Békés Megyei Hírlap, 2002. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-14 / 38. szám

KULTÚRA 2002. FEBRUÁR 14., CSÜTÖRTÖK - 7. OLDAL A Jelennel a múltba és a jövőbe Válogatás kortárs szerzőktől és képzőművészektől A Jelen, Orosházi almanach 2001. címmel jelent meg a Kulturális Kapcsolatok Egye­sülete gondozásában az az igényes válogatás, amely oros­házi vagy a városhoz kötődő költők, írók, képzőművészek munkáit adja közre. A kötetet Sass Ervin szerkesztette. Orosháza A címet az Orosházán 1922-ben, nyolcvan évvel ezelőtt kiadott, A Jelennek keresztelt irodalmi és művészeti hetilap ihlette, a tet­szetős borító a húszas évek han­gulatát idézi. Azt a kort, amikor a 24 ezres lélekszámú kisvárosban annyi újság jelent meg, amennyi­ről a mai piaci világban a lokális olvasótábor álmodni sem mer. Az Orosházi Újság, a Közélet, az Alföldi Paraszt Újság, a Kis Tü­kör, A Jelen, a Kéményseprők Szaklapja, a Friss Újság - ha jól számolom, hét lap! A Jelent szerkesztője, tulajdo­nosa, Raczkó Lajos nyolc megje­Jl3e£&n «I»<ZK0 *.*10» 'vmmw: OROSHÁZI ALMANACH 2001 Bonus István * Boáicxx Z-mszx* * Balogh Ofrae * Domoki JAzsef« Fülóp Ilona » Fülöp Csaba • Mámmá Tibor * F. Varga Mám * Good» Ció'za Tamás * L. Hegycssy Tibor » Horváth Ildikó * Koszorús <Dszkár • fCohut Béla * Károlyi Fütóp Bél* . Kőszeg. Bárt* Kálmán * Lajosháw Éva * Mester &va * Mester Kata ■* Németh fcva * öze Istvaa * Pribék Sándor * Sas» Ervin * Szenté Béla « Szkma András - Szúrom» Pál * Tóth Bilim - Verasztó Antal • VerntMEtó Gábor * Witt Márta (M Az almanach tetszetős borítója a húszas évek hangulatát idézi lenésig tudta életben tartani. Az almanach első írásában Koszorús Oszkár mutatja be a századelő Orosházáját és a lapalapító törek­véseit. Raczkó ars poeticája, fel­fogása az újságírásról, a lapkészí­tésről ma is érvényes, megszívle­lendő: feladatának tekintette a legfrissebb helyi események gyors eljuttatását az orosházi ol­vasóközönségnek. Tudta, hogy „a lap vonzerejét az érdekes és aktuális helyi írások biztosítják. Életformája volt az újságírás, ál­landóan mozgott, kommunikált, gyűjtötte megfigyeléseit, élmé­nyeit, az orosházi világ jelensége­it, összefüggéseit. Aztán napról- napra leírta gondolatait, kifejezte érzelmeit, a kor hangulatát, egyé­ni véleményt alkotott”. A líra kedvelői Bónus István, Verasztó Antal, Sass Ervin, Né­meth Éva, Gonda Géza Tamás, Fülöp Csaba, Balogh Örse, Bodicsi Zsuzsa, Pribék Sándor, Kohut Béla, Witt Márta verseit ol­vashatják. Figyelemre méltó Verrasztó Gábor, Kőszegi Barta Kálmán, Szente Béla, Domoki József, Szuromi Pál és Károlyi Fülöp Béla prózája. Az illusztrációk többek között F. Varga Mária, Tóth Bálint, Fülöp Ilona, Mester Éva, Őze István és Feldmann Tibor munkái. A Jelen, az Orosházi almanach 2001 tartalmas, hasznos olvas­mány: kortárs alkotók műveit gyűjti egybe, értékeket mutat fel, a múltba kalauzol, a jövő felé ori­entál. Miközben szórakoztat és büszkeséggel tölü el Orosháza szülötteit és kedvelőit. Másokat meg elgondolkodtat, hogy vajon milyen sajtótörténetet és jelenko­ri kulturális pezsgést mutathat fel a többi város ebben a megyé­ben. u. K_ Mennyire jók Yo város honpolgárai? Peter Karvas komédiája a Jókai Színház stúdiójában Csomós Lajos Buckle szerepében több arcát villantja fel, Komáromi Anett erotikus, csábító titkárnő d-fotó: veress ERZSI A piros a vért, a fekete a halált jelképezi Peter Karvaá Yo város honpolgárai, avagy királyságot egy gyilkosért című komédiá­jában. A darabot Magyarorszá­gon először Merő Béla rendezé­sében mutatták be kedden a Jókai Színház stúdiójában. ________Békéscsaba________ A Yo város honpolgárai, avagy a ki­rályságot egy gyilkosért című művet eredetileg nagyszínpadra szánták, Merő Béla alakította át stúdió­előadássá. Nem is lehet jobb hely­színt elképzelni a kis térnél. Ahol egyébként is felnagyítódnak az ér­zelmek, a közönség közelebb kerül a darab mondanivalójához, a kiala­kított ülésrend pedig még kevésbé engedi, hogy csak külső résztvevő­ként nézzük az előadást. Merő Béla rendező ugyanis megbontotta az egyébként hagyományos színpad­nézőtér egységet, és Shakespeare színházára emlékeztetve a játéktér két oldalára ültette a közönséget. A stúdió általában barátságos légkörét más szempontból is meg­törte a rendező. Baji Miklós Zoltán (BMZ) többnyire fekete, a játéktér­re vezető lépcsőháza nem csupán műalkotás, hangulat is. Sötét, foj­togató, gyomorszorító. Összeszű­kül a tér, de ez itt így van rendjén, mivel Yo város háromszázadik évét ünneplő börtönében járunk. A jubileumot meg kell ünnepelni, a kérdés csak az: hogyan? A fel­ügyelő tanács minden tagja más­ról álmodozik: operaelőadásról, rézfúvósokról, színházról, de egyik sem illik a börtönhöz. Mi le­gyen hát? Kivégzés! Hiszen oly ré­gen tartottak már Yo városában ki­végzést, pedig az régen is, ma is mulatságnak számít. Igen ám, de ha halálbüntetéssel nem sújtottak senkit, hóhér sincs. Ki hajtsa végre az ítéletet? A választás először a veterán 0' Hara parancsokra esik, akitGemer Csaba kelt életre. Úgy látszik, a gonosz, kissé buta sze­repkör ebben az évadban rátalált Gernerre, a gyerekdarab, A király meztelen uralkodója és a Senki sem tökéletes... gengsztere nem állt messze ettől az alakítástól, bár a színész itt nagyobb lehetőséget kap a kibontakozásra. Szerepének ezt a részét jól is játssza, de mikor könyörgőre kéne vennie a figurát, kicsúszik a lába alól a talaj. Végül nem rá, hanem a kivégzés kiötlőjé­re, Buckle főkönyvelőre hárul a bakó feladata. Csomós Lajos Bucidé szerepében több arcát vil­lantja fel, a szerelmes férfitől az alázatos alkalmazotton keresztül a haragos, ám igen nagy igazságokat kimondó bakón át. Mindegyik ka­raktert remekül ölti magára. Hite­les, vonzza a tekintetet, figyelmet követel még akkor is, amikor nem beszél, csupán arcjátéka árulkodik érzelmeiről. Megvan a hóhér, de ki legyen az áldozat? Gyilkosságért elítélt rabot fogva tártnak a börtön­ben, de halálra ítéltet egyet sem. Ha nem szlovák, hanem magyar író tollából született volna a darab, azt mondanám, zseniális szójáték. Yo város honpolgáriról ugyanis ha­mar kiderül, hogy nem is olyan jók. A csendes, nyugodt lakosok felbolydulnak, kiderül, hogy min­denki halálosan sértett. A polgárok vért kívánnak. Buckle szájából hangzik el a nagy igazság, misze­rint csak azért vagyunk jók, mert félünk nem azok lenni, tartunk a revíziótól. Mindenki a saját önös érdekeit tartja számon, Muszte An­na Margót Highamja, Vajda KárolyPeel tanára, Mészáros Mi­hály orvosa, Karczag Ferenc bör­tönigazgatója, sőt még Komáromi Anett erotikus, csábító titkárnője is, akibe (majdnem) minden férfi szerelmes. Rátalált ez a szerep, hangsúlyos és néha kissé túlzó mozdulatai ebben a figurában kitű­nően érvényesülnek. Muszte Anna esernyőt gyűjtögető asszonysága szintén humoros, többsíkú, ká­vés. Vajda Károly és Mészáros Mi­hály alakítása kifejezetten kelle­mes színfoltot jelentett. Karczag Ferenc gépiesen ismétlődő mozdu­latait egyébként is megtörte a vá­ratlan esemény, a kivégzés gondo­lata, de mikor felé fordult a fegyver csöve, még jobb, még színesebb alakítást nyújtott. Jó volt hosszú idő után újra nagyobb szerepben látni Szántó Lajost, aki visszafogott alakításával szintén hozzájárult az előadás jól megérdemelt sikeré­hez. Csizmadia Eva, a kissé szeni­lis Lord Clarendon ápolónőjeként kimért, de hangsúlyos szereplő­ként tűnt fel a színpadon. Tege An­tal egymás után három elítélt sze­repébe bújik bele. Ez bár kissé di- ákszínpados ízt kölcsönöz az elő­adásnak, viszont Tege, ha csak né­hány pillanatra is, lehetőséget kap, és ki is használja a többarcúságot. Pintér Réka dominánsan piros­fekete jelmezei illeszkedtek Mim János díszletébe, bár a két szín mellett a fehér alkalmazása nem mindig következetes. FEKETE G. KATA A szaxofon egyfajta szerelem Ki az a zenész, akinek 16 éves fia van, verset ír, zenét szerez, fotózik és szívesen túrázik? Ugye, nem tudják a választ. És ha hozzáteszem, hogy szaxo­fonon játszik? Azonnal rávág­ják, hogy St. Martin. A művész a jövő héten két, eddig kevés­bé ismert arcát is megmutatja a közönségnek Békéscsabán. Békéscsaba — A szaxofon egyfajta szerelem — mondta St. Martín, amikor a kez­detekről faggattam. — Hatéves ko­romtól zenélek. Tizenkét évig trombitáltam, utána dobon ját­szottam. Egy év dobolás után kö­töttem házasságot a szaxofonnal. A katonaságnál szerencsére volt időm gyakorolni. Éjjel-nappal fúj­tam. Mivel a szaxofon és a trombi­ta különböző izmokat mozgat meg, a trombitáról végérvényesen le kellett mondanom. A dob vi­szont a mai napig fontos szerepet játszik az életemben. Ha zenekar­ral érkezem egy koncertre, saját dobfelszerelést hozok, és egy szólószámot magam is eljátszom.- Február 21-én Békéscsabán, a Jókai Színházban mutatja be no­vemberben megjelent albumát, A legszebb szerelmes dalokat. Hoz­zánk is dobfelszereléssel érkezik? — Igen. Ez a koncert azonban nem csak az új lemez anyagából épül majd fel, régebbi dalokat is játszunk. Keresztmetszetet nyújtunk az eddig megjelent albumok hangulatából.- Ha jól tudom, A legszebb szerelmes dalok is nagy eséllyel pályázik az aranylemezre... — Több mint húszezer pél­dányt adtunk el belőle, ami eb­ben a szegény világban igen nagy szó. Jólesik, hogy a közönség minden eddigi lemezemet elfo­gadta, megszerette. Eddig öt aranylemezzel, két platinával és egy gyémánttal büszkélkedhe- tem. Ez az összeállítás abból a szempontból más, mint az eddi­giek, hogy itt három számban énekeld^ is. Az egyik dalban Szu- lák AncFea a társam. Három arcával is találkozhat jövő héten a békéscsabai közönség (archív felvételi- Az első önálló lemeze, az Uta­zás három hónap alatt aranylemez lett Ázsiában. Nem fordult meg a fe­jében a külföldi karrier lehetősége?- Nem, holott több meghívást kaptam már. 1995-ben Ázsiába csábítottak, hogy a világ hét leg­jobb szaxofonosának számító cso­portban zenéljek. Gondolkozás nélkül nemet mondtam. Ideköt a családom, a 16 éves fiam, a felesé­gem. Magyarország a bázisom. Szeretek itthon lenni, de szívesen látok világot is. Sokat utazom, évente száz-százhúszezer kilomé­tert. Ebben benne vannak a turnék és a hétvégi családi kirándulások is. Leginkább a hegyekhez vonzó­dom. Szívesen fedezek fel új tája­kat, de a régi kedves városaimba szintén vissza-visszalátogatok: Sopronba, Egerbe vagy Pécsre.-A túrázás mellett a fényképezés és averselés sem áll messze a szívétől- Mindkettőből ízelítőt kap a Békés megyei közönség, ha feb­ruár 18-án 14 óra 45 perckor ellá­togat a Jókai Színházba. A fotóki­állításomon, amit Pozsgai Zsolt rendező nyit meg, Kovács Edit színművész tolmácsolja majd né­hány versemet. A fotó, a költészet és a zene kiegészíti egymást, egy­séget alkot, munkára ösztönöz. F. Q. K. Vászonra hímzett ősi motívumok A kézimunka a múltunkban rejlő szépségek őrzője Sokrétű népművészeti tevékenysége és a népi hímzés terén kifejtett munkássága elismerése­ként a mezőkovácsházi Jankó Mihályné decem­berben Békés Megye Népművészetéért kitünte­tést kapott. Munkájáról, a kézimunkázás szere- tetéről otthonában beszélgettünk. Mezőkovácsháza Jankó Mihályné Erzsiké a népmű­vészet több ágában is jártasságot szerzett. Munkáiban megelevene­dik a hazai és erdélyi hímzéskul­túra. Őrzi az ősi motívumokat és átörökíti a jelenkor számára. A hagyományok ápolása mellett sa­ját tervezéseiben egyéni kreativi­tása, ízlésvilága tükröződik. A hímzés mellett érdekli a szövés, varrás és legújabban a csipkeve­rés is. Kézimunkáiban úgy alkal­mazza a népies jegyeket, hogy a jelen divatstílusának is megfelel­jenek. — Mikor ismerkedett meg a var­rás és hímzés tudományával?- Mindig szerettem kézimun­kázni, de csak felnőttként kezd­tem komolyan foglalkozni vele. A nyolcvanas évek derekán Balda Mihályné, a mezőkovácsházi szakkör vezetője, a népi hímzés kiváló szakembere felkért, hogy Békéscsabán végezzek el egy alapfokú tanfolyamot. A foglalko­zások számomra érdekes, új felfe­dezést jelentettek. Olyan tájegy­ségekről, motívumokról tanul­tunk, amelyekről addig nem hal­lottam. Nagyon megragadott és úgy éreztem, kinyílt a világ. Nyá­ron népművészeti táborokban vettem részt, többek között Me­zőhegyesen, Békéscsabán. így lettem tagja a Békés megyei egye­sületnek, ahol sokat köszönhetek Pál Miklósné segítőkész támoga­tásának - emlékezett a kezdetek­re Erzsiké.- Az egyesületi munka tehát megpecsételte a jövőjét? — A szakkör és az egyesület meghatározó volt az életemben. Többed magam­mal minden júni­usban nyári tábor­ban töltünk egy hetet más-más foglalkozásokon. Mára szinte az or­szág minden táját bejártam. Az egyesülettel Firen­zébe is eljutottam. Új anyagokat, technikákat is­mertem meg és egyre több hason­ló érdeklődésű barátra leltem. Egyedül nehéz előbbre jutni, de a közösség pezsgé­se, az együtt töl­tött idő tartalom­mal töltik meg a mindennapokat. Rendszeres résztvevője vagyok a békéscsabai textiles konferenci­áknak, a kézműves pályázatok­nak, ahol társadalmi munkában segítek a szervezésben, a lebo­nyolításban. Ma már elmaradha­tatlan az augusztus 20-ai Mester­ségek ünnepe, amelyet a budai várban mindig nagy érdeklődés kísér. Legutóbbi élmény a Csaba Center megnyitóján ért, ahol szö­vést, mézeskalács készítést, ko­sárfonást és több más népi ha­gyományt mutattunk be. A ven­dégkönyv szerint sokaknak tet­szett a kiállításunk.- Hogyan jellemezné eddigi te­vékenységét?- Az eltelt évek alatt sok térí­tőt, párnát, falvédőt kihímeztem. Menetközben a szövőtanfolya­mot is elvégeztem. Amíg dolgoz­tam, a szabadságok idejére pró­Jankó Mihályné a keresztszemes, a gyapjúhímzett és az oroshá­zi szálánvarrott munkáira a legbüszkébb FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER háltam beilleszteni mindent. 1995-ben nyugdíjas lettem, így több idő marad a hímzésekre. Az csodálkozom például a fafaragók ügyességére. A hímzés és szövés nőiesebb elfoglaltság és közelebb áll hozzám. A nyáron láttam a csipkeverést, amit szintén szeret­nék megtanulni. A hímzés na­gyon aprólékos munka. Egy-egy keresztszemes terítő elkészítéséig sok este és délután türelmes munkája szükséges. Jelenleg egy függönyt és egy falvédőt készítek a legközelebbi népművészeti kiál­lításra.- Mit érzett az emlékplakett át­vételekor?- Ezt a díjat minden évben há­rom személynek ítélik oda. Meg­lepett, másrészt örömmel töltött el, hogy én is részesülök az elis­merésben. Ha egészségem enge­di, szeretnék még sokáig tevé­kenykedni a szakkör munkájá­ban. Ma is izgulok, ha zsűriztetni visszük az elkészült térítőt vagy szőttest. Régen olvasással töltöt­tem az időt, míg most a kézimun­kázás ad örömet és sikerélményt. Mindehhez nagy segítséget kap­tam és kapok ma is a népművé­szetben együtt tevékenykedő kol­légáktól. Jankó Mihályné válogatott hímzései egyébként február Minták és formák — Az ősi motívumokat a korábbi években felkutatták és össze­gyűjtötték. Ebből kell nekünk a mai kor szerint áttervezni a mintá­kat úgy, hogy a modem ember ízlésvilágának is megfeleljen — mondta Jankó Mihályné népművész. Erzsiké a Békés megyei tájegységre jellemző keresztszemes hímzést kedveli legjobban, de szívéhez közel áll az aranydíjjal kitüntetett orosházi szálánvarrott térítője is. Méltán büszke az ,,A" minősítést kapott gyetvai ezerlyukú, az erdélyi és széki más-más technikával ké­szült abroszaira. A vásznat és a fonalakat saját pénzből, valamint a szakkör által igényelt pályázati támogatásokból vásárolják. összejöveteleken bővül az isme­retanyagunk, és jó érzés látni a munkánk eredményét. Ez egy másfajta közösség. Kötetlen hob­bi és kellemes időtöltés. Más munkák is tetszenek. Mindig rá­8-ától a mezőkovácsházi művelő­dési házban a nagyközönség szá­mára is láthatóak Chabrecsek Andrásné, a népművészet meste­re által megnyitott kiállításon. ' HALASI MÁRIA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom