Békés Megyei Hírlap, 2002. november (57. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-22 / 272. szám

6. OLDAL - 2002. NOVEMBER 22., PÉNTEK MEGYEI K 0 R K E P A DEGRÉ UTCAIAK KÜLÖNDÍJA. (s) A Nyújtsd a Kezed Alapítvány és a Békés Megyei Fogyatékosok Ápoló-Gondozó Ott­honának általuk támogatott, halmozottan fogyatékos pártfogoltjai együtt ünnepelték tegnap a Csabai Kolbászfesztiválon elért sikerüket a gondozó otthon békéscsabai székhelyén. Ötfős csapatuk ugyanis különdíjat, egy hárommázsás sertést nyert a fesztiválon, amelyből disz­nótoros vacsorát tartottak. Az ünnepi összejövetelt népi rendezvény kísérte: a bentlakó gyerekek és fiatal felnőttek hangszerbemutatót láthattak és táncházban vehettek részt. Felvételünkön Paulik László népművészeti hangszerekkel ismerteti meg a gyerekeket D-FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Kispadon a polgármester Mindenkivel szót ért a községben Az egykori junior első osztályú, 400 méteres síkfutó, Völgyi Sándor '84-ig nem is hallott Kétsopronyról, azt sem tudta, hogy egyáltalán létezik ez a település. Aztán, főiskolásként, a nagykállói fiatalember megismerkedett egy falubeli lánnyal, akit feleségül vett. Kétsoprony Az első kétsopronyi látogatásánál megtetszett neki a község, a helyiek szorgalma, mert mint mondja, ő is „hajtós” parasztcsaládból szárma­zik. Ma már tősgyökeres falubelinek tartja magát, annak ellenére, hogy csak '87 óta lakik itt. A he­lyi általános iskola tanára, aki nem csak testneve­lőként, hanem sok éve kézilabdaedzőként is ma­ga köré gyűjti a gyerekeket, a fiatalokat, a spor­tolni, a mozogni vágyókat. Harmadik ciklusban polgármester. Az október 20-ai önkormányzati választásokon egyedül, el­lenfél nélkül indult.- Minek tulajdonítja a kiemelkedően magas szavazati arányt?- Úgy gondolom: az a munka, amit a képvi­selő-testülettel, a hivatal dolgozóival karöltve el­végeztünk a falu fejlődése érdekében, önmagá­ért beszél. Az eredményekben nagy szerepe van minden helyi lakosnak. Éppen úgy élek, mint azok, akik évtizedek óta itt laknak, kaszálok, ka­pálok, disznót hizlalok. Nagyon sokat tanultam a még élő kilencvenegynéhány éves nagyma­mámtól és apósomtól, aki megtanított gazdál­kodni. Az elmúlt tizenöt esztendőben pedagó­gusként, kézilabdaedzőként szinte az összes családdal kapcsolatba kerültem. Mindenkit is­merek a faluban, az itt élők előtt nyitott könyv az életem. Társadalmi megbízatású polgármes­terként dolgoztam mindig, életemet a gyerekek jelentik, tanítás után a különböző korosztályú csapatoknak tartok edzést, hétvégeken pedig bajnoki mérkőzéseken, tornákon a kispadon ülök.- A nagy választási győzelme nem tette ,,elbizakodottá?"- Nem vagyok olyan mentalitású. Azt hiszem, hogy az újabb és újabb feladatok rengeteg mun­A kispadon Völgyi Sándor polgármester-edző és kis tanítványai A SZERZŐ FELVÉTELE kát adnak, aztán nem akarok másként élni, mint eddig. Gyerekkel és felnőttel egyaránt szót értet­tem, így lesz ezután is. Mindenkivel megtaláltam a közös hangot. — Mit tart egy sikeres polgármester legfőbb eré­nyének?- Az emberekkel szemben nagyfokú empá­tiakészséggel, nyitottsággal, segítő- és kezde­ményezőkészséggel, szociális érzékenységgel kell rendelkeznie. Fontosnak tartom az eleset­tekkel való törődést, s nem szabad elfelejtenem azt, hogy honnan indultam — mondta Völgyi Sándor. _________________________________________(SZEKERES) A faluközösség együtt érez a családdal Nem tetszik a polgármester óvatossága... A 160 lelket számláló település, Újszalonta megszokott, már- már álmosítóan nyugalmas arcát mutatja a novemberi tavasz­ban — gondolhatná a tollforgató, ha legutóbb nem egy tragi­kus gyermekbaleset kapcsán fordult volna meg a településen. A templom tövében lévő Kossuth és Béke utca kereszteződésé­ben ácsolt kis kereszt alig látszik ki a friss virágtengerből. Újszalonta A hozzátartozók mérhetetlen fáj­dalma, a családban tátongó be- tölthetetlen űr, s ez a kis kereszt maradt mára a négy esztendős Guba Alexandra helyett — mor­fondírozok fejet hajtva az emlék­hely előtt. Lapunk november 15-ei szá­mában Döbbenet uralja a falut / Óvodás halálos balesete a legki­sebb településen címmel írtunk arról a tragikus balesetről, mely­ben egy négyéves kislány vesztet­te életét. Az óvodás csöppség a Kötegyán-Újszalonta között me­netrendszerűen közlekedő isko­labuszról leszállva került — a vizsgálat által tisztázandó körül­mények között - a társasgépko­csi jobb első kereke elé. Gubáéknál az udvaron talá­lom a gyászoló család barátját, Nagy Tibort, amint éppen a kis kereszt köré állítandó kerítést festi. Tibor szinte ismerősként üdvözöl, hiszen a tragédia más­napján ő kereste meg szer­kesztőségünket, hogy no­vember 15-én levelet kapott a polgármesteri hivataltól, amelyben, szerinte, kegye- letsértően írnak az elhunyt kislányról. A levél valójában egy óva­tos felszólítás, amely a to­vábbi, esetleges tragédiák el­kerülése érdekében arra kéri a tulajdonosokat — mások mellett éppen Nagy Tibort, valamint a bálesetben el­hunyt kislány nagymamáját is -, hogy az ingatlanjukon lévő, veszélyessé nyilvání­tott, több éve ott szomorko- dó romos vályogfalakat bontsák le. Ezáltal meg­szűnnek ugyanis a hasonló potenciális baleseti veszély- források. A polgármesteri hivatal természetesen a bontáshoz - igény esetén - segítségnyújtást ajánlott. Kezembe véve a levelet kide­rül, hogy az inkriminált rész így hangzik: „Magam, mint polgár- mester, végtelen nagy tragédiá­nak tartom, hogy egy fiatal élet értelmetlenül, ilyen tragikusan pusztuljon el”. Az alacsony szobában az ágy sarkánál három kerekű kisbicikli árválkodik. Fölösleges kérdez­nem, anélkül is tudom, hogy kié lehetett. Egyelőre gazda nélkül maradt - állapítom meg, amint Gubáné Gyöngyi betér, alig egy­éves, karon ülő kisfiúkkal. — Az állat is elhullik és nem el­pusztul. Hogy lehet egy ártatlan gyermek halálával kapcsolatban ilyen tapintatlanul fogalmazni - érvel a Szandra halála miatt, gyá­szában megtört édesapa. Abban állapodunk meg, hogy talán lehetett volna árnyaltabban, irodalmibb stílusban is fogalmaz­ni. — Egyébként én nem is tudtam erről az egészről. Édesanyám - érthetően — elég zaklatottan mu­tatta, s bevallom, utána engem is mélységesen felháborított. De hát éppen elég bánat s keserűség nyomja a Telkemet... Aztán jött Nagy Tibor barátom, aki tudto- mon kívül időközben már a Szí­nes Mai Lappal is felvette ez ügy­ben a kapcsolatot. Nem én akar­tam ezt a dolgot elindítani. Nagy Tibor és Kiss Zoltán - tudatja, hogy kik léptek a nyilvánosság elé az általuk kegyeletsértőnek bélyegzett levéllel.- Engem előtte sose szólítot­tak fel, hogy le kellene bontanom a falat - érvel a lakatlan lakóin­gatlana bekerítetlen telkén árvál­kodó vályogfal ügyében Kiss Zol­tán élettársa, a gyászoló apa édes­anyja. Nagy Tibor azt hangoztatja, hogy a portáján belül áll a lebon­tandó fal, s az senkit nem veszé­lyeztet rajtuk kívül. — Nekem semmi bajom a pol­gármesterrel, bár igaz, többször szóvá tettem neki, hogy elég rit­kán működőképes a hivatal előtt lévő nyilvános telefonkészülék. A válasz ilyenkor meg mindig az volt: nem az én hatásköröm, de intézkedem benne. Kétkezi mun­kás voltam világ életemben, egye­nes ember vagyok, s azt mon­dom: a polgármester az egész fa­lu érdekében tevékenykedjen - gombolyítja tovább a gondolatok fonalát Guba Zoltán. — Azt érzem, s többen vá­gunk így, nem Újszalontán szü­letettek, hogy a bevándorlók má­sodrendű állampolgárok a hivatal szemében — tereli mellékvágány­ra a beszélgetést Nagy Tibor. A faluban terjengő pletykák tisztázása, eloszlatása érdekében Guba Zoltántól arról érdeklődöm, hogy a baleset időpontjában pon­tosan hol tartózkodott.- Albérletben élünk. A tulajdo­nos, Anita nálunk járt azon a na­pon. Szabadnapos voltam, s én in­dultam a kislányunk elébe. Anitá­val 15 óra 18 perckor indultunk el, s mivel még nem hallottuk a busz zaját, elmentem egy doboz Symphoniát venni a kocsmába. De csak azért a kocsmába, mert a boltban nálunk nem lehet cigaret­tát kapni. Amúgy - bármit is pletykáljanak - akkor sem ittam, nem iszom. A gyulai kórházban megbecsült munkatársként, be­teghordóként dolgozom, engem sose láttak napközben a kocsmá­ban - cáfolja a kósza híresztelése­ket. - Anitának fizettem egy bo­ros kólát, s kijöttünk. Ekkor már lassított a busz, megnyújtottam a lépteim. A kocsma és a busz kö­zött alig volt száz méter. Hirtelen csak arra lettem figyelmes, hogy a gyermekek kiabálnak: Szandra, Szandra! Körülbelül 5-8 méterre lehettem a busztól, ordítottam, in­tegettem a sofőrnek, amikor hallottam, hogy szétroppant a gyermekem feje... Arcát te­nyerébe temeti, s hosszú percekig rángatóznak vállai. Amikor újra szavakat talál, a köszönet hangján szólal meg.- Hálás szívből köszön­jük a falu lakosságának, a polgármesteri hivatalnak és Kalmár János sarkadi refor­mátus lelkipásztornak együttérzést, s a segítség? nyújtást — tudatja, hogy a hivatal munkatársa, vezeté­se által felkarolt lakossági kezdeményezés eredmé­nyeképpen már a tragédia másnapján 31 ezer 600 fo­rintot, két nappal később 8 ezer 500 forintot vehetett át, s az önkormányzat is 6 ezer fo­rinttal támogatta. A hajdúvárosi belvárosi református lelkész pe­dig a hamvasztással, temetkezés­sel kapcsolatos dolgokban segít. Kenéz Péter polgármester rosszindulatú, s minden alapot nélkülöző rágalomnak minősíti a „bevándorlókkal” kapcsolatos vélelmeket. Mint mondja, számá­ra, a hivatal s a település vezetése számára is a falu 160 lakosa közül mindenki, mindenben egyenlő! — Úgy érzem, igaztalanul ócsá­rolnak, s egy sajnálatos tragédia okán indulatokat próbálnak szíta­ni egyesek - véli, majd hozzáte­szi: semmi rossz szándék nem vezérelte a levél megírása kap­csán, pusztán a további, esetleges tragédiákat szeretné elkerülni. BOTH IMRE A telefon is fontos Guba Zoltán valóban több alkalom­mal sérelmezte a nyilvános távbeszé­lő-készülék használhatatlanságát, de a polgármester megtette, ami tőle tel­lett. Igaza alátámasztásaképpen a Hungarotelnek írott levelet ad át, amelyben jelzi a szolgáltatónak: „...a Béke utcán, a polgármesteri hivatal előtt elhelyezett nyilvános telefonké­szülék működésével kapcsolatban egyre több lakossági panasz érkezik hivatalunkhoz”. Ugyanakkor kéri, hogy: „az ügyet szíveskedjenek ki­vizsgálni és a telefonkészüléket egy újra kicserélni, hogy a leírt problé­mák ne nehezítsék az amúgy sem könnyű sorsú újszalontai emberek életét”. Mindenki győztes a könyvtárban A könyvtár szentély, a „papok és papnők” benne a könyvtáros­ok, akik közül sokan megszállottjai hivatásuknak. Még a szá­mítógépek világában sem szabad megfeledkezni erről a külön­leges hangulatot árasztó, ezernyi írólélek bölcsességét, tudo­mányát, érzelmeit őrző házról, a megyei könyvtárról. Békéscsaba Sokan a fiatalok közül talán nem is tudják, hogy 1952 márci­usában nyílt meg Békéscsabán a megyei könyvtár, a Derkovits so­ri épületben. Az előd, a régebbi városi könyvtár a mai Munkácsy Múzeum épületében volt, ahol kezdetben szerényebb készlettel gazdálkodhatott Féja Géza, a fő­városból száműzött, tehetséges, számos viszontagságot megért író. Kezdeményezésére szeké­ren szállították be a megye grófi kastélyainak könyvtáraiból a kö­teteket, már amelyeket a falusi emberek nem vittek haza, fűte­ni. A Derkovits soron abba a pol­gárházba költöztek a könyvek, amelyben 1944. végéig a polgár- mester, vitéz Jánossy Gyula la­kott. Az eredeti tulajdonosok, az Urszinyi házaspár pedig a város árváira hagyta ezt a házat. Ami­kor Lipták Pál vezetésével könyvtár lett belőle, jó cél szán­dékába állították. 1985. augusz­tus 20-án nyitották meg a könyv­tár új épületét, Ambrus Zoltán igazgatásával országosan jóhírű szellemi műhelyként ismeri a szakma. Az ott dolgozó megszállott könyvtárosok érdeme a számos jó program, a vetélkedők sora óvodásoknak, kis- és nagyiskolá­soknak, felnőtteknek. A minap is ilyen nagysikerű könyvtárhasz­nálatinak lehettünk részesei Tóthné Kóti Hajnalka és Szikora Lászlóné könyvtárosok szerve­zésében és rendezésében. A vá­ros középiskoláiból majd' száz lány és fiú vetélkedett, s órákon át dolgozott az internetes háló­zaton, a lexikonok köteteiből, a könyvtár számos szolgáltatásá­nak segítségével. A helyezések a következőkép­pen alakultak: elsők a közgés fi­úk lettek (Hevesi József, Sulcz Roland, Prorok Mihály), máso­dikok a tevanos lányok (Chlebik Katalin, Hernyik Mária, Kókai Beatrix). Harmadik helyen ismét közgések végeztek: Kepka Éva, Borbély Szilvia és Forczek Esz­ter. Jutalmuk a megyeszékhely önkormányzatának jóvoltából könyvvásárlási utalvány volt. B.ZS. HÁROM KŐRIS A GONDOLAT FOGANATJA... (s) A Zöld Gondolat Lovagrend - egy természetvédelmi szervezet - há­rom fával ajándékozta meg Békéscsabát. Tagjai még szeptemberben kerékpározták végig az országot, figyelmeztetve a természet, a kör­nyezet és az egészség védelmére. A Békéscsaba számára ajándékozott három különböző színű - arany, virágos és szedelt levelű - kő­rist a Lencsési úti lakótelep szélén, a körgát mellett ültették el tegnap hárman a városvezetésből: Pap János polgármester, valamint Baji Lajos és Velkey Gábor alpolgármesterek __________ ívfotó: veress erzsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom