Békés Megyei Hírlap, 2002. október (57. évfolyam, 229-242. szám)

2002-10-14 / 240. szám

2002. OKTÓBER 14., HÉTFŐ - 7. OLDAL Kincs, ami nincs Szabadbattyónban lehetett Seuso palotája SEUSO-KINCS TÁRGYAI - amelyek a legna­gyobb és legsúlyosabb római kori ezüstedények közé tartoznak - a feltételezések szerint csakis egy nagyhatalmú, igen előkelő úré lehetett, aki a IV. században, valahol a mai Balaton környékén élt. Régészek, történészek állítják: a Seuso-tárgyak formája, az azokon alkalmazott mintázat arra utal, hogy a tálalókészlet tulajdonosa barbár származá­sú, de a római birodalomban élő előkelő római volt. A kancsók, tálak, egyéb használati eszközök elemzésével a régészek arra a következtetésre ju­tottak, hogy a kincs egy esküvői ajándéknak szánt tálalókészlet. A halászatot, vadászatot és lakomát ábrázoló zsánerjelenetekkel díszített Seuso-tál me­dalionjának köriratában megörökített ajánlás is ezt igazolja. A felirat az esküvői lakomajelenet helyét is pontosan meghatározza, hiszen a vigadó társaság előtt elterülő víztükör mellett ott olvasható a Pelso megjelölés, ami a Balatonunkkal azonosítható. Seuso-kisszótár I. PELSO: Ez a földrajzi név jól ismert az antik írott források­ból és egyértelműen a Bala­tonnal azonosítható. A Bala­ton római kori elnevezése - Pelso - az 1895-ben publi­kált Pauly-Wissova-féle antik lexikon megjelenése óta ismert. A kincs pannon jellemzőjét Szilágyi János György régészprofesszor ismerte fel. A felirat szerinte kétségtelenül arra a tájegy­ségre utalt, ahova az aján­dékot szánták. Seuso rezi­denciája a Pelso közelében fekvő római települések egyikén lehetett. SEUSO: a lelet a nevét az egyik tálra vésett ókori tulaj­donosáról, Seusóról nyerte. Seuso - aki a IV. században élhetett - minden bizonnyal igen gazdag hadúr, vagy a római birodalom tartományi főtisztviselöje volt. A Magyar Nemzeti Múzeum főosztály- vezetője, Tóth Endre szerint Seuso, vagy becézett válto­zatban: Segusio valószínű, hogy a pannon őslakos nép- jelesül a kelták - köréből származott, akár egy földbirtokos fia is lehetett. A vélekedések szerint ekko­ra értékű kincset csak egy, a korabeli arisztokrácia szűk rétegéhez tartozó személy kaphatott. SEUSO-KINCS: az antik kul­túra egyik legnagyobb érté­kű lelete, 14 ismert darabja 65,5 kilogrammot nyom. A magas mesterségbeli tudás­sal megformázott ötvösre­mekek között találhatók fél méternél is nagyobb tá­laló tálak, kancsók, kézmosó medence és illatszertartó szelence. Mindezt - 15. leletként- egy hatalmas rézüst rejtette a föld alatt. Je­lenleg egyetlen olyan római kori ezüsttálat ismerünk, amely súlyosabb a Seuso-kincs Achil- lestáljánál. Ez I. Theodorius császár Kr. u. 388-ban készí­tett missoriuma. Titkok és rejtélyek övezik a Seuso-kincs néven világszerte ismertté vált római kori ezüstkészlet eredetét. Több mint egy évtizede - amikor a Seuso-kincseket egy sajtótájékoztatón New Yorkban bemutatták a nyilvánosságnak - számos ország muzeológusát foglalkoztatja a kérdés: honnan származhatnak ezek a magas fokú mesterségbeli tudással megformázott ötvösremekek? H azai szakemberek feltéte­lezése szerint a leletegyüt­test Magyarországon talál­ták, s innen bűntények sorozatá­val, illegálisan juttatták a nem­zetközi műkincspiacra. Magyar- ország - miután nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy te­rületén találták meg a kincseket - 1993-ban elvesztette az azok visszaszerzése érdekében indí­tott nemzetközi pert. A szokat­lan tisztaságú ezüstkincs így an­nak az angol lordnak a birtoká­ban maradt, akihez tisztázatlan körülmények között került. Je­lenleg nem tudni, hol őrzik a le­gális műkincspiacon eladhatat­lan, több mint 15 milliárd forint értékű tárgyakat. Annyi biztos: Magyarország vissza szeretné szerezni azokat, ezért még min­dig érvényes az a 10 millió forin­tos jutalom, amelyet évekkel ezelőtt annak ajánlottak fel, aki megdönthetetlen bizonyítékkal szolgál a Seuso-kincs magyaror­szági eredetére. Ásatások titka A Szabadbattyán határában ki­lenc éve folyó ásatások területén egy hatalmas római kori villa feltárása folyik. A légifelvételek szerint az épület rendkívüli, mintegy 13 ezer négyzetméteres alapterületű lehetett, így a leg­nagyobb a hajdani Pannóniá­ban. A palota tulajdonosa két­ségkívül vagyonos, nagyhatalmú úr volt, a szakemberek szerint csakis ilyen gazdag személy tu­lajdonában lehetett a vitatott eredetű ezüst tálalókészlet. Bár egyelőre semmi sem iga­zolja megkérdőjelezhetetlenül, hogy a jelenleg Londonban, lord Nothampton magángyűjtő birtokában lévő Seuso-lancse- ket éppen itt ásták ki évtizedek­ig kel ezelőtt, a palotamarad­ványt feltáró vezető régész ab­ban reménykedik, a már eddig is meglévő jelzések, bizonyíté­kok mellé újabb kincseket for­gathat ki a földből. A Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériuma továbbra is tízmillió forintos jutalom fejé­ben várja azokat, akik például olyan tárgyakat tudnak beszol­gáltatni, amelyek rokonságot mutatnak a Seuso-kincsekkel. Bánkutiné Hajdú Éva, a tárca Seuso-titkárságának vezetője, miniszteri biztos feltételezése szerint azon a helyen, ahol az ezüstleletet találták, több ap­róbb tárgyat is rejthetett a föld. Egy ilyen ezüsttárgy előkerülése pedig megdönthetetlen bizonyí­téka lenne annak, hogy a római kori ezüstök Magyarországról származnak. A tízmilliós jutalom ígérete eddig még nem hozta meg a vár­va várt eredményt. Talán azért, mert a szóbeszéd szerint mind­azok, akiknek eddig a Seuso- kincsek megtalálásához, illetve külföldre juttatásához közük lehetett, rejtélyes körülmények között haltak meg. Legelőször is Sümegh József, aki a kincs felté­telezett megtalálója. 1980-beli halálakor öngyilkosságot állapí­tottak meg, a kincs pedig, amely­ről környezete, barátai, rokonai beszéltek, eltűnt. Az ORFK nyo­mozói Sümegh halálának körül­ményeit ismét megvizsgálva azt gyanítják, hogy az 1980-ban le­szerelés előtt álló sorkatona gyil­kosság áldozata lett. Erre utal­nak a megtalálás körülményei. A fiatalembert egy Polgárdi kö­zelében lévő romos, földbe vájt kunyhóban felakasztva találták, ugyanott a rendőrség egy nagy­méretű tárgy elrejtésére alkal­mas, sebtében betemetett üreget is fellelt. Egy későbbi szakértői vizsgálat bebizonyította, hogy az üreg aljáról vett talajminta azo­nos az ezüstök elrejtésére szol­gáló rézüstön talált talajdarabok­kal. A magyar hatóságok a nyo­mozásba bevonták az Interpolt is. A gyilkos megléte esetén a ta­lált kincs rejtélyes eltűnésére is fény derülhet. A leletnek a gyilkosság után nyoma veszett, feltételezhetően közvetítők útján, a nyolcvanas években került a nyugat-európai műkincspiacra. A tizennégy is­mert ezüsttárgyat a Scotland Yard nyomozása szerint külön­böző gyűjtők egy libanoni szüle­tésű kereskedőtől vásárolták. Hamisított papírokkal jutott vé­gül a felbecsülhetetlen értékű műkincslelet lord Nothampton A PALOTA 35 méter hosszú és 16 méter széles épületegyüt­tesből állt, amelynek feltárásán 1993-óta dolgoznak a régé­szek. A kulturális tárca támogatja, hogy a palota feltárt marad­ványait rekonstruált formában, a díszes falfestéseket is helyre­állítva a nagyközönség elé tárják. Egy olyan régészeti park épülhetne fel, amilyen nincs Európában. Mindez csak pénz kérdése, hiszen a történelem itt van a talpunk alatt - mindösz- sze 40 centiméterre. birtokába, aki nyilvános árveré­sen akarta értékesíteni a páratlan szépségű tárgyakat. Erre figyeltek fel magyar régé­szek, akik lehetségesnek vélték, hogy ezeket a tárgyakat ásta ki a földből a meggyilkolt Sümegh József Polgárdi közelében. Ezt követően a magyar kormány be­jelentette igényét a kincsekre, s - Horvátország és Libanon mel­lett - perbe szállt az angol lord­dal. A pert - Libanon kiszállása után - Horvátország és Magyar- ország is elvesztette, a tárgyak így lord Nothampton birtokában maradhattak. Az ezüstlelet, mi­után eredete nem bizonyított, a legális műkincspiacon eladha­tatlan. Magyar rejtekhely A hazai régészek valószínűsítik a lelet magyarországi eredetét, hiszen a legnagyobb tálon olvas­ható a tulajdonos neve, Seuso, továbbá a Balaton egykori latin elnevezése is: Pelso. A kincs elrejtésének körülmé­nyeit homály fedi. Csupán annyi bizonyos, hogy nagyméretű edényekbe helyezték a tárgya­kat, amelyeket föld alatti üregbe temettek. Pannónia történetét is átírhat­ja a szabadbattyáni ásatásokon feltárt, császári fogadásra is al­kalmas méretű és pompájú pa­lota. A legfrissebb hazai remé­nyek szerint a Szabadbattyán határában jelenleg is folyó régé­szeti feltárások fellebbenthetik a fátylat a Seuso-rejtélyről. Nádor- fi Gabriella vezető régész szerint a restaurálás és helyreállítás be­fejezése után a palota vélhetőleg azonosítható lesz annak az épü­letnek a képével, amely a Seuso- kincseken látható. Több közve­tett bizonyíték is arra utal, hogy a palota egykori ura előre tudott a palotája ellen készülő feltehe­tően barbár támadásról. Az im­pozáns épületből elmenekítet­tek mindent, ez lehet a magyará­zat arra is, miként találhatták meg innen nem messze elásva a Seuso-kincseket. HORVÁTH MAGDOLNA Seuso-kisszótár II. SÜMEGH JÓZSEF: a kin­csek feltételezett megtaláló­ja, akit rejtélyes körülmé­nyek között felakasztva találtak a Fejér megyei Polgárdi külterületén egy pincében 1980. december 14-én. A sorkatona egykori barátai, rokonai szerint ter­veket szőve várta leszerelé­sének időpontját, több eset­ben is utalt arra, hogy vala­mi nagy dolgot fog véghez­vinni. Halálának körülmé­nyei arra engednek követ­keztetni, hogy nem önkezé­vel vetett véget életének, a rendőrség bűncselekmény miatt nyomoz még ma is. LORD NOTHAMPTON: a tisztázatlan eredetű kincsek megvásárlója, aki az 1993- ban New Yorkban hozott bírósági döntés értelmében megtarthatta a kincseket. Nem tulajdonosa, csupán birtokosa a felbecsülhetet­len értékű leletegyüttesnek, azok azonban - tisztázatlan származásuk miatt - a legá­lis műkincspiacon eladha­tatlanok. RÉGÉSZEK: a kincseket Bállá Márta és Nagy Mihály régészek tanulmányozhat­ták 1993-ban, ekkor a tár­gyakon fellelhető talajma­radványokról is mintát ve­hettek. Mivel a műtárgyakat nem régészeti feltáráson ta­lálták, számos, a történeti összefüggésekre utaló in­formáció megsemmisült. A magyar eredet egyik aduja egy, a kincsekével azonos, niellós technikával készült, ma a Nemzeti Múzeum tu­lajdonában lévő étkezőasz­tal-maradvány. Az 1878-ban Polgárdi külterületén talált ezüsttárgyat három, utóbb négylábú asztalkaként állí­tották helyre. A késő római kori lelet egyedi, kiemelke­dő méretéből, megmunká­lási technikájából és anya­gából adódóan a Seuso- lelethez is tartozhat. Ennek a hipotézisnek a bizonyítá­sát nehezíti, hogy a tárgya­kat nem azonos időben és nem egy helyen találták.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom