Békés Megyei Hírlap, 2002. október (57. évfolyam, 229-242. szám)

2002-10-03 / 231. szám

6. OLDAL - 2002. OKTÓBER 3., CSÜTÖRTÖK ORVOSTUDOMÁNY Hálapénz kizárva! Sokáig szemérmesen hallgatott a közvélemény a hálapénz tor­zító hatásairól, sőt, rosszabb esetben erkölcsi magaslatról in­tézett dörgedelmes szózatokat az orvostársadalomhoz. Mosta­nában már itt-ott elhangzik: először is azokra a szakmákra kellene végre odafigyelni, ame­lyek művelői évtizedes hátrány­ban vannak szerencsésebb kol­légáikkal szemben. Azokra, akiket ha betegek va­gyunk, nem is ismerünk, nem ír­nak ki táppénzre, nem operálnak, nincsenek jelen a kisfiúnk születé­sénél, ezért senki sem nyomja a kezükbe a borítékot, pedig nélkü­lük teljességgel elképzelhetetlen a gyógyító munka. Nem mondható irigylésre mél­tónak a diagnosztika két igen fon­tos területének: a kórbonctannak és a radiológiának a helyzete. Mi­vel mindkettő hagyományosan az alacsonyabban jövedelmező or­vos-szakmákhoz tartozik, a nyolc­vanas évek végétől egyre csökken irántuk a fiatalok érdeklődése. A magyarországi röntgenorvosok hetven százaléka 48 évesnél idő­sebb. A hetvenes évek vége óta ro­hamléptekben fejlődő technika ma már folyamatos tanulást, ön­képzést követel ezektől a szakem­berektől, a röntgenkészülékek mellett használniuk kell az ultra­hang-, CT- és MR-berendezéseket is. Munkaidejük szinte ugyanan­nyi, mint jobban kereső kollégáik­nak, a valamikori egészségügyi kedvezmény lassan eltűnt, ma már csak a tíz nap többletszabad­ság jelzi: speciális területen dol­goznak. Az elmúlt esztendőben az egész országban mindössze ki­lencen (!) jelentkeztek röntgenor­vosnak. Nem különb a helyzet a kórbonctan esetében sem. Ma hozzávetőlegesen 600 szakember munkáját végzi el 300 túlterhelt patológus. Talán nem mindenki tudja, de a szövettani vizsgálatok értékelése, elemzése a kórbonc­nokok munkájához tartozik, s így a gyógyításban nélkülözhetetle­nek. A nyugati kórházak kezdik felfedezni a jól képzett magyar ra­diológusokat és patológusokat: az EU-csatlakozás e tekintetben vég­zetes lehet a honi egészségügyre. Ha a jövedelmekben továbbra is az eddigihez hasonló szakadék tá­tong majd a hálapénzes és a nagy felelősséggel járó, nagy tudást igénylő, de a beteg számára köz­vetlenül nem „dotálandó” orvosi szakmák között, akkor a magyar- országi kórházakból hamarosan eltűnhetnek a hazai egyetemeken diplomát szerzett, magasan kép­zett röntgenorvosok és kórbonc­nokok. Vajon ki áll a helyükre? Háziorvosoknak a cukorbetegségről A diabetes, azaz köznapi nyel­ven ismert nevén: a cukorbe­tegség volt a téma a Réthy Pál Kórház Tudományos Bizottsá­gának ülésén szeptember 26- án. Az előadások mind a házi­orvosok, mind a szakorvosok körében nagy érdeklődésre tartottak számot: a regisztráció adatai szerint a résztvevők szá­ma meghaladta a nyolcvanat. A program levezetésére dr. Garay Erzsébet megyei szakfelügyelő háziorvost kérték fel, az ÁNTSZ képviseletében dr. Szép Hajnalka mondott bevezetőt „Diabetes- ellátás Békés megyében” címmel. A szakmai előadásokat a kórház II. belgyógyászati osztályának or­vosai tartották. Dr. Péter József a 2-es típusú diabetes korai diagnó­zisáról, korszerű lehetőségeiről szólt. Ez a cukorbetegségnek az idős korban kialakuló válfaja, amely nem feltétlenül követel in­zulin-kezelést. Sok esetben diétá­val, tabletták szedésével is kar­bantartható a beteg állapota. Elméleti és gyakorlati útmuta­tást is kaptak a résztvevők dr. Ha­rangozó Andrea szakorvostól, aki a haemoglobin Alc mérésének he­lyéről és jelentőségéről tartott elő­adást. A haemoglobin Alc igen fontos paraméter a beteg állapotá­nak megítélésében. Ennek mérése — ellentétben az éhgyomrai, illet­ve az evés utáni vércukorszint-mé- réssel - nem csak pillanatnyi, ha­nem hosszabb időszakra, mintegy két hónapra vonatkozó informáci­ókat ad az orvosnak betege anyag­csere-állapotáról. A háziorvosok az ismeretek mellett kaptak egy olyan készletet is, amelynek segít­ségével saját rendelőjükben vagy akár otthon is levehetik a vért a be­tegtől. Az ujjbegyből vett vércsep- pet aztán a kapott felszerelés segít­ségével megküldik a kórházi labo­ratóriumnak, ott elvégzik a szük­séges vizsgálatot, majd az ered­ményt visszaküldik a háziorvos­nak. Ezzel a módszerrel az orvos­nak pontos információja van a be­tegségről, s ennek ismeretében na­gyobb biztonsággal tud dönteni a gyógyszeres kezelés változtatásá­ról vagy épp folytatásáról. A program harmadik előadója a II. belgyógyászat nemrég kineve­zett osztályvezetője, dr. Gyimesi András főorvos volt. Előadásában a megye diabetes ellátásának fejlő­dési irányait vette górcső alá, külö­nös tekintettel az új szakmai isme­retekre és lehetőségekre. Gyimesi főorvos szólt a kutatási eredmé­nyek folyamatos megismerésének és a napi munkába történő beépí­tésének jelentőségéről, és a cukor­betegek gondozásában résztvevő szervezetek, intézmények együtt­működésének, összehangolt, ter­vezett munkájának fontosságáról. A rendezvény támogatója a Lilly Hungária Kft. volt, az akkreditált továbbképzés gyarapította a köte­lezően előírt pontszámokat. Röviden Végre enyhülni látszik a krónikus szakemberhiány: tíz rezidens-or­vos kezdte meg működését október 1-jén a csabai kórházban. A fris­sen doktorált fiatal orvosok itt kívánják megszerezni a szakvizsgájuk­hoz szükséges tudást és gyakorlatot. A szakvizsga letétele után várha­tóan többen közülük itt is maradnak a Réthy Pál Kórházban. A veze­tés keresi a lehetőséget, hogy segítsen ezeknek a fiatal szakemberek­nek a letelepedésében, hiszen munkába állásukkal megszűnhet az or­voshiány miatt állandósult sorban állás bizonyos szakterületeken. * A városi sportcsarnokban idén is megrendezik az immár sokéves ha­gyományokra visszatekintő dr. Bándy Andor asztalitenisz emlékver­senyt. A kórház egykori fül-orr-gégészeti osztályvezető főorvosának tisztelői által életre hívott verseny mára jelentős sporteseménnyé nőtt. A nemzetközi mezőnyben a legfiatalabb korosztály tagjai épp­úgy asztalhoz állnak, mint egykori neves versenyzők vagy a sportág idősebb szerelmesei. Érdemes ellátogatni október 12-én és 13-án a sportcsarnokba, mert ennek a versenynek különleges, semmihez sem hasonlítható hangulata, levegője van. A Réthy Pál Kórház nevé­ben dr. Szabó Terézia főigazgató főorvos köszönti a sportolókat és a szervezőket, a program szombaton reggel nyolc órakor kezdődik. Az oldal a Békéscsabai Réthy Pál Kórház Rendelőintézet támogatásával készült. Internet: www.rethy.hu E-mail: titkar@korhaz.rethy.hu A diagnózis egyre pontosabb A sztetoszkóptól a mágneses rezonanciáig Amíg a múlt század végén Konrad Röntgen fel nem fedezte az X- sugarakat, az orvosok csak a kívülről látható, tapintható elváltozá­sok, a testből kiszűrődő zörejek segítségével tudtak tájékozódni ar­ról, hogy mi zajlik páciensük szervezetében. A belsőnket takaró hám- és izomréteg felnyitása, a félelmetes műtét nélkül Aesculap követői nem pillanthattak be az emberi testbe. Röntgen felfedezése forradalmasította a diagnosztikát, s azóta a technika mind újabb és újabb csodákkal lepi meg a gyógyulni vágyó embert. Az MR-rel a különböző alkotórészek jól elkülöníthetők. Képün­kön a szív, a csont, az erek is világosan látszanak A békéscsabai Réthy Pál Kórház egy olyan készüléket szerzett be a közelmúltban, amely minden eddi­ginél pontosabb képet ad az orvos számára a beteg szervezetében zaj­ló folyamatokról. Az MR működé­sének lényegéről, eddigi tapasztala­tairól faggattuk dr. Borbola György főorvost, a Réthy Pál Kórház rönt­genosztályának vezetőjét.- Tulajdonképpen mi ez a ké­szülék- Ez nem röntgensugárral mű­ködő, hanem - mint a rövidítése is mutatja - mágneses rezonancia elven alapuló készülék. Nevezik MRI-nek is, az I-betű az angol imaging (képalkotás) szót jelenti. Ez egy rendkívül nagy térerejű mágnes, amely a test protonjaira van hatással. Ezen protonokban a mágneses tér és egy rádiófrekven­ciás gerjesztőpulzus hatására lét­rejött változásokból alkot képet. Ez így elsőre elég bonyolult, ne­künk is az volt: egészen komoly fi­zikai tanulmányokat kell ahhoz folytatni, hogy a műszer működé­sét az ember megértse. Az MR olyan diagnosztikus vizsgálaü el­járást biztosít a számunkra, amely teljesen más elven működik, mint a röntgen, de itt is az emberi szer­vezetről különböző síkokban nyert szelet-képeket látunk, ame­lyeket vagy a fejünkben, vagy munkaállomások segítségével re­konstruált képekké lehet Vakítani, és ebből igyekszünk következtetni a betegségekre. A készülék óriási előnye, hogy nagyon jó az úgyne­vezett kontrasztfelbontása, tehát míg a röntgen az izom, a porc, az ín között nem tud különbséget tenni, addig az MR-rel ezek a kü­lönböző alkotórészek nagyon jól elkülöníthetők egymástól. A mi készülékünk egy 1,5 teslás mág­nes, üyen nagy térerejű kevés van az országban, és büszkén mond­hatjuk, hogy a csabai kórházban működő MR az egyik legkorsze­rűbb készülék Magyarországon.- Mivel tud többet, mást az MR, mint a hasonló műszerek? — A hetvenes évektől akkora fejlődés történt a képalkotásban, a hagyományos röntgenhez jött az ultrahang, a CT (computer­tomográfia), az MR és az izotóp­módszerek, hogy most már úgy­nevezett kivizsgálási algoritmusok vannak. Azaz, ha arra gondolunk, hogy valakinek tüdőgyulladása van, akkor nem feltétlenül MR- vizsgálattal kell kezdeni, elegendő egy hagyományos röntgen. Vi­szont ahogy ezeket az egyre drá­gább és egyre komplexebb képal­kotó eljárásokat tudjuk használni, úgy tudjuk finomítani a diagnó­zist. Míg például egy csonttörést a térdben röntgennel simán észre le­het venni, addig a porcsérülést, szalagszakadást vagy hasonló el­változásokat csak az MR- készülékkel lehet pontosan megál­lapítani. Ma a radiológusnak nem­csak a hagyományos röntgen áll rendelkezésére, hanem az említett különböző technikai és fizikai el­veken működő készülékek, ame­lyeknél más és más a képalkotás elve. Abból, hogy egy adott elvál­tozás - mondjuk a májban — a kü­lönböző vizsgálati eljárások során hogyan viselkedik, tudunk követ­keztetni a diagnózisra. Hangsúlyo­zom: szövettani diagnózist nem tudunk adni, az a patológusok dol­ga, de viszonylag jó közelítéssel tudjuk jellemezni az elváltozást. Mindig azt az elvet követjük, hogy amíg lehet, addig nem invázív, az­az a betegnek kellemetlenséget nem okozó módon igyekszünk a diagnózishoz jutni. Ebben van óri­ási szerepe az MR-nek. A vizsgá­latnak semmiféle káros mellékha­tása nincs, fájdalmat vagy egyéb kellemetlenséget nem okoz. Eset­leg akinek klausztrofóbiája van, az nehezen tudja elviselni ebben a csőben a bezártságot.- Milyen esetekben, milyen fel­tételekkel végeznek egy betegen vizsgálatot az MR-készülékkel?- A CT- és az MR-vizsgálatok nagy értékű eljárások, amiért a társadalombiztosítás komoly összegeket fizet az intézmény­nek, ezért az indikáció szakorvo­si javaslathoz kötött. Közvetlenül a háziorvos ezekre a vizsgálatok­ra nem utalhatja be a beteget, ez nagyon fontos irányelv. Ezek a vizsgálatok a más módszerekkel kialakult diagnosztikai gyanú pontosítására, vagy esetleg egy közvetlen műtét előtti állapot pontos felmérésére szolgálnak. Korábban úgy gondolták: az MR- készülék a csont és ízületi elvál­tozások, valamint az agy és a ge­rinc vizsgálatában lesz meghatá­rozó eljárás. A mi készülékünk­kel hasat, mellkast, kismedencét, bármit lehet vizsgálni, ha az in­dokolt és szükséges. Egy kis szoftver- és hardverbővítéssel az MR-ünk a későbbiekben akár ko­szorúér- és kardiológiai vizsgála­tok elvégzésére is alkalmassá te­hető, amennyiben erre igény van. Ugyancsak alkalmas ma már úgy­mond a futurológiának megfelelő vizsgálatra is, amelyet funkcioná­lis MR-nek neveznek. Ez azt je­lenti, hogy megállapítható, hogy ha valaki a bal hüvelykujját moz­gatja, akkor az agy melyik terüle­tén következik be oxigénszint­emelkedés. Ezt az eljárást most főképp a kísérletes tudományban használják, de be fog vonulni előbb-utóbb a klinikumba is. Ép­pen ez volt a célunk az MR-rel, hogy olyan készülékhez juthas­sunk, amely hosszabb ideig, kis ráfordítással képes tartani a lé­pést a fejlődéssel.- Hányán dolgoznak most a készülékkel, és milyen volt a ta­nulóidő?- Jelenleg nyolc szakorvos van a kórházban. Hatan tudunk dol­gozni ezzel a készülékkel, én re­mélem, hogy a többiek is rövide­sen el fogják sajátítani az ismerete­ket. Általában egy műszakban két operátor van, az egyik a beteggel foglalkozik, segít neki, a másik a készüléket működteti. Az orvos mondja az instrukciókat, hogy ho­gyan készüljön el a vizsgálat, és ő értékeli az elkészült képeket. Néha egy vizsgálat során 150-200 kép ké­szül, amiket át kell tekinteni és an­nak alapján diagnózist mondani. És persze van még egy adminiszt­rátorunk is, ő fogadja a betegeket. Az az igazság, hogy a tanuló­idő nagyon nehéz volt, mert ko­moly fizikai alapokat kell megta­nulni ahhoz, hogy a képalkotás lényegét megértsük. A gép na­gyon pontos válaszokat képes ad­ni, de ehhez jól kell tudnunk kér­dezni. Tudnom kell, milyen para­métereket adjak meg, hogyan ál­lítsam be a műszert ahhoz, hogy pontos eredményt kapjak. Minél többet meg kell tudnom a beteg­ről, mielőtt befektetem az MR-be, hogy tudjam, miért is csinálom ezt a vizsgálatot. Itt azért a diag­nosztikus „művészetre” is szük­ség van.- Mi az eddigi tapasztalata: hogyan fogadják a betegek az MR- vizsgálatot?- Kicsit szorongva érkeznek, s ezt sajnos még fokozza a kezükbe nyomott tájékoztató, aztán a ki­kérdezés... Később, amikor befek­tetjük a csőbe, kap egy fejhallgatót, ezen rádiót hallgathat, ak­kor már oldódik a szorongás. Önural­mat persze minden­képpen igényel a vizsgálat a betegtől, hiszen 20-30 percig mozdulatlanul kell feküdnie. Mindenkit alaposan kikérde­zünk a testébe eset­leg korábban beke­rült, beépített fémek­ről, mert ilyen eset­ben ez a nagy erejű mágnes veszélyes lehet, megmoz­díthatja a fémtárgyakat, sérülést okozhat. Hogy mekkora ereje van, arra hadd mondjak egy szemléle­tes példát: ha valaki úgy lép a he­lyiségbe, hogy némi aprópénzt hagy a zakója zsebében, akkor a készülék kinyitja a zakót és beállít­ja a mágnes hányába. Ezért is kér­dezünk ki mindenkit részletesen, mielőtt beléphetne az MR-vizs- gálóba, mert például szívritmus­szabályozóval már 5-6 méternyire sem szabad megközelíteni a ké­szüléket, ugyanis a mágnes elront­ja a beültetett műszer programo­zását. A fél évnél régebben beülte­tett protézisek már nem jelentenek üyen veszélyt, de természetesen tudnunk kell róla. Nekünk, orvo­soknak az MR beszerzése nagyon nagy lépés volt, talán a betegek ezt annyira nem érzékelik. Pedig ez­zel a diagnózisok pontossága, sőt a ma oly gyakori daganatos beteg­ségek stádium-megállapításának pontossága is igen nagy mérték­ben megnőtt. Nem csak a mi térsé­günknek jelent ez a gyógyításban új lehetőségeket, hanem távolabbi megyék kórházaiból, sőt egyetemi klinikákról is rendszeresen külde­nek hozzánk betegeket vizsgálat­ra.- Nagy utat tett meg az orvos­lás a sztetoszkóptól az MR-ig. Le­het, hogy a régi módszereket, esz­közöket az újonnan végzetteknek már nem is kell ismerniük?- Hát, ez jó kérdés. Röntgenes vagyok, a mi szakmánk egy külö­nösképpen gépigényes szakma. Ennek ellenére az én vélemé­nyem az, és a szakorvosképzést is igyekszem ebbe az irányba terel­ni, hogy a hagyományos módsze­reket is tudnunk kell. Mert, mint mondtam, a diagnózis egymásra épülő képalkotó eljárások ered­ményeinek az összegzéséből szü­letik meg, és ha valaki nem látja a két alsó lépcsőfokot, elég nehe­zen lép fel mindjárt az ötödikre. Sajnos van rá példa, hogy bizo­nyos intézetekben az alapképzést elhagyják. Nekem ugyanez a né­zetem a belgyógyászati vagy se­bészeti orvoslásról is: a beteg ki­kérdezése, a tapintás, a hallgató­zás még ilyen korszerű műszerek mellett sem elhanyagolható. Van­nak próbálkozások a teljes auto­matizálásra, de úgy vélem, az or­vostudományban egyelőre és még nagyon sokáig nem tudjuk kiváltani az ember szintetizáló képességét. A gyógyítás összetet­tebb dolog, mint a műszerek által nyújtott adatok összegzése. A csőszerű, zárt térben gyakran 20-30 percig kell mozdulatlanul feküdni Az egyik operátor a készüléket kezeli, az orvos a rengeteg képet értékeli, és felállítja a diagnózist

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom