Békés Megyei Hírlap, 2002. március (57. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-02 / 52. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete A nyolcadik infarktust is túlélte Szász Endre már a tavaszra készül 8 A filmszemle legjobb női karaktere A békéscsabai Tóth Orsi sikere 8 Arany János 185 éve született Emlékezés a halhatatlan költőre Fél évszázada a szabad szellem szigete 1952. március 9-én nyitotta meg kapuit a Békés Megyei Könyvtár, az ország első megyei könyvtára, amely ötven éve a folyamatos megújulás és a korszerű ismeretekhez való alkalmazkodás intézménye. Fél évszázadot lehetetlen összefoglalni néhány mondatban, ám akit egyszer már megcsapott a „könyvtár szaga”, talán szívesen veszi a múltbéli kalandozást. Féja Géza, a városi népkönyvtár meg szervezője hajdan így vallott a könyv tárról: „Közvetlenség, családias me legség és humor jellemezte az olva sókkal való érintkezést, állandó beszélgetés folyt könyvekről, írókról, irodalmi kérdésekről, a könyvtáros humorral, humoros oktatással szoktatta le olvasóit a ponyváról és az álirodalomról. (...) Nem egy olvasó silány mű igényével jött a könyvtárba, Balzackal a hóna alatt ment ki. (...) Elhagyott javakként kezelt bútorokkal szépen berendeztük a kölcsönző helyiséget, az olvasók leültek, néha órákat töltöttek ottan. Ez volt a könyvtár hőskora, az eddig Békéscsabán ismeretlen „közkönyvtár” népszerűsítésének az ideje.” A hetvenöt éves Szabad Olga harmincnyolc évig dolgozott a megyei könyvtárban. Olgi néninek úgy alakult a sorsa, hogy a könyvtár lett az élete. Nem is tud úgy beszélni a munkahelyén töltött évekről, hogy ne érzékenyüljön el. A múlt felelevenítése közben többször eltörik nála a mécses. — Rengeteg szép élményt, meghitt pillanatot őrzök a könyvtárról. Az olvasókkal nagyon bizalmas, már-már családias légkört alakítottunk ki. Sokan örömeikkel, gondjaikkal is hozzánk fordultak — emlékezik. Olgi néni Féja Gézával is együtt dolgozott, róla mesélte: — Fiatal könyvtárosként kollégáimmal az elhasználódott asztaloknál gépeltünk, gyakran fájt a hátunk, ezért lexikonokra, enciklopédiákra ültünk a kényelmesebb tartás érdekében. Féja Műltmorzsák Békéscsabán a XIX. század második felében már több egyesület tartott fenn könyvtárat, így a városi könyvtár elődjének tekintett Békéscsabai Múzeum Egyesület is. Ennek könyvtára 1899-től szerveződött és 1912-ben vált nyilvánossá. A két világháború között működő polgári kulturális kör — az Auróra-kör — működtetett könyvtárat. 1945-ben Féja Géza kezdett könyvtárszervező munkához a gazdátlanná vált könyvgyűjteményekből. Ezzel párhuzamosan a Szabadművelődési Felügyelőség a megyében vándorkönyvtárat szervezett, melynek felügyeletére 1949-ben Békéscsabán körzeti könyvtárat hoztak létre, majd egy év múlva a Központi Technológiai Könyvtár létesített itt fiókkönyvtárat. A város a volt polgármesteri lakást jelölte ki a gyűjtemények számára, ahová 1951 májusában a Féja szervezte városi könyvtárat is átköltöztették. A működő könyvtárakat 1952-ben egyesítették, ez lett az ország első megyei könyvtára. 1958-ban vezették be a szabad könyv választás lehetőségét, az úgynevezett szabadpolcos rendszert, 1962-ben önálló egységként gyerekkönyvtár kezdte meg működését, 1964-től alakították ki a zenei gyűjteményt. Az új könyvtár épületét 1985-ben adták át, 1994-ben kezdődött meg a számítógépes katalógus építése. A könyvtári szolgáltatáson túl az intézményben működik jelenleg az Európai Információs Pont, a Vállalkozói Információs Szolgálat, a Brit Sarok és az Internet klub. Géza szömyülködve teremtett le bennünket: „Azonnal álljatok fel a könyvekről, látni sem bírom, hogy ráültök a tudományra!” — mondta. Nagyszerű érzés volt, amikor bejött egy sikeres vizsgázó, megköszönni a segítséget, amit tőlünk kapott. Mindent Lipták Pali alapozott meg, ő mindig és mindenben az első szeretett lenni. — Ez egy se vége, se hossza történet — neveti el magát dr. Ambrus Zoltán igazgató, amikor a jubiláló könyvtár történetének felidézésére kérjük. — A legcsodálatosabb az egészben, ahogyan az ötvenes években, abban a szörnyű világban sikerült humanizálni és modem intézménnyé tenni a könyvtárat. Békéscsabán a kezdetektől fogva kitüntetett szerepe volt a könyvtárnak, az emberek igényelték a kultúrát. Az intézmény megalapításához kellett néhány olyan személyiség, aki egyéniségével és tehetségével képes elérni, amit akar. Ilyen ember Lipták Pál, az intézmény első vezetője, aki karakterével biztosítékot jelentett a folyamatos megújulásra. A könyvtárban — amely a szabad szellem szigetének számított — a saját ötleteit, az itthon kidolgozott eredményeket és a szakma nyugatról átvett mintáit valósította meg, kitűnő érzékkel. Skandináviából vette át például a térbe belógatott lámpák ötletét. Ám mivel akkoriban ilyet nem lehetett kapni Magyarországon, kitalálta: a lavór erre a célra tökéletesen megfelel, csak át kell festeni, fel kell fordítani, kifúrni a tetejét, és máris kész a lámpabúra. így lettek a békéscsabai könyvtárban is „skandináv” lámpák. Hatalmas bátorság kellett 1958-ban — az országban elsőként — a szabadpolcos rendszer bevezetéséhez. Mivel már a kezdetektől is az egész megyében gondolkodtak a könyvtár munkatársai, megyeszerte egymás után alakultak a népkönyvtárak, községi könyvtárak. Akkoriban — a tévétől és a szórakoztatóipartól megkímélt világban — a könyvtárak a szabadidő-eltöltés színhelyei is voltak. Fekete fehéren Vésztő és a Benes-dekrétumok Legyünk tárgyilagosak! Ne rontsunk mindjárt ajtóstól a házba, ne zúdítsunk csípőből tüzelt éles lövedékeket a kormányfőre egyetlen, viharos visszhangot kiváltó megnyilatkozása miatt. Vegyük elő inkább történelem ismeretünket, és gondolkodjunk el azon, kinek is van igaza egy olyannyira vitatott kérdésben, mint a BeneY-dekrétumok megítélése. Különben nem unják még ezt a politikai hajcihőt? Ha unják is, olvassák tovább, mert olyan részletet ismernek meg a BeneY- dekrétumok e világi történetéből, amit bizonyára kevesen tudnak. Nevezetesen, gondolták volna, hogy van ország Európában, amely máig nem ismerte el Csehszlovákiát, illetve az időközben utódállamokká vált Csehországot és Szlovákiát, mégpedig a vihart kiváltó dekrétumok miatt? Pedig van! Nem csigázom a kíváncsiságukat, Lichtensteinben élnek azok a tökös gyerekek (bocsánat: politikusok), akik közölték — és tartják hozzá magukat immár több mint ötven éve —, hogy számukra Csehszlovákia, később annak utódállamai, Csehország és Szlovákia egyszerűen nem léteznek. A szűnni nem akaró vadúzi harag oka, hogy a fejedelemség a háború után jelentős összeget vesztett a dekrétumok rendelkezései miatt, mivel a csehországi német lakosok — köztük nagyszámú lichtensteini — minden vagyonát elkobozták anélkül, hogy tekintettel lettek volna az állampolgárságukra. A Svájchoz tartozó miniállam politikusai még évtizedes sértettségük után is nagyvonalúságot mutattak, 1993-ban hajlandók lettek volna Csehországot és Szlovákiát az elismert nemzetek sorába emelni, ha Prága megoldja a vagyoni kérdéseket, vagyis jó nagy kártérítést fizet az onnan kiebrudalt lichtensteinieknek, ami ugyebár a vihart kiváltó dekrétumok halálát jelentené. Mondani sem kell, a Hradzsinban hallani sem akarnak Lichtenstein követeléséről. Ha szomszédok lennének, talán még le is rohannák őket ekkora pofátlanság láttán. Most térjünk vissza miniszterelnökünk nyilatkozatára! A csehek és szlovákok csak ne nagyon tiltakozzanak! Legyenek inkább hálásak a magyar kormányfő visszafogottságáért. Hiszen Orbán Viktor nem helyezte kilátásba a két utódállam elismerésének visszavonását, s a számla benyújtását. Ha erre most azt mondják, hogy Magyarország azért mégsem Lichtenstein, akkor gondoljanak Vésztőre! Ott egyszer már volt köztársaság, nem sokkal kisebb, mint a vadúzi fejedelemség. Velük azért még fenyegetőzhetnénk... Arpási Zoltán ■■■ Velük azért fenyegetőzhetnénk. HHHi A könyvtár azért lehet sikeres kulturális intézmény, mert a tudás rendezett halmazával rendelkezik d-fotó: lehoczky Péter Nyugati napilapokat ugyan nem lehetettjáratni, de lakberendezési újságokat igen. Jazzlemezekhez és nyugat-európai könnyűzenéhez is hozzájuthattak az olvasók, ami nagy dolognak számított. A hetvenes években aztán a könyvtárnak új igényekhez kellett alkalmazkodnia: a fiatal korosztály a lehető leggyorsabban igyekezett tudáshoz jutni, és már a régi épület sem felelt meg az új könyvtár-technológiai elvárásoknak. Az új könyvtár felépítésénél döntő volt, hogy az új épület a megszokott helyen, a városközpontban, de mégis csendes környéken legyen. 1981-ben kezdődött az építkezés, szerencsére még az egyik polgárházat is sikerült megőrizni — meséli az igazgató. S hogy mit tapasztal, aki mostanában tér be a könyvtárba? A változatlanul a szakma élvonalához tartozó megyei intézményben tanúi lehetünk, mennyire sokféle tevékenység kapcsolható a könyvtárhoz. Kiállításokat szerveznek, különböző szolgáltatásokat fogadnak be úgy, hogy közben a könyvtár alapeszméje sem sérül. Dr. Ambrus Zoltán szerint azért lehet sikeres kulturális intézmény a könyvtár, mert a tudás rendezett halmazával rendelkezik. — Számunkra ugyanolyan fontos az az olvasó, aki már ötven éve hozzánk jár, mint az a tizennégy éves diák, akinek most nyílik a szeme a világra. Ezért vállalunk fel sokféle szerepet. Eljutottunk odáig, hogy a megyei könyvtár nem csak információs, hanem informatikai központtá is vált. Jelenleg a távoktatásban vállalt feladatra készülünk. Manapság egyre gyakrabban halljuk a tudásalapú társadalom és az életfogytig tartó tanulás fontosságát — én ezért látom biztosítva a könyvtárak jövőjét — véli az igazgató. Váradi Krisztina Békés, 1942. Divatcsarnok és vasúti sínek — hatvan évvel ezelőtti kisvárosi hangulatkép
