Békés Megyei Hírlap, 2002. augusztus (57. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-06 / 182. szám
KULTÚRA 2002. AUGUSZTUS 6., KEDD — 7. OLDAL »BÉKRS MRGYRIHÍRIAP Restaurálták Petőfi körtefáját A legenda szerint e fa alatt írta utolsó versét a költő Dévaványa erdélyi testvérvárosában, Székelykeresztúron áll egy öreg körtefa, amelyet a helybéliek Petőfi körtefájaként emlegetnek. Sokan úgy tudják: 153 évvel ezelőtt, 1849. július 30-án e fa alatt írta utolsó versét a költő. Petőfi Sándor székelykeresztúri körtefáját ebben a hónapban restaurálták. így a legendás fa ismét eredeti állapotában fogadja a szemlélődőket. Dévaványa—Székelykeresztúr Petőfi körtefáját a közelmúltban vandálok megrongálták. A Magyar Nemzeti Múzeum támogatásával ebben a hónapban a körtefát sikerült restaurálni. A munkálatok - melyeket a Nemzeti Múzeum főrestaurátora irányított — során különleges ragasztókat, oldatokat használtak, amelynek következtében a legendás körtefa visszakapta korábbi formáját. Petőfi székelykeresztúri körtefáját Kányádi Sándor Kossuth-dí- jas erdélyi költő is „megénekelte”. „Haldoklik az öreg tanú, / Petőfi vén körtefája. / Azt beszélik ő látta volt / verset írni utoljára.” - olvashatók Kányádi sorai a körtefánál elhelyezett emléktáblán. Petőfi Sándort 1849. július 30- án Székelykeresztúron a Varga család fogadta. Az utolsó vacsorát a Gyárfás-kúriában fogyasztotta el a költő: bivalytejes puliszkát evett. A vacsora után valamennyien kimentek a kúria udvarán lévő körtefához. A legenda szerint a körtefánál Petőfi elszavalta az Egy gondolat bánt engemet című verset. Egyesek úgy tudják: e fa alatt írta utolsó versét is a költő, de ezt ma már nem lehet bizonyítani. A költőóriás 153 éve, július végén járt a székelykeresztúri körtefánál Egy estét töltött a városban A székelykeresztúri Gyárfás-kúria falán emléktábla hirdeti: „Ebben a házban töltötte élete utolsó estéjét Petőfi Sándor 1849. július 30-án.” Az 1928-ban állított márványtábla pontosan fogalmaz: valóban csak egy este tartózkodott a költő ebben a kúriában. Petőfiék július 31-én hajnali 6 órakor hagyták el Székelykeresztúrt, ekkor indultak a segesvári csatába. A székelyföldi kisvárosban nem csak ez az egyetlen Petőfi- emlék található. A költőnek jelképes sírja és egész alakos szobra is van a közel 11 ezer lakosú városban. „Petőfi 1849. július 31.-1902. október 25.” — áll a felirat a székelykeresztúri temetőben Petőfi Sándor síremlékén. Az első dátum a költő eltűnésének időpontját, a másik a síremlék felállításának idejét jelöli. Egy budapesti orvosszakértő már akkor megállapította, hogy az előbb titokban, majd másodszorra ünnepélyesen újra eltemetett csontok nem lehetnek Petőfi Sándor földi maradványai. Itt viszont nem is a csontok eredetiségén van a hangsúly. Ez a jelképes sír egy olyan emlékmű, ahol bárki bármikor leróhatja kegyeletét a nagy költő emléke előtt. MAGYARI BARNA Képeivel mindig örömet szerzett Fekete János orosházi festőművész 2000-ben halt meg, idén lenne 60 éves. A művész alkotásaiból Orosházán, a Petőfi Kulturális Kht. épületében augusztus 2-án nyílt kiállítás.- Fekete Jánosnak megadatott az az isteni látószög, ahonnan művészként figyelhette a világot — jellemezte a festőművészt jó barátja, Verasztó Antal költő, író, helytörténeti kutató az emlékkiállítás megnyitóján. Ezt követően a pályatárs, Horváth János orosházi festőművész méltatta Fekete János életútját, aki szintén nagyon közel állt az elhunyt művészhez. - Fiatal korában kezdett el rajzolni Kerti Károlynál. Amikor elmentek Orosházáról a nagyok, néhány fiatal úgy döntött, tovább viszik hagyományukat, ezért megalapították az Orosházi Fiatal Festők Csoportját, aminek egy évvel később magam is tagjává váltam. Fekete János sokat járt alkotótáborokba, nevelte az utánpótlást. Művészetére jellemző, hogy akár egy gallyból is tudott képet komponálni. Az egyszerű, sallangmentes festészetre törekedett, az a fajta festő volt, aki képeivel mindig örömet szerzett a közönségnek. A tavalyinál is jobb zárókiállításra készülnek Alkotók és barátok között a nemzetközi művésztelepen Békés, Bolyai utca 17., Csuta György festőművész alkotóháza. Szemre éppen olyan lakóház, mint a környék, az utca bármelyik hasonló otthona. Éli megszokott mindennapjait. Azaz, mégsem. Ezekben a hetekben más... Intenzívebb munka folyik mostanság a Csuta Alkotóházban, ahol a X. Nemzetközi Művésztelep résztvevői dolgoznak. A ház bejárati kapuja tárva. A gondozott, virágokkal színesített udvaron, a színben és a szobákban, a kialakított, meghitt zugokban képzőművészek, festők, grafikusok, üvegfestők, keramikusok és szobrászok alkotnak. Békés A művésztelep idei jelszava: „Békés - Hagyomány”. A jubileumi, a tizedik művésztelepnek tíz országból harmincnyolc résztvevője van, de a létszám nem teljes: vannak akik a tábor első, néhá- nyan a második felére érkeznek. A mag, a művésztelep úgymond állandó vendégei törzshelyükön rendezkedtek be, ők már mindent tudnak, mi hol van, melyik ajtó merre nyílik, hol van huzat, hol süt a nap, vagy az épület melyik része a leghűvösebb. Az idén is igazi baráti, alkotó közösség jött össze a Bolyai utcában. — Az itt dolgozó művészek belső alkotókésztetése páratlanul erős, mindenki a legjobbat akarja kihozni magából. A munka közbeni kávézások, esti csevegések arra is jók, hogy az alkotók egymás munkájára odafigyeljenek, tanuljanak, versenyre keljenek egymással. A művésztelep résztvevői úgymond csúcsra járatva dolgoznak - magyarázza Csuta György. — Milyen az idei művésztelep színvonala? — Remek! Lehet, hogy elfogult vagyok, de állíthatom: évről évre magasabb a színvonal, az idei valami fantasztikus... Remek alkotások születtek, a tavalyinál is jobb lesz a zárókiállításunk - folytatja Csuta György. Persze, a sikerhez kellenek azok a művészek, akik a két hét során készült munkáikkal mindehhez hozzájárulnak. Ilyen például Siska Szabó Hajnalka, aki nagyzerindi származású, most Aradon él, s onnan érkezett. A fiatal festőnő nem árulta el a korát, de egy biztos: tehetsége révén minden bizonnyal sokat hallunk még róla, a szakemberek a művészi pályán szép jövőt jósolnak az Aradtól 15 kilométerre lévő, a közel 5 ezres lélekszámú Angyalkút magyar pedagógusának, aki a falu egyetlen magyar osztályában tanít.- Nálunk a művészetből nem lehet megélni... Főként az értelmiség igényelné, csak éppen megfizetni nem tudja. Az újgazdagok igénye pedig más, inkább a giccsre áldoz - magyarázza a tanítónő, aki most van itt először, de, mint mondja, reméli nem utoljára vesz részt a békési művésztelep munkájában. Elmesélte: kedvenc témája a csendélet és a tájkép. Véletlenül került kapcsolatba a Csuta Alkotóházzal. Néhány esztendeje részt vett a zenei napok rendezvénysorozatán a Szép magyar beszéd kurzuson, s akkor haÚott a művésztelepről. Korábban Kétegyházán már megfordult az ottani alkotótáborban, s Gyulától Szombathelyig jó néhány egyéni és csoportos kiállítása nyílt már Magyarországon, valamennyi óriási élményt nyújtott és sikert hozott számára. Most nagy álma valósult meg azzal, hogy részt vehet a közös munkában. Úgy érzi, mintha egy nagy családba érkezett volna. A művésztelep legnagyobb értékei közül a barátságot, a szakmai tapasztalatcserét, az alkotó légkört emeli ki, s azokról az új technikákról is beszél, amelyeket még nem „járt be”. — Minden percet igyekszem kihasználni — jegyzi meg, s máris az ecset után nyúl, jelezve: szeretne dolgozni. A belső szobában törzstagok rendezkedtek be. A kert egyik szegletében dolgozik édesanyjával a „Kisnagybányai” - a többiek csak így nevezik -, vagyis Pasca Alexandra-Andrea egyetemista és Corina Sandra-Maria építész, aki építész férjével közös irodájukban tervező mérnökként ténykedik. Mindketten Nagybányáról érkeztek. Anya és lánya egyaránt művészeti szakközépiskolában érettségizett. — Nem lehet megélni a festészetből, de nélküle élni sem tudok - kezdi Corina Sandra-Maria. Mint mondja, egyáltalán nem követik a nagybányai iskolaként ismert stílust, legfeljebb az élénk színek utalnak rá. — Először vagyunk itt, de remélem, nem utoljára - folytatja, majd arról áradozik, hogy olyan szeretettel fogadták, amelyben egyetlen alkotótáborban sem volt még része. Lányával együtt remekül érzik magukat annak ellenére, hogy a magyar nyelvet nem beszélik. Aztán a számára újdonságokról szól, mint a tűzzománcról, amihez Romániában festéket sem lehet kapni, majd az új stílusokról beszél, amelyeket itt látott először. Máris 19 éves lánya veszi át a szót, aki Bukarestben egyetemista és fotó-videó szakon tanul.- Egy fotóstúdiót szeretnék majd, főként a reklám- és a divatfotózás érdekel, egy kicsit vonz az épületek fényképezése. Nem titkolt elképzelésem: a családi vállalkozás tagjaként szeretnék majd dolgozni. A festészet szeretetét édesanyámtól, a fotózásét édesapámtól örököltem, aki szenvedélyes fotós - magyarázza. — A művésztelep és a Csuta Alkotóház rengeteg ötletet, újdonságot adott, különösen Ludvig Zoltán munkái ragadtak magukkal: az általa képviselt stílussal, technikával nem találkoztam még, magával ragadott színdinamikája, s az, hogy olyat és úgy ábrázol, ami nem létezik, elvont, s engem ezért érdekel nagyon.- Ha egyetlen képet kellene választani a mostani művésztelep alkotóinak eddigi munkáiból, melyiket választaná?- Nehéz a kérdés... Azt hiszem, Szabó Hajnalka „Tanyarészlet” című munkája lenne az - mutat a Békés és Békéscsaba között, a 47-es főút melletti tanya képére, melyet fél tucatnyian festettek meg, több variációban, más és más szögből. Az egyik árnyas fa alatti kanapén Csuta György a zárókiállításra készül, immár tizedszer.- Hogyan emlékszik az első művésztelepre?- Rettenetesen izgultam és ideges voltam, s ahogyan érkeztek a meghívott művészek, a feszültség folyamatosan oldódott bennem, bennünk, a szervezőkben. Első alkalommal húszán voltunk, több külföldi fogadta el meghívásunkat. Eddig öt földrész húsz országából jártak művészek az alkotótáborban - magyarázza Csuta György.- Hogyan tovább ?- Folytatjuk! Azt hiszem, ami sikeres, azon kár változtatni. A művésztelep azon az úton halad tovább, amit induláskor kitűzött. Az alkotótábor munkáját egyre többen ismerik el, szponzoraink száma gyarapodik, a ház ezekben a napokban a művészetbarátok találkahelye. A Békési Galériában szombaton este hat órakor nyílik , a nemzetközi művésztelep zárókiállítása, közel százötven alkotásban gyönyörködhetnek az érdeklődők. Érdemes lesz megnézni a szeptember 30-áig nyitva tartó tárlatot, a „Hagyomány”-t — zárta gondolatait Csuta György. SZEKERES ANDRÁS A „mindenes” A művésztelepen minden alkotóról mindenki tudja, hogy éppen hol található. Csak a házigazdát nehéz olykor elérni. „Ott láttam az előbb... Most ment el... Úgy tudom, beszaladt a boltba..." - ilyen és hasonló válaszokat gyakran kap az érdeklődő. — Ezekben a napokban mindenes vagyok, az alkotó, a műtermi munkához csend és nyugalom kell. Most nem dolgozom, a hátteret igyekszem megteremteni, hogy művész barátaim gondtalanul alkothassanak- mondja Csuta György, miközben valaki az egyik szponzor jóvoltából kihelyezett automatából kávét tesz elénk. A szarvasi disputatáborba az ország minden részéből jöttek gyermekek. Felvételünkön a pedagógusok társaságában a legkisebbek csoportja Az igazunkat nehéz jól elmondani A demokratikus társadalmak sajátja, hogy az emberek kiállnak az igazukért. Az erre való felkészülést az alapoknál kell kezdeni — vallja Závogyán Judit, aki sokat tett azért, hogy a disputa néven ismert, vitakultúra-fejlesztő játék Szarvas valamennyi iskolájában otthonos legyen. Szarvas A disputamozgalom angolszász nyelvterületről hódította meg a világot. A vitakultúrát fejlesztő játék nálunk is népszerű, ám a hazai pedagógia magyar sajátossággal gazdagította: amíg másutt a középiskola és a felsőoktatás a jellemző terepe, addig Magyarországon kilencéves kortól gyakorolják a gyermekek. A kezdeti kétkedés után ma már a külHitelesen az élsportról „Élsportolónak lenni jó” — ez volt a szarvasi táborban rendezett országos bajnokság idősebb korosztálynak szóló tételmondata. Hagyomány, hogy a versenyekre való felkészülést, a probléma árnyaltabb megismerését a témáról hitelesen nyilatkozó vendégek segítik. A táborba ezúttal szarvasi sportembereket hívtak meg, akiket személyes élményeikről kérdezhettek a gyermekek. föld is elismeri, hogy a módszer eredményes. A magyar A tanárnő volt a háziasszonya a jellegzetességről, idén októberben, júliusban Szarvason tartott orszá- tudás később a társadalmi érvénye- a Csehországban rendezendő nem- gos disputatábomak, ahol a vitá- sülősben is jól hasznosítható, cs. r. zással most ismerkedő legapróbbaktól a versenybíróképzésre vállalkozó fiatal felnőttekig százan vettek részt. Szarvason az általános iskolák és középiskolák után tavaly óta fakultatív formában a Tessedik Sámuel Főiskola magyar tanszékén disputáznak. A felsőoktatásra szóló pedagógiai programot most írják. Jancsula Dezső, a Disputa Kör Egyesület elnöke Pécsett tanít, így a gyakorlatban látja, mennyi előnye van a kilencéves korban elkezdett disputázásnak. Ezek a gyermekek az önálló anyag- gyűjtésben, a fonráshaszná- latban tűnnek ki, képesek jól megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől. Megtanulják, miként lehet a vélt vagy valós igazukat hatékonyan érvényre juttatni. Ez a Munkában az Erdélyből érkezettek egy csoportja fotó, veress erzsi vetkőzi konferencián a szervezők £ 'elkérésére Závogyán Judit pedagó- c *us, a disputamozgalom szarvasi p •égióvezetője tart előadást.
