és jövőbeni kiküszöbölése a betegellátás érdekében.- Mit érez mindebből a beteg? Mivel jobb neki, ha olyan kórház­ban kezelik, ahol a falon ott az ISO-embléma?- Igen, hát többek közt ez is egy nagy kérdés volt, amikor el­kezdtük az egészet, hogy vajon a betegek a kórházválasztásnál majd figyelembe veszik-e, hogy ez egy minőségbiztosítási tanú­sítvánnyal rendelkező intézmény. Az az igazság, hogy a közvéle­ményben még nem gyökerese­dett meg ez a dolog, főleg nem az egészségügyben. Nem is igazán foglalkoznak ezzel a betegek. Pe­dig észlelhető a különbség. Ugyanis egy ilyen kórházban a betegfelvételtől kezdve a záróje­lentés kiadásáig minden folyamat teljesen szabályozott. A beteg azt tapasztalja, hogy igen sok felvilá­gosítást, információt kap; többfé­le dokumentumot alá kell írnia, az értékelhelyezéstől az altatáson át á transzfúzióig mindent, amit tervezünk, közölni kell a beteggel és írásos beleegyezését kérjük. Tudatni kell vele, hogy mit miért csinálunk. Távozáskor ellenőriz­hető, hogy minden tervezett vizs­gálatra és kezelésre sor került-e, s ha nem, akkor miért nem...- Ez egy igen lényeges dolog, mert ha valami okoz bizalomvál­ságot orvos és beteg, vagy kórház és beteg között, akkor az a kom­munikációs hiány, amikor a be­teg attól érzi leginkább kiszolgál­tatottnak magát, hogy nem tudja: mikor mi következik és miért...- így van. Az ISO rendszere ezt gyakorlatilag megszünteti, hi­szen, mint mondtam, a betegnek mindenről tudnia kell, és ki kell kérni a beleegyezését. Régebben is voltak erre törekvések, de akko­riban ez sokkal inkább személy­függő volt, maga a rendszer gépi­esen működött. Most a kötelező dokumentáció miatt ennek a fajta kommunikációnak is működnie kell, hiszen írásos nyoma kell le­gyen mindennek. Azt azért hadd tegyem hozzá, hogy annak a gépi­ességnek, amit említettem, objek­tív okai is vannak. Nem vagyunk túl sokan. Ez a kórház évente húsz-egynéhány ezer embert lát el, ez óriási szám 180 orvosra és néhány száz szakdolgozóra vetít­ve. Na most, ha szakmailag telje­sen korrekt, jó ellátást kap egy be­teg, de nem beszélgethetett példá­ul az orvossal, aki kezelte, vagy nem kapott kielégítő választ a kér­déseire, akkor ez marad meg ben­ne. Nem az, hogy meggyógyítot­ták vagy hogy megfelelően kezel­ték a betegségét. Épp ezért a mi­nőségbiztosítási rendszerbe tulaj­donképpen a humán ellátásnak ezek a másodlagos, de nagyon fontos elemei is kódoltak. — Ha jól értem, a minőségbizto­sítás eszerint csak akkor képes ered­ményesen működni, ha minden dolgozó azonosul az elvárásokkal, máskülönben a legapróbb mozza­nat, visszacsatolás elmaradása ese­tén az egész folyamat elakadhat. — Pontosan. Ezt hangsúlyozta a tanúsítást végző nemzetközi cég is, kiemelve ezen belül a vezetés elkötelezettségét a minőségbizto­sítás iránt. Enélkül ugyanis telje­sen reménytelen lenne a rendszer bevezetése és sikere. — Gyárigazgatókkal beszélget­tem már az ISO hatásai­ról, és néhányan el­mondták, hogy nem­csak a minőség, hanem a gazdaságosság terén is pozitív eredményt ho­zott náluk a rendszer be­vezetése. Van-e ilyen ta­pasztalat az egészség- ügyi intézményben is?- Amikor Magyaror­szágon kezdeményez­ték, hogy a kórházak is vezessék be a minőségbiztosítási rendszert, akkor ígéretet kaptunk, hogy a tanúsított kórházakat vala­mivel bőkezűbben fogja finanszí­rozni az Országos Egészségbizto­sítási Pénztár (OEP). A tárca is szorgalmazta az ügyet, és most már több tanúsított kórház is van Magyarországon, de az OEP egyál­talán nem vesz tudomást erről a dologról. Jó lett volna, ha kapunk némi segítséget a finanszírozótól, mert így magunknak kellett kigaz­dálkodni a költségeket, és ez nem volt könnyű. Összességében a fel­készítésekkel, túlmunkával, min­dennel együtt a tanúsítvány a kór­háznak mintegy harmincmillióba került. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ellenőrizhetőbbé, ezáltal megfoghatóbbá váltak a kiadása­ink, különösen már az idei évben, és ugyanígy, a precízebb kódolá­sok révén a bevételek is jobban jönnek. A rendszer figyeli, nyo­mon követi a beteg egész útját, minden eseményt a kórházon be­lül, így az elvégzett munka nem sikkad el, dokumentáljuk, az OEP- nek jelentjük, és természetesen megkapjuk az ellenértékét. A gaz­dasági-műszaki területen is sike­rült átláthatóvá és takarékossá ten­ni a kórház működését. A termelő cégekhez hasonlóan a megrende­lések, az anyagfelhasználás terén a dokumentációs kötelezettség ré­vén megszűntek a duplikációk, a fölösleges készletezés vagy egyéb ésszerűtlenségek. Ma már nem fordulhat elő, hogy valamely gyógyszerből jelentős készlet ma­rad valahol felhasználatlanul, mert a rendszer figyeli a gyógysze­rek szavatossági idejét, s három hónappal a lejárat előtt jelzi, hogy intézkedni kell. Tehát mindenkép­pen hoz eredményt a minőségbiz­tosítás a gazdaságosságban is, ami közvetlenül a finanszírozó, de közvetve megint csak a beteg elé­gedettségét szolgálja. Betegelégedettségi vizsgálat A minőségbiztosítás az egészségügyben a be­tegellátás egyenletes, jó színvonalát, biztonsá­gát hivatott szolgálni, és ezért végezzük minden negyedévben kötelező jelleggel a betegelége­dettségi vizsgálatokat is. Az intézmény minőség- politikája minden osztályon, részlegen bekere­tezve megtalálható a falon, el lehet olvasni, ál­landóan szem előtt ván. Ebben tulajdonképpen a legfőbb célok jelennek meg összefoglalva. Az oldal a Békéscsabai Réthy Pál Kórház Rendelőintézet támogatásával készült. Internet: www.rethy.hu E-mail: titkar@korhaz.rethy.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom