Békés Megyei Hírlap, 2002. július (57. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-30 / 176. szám
6. OLDAL - 2002. JÚLIUS 30., KEDD MEGYEI KÖRKÉP Bentlakásos autistatábor Délelőtt fejlesztő órák, délután kötetlen program A mozgatóteremben az autista fiatalok lépésről lépésre haladnak, mindent kipróbálnak D-FOTÓ: VERESS ERZSI A békéscsabai Aut—Pont Autista Gyermekekért és Fiatalokért Alapítvány 2000-ben szervezett először nyári tábort autista gyermekeknek. Az immár hagyományos programot idén Gyulán, a Pánczél Imre Gyógypedagógia és Pedagógiai Szakszolgálati Intézményben rendezték meg. Gyula A bentlakásos táborba csak autista gyermekek és fiatalok érkeztek, szülők nem kísérték őket. A hat és tizenkilenc év közötti fiatalok gyógypedagógusok segítségével belekóstolhattak az önálló életvitelbe, öltözködés, tisztálkodás, takarítás, vásárlás, konyhai előkészítés és terítés terén fejleszthették egyéni képességeiket.- Korábban Szanazugban tartottunk bentlakásos tábort, de ott nehezebben boldogultunk, mert bár nagy volt a park, az épületen belül nemigen találtunk jól elkülöníthető tereket — mondta Szántó Tamás, az Aut-Pont alapítvány kuratóriumának elnöke. - A gyulai azonban speciális intézmény, s olyan helyiségeket alakítottak ki, ahol délelőtt kommunikációs tréningeket, kézműves készségfejlesztő foglalkozásokat, zeneterápiát vagy szenzoros mozgatóterápiát végezhettünk. Délutánonként kötetlen programokat szerveztünk, így például sétát a városban, strandolást, videózást. Az alapítvány a tanév során is szervez hétvégi bentlakásos tréninget, és speciális gyermekjátszó programot Békéscsabán, a Kinizsi utcai telephelyén. A Kinizsi utcai házat azonban bővíteni és színesítni szeretnék, ehhez gazdasági társaságokat, vállalkozásokat keresnek, akik támogatnák a tervüket. A nyári tábort az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Szociális és Családügyi Minisztérium, Békés Megye Képviselőtestülete, a Pánczél Imre Gyógypedagógiai és Pedagógiai Szak- szolgálat Intézménye, Hrabovszki György és Vágvölgyi Gábor békéscsabai önkormányzati képviselő támogatta. F. G. K. A szolgálati lakásról Elirigyelt sírhely, vörös csillaggal (Folytatás az 1. oldalról) Szóval erre készültünk... De kora reggel szólt valaki, hogy Veronka néni, menjenek a temetőbe, mert nagyon csúnya dolog történt.- Mire célzott ezzel?- Jaj! Messzebbről kezdem. Három hónappal ezelőtt készült el a síremlékünk. Úgy gondoltuk, legyen olyan, amilyet mi szeretnénk, amilyet mi elképzeltünk, az anyagi tehetségünk is megvolt hozzá. Nincs is ilyen a temetőben, s ezt nem hivalkodásképpen, puszta tényként mondom. Szolid, ugyanakkor elismert emberek vagyunk a faluban, ötvenhárom évet leéltünk az urammal szeretetben, békességben, fölneveltük gyermekünket. Senkinek nem ártottunk, senkire rosszat nem mondtunk, sok rendes emberrel tartjuk a kapcsolatot. Világéletünkben tisztességgel dolgoztunk, s az elvégzett munkának meglett a gyümölcse. Azt a pénzt el.lehetett volna utazgatni, meg lehetett volna inni, de mi erre szántuk. Az uram két szemműtéten esett át a tavasszal, harmincszor voltam nála Gyulán a kórházban. Attól félt, hogy megvakul, s nem láthatja a síremlékünket, ezért sürgetett, hogy intézkedjek, hogy csináltassam. Olyan helyet kerestem, hogy közel legyen a kapuhoz, hogy amelyikünk később megy el, az köny- nyebben megtalálhassa, s letehes- se rá a virágait. Szomorúan indultam hazafelé, mert ilyen sírhelyet nem találtam. A kapuból - talán isteni sugallatra — visszanéztem. Belém nyilallt, hogy itt van! Éppen csak nem mondta: itt vagyok! Valósággal futva mentem vissza. Megszemléltem a bejárati út és a Gönczi esperes úr sírja közötti üres helyet, s megállapítottam: ide elfér a mienk is. Egyenesen mentem a polgármester asszonyhoz az én nagy kérésemmel. Ez nem kérés, Veronka néni, mondta ő, Dombiratoson emberemlékezet óta mindenki maga választja meg a sírhelyét. Oda 150 éve senki sem akart temetkezni, ha maguk ezt választják, abba senki sem szólhat bele. Át tetszik menni a másik szobába, s ott megválthatja. így is történt. Itthon boldogan mondtam az uramnak: nem hiszed el apuka, megtaláltam a mi helyünket, amit a jó Isten nekünk rendelt. Pont a sarkon van, akárcsak a házunk. Erre az uram: anyuka, meglátod, elirigyelik tőlünk azt a sírhelyet. Ez késő őszszel volt, márciusban bekerült a kórházba, s akkor kezdte sürgetni, csináltassuk meg, hogy még láthassa. Gondolhatja, mit éltem át! Jártam a kórházat, közben ásattam a saját síromat. De végül is elkészült, a fiunk vitt ki bennünket kocsival. A párom megha- tottan nézte, s a fiunk, aki építészmérnök, szakmailag is kiváló munkának nevezte, de hozzátette: lelkileg még nincs arra fölkészülve, hogy a mi sírunkat nézze. S ez lett a vége!- Mit látott, amikor kiment a temetőbe?- Sóbálvánnyá meredtem, mert valami elképesztő barbár tettet vittek véghez. Hogy1 tud valaki ennyire lelketlen lenni, egy ilyen gyönyörű munkát ennyire meggyalázni! Lefröcskölte vörös festékkel, vörös csillagot és más ocsmányságokat rajzolt rá. S minden ellenem irányult! Csak az én nevemet és csak az én fényképemet mázolta össze, az uramét nem. Ez nem lehet más, csak személyes bosszú. .- Van a faluban haragosa önnek?- Egyetlen emberre tudunk gondolni, de nem szeretnénk meggyanúsítani senkit. A nyomozás a rendőrök dolga. Jöttek szinte azonnal, rendesek voltak és nagyon együttérzőek. Akár meglesz a tettes, akár nem - keményíti meg a hangját Kovács Károlyné - , a „jól végzett munka örömét” nem fogja érezni. Ha ötször meggyalázza a sírunkat, mi ötször rendbe tetetjük, és mindig szebb lesz. Ugyanakkor bízunk a rendőrségben és az igazságszolgáltatásban: a tettesnek vagy a tetteseknek el kell nyerniük méltó büntetésüket! MÉNESI GYÖRGY így mulatott Csorvás! Ilyet még talán a legidősebbek sem láttak Csorváson. Kocsira rakták a menyasz- szony ágyát, a kelengyéjét, sőt még a bili is az ágy aíá került a lovas kocsin! A stafí- rungot lovas felvonulással vitték a vőlegény házához, ami ezúttal a helyi iskola volt. így vette kezdetét a II. Csorvási Nemzetközi Lakodalmas Gasztronómiai Napok július 27-én, szombaton. Csorvás A mulatság másnap folytatódott. A nagyszabású rendezvényre kilenc főzőbrigád, ugyanennyi vőfély és lakodalmas csapat nevezett be. A felkért menyasszonyokkal és vőlegényekkel a csapatok bejárták Csorvás utcáit. A falut muzsikaszó árasztotta el, no és határtalan jókedv, hiszen a mulatók utcára csalogatták a település lakóit. A kilenc „násznép” az iskolaudvarra érkezett, ahol a lakodalmas sátorban is megmutatták, ki milyen hangulat teremtésére képes. Az óriási, kézilabdapályányi sátorban már kora délután nem volt ülőhely! Mindeközben az iskolaudvaron üstökben, bográcsokban Totyogott a jóféle húsleves és pörkölt, amit - ahány ház, annyi szokás - különbözőképpen készítettek el a főzőasszonyok és férfiak, akik szívesen osztották meg egymás között és az érdeklődőkkel a tudományukat. Benke László Oscar-díjas mesterszakács, a zsűri elnöke is elismeréssel szólt a lakodalmi főzök „produkcióiról”. K. E. további hasznosításra. Az önkormányzat egyben levélben kérte, hogy az állomás épületét és környékét továbbra is megfelelően tartsák karban, hogy az esztétikailag és kulturáltságában is elfogadható legyen az utazóközönség számára. __________________________!U Végegyházán a vasútállomáshoz kapcsolódó MÁV szolgálati lakás továbbhasznosításáról döntött a testület. Mivel a régi bérlő kiköltözött, a felajánlott bérletet pedig a megkeresett személyek nem igényelték, ezért az önkormányzat a szolgálati lakást átadta a MÁV szegedi igazgatóságának
