Békés Megyei Hírlap, 2002. október (57. évfolyam, 229-242. szám)

2002-10-15 / 241. szám

10. OLDAL - 2002. OKTÓBER 15. , KEDD TÉR KÉP Murony címere A képviselő-testület pályázatot írt ki a helyi lakók körében a te­lepülés címerének tervére. Több pályázat érkezett az önkor­mányzathoz, a testület Hegedűs Mihályné tervezetét fogadta el. A címer pajzs alakú, közé­pen ketté osztott, bal oldala kék, és az égboltra, a jobb olda­li zöld, és a mezőre utal. A pajzs alsó harmada félköríves formájú és erős barna, mely utóbbi a település ószláv nevé­re, a „hangyaboly”-ra, a földre utal. A három, arany búzaka­lász arra emlékeztet, hogy az itt élő emberek mezőgazdasággal foglalkoztak. A címer stilizált díszítő eleme a vidék jellegzetes növénye, a sóvirág, amit az emberek szeret­nek, szárítva évekig dísze lehet a lakásnak. A felirat azért fontos, hogy ismertebb legyen a telepü­lés neve, hogy ne lehessen ösz- szetéveszteni a hasonló csengé­sű települések nevével. A címer­ben a „3”-as szám és annak többszöröse a főszereplő: a pajzs három részre osztott, há­rom búzakalász látható benne, kilenc-kilenc a virágok száma. Megszépült Az elmúlt négy esztendőben a művelődési ház 460 ezer forint pályázati pénzzel gazdagította eszközeit, a gyermekkönyvtár kialakítására 100 ezer forintot nyert az intézmény. A könyvtár 69 ezer forint érdekeltségnöve­lő pályázattal számos könyvet vásárolt. A ház új székekkel, függö­nyökkel gazdagodott, a régit korszerű, energiatakarékos vi­lágítás váltotta fel. Az elmúlt évben lehetőség nyílt az asztal­lapok cseréjére is, valamint a vizesblokkok felújítására. A nagyterem - felújítása után - házasságkötésre is alkalmassá vált. A művelődési ház fogja össze a községben a civil szervezeteket, az amatőr spor­tolókat, valamint a verseny­táncosokat. Az oldal a Muronyi Önkor­mányzat támogatásával készült. Szerkesztette és fotózta: Szekeres András Számos beruházás, terven felül is Murony polgármestere, Fekete Ferenc a köz­meghallgatáson átfogó értékelést adott a tele­pülés képviselő-testületének négyéves mun­kájáról. A település önkormányzata a prog­ramjához viszonyítva több területen túlteljesí­tette vállalását. A község egészséges ivóvízellátási programjának keretében pályázati pénzből és saját forrásból ta­valy és az idén tovább bővült a faluban az ivóvíz- hálózat. Ezzel egy időben az üzemeltetővel egyetértésben csökkentették a közkifolyók szá­mát, csak olyan helyen maradtak meg a közkifo­lyók, ahol még nem kötötték be a vezetékes vi­zet. Az önkormányzat az óvoda és az iskola zavartalan működé­séhez biztosította az anyagi fedezetet. A gyermekintézmé­nyek állagának meg­óvásához az önkor­mányzat a pénzt elő­teremtette, a két év­vel ezelőtti belvíz nyomán keletkezett károkat a pályázati pénzekből hozták rendbe. Az iskola tornaterme maximá­lis kihasználással működik a hét min­den napján, főként a helyi lakosok hasz­nálják. A létesítmény szigetelése anyagi okok miatt nem ké­szült el. Ugyancsak anyagi okok miatt - a település pályáza­tát elutasították ­• nem valósult meg az iskola udvarán a sportpá­lya. Az önkormányzat terven felül jónéhány fel­adatot oldott meg. Többek között az iskolában elkészült a konditerem, új tantermeket alakítot­tak ki, mindenki számára hozzáférhetővé vált az internet, felújították a tornaterem parkettáját, fo­lyamatosan korszerűsítik a közvilágítást, vala­Tartalék: 21 millió forint A négy év során az ön- kormányzat úgy gaz­dálkodott, hogy az ok­tatás, az egészség- ügyi, a szociális, a mű­velődési és kulturális intézmények finanszí­rozásával nem voltak gondjaink. Sikerként értékelem pályázatain­kat, minden alkalmat megragadtunk a pá­lyázati lehetőségekre, s még soha ennyi pénz nem volt az önkormányzat életében, mint az elmúlt négy esztendőben. A képvi­selő-testület úgy adja át az új önkormány­zatnak a stafétabotot, hogy a folyamatos­ság teljes egészében biztosított, pénzügyi tartaléka több mint 21 millió forint. A képvi­selőkön és a hivatal dolgozóin kívül megkö­szönöm azoknak a támogatását, akik segí­tették az önkormányzatot annak érdeké­ben, hogy községünk fejlődjön, a település lakói jól érezzék magukat Muronyban. mint az intézmények világítását. Az óvodában a csaptelepek cseréje megtörtént, új kerítés épült, az intézmény új bútorokat kapott. A napközis konyha felszerelése bővült és „megfiatalodott”. Az egészségügyi alapellátás zavartalan műkö­déséhez a pénzügyi fedezetet biztosította a tele­pülés, a színvonalasabb ellátás érdekében né­hány műszert és berendezést vásárolt az önkor­mányzat. A szociális alapellátás érdekében jelen­tős segélyt folyósított az önkormányzat a rászo­rulóknak, s ezek kifizetéséről folyamatosan gon­doskodott is. A közvilágítás bővült, az EMIB beruházási tá­mogatás keretében tavaly a hagyományos lám­patesteket korszerű, energiatakarékos lám­patestek váltották fel, ami azt jelenti, hogy éves szinten a megta­karítás mértéke a ko­rábbinak 40 százalé­ka. Megtörtént a Ka­száló-dűlő közvilágí­tásának kiépítése, s programon felül, a Széchenyi-terv pályá­zata keretében folyta­tódott a község tanya­villamosítási program­ja. Útalap épült a So­mogyi Béla, a Bacsó Béla, a Verseny, a Honvéd, a Szélső, a Maros és a Körösi Csorna utcában, felújí­tották a Békési, az Ác- him, a Mokry és az Őrház utcákat. A település önként vállalt feladatai közül kiemelkedik a fejlesz­tési és rendezési terv. Elkészült a település szerkezeti terve, benne az építési koncepcióval. Az önkormányzat adó- kedvezményekkel támogatta a munkahelyte­remtő vállalkozásokat. A foglalkoztatást helyi közmunkával segítette a település. A belvíz mi­att lakásépítési és -felújítási támogatásban 1999-ben hetvenen, 2000-ben százhármán ré­szesültek. Sikeresen vállalkozni faluban is lehet Borbély Sándor vállalkozó ma már nyugdíjas. Ifjabb Borbély Sándor vállalkozó, üzemmérnök. Borbély Zsolt vállalkozó, üzemmérnök. Borbély Sándomé könyvelő, ma már nyugdíjas. S egy cég, a Struktúra-Bau, mindannyian résztulajdonosok a cégben. Szétváltak azért, hogy együtt maradhassanak. Cégeik, az alvállalkozókat is beleértve, mintegy ötven családnak ad­nak megélhetési lehetőséget. — Sanyi kivitelező és szerelő, jó­magam gyártó vagyok, édes­apánk most már csak a szerve­zéssel, tervezéssel foglalkozik - kezdi a beszélgetést Borbély Zsolt. A munkák szervezése így egyszerűbb, átláthatóbb és haté­konyabb — érvel beszélgetőpart­nerem. A Borbély-cég(ek) fő pro­filja a könnyűrácsos-szerkezetek gyártása, valamint tartószerkezeti vasbetonelemek előállítása. Ter­mékeikből építenek gép- és gabo­natárolókat, sportcsarnokokat, üzemcsarnokokat és állattartó-te­lepeket. — Szerkeze­tünk a kft., pontosabban egyik bará­tunk szabadal­ma, akár 54 méteres fesz­táv áthidalásá­ra alkalmas. A legnagyobb kereslet a 24 méteres tetőszerkeze­tekre van - magyarázza Borbély Zsolt, s megjegyzi, hogy dolgoznak az ország minden szegletében. A közelmúltban Rákospalotán építet­tek egy száz méter hosszú, 48 mé­ter fesztávolságú üzemcsarnokot, kerékpár-összeszerelőt, festőüze­met, készítettek rácsostartót lapostetős társasházak magas tető­re való átalakításához, a beázások megszüntetésére. Mint megtudom, az elmúlt két-három hónapban a mezőgazdasági pályázatok nyo­mán megrendelésük meglódult, az előző évekhez viszonyítva több a megyén belüli partnerük.- A szerkezet olcsóbb és gyor­san szerelhető, kizárólagos gyár­tói és szerelői mi vagyunk. Ezek­ben a napokban a szarvasi sertés- hizlalda, a dombiratosi gabonatá­roló és a csengerújfalui hűtőház tetőszerkezetének elemeit gyárt­juk, Igaron gabonatárolót, Nagy­kőrösön, a konzervgyárban rak­tárépületet építünk. Már most lát­szik, a telet csúcsrajáratással dol­gozzuk végig - mondja búcsú­záskor Borbély Zsolt. Népszerű lett a társastánc Együtt a hatos fogat: hátul Horváth Sándor. Kiss Bertold, Háló László, középen Kovács Tí­mea, Szegfű Rita, Kiss Valéria, s elöl Gyurkó László Három éve, amikor elkezdő­dött a tánciskola, kevesen gon­dolták, hogy a mozgáskultúrá­nak ez a fajtája ilyen gyorsan népszerű lesz a községben. A tánc meghódította a fiatalokat úgy, hogy 2001-től a Túrkevei Korda Vince Alapfokú Művé­szeti Iskola társastánc tagoza­ta működik a faluban. Három osztályban, negyvenkét gyerek tanulja és gyakorolja a lé­péseket Gyurkó László és Gulyás Levente táncpedagógusok irányí­tásával. Néhány éve kemény munkával, rengeteg gyakorlással három pár versenytáncosa van a településnek, akik a Magyar Ver­senytánc Sportszövetség verse­nyein, gáláin „mutogatják orosz­lánkörmeiket”. — Amikor a három pár a tánc­iskolában megtanulta az alaplé­péseket, kevesen gondoltuk, hogy ilyen hamar, ilyen sikert ér­nek el. Tény az is, hogy a tehetsé­gük óriási szorgalommal párosul, eredményeiket kemény munká­val érték el — meséli Ladányi Lászlóné, a művelődési ház veze­tője, aki a csapat egyik „tám- pillére”. A tánc népszerűségét bi­zonyítja, hogy komoly utánpót­lásbázis alakult ki: a kezdők cso­portjában tizenöten, a középső, vagyis a haladók csoportjában huszonegyen vannak, a verseny­ző kategóriát a legöregebbek - ők 14-17 évesek, középiskolások -, hatan alkotják. A Horváth Sándor, Kovács Tímea és Kiss Bertold, Szegfű Rita párosok D kategóriás, míg a Háló László, Kiss Valéria alkotta duó E kategó­riás versenytáncos. — Az már biztos: az idén mindegyik párosunk magasabb kategóriába, az E osztályba lép, ehhez csupán néhány pontot kell gyűjteniük, csaknem teljesítették a követelményeket mind a sztenderd, mind a latin táncok­ban. A pontgyűjtésre még több alkalmuk lesz, ebben a hónap­ban a fővárosban és Szolnokon országos versenyen lépnek par­kettre, s nagyon könnyen elkép­zelhető, hogy október végén már valamennyien elérik az E kategó­riás szintet - magyarázza Ladá­nyi Lászlóné. Aztán arról beszél, hogy a településen nincs múltja a táncnak, de a helyiek nagyon szeretik, bemutatóik teltház előtt zajlanak, s olykor a próbákon is van néző. Hogy gyökeret eresz­tett ebben a kisközségben ez a sport, az köszönhető egy jószemű tánctanárnak, nevezete­sen Gulyás Leventének, aki látott fantáziát néhány gyerekben és a szülőknek, akik felkarolták a csa­patot, mert igencsak zsebbe nyú­lós sport a tánc. Persze gondokis lehéthek: a mostani versenytán­cosok „jó fejű” gyerekek, s ha érettségi után továbbtanulnak... De ez a jövő kérdése, erre szolgál az utánpótlás nevelése. Ami biz­tos: a gyerekek példaképe az a Gyurkó László, aki S kategóriás táncosként már sok mindenre megtanította őket. A Hidasháti Mezőgazdasági Rt. a csapat hiva­talos támogatója, az utazáshoz a nagyüzem mikrobuszát adja, és egyéb segítséget nyújt a tánco­soknak, akik cserébe fellépnek a cég rendezvényein, és nyáron a címerező táborban tartanak be­mutatót. A központi iskolában kezdhettek Az idén először minden gye­rek a központi iskolában kezdhette meg a tanévet. Ko­rábban ugyanis az elsősök a „kisiskolában", vagyis a tagis­kolában tanulták a betűvetést, ismerkedtek a számokkal. A nyár elején befejeződött a Meg­alapozlak névre keresztelt, hu­szonöt éve átadott épületegység felújítása, mely korábban a tech­nika oktatását szolgálta, s bizony az utóbbi tízegynéhány esztendő­ben állaga igencsak leromlott.- Az épület felújítása 7,3 millió forintba került, melyhez az önkor­mányzat 1,2 millió forintot biztosí­tott, a többit a település pályázaton nyerte — magyarázza Molnár Ger­gely, az általános iskola igazgatója. A teljesen felújított épületrész­ben az elsősök és másodikosok leltek második otthonra. Az igaz­gató elmondta: az elmúlt három esztendőben valamennyi osztály­teremben kicserélték az iskolabú­torokat, éppen a közelmúltban 110 széket és 50 tanulóasztalt vá­sároltak ugyancsak önkormány­zati és pályázati pénzekből. Az iskola színházlátogatásra 72 ezer forintot nyert, s hogy melyik da­rabot, melyik színházban nézzék meg, még nem font ki - hallom. Bú­csúzáskor Molnár Gergely megje­gyezte: a gyerekek imádják a sportot, a tornateremnek délutánonként alig van szabad perce, estig pattog a labda. Első munkahelyéről vonult nyugdíjba Napjainkban egyre ritkább az olyan ember, aki évtizedeket dolgozik egy munkahelyen, s még kisebb azoknak a száma, akik első munkahelyükről több évtized után vonulnak nyug­díjba. Nos, ilyen Hegedűs Mihályné, aki a helyi általános isko­la tanáraként tanította a falu nebulóit. — A főiskola elvégzése után, friss diplomásként, 1965-ben kerültem a községbe, magyar-orosz-rajzszakos tanárként. Először egyetemre je­lentkeztem, de nem vettek fel, ezért egy esztendőt képesítés nélkül taní­tottam, majd második nekirugasz­kodás után a főiskola nappali tago­zatán tanultam - kezdi Hegedűs Mihályné, akit a településen Julika néniként tisztelnek aprók és felnőt­tek. Mint mondja, békési születésű, szülei Kamuton, a tanyavilágban él­tek és gazdálkodtak, így a tanévben Békésen a nagyszülőidői járt iskolá­ba, csupán a vakációt töltötte szüle­ivel. Murony nem volt ismereüen számára, ugyanis gyakran átkocsi- kázott a falun. Aztán a kislány fel­cseperedett, a szülők a köz­ségben építet­ték fel házukat.- Jómagam a készbe csöp­pentem — em­lékszik a kez­deti évekre He­gedűs Mihályné, aki ma már tősgyökeres muronyinak vallja magát. - A felső tagozatos osztályokban tanítottam, sok tehetséges tanítványom volt, jónéhány tanulmányi versenyen vettünk részt, szép sikereket értünk el, s talán ennek köszönhettem, hogy rövid idő alatt, 1969-ben igaz­gatóhelyettesnek neveztek ki. Az­tán férjhez mentem, 1975-ben meg­született a fiam, s otthon maradtam vele, lemondtam igazgatóhelyettesi megbízatásomról, s csak 1980-ban kerültem vissza az iskolába, akkor magyart és rajzot tanítottam. Aztán 1987-ben ismét kineveztek igazga­tóhelyettesnek, s nyugdíjba vonulá­somig láttam el ezt a tisztséget. Egy­két városba csábítottak, lett volna lehetőségem másutt több pénzért dolgozni, de én maradtam. Nem vágytam el a tanári karból, a falu­ból, mert mindig olyan kollégákkal dolgoztam, olyan pedagógusokkal tanítottam együtt, akik imádták hi­vatásukat, a gyerekekért, a közsé­gért, a közösségért éltek, haltak.- Hogyan telnek nyugßjas napjai?- Nyugdíjba vonulásom után néhány évig óraadóként tanítot­tam tovább, aztán „átigazoltam” a gyermekjóléti és családsegítő szolgálathoz, ma is a szolgálat munkatársa vagyok. - összegzi. Batke László testnevelő tanár irányításával készülnek a focista palánták

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom