Békés Megyei Hírlap, 2002. november (57. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-30 / 279. szám

A Békés Megyei Hírlap magazinja 2002. NOVEMBER 30., SZOMBAT Emlékezés Corini Margit festő­művészre 8. oldal Boros Lajos otthon is szórja a poénokat 9. oldal Gyesre ment és kosárlabdázni tanul Vujity Tvrtko Rettenetesen határozott. Minden kérdésre kész válasza van, ám bizonyára sokszor és sokan faggatták már a délszláv háborúról, Csernobil- ról és a többi pokoli kalandjáról. Sikere talán mégis a kíváncsiságában és az egyszerűségé­ben rejlik. Azt mondja, nem érdeklik az egyik show-műsorból a másikba rohanó sztárok, saj­tótájékoztatókra nem jár, a politikusokat egyébként sem ismerné fel. Vujity Tvrtko a hétköznapi hősökre kíváncsi, azokra, akik oly­kor nagyon nehéz körülmények között is meg­állják a helyüket. A háromrészes Pokoli törté­netek című könyveiből negyedmillió példány fogyott eddig, de legalább ilyen népszerű volt az ugyanezen a címen sugárzott tévéműsora is.- Azt rebesgetik, hogy abbahagyja a Pokoli történe­teket.- Igen. Jelenleg gyesen vagyok, három hónapja született a fiam, Benjamin. Most neki szeretnék mindarról mesélni, amiről eddig a tévénézőknek. Ugyanazt fogom tehát ezután is tenni, csak kisebb nyilvánosság előtt. Sok bepótolnivalóm van egyéb­ként is a fiammal, rettegtem attól, hogy a csernobili utazásom kihat majd az egészségére. Hál’ Istennek, semmi baja, a születése után tíz perccel rögtön vér­képet készíttettünk.- Nem tartja furcsának, hogy az olvasók mégis a Csemobilhoz hasonló veszélyes utazásai kapcsán emlegetik a nevét?- A riportfilmjeim közül csak minden tizedik ké­szült veszélyes helyszínen, úgy látszik, a nézők mégis ezek alapján azonosítanak be. A miami egyetemen ösztöndíjas voltam, ahol nem megszo­kott környezetben történő újságírást tanultam. Szá­mos túlélési technikát sajátítot­tunk el, például fertőzött vízből ihatót készíteni. Mindennek elle­nére olykor én is tévedek, ezért is vertek meg pár éve a szerb hatá­ron. A bátorságról pedig csak any- nyit, hogy egyszer miattam kellett leállítani a hullámvasutat...- Jelent-e bármiféle segítséget a hímeve? Megnyíltak-e újabb aj­tók azért, mert korábban már bizonyított?- Minden riportnak külön élete van, többnek évekig tar­tott a szervezése. Több száz te­lefon, fax és kenőpénz kellett ahhoz, hogy bejussunk valaho­vá. Nem titok, Csernobilba is úgy jutottunk be, hogy lefizet­tünk néhány embert. Eszak-Ko- reában viszont még ez sem segí­tett, így csak a baptista misszio­náriusokkal jutottunk ki.- Nem hiányzik majd a sok kaland?- Mint mondtam, most gyesen vagyok. Nem lesz „búcsúkon­cert”, se újabb Pokoli történet.- A kiadója mit szól ehhez?- A kiadóm mondhat bármit, nem érdekel. Nem­rég még a jogdíjamat is elfe­lejtettem felvenni. Nem azért dolgoztam, hogy jól meggazdagodjak, és soha nem teszek olyat, ami nem okoz örömet. Most az foglalkoztat, hogy megismer­kedjek a kosárlabdázással, fel is vettek a Semmelweis Egyetem kosárlabda-edzői tanfolyamára. Kisgyerekko­rom óta mindig ott vagyok a pécsi női kosárlabdacsapat meccsein, amelyben Zsol- nay Gyöngyi, a feleségem is játszott. Egy-egy ilyen mér­kőzésen jobban izgulok, mint akár Csemobilban. — A kosárlabda kifejezet­ten csapatjáték. Ön csapat- játékos? — Abszolút. Nem is ér­tem, miért csak nekem jut a figyelemből, hiszen az ope­ratőrömmel tíz éve minden­hova együtt utazunk. Na­gyon sokat köszönhetek ne­ki. — Tévésztárnak tartja magát? — Általában riporternek szoktak titulálni, igazi sztár egyébként is kevés van Ma­gyarországon. Manapság csak a valóságshow-k játékosait és a vetkőző műsor­vezetőket szokás sztárnak nevezni. — Mégis, mi vonzotta a tévézésben? — Az én világom a mozgókép, ezen keresztül tu­dom kifejezni magam és a való­ságról alkotott képemet. Az Nem lesz „búcsúkoncert”, Tvrtko abbahagyta a Pokoli történeteket Eszék, 1991 „A blokád és a bombázások kellős közepén rohantam „haza", vagyis a helyi rádió épüle­tébe, ahol a kollégák az alagsorban rendez­ték be a szálláshelyemet, a zongora alatt. A rádióhoz közeli piacnál már alig volt bennem szufla, de zihálva is csak szaladtam, rohan­tam, med azt már megtanultam a háború­ban, hogy ilyenkor, sötétben és robbanások közben nincs fáradság. Az elemlámpát csak nagy ritkán kapcsoltam fel, nem is nagyon kellett, hiszen fejből tudtam az utat. Vagy mégsem? Egyszer csak megbotlottam vala­miben. Hasra estem, megütöttem magam. Reflexből csak fél perc múlva kezdtem el fék tápászkodni. Elemlámpám fényét a szokat­lan terepakadályra irányítottam. Egy asszony holtteste volt az. Orvlövész végzett vele. Itt ta nultam meg végleg, mi az élet és mi a halál." (Részlet az Utolsó pokoli történetek című könyvből) D-FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER ebben rejlő hatalommal meg kell tanulni élni, de nem visszaélni! Könyveket azért kezdtem írni, mert maradandóbbak, megörökítik a jelent. Ha húsz év múlva leveszem majd valamelyiket a polcról, teljesen mást fognak jelenteni, mint most. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy az olvasók sorban állnak, amikor dedikálok.- Bizonyára tud arról: egyesek kételkednek abban, hogy valóban a délszláv há­ború közepéről küldte annak idején azokat a tudósításo­kat, amelyek ismertté tették.- Mit mondjak erre? Soha nem olyanok vádolnak, akik ott voltak. Név nélkül, az interneten bizonyára sokkal könnyebb. Tény viszont, hogy ezek a filmek elkészültek.- Mennyire kíséri figye­lemmel az utolsó magyar ha­difogoly sorsát?- Két hete együtt pálin- káztunk a szülővárosában, Nyíregyházán. Megkértek, hogy nyissak meg egy ma­gyar hadifoglyokról szóló kiállítást, én pedig minden Torna Andrással kapcsolatos felkérésnek örömmel teszek eleget. Elmondhatom, hogy nagyon jól van: amióta hazatért a családjához 35 kilót hízott. Éle­tem legnagyobb sikerének tartom, hogy hozzájá­rulhattam a hazahozatalához. — Maradt olyan téma a fejében, amit feldolgozna? — Mint mondtam, a riportfilmek készítése jelen­leg háttérbe szorult, ám tudok egy magyar kórház­ról, amely a kambodzsai erdő közepén működik... — Vidéken született, jelenleg is ott él. Hogy éli meg a főváros mindent elnyomó túlsúlyát? — Pécsett születtem, ott is fogok meghalni. Pécsi voltam akkor is, amikor Amerikába jártam egyetem­re, és akkor is az maradok, amikor Pesten dolgozom. Bánt, hogy kevesebb figyelem jut a vidé­kiek sorsára, gondjaira.- Elég egyedi stílus- ban öltözködik. Le szokta venni a sapká- ját?- Persze, amikor al­szom. így érzem jól magam, még a közép­iskolai ballagásomon sem vettem fel öltönyt. Soha nem tettem olyat, ami ne lett volna ked­vemre. Diákkoromban tanultam gitározni és énekelni. Most azt ter­vezzük, hogy a TNT együttessel közösen készítünk egy videó- klipet. Ha jól sikerül, ta­lán még a szélesebb nyilvánosságnak is be­mutatjuk. Csicsely Zoltán Politikai drogetetés —— Valami történt, de ez egy­ik .Jk alkotmányügyi bizottsága SÜP csütörtökön szigorítást ja­vasolt a jelentős mennyi­JLrJL ségű kábítószert hatósági engedély nélkül forgalrna- z° személyek elleni eljárás során kiszabható bünteté­si tételen. Ha a T. Ház is rábólint, akkor az elkövetőket akár életfogytiglanra is börtön­be zárhatják. A kevésbé jó hír, hogy ezzel nem sikerült a gyalázatot lemosni, amit a büntető törvénykönyv módosítására tett ja­vaslattal a kormánykoalíció elkövetett. Az előterjesztés szerint nem büntethető kábí­tószerrel való visszaélés miatt az, aki cse­kély mennyi­fáf haszná- Nem sikerült a latra ter- gyalázatot lemOSTll meszt, előál- lit, megsze­réz, tart, kínál vagy átad, továbbá aki ok­tatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyer­mekvédelmi, közművelődési feladatok el­látására rendelt épület területén együttesen történő fogyasztás alkalmával kínál vagy átad. Az egyre terjedő kábítószerezés elleni fellé­pés meglehetősen nehéz ügy. A drogozás hal­latán a társadalom tagjainak többsége ma még rendőrért kiált és büntetés kiszabását kö­veteli. Csak azok gondolkodnak másként, akik kénytelenek voltak szembesülni azzal, hogy gyermekük, testvérük a por rabjává vált. Megtapasztalták, mit jelent kimászni a szer rabságából, s hogy mennyire nem rendőrségi vagy büntetőjogi kérdésről van szó. Gumibot­tal, fenyegetéssel, a börtönajtó kitárásával senkit nem lehet visszavezetni a társadalom­ba. Csakhogy a megfélemlítés és az iskolák kapuinak dílerek előtti megnyitása között kell, hogy legyen más út is. A tolerancia, a megértés és a kompromisszumokkal teli segí­tőkészség útja. Drogügyben nem szeretnék pápább lenni a pápánál. A szakemberek pontosan tudják, mi a teendő, s hősies, néha reménytelennek látszó küzdelmük előtt magam is kalapot emelek. Épp ezért a törvénytervezet kapcsán igazából nem is a részletek zavarnak, hanem a politikai következetlenség. A Fidesz már a választás két fordulója között az MSZP sze­mére vetette, hogy az SZDSZ nyomására lazí­tani fog a drogtörvényen. A szocialisták ak­kor aljas rágalomnak és hangulatkeltésnek minősítették fideszék félrevert harangjainak zúgását. Azóta eltelt hét hónap, és lön igaza a ,,rágalmazóknak” és ,,hangulatkeltők­nek”: itt állunk a drogtörvény felpuhításának küszöbén. Ami igaz volt hét hónapja, az mi­ért nem igaz most? Ha tudták baloldalék, hogy a rágalom nem rágalom, s a hangulatkeltés sem hangu­latkeltés, akkor miért kellett bennünket etet­ni? Árpási Zoltán Hírféofété! Hofi tükre. Az idén tavasszal elhunyt humorista prózai és zenés paródiáiból válogatott életműsorozat első része Hofi tükre címmel látott napvilágot videoka­zettán és DVD-n. A ki­adó a sorozattal tisz­telegni szeretne a mű­vész munkássága előtt. A képes-zenés újdonságot a Magyar Televízió felvételeiből Horváth Ádám szerkesztette. Az első ki­adványában kapott helyet az Armstrong-paródia című, 1968-ban ké­szült műsorszám, az 1971 szilveszterére készített Rózsa Sándor-paródia, az 1985-ben született We are the World koncert paródiája, valamint az 1991-es Hofi-szilveszter - Egy kiöregedett va­dászkutya című műsorszám. Hollywood marad. A filmgyártás Mek­kája, Hollywood nem válik el Los Ange- lestől: a népszavazás elutasította Holly­wood kérelmét, hogy önálló városi stá­tust kapjon. A különválást egyébként a hollywoodiak többsége is ellenzi: 63 százalékuk szavazott ellene, míg Los Angeles többi városrészében a szavazók 71 százaléka voksolt hasonlóan. Holly­woodnak jelenleg 180 ezer lakosa van. A különválás hívei azzal érveltek, hogy Los Angeles hatóságai már évek óta el­hanyagolják városrészüket és több pénzt hajtanak be Hollywoodtól, mint amennyit a filmgyártás központjára ál­doznak. Úticél: a Merkur. A Naprendszer leg­belső bolygójának, a Merkúrnak a kuta­tása meglehetősen bonyolult. Ennek egyik oka, hogy egy szondának a Merkur körüli pályára jutta­tásához annyi hajtó­anyag szükséges, amennyivel a sokkal távolabbi Jupitert is el lehet érni. A Nap felé való utazáshoz ugyanis a szondát a Föld keringésével ellenkező irányba le kell fékezni, és ez sok üzemanyagot emészt fel. A szondától a bolygó fejlő­désére vonatkozó adatokat remélnek, ugyanis senki sem tudja, hogy van-e ott vulkáni működés, miért van szokatla­nul nagy fémes magva és a sarki vízjég­re utaló radaradatok is rejtélyesek. Kövérek, van remény! Amerikai kuta­tók bejelentették, hogy megtalálták azt a gént, amely a beteges elhízást okozza. A „tettest” HOB1 néven tartják nyilván és a jelentőségét rendkívül nagyra érté­kelik, mindenekelőtt azért, mert ennek ismeretében végre gyógyszeres beavat­kozással is egyensúlyban tartható a szervezet. A kutatók szerint az említett gén az e célra kifejlesztett gyógyszer mi­nimális adagolásával, még hatékonyab­ban az ellenanyag injekciós bejuttatásá­val, ellenőrzés alatt tartható. Áz elhízás elleni orvosság összetételéről, nevéről egyelőre nincs hír. József Attila Társaság. Hatvanöt esz­tendővel ezelőtt, december 3-án a bala- tonszárszói sínek között ért véget Jó­zsef Attila élete. Nemcsak halálának évfordulója, hanem születésének kö­zelgő centenáriuma is kínálja az alkal­mat arra, hogy életre hívják a József Attila Társaságot. Régi óhaj is a társa­ság létrehozása, hi­szen a költő nevét számtalan oktatási intézmény, s utca őr­zi, díjat, színházat neveztek el róla, ám mindez idáig nem működött olyan szervezet, amely a maga eszközeivel ápolja a költő örök­ségét. A társaság megalapításának öt­letgazdája Tverdota György irodalom- történész, aki elmondta: december 3- án, Budapesten, a Gát utcában (József Attila szülőháza, ma múzeum) tartan­dó megemlékezést követően bejelentik a József Attila Társaság megalakítását. A szervezet nyitott lesz, s két ajánlóval minden olyan személy tagja lehet, aki sokat tesz azért, hogy a költő szellemi­sége generációkról generációkra örök­lődjék. Olasz módszer. Olaszországban graffiti-mentessé teszik a vonatkocsi­kat. A gördülő állomány döntő többsé­gét, mintegy 10 ezer vonatkocsit védet­té tesznek a firkálások ellen. A titkos terv lényege a 120 mikron vastagságú védőréteg, ennek összetételét a vasút­társaság szakemberei alakították ki. A költség tetemes, több mint 20 millió eurót — 4 milliárd 760 millió forintnál is többet — költenek a graffiti-mente- sítésre. Az alkalmazott technika első lé­péseként különleges, víz- és festékálló védőréteggel vonják be a kocsik külső felületét. Az alsó vinil réteget, a mázo­lások igazi gátja, a poliészter alapanya­gú borítás fedi. Az olasz módszert al­kalmazzák a spanyol vasutak és ezt használják helyi érdekű vonaljaiknál a franciák is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom