Békés Megyei Hírlap, 2002. augusztus (57. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-02 / 179. szám

KÉP 2002. AUGUSZTUS 2., PÉNTEK - 7. OLDAL TÉR ELEK Gerhard Ament Elekért A települési önkormányzat havilapja, az Eleki Krónika július 31-ei számában magya­rul, németül és románul kö­szönti a VI. világtalálkozó résztvevőit. A lap bemutatja az Elekért-érdemérem idei ki­tüntetettjét, Gerhard Ament allerheimi polgármestert. Gerhard Ament — idézi a kitün­tetés indoklását az Eleki Króni­ka - 1993 óta áll szorosabb kap­csolatban Elek város lakóival, 1994 óta pedig Elek önkormány­zatával is. Édesapja, Áment An­tal Elekről származik. A kitüntetett a termőföld-pri­vatizációt követően több eleki családnak nyújtott segítséget mezőgazdasági gépek Németor­szágból történő beszerzéséhez. A gépeket ő vásárolta fel, és ado­mányként, ingyenes fuvaresz­közökkel több kamionnyi mennyiségben Elekre szállítot­ta; sokan e gépekkel kezdték el mezőgazdasági tevékenységü­ket. Gerhard Ament 1996-ban anyagilag is támogatta a lud- wigshafeni önkormányzattól részben adományként kapott, részben pedig pénzért vásárolt szemétgyűjtő autó beszerzését, amely azóta is folyamatosan üzemel Eleken. A települési önkormányzat egyik legönzetlenebb segítőjét tiszteli Gerhard Amentben: in­formációgyűjtéssel, tájékozta­tással segíti Elek és a németor­szági települések kapcsolatépí­tését, ápolását. Eleki évszázadok A ma kezdő­dő vüágtalál- kozóra jelent meg a Tanul­mányok Elek történetéhez II. kötete Ha- vassy Péter szerkesztésé­ben. A Tanulmányok mindkét kötete - egyéb helytörténeti je­lentőségű kiadványokkal együtt - a rendezvények helyszínein megvásárolhatók. Az oldal Elek Város Önkor­mányzata és csaknem húsz eleki vállalkozó támogatásá­val készült. Szerkesztette és fotózta: Ménesi György Otthonról haza, immár hatodszor Az egykori kitelepítettek és elszármazottak nem feledték a szülőföldet A kiűzetés tavaly felavatott emlékművét Európa távoli tájairól is felkeresik. Felvételünkön helyi fiatalok helyezik el virágaikat Az elekiek világtalálkozóit két évenként tart­ják 1990-től. A városi önkormányzat és az Elekről elszármazottak összefogásával életre hívott rendezvény előkészítésébe — hasonló­an a korábbi évekhez — most is sok-sok hely­beli bekapcsolódott. A találkozók már nem­csak a világ különböző tájain élő rokonok egymásra találásáról, együttlétéről szólnak, hanem azokról a családokról, egyesületekről és más közösségekről is, amelyek éppen e rendezvényeknek köszönhetik kapcsolataik kialakulását. Klemm István alpolgármester fontosnak tartja előrebocsátani, hogy az első világtalálkozó meg­szervezése a rendszerváltozás időszakában — mint mondja: újkori demokráciánk kezdetén — történt.- A második világháború után csaknem négyezer eleki németnek kellett elhagynia a szülőföldjét. Öt szerelvény vitte őket Baden- Württembergbe, Ulm és Heidelberg környéké­re, Hockenheimbe. A kitelepítettek 60-80 ki­logrammos csomaggal szálltak vonatra, itt hagyva mindent: a rokonságot, az ingó és in­gatlan vagyont, a földet, egy szóval: a hazát. Ok, akik szenvedő alanyai voltak az akkori eseményeknek, a történtekre a kiűzetés szót használják.- Mikor láthatták viszont a szülőföldjü­ket?- A hatvanas-hetvenes években néhányan már hazalátogattak. A nyolcvanas évek elején, amikor enyhült az előző rendszer szorítása, egyre többen jöttek, köztük azok is, akiknek volt némi ellenérzésük az óhazával szemben. Kinn, Németországban még most is találkoz­tam olyan elekivel, aki 1946 óta nem járt itt­hon, s nem is akar hazajönni. Az elszenvedett sérelmek miatt leszámolt mindennel, ami ide­kötné: a gyermekkorával és házának, szülei­nek, nagyszüleinek az emlékével is. Nem akar­ja, hogy feltépődjenek a lélek sebei, ezért sírva ugyan, de marad. Pedig olyan jó egészségi álla­potban van, hogy akár saját személygépkocsi­jával is hazahajthatna. Megrendítő volt a vele való beszélgetés, tudomásul kellett vennem az érzéseit.- Hallgatva önt, arra gon­dolok, hogy hasonlóan meg­rendítő lehetett a sorsa azok­nak a magyaroknak is, aki­ket Szlovákiából telepítettek Elekre. — A felvidéki Nagykapos- ról például — tudomásom szerint - tizenegy család ke­rült településünkre. Ők hoz­hatták a gazdasági felszereléseiket, ettől függet­lenül az úgynevezett lakosságcserét ugyanolyan tragédiának kell tekintenünk, mint a németek kiűzését. Az elekiek és a Nagykaposon maradt rokonság között élő a kapcsolat, ugyanez mond­ható el az önkormányzatokról is. Á mostani vi­lágtalálkozóra a nagykaposi polgármestert és a jegyzőt is várjuk.- A ,, világtalálkozó" azt sejteti, hogy nem csak Németországban élnek innen elszármazot­tak. — Sok eleki kötődésű család él Ausztriában, Brazíliában, az USA-ban, Kanadában, Románi­ában és... Békés megyében is! Rendezvényün­kön természetesen megyei vendégekre, me­gyénkből való hazalátogatókra is számítunk, hiszen a hazát, annak egy darabját számukra is Elek jelenti, épp úgy, mint azoknak, akiket a sors külföldre kényszerített. A világtalálkozó része lett a családi programoknak: sokunkban tudatosult, hogy ilyenkor lehet találkozni azokkal, akikkel évek óta nem találkoztunk. Sajnos - az idő múlása miatt - ez nem mindig sikerül. Egyébként a mostani találkozóra Né­metországból - szervezetten — négy autó­busszal érkeznek vendégek, akik 3-tól 10 na­pig maradnak városunkban, illetve megyénk­ben. Mások egyénileg utaznak, az előző talál­kozók tapasztalatai alapján legalább ezer láto­gatóra számítunk.- Mit emelne ki a háromnapos hétvégi progra­mok közül? — A legfontosabb az, hogy találkozhatunk egymással. Minden programunkat jó szívvel ajánlhatom, ezek részletesen olvashatók szóró­lapjainkon, plakátjainkon és ezen az újságolda­lon is - válaszolta Klemm István alpolgármes­ter. A VI. világtalálkozó programja Augusztus 2., péntek 15.00 Érkező vendégek fogadása a város határában, zenés bevonulás a polgármesteri hivatal mögötti térre 16.00 Az érkező vendégek ünnepé­lyes fogadása, könyvbemutató. 17.00 Lovasbemutató, gulyásparti a mezőgazdasági és ipari középiskola lovaspályáján 21.00 Diszkó a polgármesteri hiva­tal mögötti téren a sörsátorban Augusztus 3., szombat 08.30 Német nyelvű szentmise a római katolikus templomban 09.00 Főző- és aszfaltrajzverseny a Reibel Mihály Művelődési Központnál 11.00 Koszorúzások, megemléke­zések a 11. világháborús emlékműnél (Hősök kertje) és a németek kiűze­tésének országos emlékhelyénél 15.00 Térzene, szabadtéri kon­cert, fellép a né­metországi Rie­den város fúvós­zenekara 16.00 Az oros­házi Madrigál kó­rus koncertje a ró­mai katolikus templomban 20.00 Hagyomá­nyos bátyus sváb bál a sportcsarnok­ban. Zene: Baranya Sramli Véméndről. Jegyek elővételben kaphatók a városi könyvtárban. Koncert, utcabál a sörsá­torban. Zene: Baiczer zenekar Augusztus 4., vasárnap 08.30 Szentmise a római katolikus templomban 09.00 Televíziós vetélkedő gyer­mekek részére a polgármesteri hiva­tal mögötti téren 10.00 Koszorúzás a római katoli­kus templom falán elhelyezett Harruckem-emléktáblánál 10.30 A „Leimen Ház” avatása, te­metők meglátogatása 15.00 Folklórdélután a polgármes­teri hivatal mögötti téren 17.00 A Békéscsabai Vonós Zene­kar koncertje a művelődési központ­ban 18.30 Az „Elekért” érdemérmek átadása. Az elekiek VI. világtalálkozó­jának ünnepélyes zárása. Elek város VI. születésnapja 20.00 Elekiek bálja a polgármesteri hivatal mögötti sörsátorban. Zene: Nagyecsedi Fekete Szemek, Téglás együttes, Stage Line zenekar 22.00 Tűzijáték Egyéb programok Sörsátor - Játszóház gyermekek ré­szére - Népművészeti vásár — A ki­sebbségek székházai folyamatosan nyitva tartanak - Kiállítások Támogatók Nemzeti Kulturális Örökség Miniszté­riuma, Gazdasági Minisztérium (Széche- nyi-terv, turisztikai célelőirányzat), OTP Bank Rt.; kizárólagos médiatámogatók: Rádió 1 és Rádió 47 (Békés megye) A mezőgazdasági és ipari középiskolában Augusztus 2., péntek 11.00 Névadó ünnepség az iskola udvarán (Szent István u.). Ünnepi beszédet mond Domokos Lász­ló, a Békés megyei közgyűlés elnöke 11.40 Állófogadás az új konferenciateremben 12.30 Meskó Anna és Póka György kiállításának megnyitója 13.00 Hintós, fogatos városnézés 13.30 A tangazdaság új létesítményeinek átadása. Gergelyné Szőts Erzsébet kiállításának megnyitója 17.00 Lovas- és csikósbemutató a tangazdaságban 18.30 Gulyásparti a tangazdaságban, élő zenével 22.00 Tűzijáték Hagyományápolás énekszóval Aradi Zsolt karnagy harmadik éve vezeti a zömmel nyugdíjasokból álló együttest Az eleki nyugdíjasegyesület énekkara 1996-ban alakult, jelenleg mintegy 25 taggal működik. Fellépésük nélkül nehéz elképzelni az eleki ün­nepeket, a jelentősebb városi rendezvényeket. Az énekkar vezetője Aradi Zsolt karnagy.- A kórust Nádor Mária alapí­totta, előttem Törzsök Attila volt a karnagy. Általában népdalokat, népdalcsokrokat adunk elő, de próbálkoztunk már többszólamú népdalfeldolgozásokkal és kó­rusművekkel is. Fontos felada­tunknak tekintjük a hagyomány- ápolást, a nemzetiségi dalok megszólaltatását. A közeljövő­ben például megtanulunk román nyelven néhány kórusművet, de ismerkedünk a német és szlovák nyelvű anyagokkal is. Próbáinkat heti két alkalommal tartjuk a mű­velődési központban. Felléptünk már többek között Tiszafüreden, Békéscsabán, Orosházán, Mező- kovácsházán és Kétegyházán - sorolja Aradi Zsolt. A VÁLLALKOZÓ MEGKÖSZÖNI. A BY-BETON termékcsaládot gyártó Lévai Lászlót barátja, Kukla László kereste meg 1998 tavaszán azzal, hogy eleki dolgozókkal és eleki beszállítókkal gyárthatnának-e betonkerítés-rendszert Eleken. A tevékenység - jó­akarók segítségével - külterületen indult, jelenleg már a központban, a Szent István utca 9. szám alatt folyik. Az itt előállított termékek egyre keresettebbek, amit az is mutat, hogy kezdetben kettő, ma viszont már tíz eleki lakost alkalmaz a vállalkozás. „Egy fővárosi gyártócéggel állunk kapcsolatban, ennek révén megtöbbszöröződtek a megrendeléseink, így további dolgozók felvételét tervezzük” - mondja Lévai László, aki az újságon keresz­tül is köszönetét mond mindazoknak, akik átsegítették a kezdeti nehézségeken a BY- BETON eleki gyártóit. Botás György, Papp János és Papp László (balról jobbra) az olcsó, gyors, tartós és mutatós kerítéselemek alapanyagát keveri Y Látványtervezőnek készül Festők ecsetjére kívánkoznak Elek ódon hangulatot árasztó épületei, patinás sváb házai — igazolhatják azok, akik meg­fordultak már a városban. Egy helybeli, 10. osztályos fiatal­ember, Tóbiás Sándor kezdő grafikusként örökíti meg az építészeti szépségeket. A főtéri templomot rajzoló tizenöt éves fiú beszélgetésünk elején el­mondja, hogy korábban elsősor­ban képregényfigurákat másolt, majd újakat talált ki, s azokat is le­rajzolta. Most az épületek, épület­részletek érdeklik. — Vannak rajzolni szerető csa­ládtagjaim, de a családunkban nincsenek igazi hagyományai en­nek a tevékenységnek. Ötödik osztályos korom óta rajzolgatok, igaz, az általánosban szinte titkol­tam. Akkor úgy gondoltam, hogy másokat úgysem érdekelnének különösebben a munkáim. Ez ter­mészetesen nem vonatkozik a ta­náromra, Zsidó Ferencre, akitől nagyon sokat tanultam, és aki - másokkal együtt — a pályaválasz­tásomat is támogatta.- Hol folytattad az általános után?- A békéscsabai evangélikus gim­názium grafikus szakára járok. A rajztanárom Prisztavok Tibor, a gra­fikatanárom pedig Kálay Julianna.- Gondoiom, itt már nem titok, hogy ki min dolgozik, sőt, talán kifejezetten kíváncsiak vagytok egymás véleményére.- Igen, s ebben az a jó, hogy nem dicsérjük agyon egymást. Az osztálytársaim elmondják vélemé­nyüket a rajzaimról, és én is a má­sokéról. Nagyon sok megszívle­lendő jó tanácsot szoktam kapni.- Felnőttként mivel szeretnél foglalkozni?- Az álmom az, hogy reklám­grafikus, később pedig látványter­vező lehessek — válaszolta. Tóbiás Sanyit érdekli, mások miként vélekednek a rajzairól —KM Klemm István J

Next

/
Oldalképek
Tartalom