Békés Megyei Hírlap, 2002. április (57. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-06 / 80. szám
2002. április 6., szombat Hétvégi magazin 9 ____________E-mail helyett villámposta, horror helyett rémfilm ___________ Ki védi meg a magyar nyelvet? Szilágyi Ferenc szerint fontos, hogy az Európai Unióba lépve is magyar anyanyelvű magyarok maradjunk d-fotó: kovács Erzsébet „Már gimnazistaként igyekeztem forgalomba hozni a köznyelvben elterjedt idegen szavak magyar megfelelőjét. Kosztolányitól vett példára a statisztikát számhasonlításnak neveztem, a fényképezőgépbe való filmet pedig fénycsíknak. Emlékszem, egyszer a boltban hatszor kilences fénycsíkot kértem. Az elárusító szinte rám ripakodott, erre visszakoztam és mondtam, hogy filmet vennék. Mire a boltos: „akkor mondja magyarul!” Szilágyi Ferenccel gyomaend- rődi otthonában idéztük fel az iménti történetet. Bár az irodalomtörténész, nyelvész elismeri, nem mindig sikeresek a magyarítások, a tudományos munkáját végig a magyar nyelv védelmének, az idegen szavak elleni küzdelemnek szentelte. A beszélgetés fonalát tovább szőve kiderült, hogy az ifjú korától írónak készülő Szilágyi Ferenc hogyan választotta végül a nyelvészetet. — Negyven- nyolcban az egyetemen Kosztolányi Dezsőt, kedvenc szerzőmet, mint dekadens bur- zsoá írót tárgyalták, amit nagyon igazságtalannak tartottam. Inkább átmentem a nyelvészetre, ahol a normál „a” hang rezgésszáma keleten ugyanannyi volt, mint nyugaton. Itt egzaktabb igazságokra leltem, mint az irodalomtörténetben — mondta Szilágyi Ferenc, akinek egyik szakterülete a nyelvújítás kora. — A tizennyolcadik században a francia divatszavak jellemzően német közvetítéssel érkeztek. A nyelvújítók már akkor is küzdöttek ellene, mert úgy érezték, hogy a nemzeti nyelv jellege vész el. Jó példával járt elöl az első magyar nyelvű újság, a Pozsonyi Magyar Hírmondó, amely az idegen szavak után zárójelben közölte annak nyelvújítási magyar megfelelőjét. Az új szavak így kerültek be a köztudatba, egy részük meg is honosodott. Figyelemre méltó példát a háború utánról is említhetnék, amikor a BBC- t magyar betűzés szerint, bé-bé-cé-nek mondta a rádió. — A magyarítás ma is ráférne a nyelvünkre. Sokszor jobb híján használjuk az idegen szavakat, választási lehetőségünk sincs. — Valóban. Én sem tudtam, hogy az e-mailnek van magyar megfelelője, mígnem a Genfben élő egykori angol szakos barátom, aki az idegenben is féltve őrzi anyanyelvét, azt írta, hogy legközelebb villámpostán jelentkezik. Azóta egy rádióműsorban örömmel hallottam, hogy a szerkesztő villámpostán kérte a hallgatók hozzászólását. Ha a rádió kezdettől a villámposta elnevezést használja, akkor a nagyközönség sem szokott volna rá az e-mail kifejezésre. Az idejében forgalomba hozott találó magyar kifejezés gyorsan elterjed. Erre jó példa az interneten, azaz világhálón használatos home page tükörfordítása, a honlap. Biztató, hogy az SMS-t levéltelefonnak említették az egyik tévéműsorban. S a betűszóknál maradva, a magyar miniszterelnökkel való beszélgetésben az addig angolosan dzsí-dí-pínek mondott GDP (hazai össztermék) országos megelégedésre gé-dé-pé-nek hangzott. A rendszerváltozás óta parttalanul áramlanak be hozzánk az idegen szavak. Az országgyűlés múlt évi fontos nyelvvédő törvénye előtt már új nyelvújítást sürgetett az Anyanyelvápolók Szövetsége. Okkal, hiszen a műsorújságok horror, thriller műsorokkal, kvíz-show-val, talk-show-val vannak tele. A horror miért nem lehetne magyarul rémfilm, a borzongató thriller „cidri”? Persze nemcsak fölösleges angol eredetű szavakról van szó, hanem latin eredetűekről is. A konszenzus magyarul egyszerűen egyetértés, az evakuál kitelepít, kiürít, a nyakra-főre emlegetett infrastruktúra helyett egyik kiváló írónk a belső szerkezetet használta, de lehetne esetleg közellátvány is. A homályos jelentésű státustörvény helyett már megszületett a kedvezménytörvény és az ad hoc bizottság helyett is örvendetesen egyre többet lehet hallani az eseti bizottságot. — Előfordul, hogy nyelvészként kénytelen engedményt tenni? — A tudományos nyelvben igen. Ott más mértékkel kell mérni. A szaknyelvnek régen is megvolt az idegen szó tartománya. Bessenyei is megmondta, hogy a nemzetközi szavakat, mint a filozófia és a matematika, kár bántani, csak a köznyelv idegen szavait kell lecserélni. — Mit vár a nemrég életbe lépett nyelvvédelmi törvénytől? — A hatását leghamarabb egy év múlva tudjuk lemérni. Annyi bizonyos, az angol szavak elleni korlátozást a franciák már vagy három évtizeddel előttünk bevezették. Drákói szigorral büntették, ha valaki Párizsban angol feliratokat használt. — Globalizáció. Csúnya idegen szavunk, fenyegető tartalommal. Okkal féltjük-e tőle a nemzeti kultúrát és a nyelvet? — Ami most Európában történik, nem ad okot derűlátásra. A nagy világnyelvek szinte behozhatatlan előnyt élveznek. Talán annyi változás lesz, hogy Kelet-Európábán a német némileg visszaszorítja az angolt. Ez nem vigasztaló, hiszen egyik idegen helyett jön a másik. — Ön szerint megtörténhet-e, hogy reformkori példára ismét kibontakozik egy nyelvújítási mozgalom? — Jó lenne, de erre kevés esélyt látok. A ma uralkodó nézet szerint az irodalomnak nem kell nemzetformálásra, sem közösségformálásra törekednie, csak szórakoztatnia. Ma már a költők nem váteszek, mint a tizenkilencedik században. A Magyar Tudományos Akadémia pedig túl merev és lassú ahhoz, hogy nyelvújítást kezdeményezzen. Napjainkra feledésbe mentek a szabatos kifejezés és kiejtés normái. A rádióban és a televízióban hajmeresztő hibákat vétenek a magyaros hanglejtés és hangsúlyozás ellen. A veszély sokkal nagyobb, minthogy tétlenül szemlélhetnénk. Fontos, hogy az Európai Unióba lépve is magyar anyanyelvű magyarok maradjunk. Már a Himnusz költője is arra intett, hogy más nemzetek nyelvét tanulni szükséges és hasznos, de a magunkét ápolni, őrizni kötelesség. Csath Róza Névjegy Szilágyi Ferenc irodalomtörténész, költő, nyelvész Született: Gyomán, 1928. november 12-én Tanulmányai: 1951-ben a budapesti egyetemen magyar-angol szakos tanári oklevelet szerzett Pályája: 1953-tól az MTA Nyelvtu- J dományi Intézetének munkatársa, 1974-től a debreceni egyetem magyar irodalomtörténeti tanszékének főmunkatársa, 1993-tól a Károli Gáspár Református Egyetem dékánja. A nyelvtudomány kandidátusa (1966), az irodalomtudomány doktora (1994) Elismerések: Kazinczy Társaság emlékplakettje (1990), Tbldy Ferenc-díj (1994), Csokonai-díj (1998), Körösi Csoma-díj (1999), Bocskai-díj (1999). Jelenleg magyar nyelv- és stílustörténettel foglalkozik. Munkái: Húsznál több könyv, köztük nyelv- és irodalomtörténeti kötetek, három verseskötet, több száz tanulmány, cikk fűződik nevéhez. Művei közül: A magyar szókincs regénye (1972., 1974.,' 1994.), A magyar szó költészete (1978), A magyar mondat regénye (1983), Csalánok és ibolyák, epigrammák (1990);, Fejtsünk szót (1993) Sorry a sajnálom, s helo már az elavult Agyonisten s a Viszlát: Báj-báj! — itt van a nyelvben a baj! Bébi a hót-dög-gel tiket-et vesz a holnapi dance-ra ott, hol a gyorscsárdást country taszajtja odább és a gerendába tomahauk-ját vágja a play-boy míg szűre ujjábái colt fityeg, akt-magazin. (Szilágyi Ferenc: Hunglish) Stand és strand s camping: amiként a dudva, tenyészik a Balaton partján s vélük a swfmeg a shop — Mily magyar e tenger! A Tihany Club és a Hotel Tour jelzik: a vízzel a nyelv láposodik, mocsárul. (Szilágyi Ferenc: Strand stand) Tavaly, egy mustillatú októberi délután román rendszámú kocsi állt meg a kapunk előtt. Marosvásárhelyi unokaöcsém, a „harmadik Dénkó” érkezett Nagyszalontáról, ahonnan magával hozta a negyedik Dénest is. Kitörő örömmel tárta ölelésre kaiját, mikor a közös vér sugallatára 38 év elmúltával is megismertem. Odabent aztán két-három órát beszélgettünk egymás szavába vágva. Lajstromba vettük a rokonságot, eleveneket és holtakat egyaránt, kicseréltük a címeket és a telefonszámokat, megbeszéltük az egészségi állapotokat. Szóba került az én nagy bajom is, amire a két Dénkó egymást előzgető vehemenciával ajánlotta a petróleumkúrát. Már a nap is lemenőben volt, mikor elbúcsúztak, de még a kocsiablakból is lelkemre kötötték a 150 fokos desztillált gyógyitalt, amely ugyan kicsit büdös, ale jó. Csodákat meséltek róla. Mosolyogva integettem utánuk, míg el nem takarta őket a kétsor egyik sarokháza, meg a rám szakadó őszi alkonyat magánya. Novemberben telefonon érdeklődtek, én zavartan mentegetőztem, mire néma szemrehányást éreztem a légvonalban. Aztán András napjára elküldték a fél liter petróleumot. A sötétzöld flaska azóta is a kamra hűvösében áll, én meg gyanakodva figyelem, ahogy beszövi a pókháló. ...A petróleumról nem a halálos kórság, hanem a nagyajtai gyermekkor jut eszembe. A megszépítő messzeség visz- szapillantó tükrében ismét kettesben voltunk nagyanyámmal, ebéd után a konyhában, hogy kedves időtöltésünk alatt bársonyon fiissanak perceink. Én voltam a legkisebb unokája, s nagyon jól kijöttünk egymással, mert a népes családból egyedül én hallgattam végig hosszú történeteit az udvarhelyszéki szülőfaluról, aztán a budapesti cselédlány életéről, aki úgy találkozott Ferenc Jóska bakájával, akárcsak Pőcze Borbála a nyughatatlan József Áronnal. Ültünk hát a duruzsoló kályha sugárzó melegében; nagyanyám a rokka mellett, én meg az asztalon kinyitott könyv betűerdejébe hajolva, mivelhogy elérkezett az olvasókör, a fonóka és az almasütés ideje. Petróleum(lámpa) — Hol hagytuk el, kisunokám? — kérdezte nagyanyám, mint máskor is, ha összejöttünk a mi külön kis szeánszunkra. Úgy bizony, mert titokban mi is szellemet idéztünk, valahányszor Kriza János vadrózsás népmeséiből, Sebők Zsig- mond mackóregényeiből vagy Göre Gábor mulatságos történeteiből lakomáz- tunk. A lélek mellett gondoltunk a test táplálására is: a pincéből jó előre fölhoztam egy szakajtó batul almát, amely kemény húsú téli gyümölcs volt, ezért aztán nagyanyám tízesével rakott belőlük a tüzes platnira, hogy fertályóránként a zöld almahéj barnára süljön síró-rívó sercegés közepette. Közben Szép Palkó parancsára Plútóné is kavarta már az ördögi kon- dérban a haricska-puliszkát, összerotyog- tatva az esztenáról hozott jóféle juhtúró- val. Mi ketten jóízűen szopogattuk a sült almákat, aztán — mielőtt Bihari Jóska kertje alól belopakodott volna a szürkület — nagyanyám egymás mellé állította a 8-as és a 11 -es petróleumlámpát. A karcsú nyakú, alul potrohos két üveget lecsavarta, meglötyögtette a tartályt, a lámpabél mellett feltöltötte petróleummal, elővette az ollót, és az ablak beszűrődő világosságánál egyenesre szabta a lámpabél kormos taraját. Ezalatt Róka Miska kihajította Mackó úr lehúzott csizmáját a robogó vonat ablakán, lett is nagy röstel- kedés a retyezáti vasútállomáson, amikor a tekintetes úr gyönyörű virágcsokorral, de mezítláb lépett le a lakodalmazó rokonok körébe. Nagyanyám hunyorogva emelte szemmagasságba a 11-es lámpaüveget, összeszorított ajkai között kidugta a nyelve hegyét, és — mi tagadás: thö- phö, thö-phö — megharmatozta a kormos helyeket, begyömöszölte a törlőrongyot, s gyakorlott mozdulatokkal hozzáfogott a tisztításhoz. A sült almák fele már elfogyott, mire ellátogattunk Göre Gábor bíró úr disznótorába. Ott bizony a szalmával betakart hízót az irigy szomszéd kicserélte a ganéhordó talicskával, s a kupicázás után ezt kezdték perzselni a vidám atyafiak. ” ■" H ■ - I CD-sikerlista 1. Jennifer Lopez: The Remixes 2. Destiny's Child: This is The Remix 3. Pet Shop Boys: Release 4. Akosh: Vertigo 5. Modem Talking: Victory 6. Down II. 7. Alanis Morisette: Under Rug Swept 8. Szandi: Minden percem a szerelemé... 9. Shakira: Laudry Service 10. Szerelem utolsó vérig (filmzene) (Musicland Hanglemezbolt) Filmajánló Kémjátszma Nathan Muir (Robert Redford) CIA- ügynököt nyugdíjazás előtti utolsó munkanapján válságstáb elé idézik: egykori védencét, Tom Bishopot (Brad Pitt) Kínában ki akarják végezni egy börtönből való szöktetési kísérlet miatt. Muir számára világos, hogy a cég nem akar felesleges politikai konfliktusba bocsátkozni, és ezért egyik legjobb emberét is könynyedén feláldozná... Könyv A cseregyerek Egy Londonból Bécsbe érkezett cseregyerek különös történetét meséli el a könyv osztrák szerzője, Christine Nöstlinger. Jasper, az ifjúsági regény hőse — akit azért fogadott a Mittermeier család, hogy javítson gyermekük, a kiskamasz Ewald csapnivaló angol kiejtésén — éjszaka eszik, a nappalokat szobájába bezárkózva tölti, a fürdőszobát nem látogatja, s nem áll szóba a család tagjaival. A kedves kis történetből megtudjuk, hogyan sikerül végül szóra bírni a londoni fiút, miután hallgatásával már-már az őrületbe kergeti a vendéglátóit. Az a pár hét örökre emlékezetes marad Jasper és a Mittermeier család számára. A nagysikerű könyv szerzője a gyerekkönyv írók Nobel-díjaként számon tartott Andersen-díj egyik kitüntetettje. Az Andersen-díjat 1956 óta, kétévente adományozza az IBBY, a gyermek- és ifjúsági irodalom világ- szervezete. Kívül-belül nőni kezdtek az árnyak, mire ragyogó lett a 8-as lámpaüveg is. Az utolsó almát majszoltuk már, a gu- zsalyon elvékonyodott a szösz, az orsón meghízott a fonál; elfogyott a hét falunak elegendő túrós puliszka, Mackó úrnak új csizmát húztak a lábára, a lepéndi bíró úr kikaparta a talicskakerék abroncsát a hamuból („Hijnye, pedig de szép nagy disznó lehetett: lám, mekkora karika volt az orrában!”); szóval, ránk szökött az este. Becsuktam a könyvet, vége lett a mi nagyajtai mesedélutánunknak — úgy 1943 karácsony havában. Nem vettük észre, hogy az udvaron bóbiskoló fenyőkre puhán és nagy pelyhekben szállingózni kezdett a hó. Burkus kutyánk fel-felnyöszörgött, mert rosszat álmodott. Fehér paplanhuzatot váltottunk éjszakára. Nem tudom már: legközelebb mikor és hol találkozunk nagyanyámmal. Elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy éhgyomorra, egy evőkanállal meggyógyít- e a Dénkó öcsém csoda-petróleuma... Szász András
