Békés Megyei Hírlap, 2002. június (57. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-18 / 140. szám

6. OLDAL - 2002. JÚNIUS 18., KEDD KULTÚRA „Festői” híd Kelet és Nyugat között Nemzetközi szimpózium Olaszországban a körforgásról Magyarországról ketten, Csuta György békési és Ludvig Zol­tán nagykanizsai festőművész vett részt az olaszországi Verbanián második alkalommal megrendezett nemzetközi képzőművészeti szimpóziumon. A tíz nap tapasztalatairól Csuta György tájékoztatta lapunkat, Békéscsaba a Maggiore-tó partján, az Alpok­— ~ ba nyúló lankákon, gyönyörű Olaszország északi részén, Miiá- környezetben fekszik Verbania. nótól körülbelül 60 kilométerre, A kellemes éghajlat, a természeti Felvételünkön balról Ludvig Zoltán és Csuta György festőművész a házigazda, Marisa Cortese társaságában szépségekben és építészeti érté­kekben bővelkedő táj már a 19. században nemcsak turisták, utazók sokaságát vonzotta, ha­nem írókat, festőket is inspirált az alkotásra. A gazdag európai polgárság csodálatos villákat építtetett, pompás kerteket ala­kíttatott ki itt évtizedek során. Ideális háttér az alkotáshoz és a tanácskozáshoz. Az idei szimpózium mottója így szólt: Kör, körforgás, vissza­forgatás. Ebben a témakörben születtek a helyszínen a későbbi kiállításra szánt alkotások, illetve erről szóltak a beszélgetések. A rendezvény célja pedig a kulturá­lis kapcsolatok építése, bővítése a művészet által Kelet és Nyugat között.- Marisa Cortese festőművész húsz alkotót hívott meg egész Eu­rópából erre a szimpóziumra, ami kiváló alkalom a nemzetközi kitekintésre, találkozás az euró­pai művészettel - mondta Csuta György. - Neves festőművészek jöttek el például Franciaország­ból, Belgiumból, Németország­ból, betekintést adtak olyan mű­helyekbe, amelyeket egyébként nem látunk; eszmecsere folyt ar­ról, hol tartanak bizonyos megha­tározó irányzatok a különböző országok festészetében. Árasszon nyugalmat az óvoda! Sok a virág, a berendezés vesszőből és fából való Tüllruhák, balettcipők a magasban A többség nem akar profivá válni, hobbi szinten táncol A vizsgaelőadáshoz a gyerekek választották a zenét, a koreográfiát Szokol Mariann készítette «otó: veress erzsi A békéscsabai Mariann Balettiskola vasárnap délután tartotta vizsgaelőadását, amelyen a hagyományoktól eltérően az intézmény összes növendéke bemutatkozott Békéscsabán, a Jó­kai színházban. Békéscsaba Vizsga. A Jókai színháztermében egyetlen sza­bad ülőhely sem tátong, még a fal mellett is áll­dogál néhány hozzátartozó, hogy megnézhesse, mennyit fejlődtek ezek a kicsi és nem is olyan ki­csi lányok, illetve fiúk. A közönség izgul, talán jobban, mint a gyermekek, akik először a Mary Poppins című musical zenéjére lépnek — mit lépnek, röpülnek! — színpadra. Kis tüllruhák re­megnek, balettcipős lábak emelkednek, vékony kezek a magasban - többé-kevésbé egyszerre. Bámulatos látvány. A négy-ötévesek is fegyelme­zetten teszik a dolgukat, a nagyobbak azonban már értik, mit, miért táncolnak. Együtt élnek a zenével. Szokol Mariann, a balettiskola vezetője el­mondta, ebben az évben négytől tizenkilenc éves korig lépnek színre a növendékek. A több­ség nem azért érkezik az iskolába, hogy balett táncos váljon belőle, csak hobbi szinten űzi he­tente két-három órában a balettet. A tánc igen hasznos, mivel tartást ad, fejleszti a gyermekek ritmusérzékét, megtanulnak közösségben együttműködni. Azok, akik mégis úgy dönte­nek, hogy erre a pályára lépnek, negyedikes, nyolcadikos és tizenkettedikes korukban felvéte­lizhetnek a budapesti, pécsi vagy győri intézet­be. Tízéves korban még csak a felvételiző alkatát figyelik, később már a tudásáról is számot kell adnia a leendő diáknak. Mariann iskolájából szeptembertől két tanuló is a balettintézetben folytatja a tanulmányait. Az aktív életre és egészséges táplálkozásra neveli a gyermeke­ket a gyomaendrődi Selyem úti óvoda. Ennek jegyében rende­zik meg évről évre az ovi olimpiát, amelyre hivatalos a város valamennyi óvodája. Gyomaendrőd A Selyem úti óvodát 1974-ben ala­pították. Az intézmény három éve közoktatási megállapodás alapján, vállalkozásban működik. Nevelési programja az egészsé­ges életmódnak kitüntetett figyel­met szentel.- Szeretnénk minél szebbé és tartalmasabbá tenni az óvodai életet. Az utóbbi években az ud­varra és a csoport- szobákba új felsze­reléseket, eszközö­ket, köztük mozgás- fejlesztő játékokat vásároltunk. Nagy figyelmet fordítunk rá, hogy a környezet nyugalmat árasszon. Ezt a sok dísznö­vénnyel, virággal, a fa és vessző beren­dezési tárgyakkal és a természe­tes anyagú dekorációkkal érjük el - magyarázta Szabó Istvánná óvodavezető, aki Nagyné Simon Mária gyógytestnevelő óvodape­dagógus társaságában kalauzolt körbe a csoportszobákban. Az óvoda, az iskolára készülve a családsegítő munkatársai közre­működésével szűrést végez. Azoknak a gyermekeknek, akik­nek javasolt, lehetőségük van fejlesztő foglalkozásra járni, to­vábbá hetente kétszer gyógytor­nát is tart az intézmény. A szü­lők angol, illetve számítógépes tanfolyamra, kézműves szakkör­be és néptáncra írathatják be a gyermeküket. Az óvodának jelenleg három csoportja van. Az intézmény si­keres pályázata eredményeként a három, illetve annál több gyer­mekes családok csemetéi, továb­bá azok, akiknek a körülményei indokolják, ingyen étkezhetnek. Az óvodások minden évben ki­rándulni járnak, évről évre meg­szervezik az úszótanfolyamot és hagyományos az ovi olimpia is, amelyet a közelmúltban tartot­tak a város hét óvodája részvéte­lével. — A programjainkkal igyek­szünk az intézményünk nyitott­ságát hangsúlyozni. Évente több hétvégi játszóházat szervezünk, amelyre a szülők és a nagyobb testvérek is hivatalosak. Az ovi olimpiával a város többi óvodájá­val való kapcsolatunkat ápoljuk. A kisebb intézményeknek keve­sebb a lehetőségük, hogy pályázati tá­mogatással sportfel­szereléshez jussa­nak. Amennyiben készülnek a ver­senyre és jól szere­pelnek, nálunk érté­kes sporteszközöket nyerhetnek - mondták az óvónők, akik a sportnak jel­lemformáló erőt is tulajdoníta­nak, a gyermekeket kitartásra, céltudatosságra nevelik. A ren­dezvényhez a Mobilitás Alapít­vány és a helyi önkormányzat nyújtott pályázati támogatást. CSATH RÓZA Mézesből volt az érem Az ovi olimpia minden indulója labdát kapott aján­dékba. A helyezettek jutalma mézeskalácsérem, rol­ler, gördeszka, illetve ugrálólabda volt. A legjobb csapatok tornaszereket nyertek. A versenyt megven- dégeléssel zárták. Egyebek mellett magvas barna kenyérrel, sajttal, zöldségfélével és gyümölccsel kí­nálták a gyermekeket. Névadók portréi Karácsonyi Jánosról és Erkel Ferencről, a gyulai gimnázi­umok névadóiról készített portrét ajánlott fel a középis­kolák jövő évi centenáriu­mára Simon M. Veronika fes­tőművész. Gyula A nemes gesztusra az 1962-ben, az Erkel Ferenc gimnáziumban érettségizett IV. a osztály érett­ségi találkozóján került sor a na­pokban. A képeket a száz éve alapított iskola jogutód intézmé­nyei - a Karácsonyi János kato­likus, illetve az Erkel Ferenc ál­lami gimnázium - kapják. A festményeket a középiskolák a jövő évi ünnepségen vehetik át. Az érettségi találkozó öregdiák­jai kifejezték azon óhajukat, hogy a két intézmény tanárai és tanulói a jeles évfordulóhoz méltóan közösen emlékezzenek meg a száz évvel ezelőtti alapí­tásról. Mint ismeretes, Simon M. Veronika — akinek férje, Enyedi Béla az említett osztályban érettségizett -, festette a belvá­rosi katolikus templomban lát­ható Apor-képet. ELSŐÁLDOZAS. (y) A békéscsabai Jézus Szíve templomban nyolc csabai lány volt elsőáldozó, miután két évig hitoktatásban vettek részt, és gyakorolják a hitüket. A szertartásra a jelöltek menyasszonyi ruhát öltenek, amely arra utal, hogy Jézus mennyasszonyainak tartják magukat. Az elsőáldozást 13 éves korban követheti a bérmálás, azaz a felnőtte avatás &^otó, veress erzsi Múltidéző emlékkönyvek a jelennek A Békés Megyei Könyvtár fennállásának fél évszázados jubileumát ünnepli az idén. A jeles eseményt — többek között — egy könyv kiadásával is emlékezetessé kívánja tenni az intézmény vezetése. A múltidéző emlék­könyvben az ország első­ként megnyitott megyei könyvtárának története tá­rul az olvasók elé. A szer­zők a könyvtár szakmai tá­mogatói, használói, vala­mint egykori és jelenlegi munkatársai közül kerül­nek ki. Csobai László szerkesztő szavai szerint az írások „fel­felvillantják a könyvtári hétköznapok hangulatát, megidézve a »hőskor« könyv­tárosait, visszatekintve egy-egy könyvtári munkaterületre. (...) Sorjázzák azokat a szakmatörténeti eseményeket - épületek könyvtári célú átalakítása és berendezé­se, a szabadpolcos könyvki­választás és kölcsönzés beve­zetése, gyermekkönyvtár ki­alakítása, zenei részleg telepí­tése, engedély nélküli biblio­fil igényű könyvkiadás, ké­sőbb videó- és grafikai gyűjte­mény szervezése, a számítás- technika könyvtári alkalma­zása -, melyek által Békés­csaba az országos közműve­lődési könyvtárügy és irányí­tás figyelmét, a könyvtáros társadalom érdeklődését fel­keltette, és az olvasók, hasz­náló könyvtár iránti szerete- tét, üszteletét kiváltotta.” A kötetet számos korabeli fotó és ked­ves történet gazdagítja, teszi érdekessé. Olvasása élményt jelent idős és fiatal könyvtárlátogatónak egyaránt. Bakay Péter szerkesztésében és a Békés­csabai Evangélikus Gimnázium Baráti Köré­nek kiadásában jelent meg az iskola öregdiákjainak vissza­emlékezéseit tartalmazó kötet. A szerkesztő előszava sze­rint „több ez a könyv (min­den egyszerűsége, sőt hiá­nyossága ellenére) egyszerű iskolatörténetnél. Helytörté­net, kortörténet, valamint családtörténeti elemek is megjelennek benne. Olykor még ennél is több: jellemrajz, feltárulkozás, gyónás. Aki vé­gigolvassa, nagyon eltérő színvonalon megírt, külön­böző hosszúságú, hangulatú, célzatú írásokkal fog talál­kozni. Talán éppen ez a fésületlenség te­szi élő, hiteles olvasmánnyá.” A történelmi változásokkal teli három év­tizedes időszakot felölelő kötetben a vissza-. emlékező öregdiákok - a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Baráti Körének tagjai — tanáraikról, az iskola szellemiségéről, a cserkész­életről, a közös programokról, kirándulásokról, diákcsínyek­ről számolnak be, ki-ki a saját szemszögéből. Budur Lajos írását idézve: Jó iskola volt a békéscsabai ág. hitv. ev. Rudolf gimnázium, hogy idézzem az egykoron olvasható feliratot a homlokzatán. Sőt, több ennél, elit iskola volt. (...) Elit iskola volt, mert sokat adott és sokat követelt. A szülők foglalkozása sokféle volt, s nem áll az a vé­lemény, hogy a gimnáziumba csak úri gyerekek járhattak.” Aki kíváncsi a kötetben megelevenedő harmincas-negyvenes-ötvenes évekbeli emlékekre, lapozzon bele a könyvbe! _______________________________ V. K. NO N SCHOLAE SED VITAE DÍSCIMUS f < f ' . " *• * ' % • ? | r 'x­---;-­FY VVN'G&M’S UMNÁ/.1UM Marad az iskola! Gerendáson kósza hírek borzol­ták a kedélyeket - adta hírül a Gerendási Hírek legutóbbi szá­ma. A faluban szárnyra kapott információk szerint megszűnik az általános iskola, amit Gajdács János, Gerendás polgármestere határozottan cáfolt.- Ezzel a rémhírrel már ma­gam is találkoztam, de kérem a szülőket, a falu lakosságát, ne ve­gyék figyelembe a rosszindulatú híresztelést. Az iskola nem szűnik meg, szeptember 2-án, az eddigi gyakorlat szerint kezdődik a kö­vetkező tanév. A vakáció idején az iskolában megtörténik az ilyen­kor szokásos kisebb rekonstruk­ció, kimeszeltetjük a tantermeket és az iskola egyéb épületrészeit, nagytakarítás lesz. A képviselő- testület szívügye az iskola, nem járulnánk hozzá semmiképpen sem a bezárásához! - fogalma­zott a polgármester. ^ E »

Next

/
Oldalképek
Tartalom