Békés Megyei Hírlap, 2002. november (57. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-02 / 255. szám

A Békés Megyei Hírlap magazinja 2002. NOVEMBER 2., SZOMBAT Koltai Róbert: színész-ren­dezőből mű­vészeti vezető 10. oldal Vamus Xaver orgonaművész hazajár Békés megyébe 11. oldal A „közeli” Normandiában jártak Országok közötti kapcsolatépítésből született és immár önmagától működő intézményi — vala­mint személyes — kötődések repítették nemrég Franciaországba, Normandiába a szabad- kígyósi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szak­képző Intézet tanulóit. Azután, hogy a francia testvériskola diákjai is jártak már a megyénk legszebb kastélyában működő tanintézmény­ben. Magyar szempontból ez a kapcsolat termé­szetesen fontos, a tapasztalat azonban azt mu­tatta, a franciák is komolyan veszik. Közben a diákok életre szóló élményekkel gazdagodtak, a kontinens szélei pedig uniós csatlakozásunk előtt, hacsak néhány milliméterrel is, tovább „közeledtek” egymáshoz... Egy szűk hét alatt a csodálatos Normandiában, a Szajna és a La Manche találkozásának közelében. normann tehén bár ma már kénytelen megosztani életterét a holsteini „kollégákkal”, még mindig elma­radhatatlan forrása a finom sajtoknak. Teje a négy hí­res normandiai „frontage- t kínaija; a nálunk jól is­mert Camembert is innen származik, valamint a Brie, a Neufchátel és a fi­nom, erős, szagos Pont l'Évyque. Az almából olyan nyalánkságok ké­szülnek, mint a tömény Calvados, a Pommeau, a lágy almabor és a legnagyobb meglepetés: a szénsa­vas, savanykás Cidre, amelyet sokan, ha ismernének, akár életre szólóan is felcserélnék a sörrel. A harma­dik kincs pedig a szikár arcú normann paraszt, aki hoz­„Az észak-francia mezőgazdaságnak két nagyon fontos eleme van: a normann tehén és az almafák... latban jeleskednek. Rendkívül erős az oktatás gyakor­lati oldala. Karine Dehays, a francia iskola külkapcsolati refe­rense - rendkívül tájékozott a magyar viszonyokat illető­en; az ő kezdeményezésére kerestek magyar partneris­kolát a meglévő két angol mellé — kalauzolja a kíván­csi csapatot. Érdekes mó­don elsősorban nem szak­mai alapon nyugszik a prog­ram; úgy értve: nem gyárlá­togatások sorából áll. Szemben ugyanis az általunk korábbról ismert világgal, Franciaországban a legtöbb üzem nem szívesen tárja fel titkait - mely hozzáállás persze felénk is egyre inkább teret nyer. Ötnapos program, átszőve Nor­mandia minden színével, ami az Alföld horizontjához edződött szemnek különleges lehet. A fran­cia iskola sajátosságai, lovardája, lovai, aztán egy kis tengerparti séta - a bátrabbaknak fürdés is (ősz ide vagy oda, a tengernek magya­ros virtussal meg kell adni ami jár, még ha a tizenfokos vízben töltött néhány perc alatt az ember azt is megbánja hogy megszületett). A történelmi Rouen város, a hagyo­mányos fapapucskészítés, és - di­ákjaink pékek - az 1845-ben épí­tett pékség, a hagyományos ke­nyérsütés, azután egy fókamen- hely, egy 1200 éves fába épített szentély... Érdekesen hangzó él­ménysor, nem? Jó érzéssel tölti el a vendéget a normann tisztelet, amely a vendéglátásban, a nagyvo­nalúság, amely a kiszolgálásban és a profizmus, amely a programszer­vezésben megnyilvánul. Persze hogy a tengert illeti a leg­erősebb kíváncsiság! Yvetot-ban mégis csak a legcsekélyebb jelek éreztetik „a tenger illatát” annak a magyar kíváncsiskodónak, akinek Normandia egyenlő a második világháborús partra­szállással, így a tengerrel. A szabadkígyósi középis­kolás csoport úticélja, a normann kisváros 60-70 ki­lométernyire a tengertől, Normandia legkeletebbre eső megyéjében, Seine-Maritime-ben majdnem oly távol esik a tengeri világtól, mint mondjuk — „kis” túlzással - Békéscsaba. Azt kell mondanunk, a me­zőgazdasági környezet még hasonlóvá is teszi a két város helyzetét - no persze, amennyi levonható egy vakuvillanásnyi látogatásból. A magyar pusztát für­késző szem Yvetot szélét és viszonylag egyszerű környékét látva leginkább az agrárvilág „ráncait” ve­szi észre a tájban; minden kellékével együtt. A kü­lönleges, puritán, függőleges fabetétes házakat, kö­rülöttük a széltől óvó földsáncokat, tetejükön az el­maradhatatlan fasorral, 20-50 kilométerenként az apró cháteau-kat, a kastélyokat. Az észak-francia mezőgazdaságnak - tegyünk egy sarkos megállapítást - két nagyon fontos eleme van: a normann tehén és az almafák. Ezek adják kincsét. A A tenger sós illatát is haza hozták szákjukban (Honfleur, a párizsiak kedvenc kirándulóhelye) zánk hasonlóan nem mondhat könnyű sorsot magáénak „huzatos” törté­nelmű hazájá­ban. Mégis ba­rátságos, ven­dégszerető. A mezőgaz­dasági hasonló­ságból eredően született tulajdonképpen az Yvetot-i és a szabadkígyósi szakközépiskolák kapcsolata is. Yvetot- ban állami intézményként oktatják a különféle ágaza­tokat, de a hagyományosan agrár irányok - mondjuk a rendkívül erős lótenyésztés - mellett mindenféle el­adható tudást kínálnak a környékbelieknek, például kereskedelmet és kozmetikai ismereteket is. Érdekes, a diákok jelentős része nem a hagyományos nappali rend szerint jár iskolába, sok a felnőtt és a levelező hallgató, akik az iskolán kívül töltött időben a gyakor­Inkább kulturális alapú az együttműködés, a hosszabb távú megoldásokat helyezi előtérbe. így a francia diákokkal tett párizsi körséta, a Jeanne d'Arc megégettetésének roueni piacterén tett látogatás, az esti összejövetelek, barátkozások mind „az emberek egyesítését” (és nem az országokét) szolgálta, amint az EU alapeszméjét megfogalmazta egyik szellemi atyja, Jean Monnet, még 1952-ben. S hogy milyen si­kerrel, azt elárulja a franciák készülődése a tavaszi szabadkígyósi viszontlátásra. Vandlik János A mieinknél kisebb, zömökebb normann tehenek egy tanyán A SZERZŐ FELVÉTELE Kifizetődő volt ,,elvhűnek” lenni. Volán-ügy, ami nincs Jól jött az önkormányzati választás a Körös Volán vezérigazgatójának: a szocialisták he­lyi politikusai ,,leszálltak" róla. A ,,törté­nelmi hűség" kedvéért azért jegyezzük meg, egyi­kőjük még a nagy szavazás előtt kijelentette,, nincs Vo­lán-ügy". Vagyis[ nem kez­deményezik az ÁPV Rt.-nél a vezér menesztését. Csak a Fidesz-aktivistáktól hem­zsegő igazgatótanácsot és a felügyelőbizottságot cserélik le a feje fölött (gondolom szocialista-aktivistákra). Ami az én olvasatomban annyit jelent, hogy azok majd,,teszik a dolgukat”. Nem kell tehát he­lyi kezdemé­nyezés, meg ÁPV Rt.-dön­tés, a testüle­tek szép csendben megoldják a személycserét a Körös Volán élén. Kétségte­len, finomabb módszer, várhatóan kisebb viharral jár, a szakszervezeteket is állva le­het vele hagyni. Csak a kilógó lólábbal kell kezdeni valamit, de majd letakarják vala­hogy. Persze a lényeg ettől nem változik: a vezér­nek előbb-utóbb távoznia kell - politikai okokból. Ami a hazai viszonyokat ismerve, akár természetes is lehet: mi jöttünk - ti men­tek. Majd ha ti jöttök (egyáltalán, valamikor) - akkor meg mi megyünk (ha hagyjuk ma­gunkat). A politikusok próbálják velünk elhi­tetni, hogy ez a normális, az európai megol­dás. (Szerintem mpg balkáni vagy arab - az utóbbi sem jobb az előzőnél.) Magam inkább afelé hajlanék, hogy van a szakma és van a politika. Ha a kettő keveredik, akkor elkezdő­dik a párttagkönyvek szerinti funkcióosztoga­tás. A jól fizető helyek mindegyike hirtelen bi­zalmi állássá válik, s jön a mamelukok kora, amikor a tehetség, a szakmai teljesítmény nem számít. Helyét átveszi a párthűség. Le­egyszerűsítve: ha valaki szakmai karrierre vágyik, lépjen be valamelyik pártba, s re­ménykedjen, hogy győznek az övéi, s főnököt csinálnak belőle valahol, egy jól fizető, zsíros állásban. Ha nem lép be, ha kimarad, akkor bizony le is marad: várhat ítéletnapig, csak örök második lehet. Mert mindig jön majd egy jó elvtárs, hol balról, hol jobbról, aki, po­litikai hátszéllel maga mögött, megmondja majd neki, hogy szakmailag mi a jó és mi a rossz. A Kádár-rendszert sokan azért (is) rühell- ték, mert csak a párttagok érvényesülhettek. Tény, időközben rengetegen rájöttek: a karri­er érdekében érdemes beállni a sorba. Kifize­tődő volt,,elvhűnek” lenni. Hogy mi lett az MSZMP sziklaszilárdnak hitt bázisából, vala­mennyien tudjuk. A múltból okulhatunk és persze nem okul­hatunk. Lehet, hogy ezúttal az utóbbival ál­lunk szemben? Árpási Zoltán Hírfőoíőfél Chris Rea Budapesten. November 14- én a fővárosi SAP-rendezvénycsarnok- ban lép fel Chris Rea angol gitáros, énekes. A fellépés apropóját Reá új al­buma, a Stony Road adja. A hetvenes évek második felének nagy felfede­zettjét, az ír-olasz származású Chris Rea-t a kritika annak idején mint az „angol Springsteent” méltatta. Személyi­sége, dalszövegei­nek témái, a rythm and blues, a country és a folk alapokra építkező zenéje va­lóban sokban emlékeztet Springsteen muzsikájára, de zenei univerzuma mégis lényegesen más. Rea 1978-ban szólókarrierbe kezdett, amely mind a mai napig sikeresen folytatódik. Már első albumán tisztán felfedezhetők azok a jegyek, melyek meghatározzák muzsikáját. Tiszta gitárjáték, kelle­mes melódiák, remekbe szabott da­lok. Dzsesszikák és Kevinek. Az ezredfor­dulón megszülettek hazánkban az első Dzsínók, Dilenek, Vanesszák és Dorotik. Ha egy név nem szerepel a hi­vatalos utónévkönyvben, akkor a Ma­gyar Tudományos Akadémia Nyelvtu­dományi Bizottsága adhatja meg az en­gedélyt. Döntésük precedensértékű, va­gyis, ha az országban él már egy Zoé, akkor semmi akadálya a tömeges elter­jedésnek. A szülők egyre inkább szere­tik az olyan idegen hangzású neveket, mint a Kevin, a Krisztofer, a Brendon vagy a Robin. Mind több lány viseli a Vanessza, a Dzsenifer, a Dzsesszika vagy a Szamanta neveket is, így, magyar helyesírással. Él még nálunk Britni, Vanessza, Szabrína, Tifani és Doroti. Christina testékszerei. Egy rossz nap Christina Aguilera számára egy új test­ékszert jelent, néha nagyon intim helye­ken. A fiatal énekesnő az egyik maga­zinnak mesélte el, hogy amikor rossz napja van, akkor berakat egy piercinget. Jelenleg 11 testékszere van: a fülében, az orrában, a száján és a mellén. Aguilera elmondta, hogy az egyik nagyon szép és drága piercing egy olyan helyen találha­tó, amelyet csak az orvosa és kedvesei tudnak. Majd hozzátette, hogy sok di­cséretet kapott a gyémánt berakásos testékszerére. A sok piercing ellenére az énekesnőnek valahol meg kell húznia a határt: „Soha sem rakatnék testékszert a köldökömben, az olyan elcsépelt” — magyarázta. Boldogságrecept. A jóllakottság és a jó hangulat igenis egymást kiegészítő élet­jelenség — állapította meg egy brit kuta­tócsoport. Öt éve kísérik figyelemmel a különböző ételféleségek hangulatvál­toztató hatását. A legfontosabb megálla­pítás: nem kell azonnal gyógyszerért ro­hanni a nyomott hangulat, a szomorú­ság, a kezdődő depresszió megállításá­ra. A legtöbb esetben elég az étrend megváltoztatása. De melyek a boldog­ságérzést javító ételek? Ami jó a testnek, az jó a szellemnek is. Zöldség, gyü­mölcs, hal, dió, különféle magvak, teljes értékű és rostos ételek. Alkohol, kávé, csokoládé, zsíros sajtok, kenyér csak módjával fogyasztható. Talán a legfon­tosabb az időben és összetételben ki­egyensúlyozott étkezés. Newman nem öregszik. Ahhoz képest, hogy egy évvel ezelőtt Paul Newman még arról nyilatkozgatott, hogy végleg visszavonul a reflektorfényből, aktí­vabb, mint valaha. A színészlegenda, aki januárban ünnepli 78. születésnapját, ismét egy Oscar-díj közelébe került. A kárhozat útja című (nálunk még nem vetített) gengszter­filmben a kritikusok szerint igazi shakespeare-i mélységeket ad a kereszt­apa szerepének. Newman nem nyug­szik. Legújabb vagánysága: színpadi szerepet vállalt a Broadway-n előadásra kerülő A mi kis városunk című darab­ban. Az előadásra a pénztárnyitást kö­vető első öt napon több mint másfélmil­lió dollárért vásároltak jegyet. Korai nemi érés. A televízió erőszak­filmjei hatásának tulajdonítják a koráb­ban bekövetkező nemi érést. Egy nem­zetközi orvoskonferencián elhangzott: vizsgálatok igazolták a feltevést, mi­szerint a gyerekek lelki világában sajá­tos hatást váltanak ki, érzelmi stressz­hatást jelentenek az erőszak és a sze­xualitás sokkoló jelenetei. Az ilyen té­májú filmek az agyműködést érintik, közelebbről is a hormonrendszert el­lenőrző hipotalamuszt és a belső elvá- lasztású mirigyrendszer központi irá­nyító szervét, a hipofízist. Az utóbbi erős ösztönzése vezet a korábbi nemi éréshez. Figyelemre méltó, hogy míg a 19. század közepén 16 éves korban vál­tak nemi éretté a lányok, ma már jóval korábban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom