Békés Megyei Hírlap, 2002. augusztus (57. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-17 / 192. szám

8. OLDAL - 2002. AUGUSZTUS 17., SZOMBAT INTERJÚ ÍBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Nem szereti a „hátrányos helyzetű” szlogent Gyulai az USA-ban Más országból lehetetlen kolbászt bevinni Állami kitüntetésben részesült a békéscsabai népművelő-szociológus Közösségfej lesztéssel foglalkozik harminc éve. Tegnap Besse­nyei György-díjjal tüntette ki a kulturá­lis miniszter az Ipar- művészeti Múzeum­ban. Pocsajiné Fábi­án Magdolnával, a Békés Megyei Műve­lődési Központ nép­művelő-szociológu­sával ebből az alak­alomból beszélget­tünk. Budapest— Békéscsaba- Mivel foglalkozik egy közösségfejlesztő? — Napról napra válto­zó korban élünk, ami­ben az a legfontosabb, hogy megtanuljuk érvé­nyesíteni az érdekein­ket. Néhány éve én is meglepődtem volna sa- Pocsajiné ját magamon, hogy ma a Nemzeti e-mailt küldök és mobil- telefont használok. A mi szere­pünk az egyes emberek és kö­zösségek segítésében, tanács­adásában rejlik. Nemrég Kötegyánban végeztünk felmé­rést az ott élő emberek problé­máiról és jövőképükről. Ezután beszélgettünk a település vezető­ivel is. Bizonyára nem tudato­san, de elindítottunk ezzel egy folyamatot. — Mennyire fogékonyak Békés megye lakói ezekre a változások­ra? — Nem szeretem használni a sokszor hallott „hátrányos hely­zetű” szlogent. Rengeteg ötletük és nagy kitartásuk van az itt élők­nek, csak a lehetőségek mások; Az építkezés folyamata ezért ta­Fábián Magdolna tegnap az Iparművészeti Múzeumban vette át a Bessenyei György-díjjat Vass Lajostól Kulturális Örökség Minisztériumának közigazgatási álamtitkárától fotós kerék ágnes Ián nem olyan látványos, mint az ország más részein.- Hogyan jutott el odáig, amit most csinál?- Először a békési művelődési központban dolgoztam, ahol az ifjúsággal és a cigány kultúrával foglalkoztam. Létrehoztuk a Dankó Pista Klubot, programo­kat, rendezvényeket szerveztünk. 1983-ban a megyei művelődési központba kerültem, hiszen a munkámba egyre több módszer­tani elem kerül: hogyan kell kö­zösséget formálni, hogyan javít­ható az életminőség egy adott te­lepülésen. Ezután tanfolyamokat, képzéseket kezdtünk szervezni a művelődési központok dolgozói­nak. Mostani feladataim közé tar­tozik az is, hogy segítjük a me­gyében működő civil szervezete­ket. Konferenciákat tartunk, meg­tanítjuk a pályázatírás szabályait. Törekszünk arra is, hogy elfogad­tassuk az Európai Unió régiós és kistérségi gondolkodását.- Mennyire jellemző a munká­jára a menedzserszemlélet?- A kultúra nem tud megélni saját erőből, anyagi támogatásra szorul. Ennek ellenére egyensúlyt kell tartani a befektetői érdek és a hagyományőrzés között. Örök kérdés, áru-e a kultúra? Nehéz közvetlenül eredményt mérni, hi­szen a kultúra az emberek életmi­nőségét határozza meg.;- Mekkora mozgásterük van ti művelődési házaknak?- Természetesen meg kell felelni a fenntartói jog­körrel rendelkező önkor­mányzatok elvárásainak. A költségvetés gyakorlati­lag a rezsire és a munka­társak fizetésére elég. A tartalmi munka költségeit önerőből kell megteremte­ni.- Milyen esélyekkel in­dul ma egy művelődésszer­vező?- Szinte minden főisko­lán és egyetemen oktatnak már művelődésszervezést, ami egyfajta felhígulással jár. A művelődési házak kevés munkatárssal dol­goznak, ezért érdemes több lábon állni, szakterü­letre specializálódni. Úgy gondolom, azok a szakem­berek, akik naprakészek és folyamatosan képzik magukat, talpon tudnak maradni.- Ha már a közösség- fejlesztésről beszéltünk, mekkora hatása van Békéscsaba életére az, hogy főiskolája van?- Lehetne jóval nagyobb is. Egy város jellegét alaposan meg­határozza az értelmiség jelenléte. Gondoljunk csak Szegedre! Bé­késcsabán jelenleg pénzügyi-gaz­dasági jellegű képzés folyik, talán ebbe az irányba lehetne tovább lépni. A tanítói szak elköltözteté- sét egyébként kizárólag politikai kérdésnek tartom.- Ahogy beszél, úgy tűnik, szívügye a munkája.- Érzelmi elkötelezettség nél­kül nem lehet emberekkel dől­ünk Hogy lehetnék meggyőző, __________________________CSICSELV ZOLTÁN Eg y USA-ban készült fotó ta­núsága szerint gyulai kol­bászt — pontosabban Gyulai kolbászt — ott is lehet kapni, mi több, valahol New York környékén készítik. Tud- nak-e erről a Gyulai Hús­kombinát Részvénytársaság­nál? Gyula Hamar kiderült, hogy Zám And­rás, a Gyulai Húskombinát Rt. ve­zérigazgatója ismeri a gyártót. (A vezérigazgató egyben a Magyar Húsiparosok Szövetsége elnöksé­gének tagja, az ő feladta az euró­pai szakmai szövetséggel való kapcsolat tartása.) — A hatvanas évek végén, a hetvenesek elején a Bende & Son Salami Co. megkeresett bennünket az ottani közös gyártás ötletével - emlékezik vissza Zám András. - Az üzlet végül nem jött létre. Nem zá­rom ki, hogy a „Gyulai” márka­nevet jogszerűen használják. Ugyanis ott nincs védjegyoltal­munk, s ha ők levédették, e né­ven forgalmazhatják is a termé­küket. Gyuláról sohasem szállí­tottunk kolbászt az Amerikai Egyesült Államokba, ugyanis az általuk előírt, közismerten igen szigorú beviteli — élelmiszer­egészségügyi — követelménye­ket kolbászok esetében nem le­het teljesíteni. Ezért sem merült fel a márkanév oltalom alá he­lyezése. Szállítottunk viszont korábban kolbászt Brazíliába, Argentínába. Mostanában pél­dául Japánba, Dél-Koreába ex­portálunk.- Úgy hallani, mostanában ezek jó piacnak számítanak a hússzakmában. — Három éve vagyunk ezeken a piacokon, melyek - azt kell mondjam - mára legyengültek. ÉLJ. VI® V‘ * * . f WirBibf (ameríkaiúétírat S7éHhTJ^TfiJM5íí'kő!6ász” rejtőzik ádfszes csonkpásban i - magyar márkaként jelölve

Next

/
Oldalképek
Tartalom