Békés Megyei Hírlap, 2002. február (57. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-16 / 40. szám
2002. februárló., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 11 Művészek vallanak négylábú kedvencükről Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába Négylábú kedvenceink sok nevezetes és nyomdafestékre méltó dolgot követnek el, de aránylag kevés kutyának jutott az a dicsőség, hogy okossága, életrevalósága írásos bizonyságát ráhagyja az utókorra. A házi kedvencekről legfeljebb családi vagy baráti társaságokban esik szó. Ezen a kiáltó igazságtalanságon akarunk némileg enyhíteni, amikor az alábbiakban néhány négylábú-sztorit közreadunk. Sok helyen a családtagok közé számítják a kutyát is Ezek a kis kutyák, nagy kutyák nem ugattak hiába. Tóbiás az anyakönyv szerint az előkelő David Magic néven lett nyilvántartva. Az angol juhászkutya — termetét tekintve — akár egy kis borjú. A félelmetes külső azonban egy érző, melegszívű, bolondos és nem kevésbé romantikus lelkületű ebet takar. Házőrzés céljából került a Rubold Ödön—Götz Anna színészházaspár családi házába. — Tóbiás sokfajta hobbija közül csak hármat említenék — meséli a gazdi, Rubold Ödön. — Imád autózni, odasétál a kocsihoz és hangos ugatással jelzi, hogy beszállna. Kedvenc csemegéje a görögdinnye. Tóbiás életében igen fontos esemény a szerelem. Beleszeretett Béres Ilonába, teljesen odavan a művésznőtől, aki természetesen meg- hatottan fogadta Tóbiás rajongását. Pécsi Ildikó és Szűcs Lajos is mindig tartott kutyát. Közülük a legnagyobb kedvenc Zazi, a fekete-fehér pettyes hölgykutya volt. — Csomó rossz tulajdonságot neveltem belé — vallja önkritikusan Pécsi Ildikó. — Beült a fotelbe, belefeküdt az ágyunkba, arról nem is beszélve, hogy olyan falánk volt, mint a gazdája. Egyetlen erénye az erénye volt. Zazi garantáltan szűzi életet élt. Nem volt átlagos kutya. Míg más eb csontot, felvágottat, húsárut evett, addig Zazi csak vegetáriánus ételeken élt. A savanyú káposztát, a sárgarépát és a gyümölcsöket kedvelte a legjobban. Bíró Ica, a csinos manöken-fotómo- dell már gyermekkorában megszerette a kutyákat. Egyik legkedvesebb kutyája Teddy volt. — Ez az aranyos kis tacskó utánozhatatlan egyéniség volt. Apám hivatásos vadász, vadőr volt. Gyakran mentem vele az erdőbe, s ilyenkor társaságunkban volt Teddy is. Amikor azt látta, hogy motorozás közben felvesszük a bukósisakot, jelezte, hogy ő is szeretne olyat a fejére. Apám csinált neki egy gumilabda feléből egy bukósisakot. Attól kezdve anélkül soha fel nem szállt volna velünk a motorra. Ezt a tacskót arra is megtanítottuk, hogy a dudát helyettesítse. Amikor apu rászólt: „Teddy dudálj!” — akkor elvakkantotta magát. Korda György népszerű táncdaléne- kes saját bevallása szerint mindig a nagy kutyákat kedvelte. — Nem szabad félreérteni, nem azokra a „nagykutyákra” gondolok—tisztázza elöljáróban a dolgot. — 1964-ben jutottam hozzá az első nagy kutyámhoz. A Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete előtt egy ember dühösen ráncigáit egy farkaskutyát. „Hol lehet ilyen aranyos kutyát venni?” — kérdeztem tőle. A kutya gazdája azt hitte, viccelek. „Dyen dögöt? Ha erre van gusztusa, viheti, magának adom” — s már a kezembe is nyomta a pórázát. A kutya nem igen akart követni, de nagy nehezen elvonszoltam egy közértig, ahol vettem neki kolbászt. Miután elfogyasztotta, máris a gazdájának tekintett. Bobinak neveztem el, s akkor sem kereszteltem át, amikor kiderült, hogy lány. Tizenhat évig volt nálam. — Amikor Gyuri megjelent azzal a hatalmas kutyával, nagyon megijedtem — emlékszik vissza Balázs Klári táncdalénekesnő, Korda felesége. — A kutya barátságtalanul vicsorított, a közelébe sem mertem menni. Két hétig csak párnákkal körülbástyázva mertem felé közeledni. Aztán az egyik napon elfogadta tőlem a csokit, amit vittem neki. Ekkor összebarátkoztunk. Olyan volt, mint egy testőr. Mellette a legnagyobb biztonságban éreztük magunkat. Láng József, Angyal magyar hangja is nagy kutyás. — Egyik kedvencem egy Sally nevű kis kutya volt. Neki mindig külön főztem valamilyen finomságot. Egyszer a Lehel piaci vadboltból vettem különböző vadnyesedékeket. Egy teflon lábasban vegetával, ételízesítőkkel, tejfellel összekeverve főztem meg a vacsoráját. Aztán elmentem a szinkronba egy felvételre. Amikor hazaértem, megkérdeztem a feleségemtől, hogy ízlett-e Sallynek a főztöm. „Milyen főztöd?” — kérdezett vissza az asszony. „Hát, ami a teflonban volt.” „Úristen, te azt a kutyának szántad?” — Kiderült, hogy a családom ette meg jó étvággyal. — kgy— Pályafutása során tömeggyilkost is védett A sztárügyvéd hat évtizede Nem vezethetik az érzelmei, s ha bűnözők ügyét védi is, szakmai tisztessége csakis abba az irányba vezérelheti, hogy minél kisebb büntetéssel, sőt: lehetőleg felmentéssel ússza meg védence a pert. Petrocelli, Renz. Híres ügyvédek a képernyőről. Dr. Bárándy György sztárügyvéd a magyar tárgyalótermekből. Már maga sem tudja, hány ezer ember ügyét képviselte hosszú pályafutása során. — 1941 óta ügyvédeskedem — mondja. — Kivéve két évet, 1956 után, amikor a Nagycsarnokban fizikai munkát végeztem. — Ön számos elvetemült bűnözőt is védett. Hányat nem sikerült megmenteni közülük a bitófától? — Ha jól emlékszem, hat ilyen ügyem volt. — Ez az ügyvéd számára szakmai kudarcot jelent? — Sajnos megesik, hogy az ügyvéd előre tudja: teljességgel reménytelen ügyet képvisel. Védtem például tömeggyilkost, 1945 után. Épeszű ügyvéd aligha számíthat ilyen esetben arBárándy Györgynek eddig még nem kellett magát védenie ra, hogy védencét megmentheti a kötéltől. Különös módon ez után az ügyem után kaptam a legtöbb szakmai elismerést a párbeszédemért. — Volt olyan védence, aki ellen magában drukkolt? — Amikor hosszú hónapokon át foglalkozom egy üggyel, a vádlottal, akit magamban ugyan elítélek, az együttműködés mindig megszünteti az ellenérzéseket. Hivatkozhatnék Truman Capote világhírű könyvére. Az olvasó is a legszívesebben az akasztófán látná a Hidegvérrel főbűnösét. ám a könyv végén talán már szánja őt. — Nincs lelkiismeret-furdalása, ha az ön által védett bűnözőt felmenti a bíróság, vagy túl enyhe büntetést kap, amikor ön is tudja, hogy sokkal többet érdemelne? — Az ügyvéd és az ügyész könnyen beszél, mert mindkettő előadja a maga álláspontját. A bíró dönt. Ő van a legnehezebb helyzetben. Akkor is, ha utóbb kiderül, hogy ártatlan embert ítélt el, akkor is, ha a bűnöst felmenti. —Melyik volt a legérdekesebb pere? — Unikum volt a magyar joggyakorlatban a karácsondi gyilkosság, ahol az anyát és a gyermekét ölték meg. Két vádlott volt, én az elsőrendű vádlottat védtem. Háromszor ítélték halálra, végül hatályon kívül helyezte az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság. Negyedszerre felmentették. Ez volt az egyetlen ügy, ahol három halálos ítélet után felmentettek valakit. Két halálos ítélet utáni felmentés több is volt. — Ismert személyek ügyében is közreműködött. Melyiket említené ezek közül? — Vályi Péter különös balesetét. A miniszter üzemlátogatáson beleesett a kohó izzó vasfolyamába. Én védtem a biztonsági szolgálat vezetőjét. Ő volt az egyetlen, akit ebben a ügyben felmentettek. A vezérigazgatót, a főmérnököt, a gyáregység vezetőjét elítélték. — Volt már rá példa, hogy saját magát kellett védenie? —Szerencsére nem volt rá szükségem. —El tudna képzelni olyan esetet, hogy a fiával egymás ellen védjenek valakit? — Kizárt dolog. Ilyen ügyet nem vállalnék. Kemény György Sohasem irigyeltem a könyvbemutatókon a méltatókat. Talán még nehezebb dolguk van, mint a szerzőknek, akiket esetleg (akkor még) nem ismerhet a nagyérdemű, még csak a vendégek mindegyike sem, portrékötetek esetében a főszereplőknek szintén csak a kirakat jut, ha csak meg nem szólíttat- nak... Azt sejtettem, hogy Lengyel László nem harminc—negyven jól fésült sort fog felolvasni, igaz, arra sem számítottam, hogy Varga Imre kissé keserűen fogadja mondandóját. Mindenesetre tiszteletre méltó fába vágta a fejszéjét a Kossuth Kiadó. Most indult, Felgyorsult idő összefoglaló nevű sorozatukban nem kevesebbre vállalkoznak, mint életút-interjúk- ban megszólaltatni századunk neves tudósait, művészeit, kiemelkedő közéleti személyiségeit. Ok a korszak első felében születtek, átfogóan tudják tehát értékelni az egész huszadik századot. Ezért is legalább annyira érdekes, hogy mit mondanak jövőről. Varga Imre Kossuth-díjas szobrász„...AKI SZERET, ANNAK JÓ LESZ ÍGY IS...” Csányi Vilmos és Varga Imre portrékönyve mellé művész jövőképe, legalábbis a kultúráról: „Az a tapasztalatom, hogy a modem művészeteknek is biztosabb élvezői azok, akik nem szakosodott kultúrával, de mély kultúrát élnek”. Mindez persze kissé bonyolultabb — ahogy az író Árpási Zoltánnak vall erről (is) kétszáz oldalon keresztül. A mindent kutató Csányi Vilmos a halhatatlan lélek létét-nemlétét pedig például így látja: „Akárhogy is történik, az ember fokról- fokra közelebb jut ahCSÁNYI VILMOS HOVANYECZ LÁSZLÓ hoz, hogy felismerje: honnan jön, hová megy, miért van?” De kanyarodjunk vissza Lengyel Lászlóhoz, aki szerint Csányi akadémikus nagy kivétel, két okból is: mert az írni is tudó természettudósnak Mari néni is érti a szavát. Hogy viszont most róla olvashatunk (a szerző Hovanyecz László), abban a talán éppen mostoha indíttatása is „ludas”, hiszen szorgos kétkeziségből küzdötte fel magát nagy magaslatokba és — szakítva magukat erősen tartó hagyományokkal — túl IB3EEBBEB3 Videofilm-sikerlista 1. Hangya a' gatyában 2. Vadkanok 3. Hannibál 4. Ördögűző 2000. 5. A Harc mestere 6. Sebhelyek 7. A Múmia visszatér 8. Beépített szépség 9. Számkivetett 10. Shrek (Astra Videotéka) Film Csúcsformában 2. Carter (Chris Tucker) és Lee (Jackie Chan) éppen jól megérdemelt szabadságukat töltik Hongkongban, és megállás nélkül cikizik egymás kultúráját. Az amerikai nagykövetségen azonban bomba robban, és a szálak egy kínai exrendőr maffiavezérhez, illetve soksok hamis dollárhoz vezetnek. Lee teljes erővel beveti magát az ügybe, mert sejti, hogy a főgonosz Tannak köze lehet apja erőszakos halálához. így Carter sem tehet mást, beáll Lee mellé, hogy együtt küzdjenek meg a maffiával. Könyv A MŰVELT ÉS UDVARIAS EMBER A Fábri Anna által szerkesztett könyv tulajdonképpen válogatás, amit a kötet alcíme is jelez: „A társas viselkedés szabályai a magyar nyelvű életvezetési és illemtankönyvekben (1798— 1935). Múlt századok illemirodalmában „szánkázva” rádöbbenünk, mily keveset is változott a világ stílusban, magatartásban öltözködésben, mindenben, amin a művelt és udvarias embert mérni lehet. A könyv a külső megjelenésről, az otthoni viselkedésről, a társaságban elvárható magatartásról, a nyilvánosság színtereiről (utca, kávéház, színház, táncmulatság, templom, utazás) és a hivatali világról ad képet. A kiadvány egy ÉLET-KÉPEK címmel indított izgalmas sorozat második darabja. Az első, a Hangászati mulatságok a 19. század magyar zenei életéről szól korabeli kritikák tükrében, a mostanit követő kötet pedig Krisztinavárosi madrigál címmel a harmincas évek fővárosának zenei és kulturális életét tárgyalja. mert lépni nemzedékén, s nem zárja kalickába roppant tudását. A politológus Varga Imrét is a legnagyobbak közé sorolja, miközben idézi Aczél Györgyöt is, aki a szobrászt kérdezte meg: kik a legtehetségesebbek? Mert, ha a konszolidációhoz kell a művészet, akkor művész is, méghozzá a legjobbak! Lengyel talánya: vajh’ mikor készíti el saját maga szobrát Varga Imre és az milyen lesz? Olyan mosolygós, mint képe a kötet borítóján? Vagy másmilyen? Micsoda izgalmas lenne önmagára visszanézni! Hiszen a hatalom ajzószer az egyik oldalon, másfelől könyörtelen, mert olyat is megrendel, amit a szobrász önkritikája esetleg nem bír el — töpreng Lengyel. Miközben magunk is gondolkodunk a válaszon, segít a szobrász is. Miként a könyvben egy helyütt, Babitscsal így felel: „...aki nem szeret, annak jó lesz így is, / és aki szeret, annak jó lesz így is...” Fábián István
