Békés Megyei Hírlap, 2002. május (57. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-11 / 109. szám

2002. május 11., szombat Hétvégi magazin 9 Varga Imre szobrászművész emlékezése Ráckevén Főhaítás a szekkófestő Patay László öröksége előtt Május 2-án ünnepelte volna hetvenedik születésnapját Patay László festó'művész, a huszadik század legnagyobb hazai szekkófestője. Össze­sen tizenkét templom — köztük a szegedi Fogadalmi, két gyulai, a bé­késcsabai Jézus Szíve, a ráckevei és a dombegyházi kápolna — falai őr­zik keze munkáját. Lakóhelye, Ráckeve önkormányzata december óta a Mester születésnapi köszöntésére készült, ám a sors közbeszólt: az ecset januárban örökre kihullott Patay László kezéből. A város vezeté­se azonban ragaszkodott elképzeléséhez, méltó emléket állított fiának: kiállítást rendezett, művészeti albumot jelentetett meg hátrahagyott munkáiból, s tervezik szobrának felállítását. A születésnapi tárlat meg­nyitására pályatársát, a Kossuth-díjas Varga Imrét (kis képünkön) kér­ték fel. Szerkesztőségünk a szobrászművész emlékező beszédének köz­lésével tiszteleg a mesternek és embernek egyaránt kiváló Patay László emléke előtt. — minden sorscsapás ellenére — fel­szökkenő új hajtásokat. Ezért ölelte magához Szőnyi a szó szo­ros érteimében — örökemlé­kű mozdulattal — 1956 őszén fellelt tanítványait — „Hála Isten, te élsz!” kiáltás­sal — az Epreskertben. Ezen tanítványok egyike volt Patay. Egy Moholy-Nagy kül­földön dolgozott, egy Czóbel hazatért, egy Mednyánszky, egy Szőnyi itthon maradt, de mindegyik konokul hordozta az örökséget, hitt igazában és a továbbadás kötelezettsé­gében. Ebben hitt Patay is. Művei önmagukért beszélnek. Nem tisztem a műelemzés, elvégzik azt mások. Inkább arról szeretnék be­szélni, hogy mi volt az az emberi ma­gatartás, amiből kinőttek a művek. „Megalkuvások kora” — talán majd ennek nevezi a történetírás kultúránk elmúlt évszázadát, egy ország művé­szeinek elzártságban töltött évtizede­it. Patay természetelvűsége nem volt megalkuvás. Ilyennek született és ak­kor is ilyen lett volna, ha a választá­sok lehetősége olyan széles lett volna, mint a tenger. Anyanyelvén beszélt és beszél velünk művein át mind a mai napig. Patayban teljesültek azok a feltéte­lek, amelyeket a magyar életesz­ményt kereső, sorsért aggódó hazafiak megál­modtak, akár egy Tóth Tiha­mér, egy Pro- hászka, egy Né­meth László, egy Illyés Gyu­la. Az egyenes­ség jellemének és így művésze­tének alapvoná­sa. Emlékezünk még néhány el­ső, még főisko­lai képeire. Az akvarell köny­nyedségével, a szabad levegő ragyo­gó színeivel festett „Hajókirándu- lás”-ára. Kibontakozni látszó plein air-látás a tematikussá gyömöszölt festészetben. Szőnyi büszkén mutatta az elhagyott osztályteremben Pátzay barátjának. Később is emlegette, vár­ta reményei kiteljesedését. Ahogy kérdezett utána, az már nem a mester, hanem a barát érdeklődése volt. A művészi indulást — a levert forrada­lom romjai között még — családi tra­gédiája is beárnyékolta. Mindez — minden dokumentumnál hitelesebben — vetül ki művészetébe. Tökéletes anamnézis. Eltűnnek a színei! Nem spekuláció ez. Közvetlen, egyenes A KULTÚRA VIRÁGAI A történelem harciszekere gyak­rabban gördült át felettünk, mint szerencsésebb sorsú, más népek felett és az első áldozatok min­dig a virágok voltak. A kultúra virágai. Mindig kevesen marad­tak. A többség ottmaradt össze- tapodva. Kevesen maradtak a művészek, a műveket élvező és éltető közönség, kevesen a me­cénások. — Nehezen indul el a szavam. Remek­művek függnek a falakon. Ezekhez nem fér szó. Meggyőznek ők mindenkit, magyarázat szükségtelen. Alkotójuk, Patay László festő, kortár­sunk, sokunknak pályatár­sunk, már messze jár. Ked­ves, nyílt, férfias alakja csak emlékeinkben él to­vább. Többé nem változik az idővel, mint mi mind­annyian. Örökké lett. Haláláig hordozta közös örökségünket, a magyar kultúra kincsét, amit mestereinktől kaptunk megőrzésre és továbbadás­ra. Patay teljesítette feladatát mind­két értelemben. Őrizte és művelte azt és tovább is adta. Küldetését befejez­te. Mélyen rejlik az a széttörhetetlen kapocs, ami a magyar kultúra nagyjait az európai széles vonulatokkal össze­kötötte. Fél évezrede nem alakulhatott ki közös stiláris jegyeket felmutató magyar iskola. Á történelem har­ciszekere gyakrabban gördült át felet­tünk, mint szerencsésebb sorsú, más népek felett és az első áldozatok mindig a vi­rágok voltak. A kultúra virá­gai. Mindig kevesen marad­tak. A többség ottmaradt összetapodva. Kevesen ma­radtak a művészek, a műve­ket élvező és éltető közön­ség, kevesen a mecénások. Erekre szakadó, majd elhaló folyamatokkal van tele mű­vészettörténetünk. Szemé­lyes sorsok rejtették és rejtik ma is egy-egy kis szakaszát. Néha elég volt egy emberöl­tő, hogy csodás virágba szökkenjen, mint egy Ferenczy Károlynál, de a nagyígéretű folytatásra ott is rátapos a történelem. Nagybánya nevét szinte titokban súgják egymásnak generációk, hogy volt sajá­tos magyar útja is annak a nagy megújulásnak, amit Európában sokféle izmus­nak hívnak. Sajnos, csak rejtekút maradt a hadiutak között. És szedte az idő ál­dozatait. Ezért érezte úgy egy Barcsay, egy Bemáth, egy Szőnyi, egy Pátzay, hogy magához kell ölelnie a A kereten túl (tempera, farost, 60x80 cm, Ráckevei Képtár) — Patay László önarcképe, 1996 ink.” reagálás! Úgy hangzik el, mint Rad­nóti verssora: „Kiálts rám s felke­lek!” És ez is megtörténik vele. Az elhivatott tanár otthagyja az iskolát, a művész otthagyja a várost, keres és talál egy Ermenonville-t, ahol ember és polgár lehet. Itt szólította meg a sors, és felkelt. Magányában — amit csak családjával osztott meg — szólt a hívó hang, a FEL­ADAT. Templomok díszei, freskók kiáltottak értő mester után, és Patay úgy vetette bele magát ebbe a munkába, olyan magafelál­dozással és olyan magától értető­dően, mintha egész életében erre várt volna. Ez lett a kiteljesedés. Templomok, ahol az elhívés a természetes és nem a kételkedés, ahol Abrahám istenkere­sése, Izsák felcserélése egy gödölyé­vel evidencia, és ahol Jákob Istennel küzd meg a hitéért. — Mi a neved? — kérdé az ifjú. — Jákob — feleié. — Mától fogva neved Izrael legyen, mert megküzdöttél Istennel és győz­tél. Mindez ma már valóság, a szom­széd templom lazúros színeiben. Patay valósága! Micsoda nagyszerű sors adatott neki! Meditációs pillana­tai, magános bámulásai e falakon, em­beri léptékkel örök életet nyertek. A kötötten tematikus, ezért felszabadító és így lényegükben tema- tikátlan száznégyzetmé­terek közben megadattak a kiküzdött nyugalom órái is. Nem az események sugallta békés semmittevés ideje volt ez sem, hanem a belső egyensúly alkotó nyugal­máé. A néhány keserű év gyö­nyörű termését látjuk e fa­lakon. Mert voltak keserű esztendők bőséggel, amikor bármilyen bizonyossággal hitt is a művész önmagá­ban, bizony kellett volna a biztatás. Ez azonban elma­radt. Sokan mentek el csu­kott szemmel a nyilvánvaló mellett, műveiben szinte el­botolva. Berzsenyivel szól­va: „Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk, Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk, Messzebb járnak szeme­ink; Bámulva kergetjük ál­munk tarka képét, Örökre elvesztjük gyak­ran éltünk szépét, S későn hullnak könnye­VASARNAPI PERES MEGYEI HÍRLAP Ízelítő a május 12-ei szám tartalmából: Osztanak. A kormány első száznapi prog­ramjában beígért „közérzetjavító” intézke­dések egy-egy családnak havi több tízezer forintot jelent majd. De az államkassza is jól jár: több szja, jövedéki adó és áfa folyik majd be a költségvetéshez. * Extrém reklá­mok ¥ Ki a városból! Egyre többen választ­ják a füstös, zsúfolt városok helyett a csen­des, nyugodt falvakat, üt Részletek jövő hé­ten megjelenő két Simon-könyvből * Lapos lett a divat. * Továbbra sincs csend Újpes­ten: Túlio vélhető menesztése után Glázer Róbert vezetőedző a következő áldozat. SÁRRÉTI PIKNIK 2002. A Sárréti Piknik Kulturális Alapítvány meghirdeti a 2002. augusztus 18-19-én megrendezésre kerülő II. Sár­réti Birkapörköltfőző-verseny és XII. Sárréti Piknik szóra­koztató rendezvény vendéglá­tását, belépőjegy és parkoló­jegy árusítását. A Sárréti Piknik 2002-ben kétnapos, 2 élő koncerttel és számos kísérő- rendezvénnyel kerül megrendezésre. Bővebb felvilágosítás kapható és a pályázati kiírás átvehető a Sinka Ist­ván Művelődési Központban. 5530 Vésztő, Kossuth u. 43-47. Telefon/fax: (66) 477-037. Pályázat leadási határideje: 2002. június 17., 12 óra. Rejtvényekkel nyertek Januártól a rejtvénykedvelők már naponta találnak fel­adványokat lapunkban. Minden héten hat felnőtt- és hat gyerekrejtvényt közlünk hétfőtől szombatig. Be­küldhetik mind a hatot, mert nagyobb az esély a nye­résre, de egy-egy megfejtéssel is részt vehetnek a sor­soláson. Szombatonként közöljük a nyertesek névso­rát. A múlt héten megjelent keresztrejtvények megfej­tése: megint, keszkenő, zsuzsu, ténfereg, kezdet. Nyertesek: Gazsó János (Nagykamarás^) Molnár Sándor (Körösladány), Oláh József (Újkígyós), Ónodi Mihály (Békéscsaba), Szilágyi Lászlóné (Kevermes). A gyerekeknek szóló rejtvények beküldői közül nyert: Gubis Brigitta (Békéscsaba), Turbucz Benjámin (Békéscsaba), Vajda György (Mezőkovácsháza), Var­ga Gyöngyi (Szeghalom), Vinkó Beáta (Füzes­gyarmat). A felnőtt nyerteseinknek egy-egy Utazások az el­nökkel című könyvet, a gyerekeknek egy-egy zseb Bendegúz című könyvet küldünk ajándékba. A nyere­ményeket postán juttatjuk el a nyerteseknek. CD-sikerlista 1. Celine Dion: A New Day Has Come 2. A-HA: Lifelines 3. V-Tech: Búcsúzz el 4. Shakira: Laundry Service 5. Britney Spears: Britney 6. Iron Maiden: Rock In Rio 7. Darren Hayes: Spin 8. LGT: A fiúk a kocsmába mentek 9. Princess: A hegedű hercegnői 10. Carl Cox: Global (Musicland Hanglemezbolt) Filmajánló Pánikszoba A ház, amelyet a frissen elvált Meg Altman (Jodie Foster) kislányával bér­be vesz, rendelkezik egy különleges helyiséggel is: a pánikszobában akár egy hónapig teljes biztonságban lehet az ide menekvő. Amikor rögtön az el­ső éjszaka három idegen jelenik meg a házban, anya és lánya természetesen itt keres menedéket. A probléma csu­pán az, hogy a behatolóknak olyasva­lamire van szükségük, amit a pánik­szobában rejtettek el. Könyv Perzsa költők antológiája KLASSZIKUS PERZSA KÖLTŐK Új kötettel jelentkezett a Magyar Könyvklub rendkívül esztétikus kivi­telű, egységes barna műbőrkötéses írók-költők-gondolkodók sorozata. Az antológia a klasszikus perzsa költészet nagyjainak alkotásaiból nyújt váloga­tást. A perzsa költészet a hazai felvilá­gosodás költője, Csokonai óta jelen van a magyar irodalomban. Az első fordítások még közvetítő nyelv — an­gol, német, francia — segítségével ké­szültek, de műfordítóink az 1960-as évektől már az eredeti szöveget tették át magyarra. Nagyszerű fordításban élvezhetünk olyan ismert remekműve­ket, mint a Goethét a Nyugat-keleti dívánra ihlető Háfizt, vagy a magyar költészetre is nagy hatást gyakorló Omar Khajjámot. Ä perzsa költészet eredeti ízei, csodálatos zeneisége, vál­tozatos, az európai költészetben gyak­ran ismeretlen versformái igazi külön­legességgel örvendeztetik meg a szép versek kedvelőit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom