Békés Megyei Hírlap, 2001. december (56. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-08 / 286. szám
2001. december 8., szombat Hétvégi magazin 13 AZ OROSHÁZI KENYÉR MÁR A 19. SZÁZADBAN MÁRKA VOLT Szakma, amely sokat ad és sokat követel A pékek között kora miatt még tejfeles szájúnak számít, ám eredményeire felnéz a szakma, itthon és a határokon túl is. A huszonhat éves orosházi ifjabb Asztalos László most végzi a mesterkurzust, a francia Mesterek Tanácsa azonban már mesternek tekinti eddigi eredményei alapján. Asztalos László tagja volt ugyanis a magyar válogatottnak, melynek tagjai a közelmúltban bronzérmet hoztak haza a pék világbajnokság kelet-európai selejtezőjéről. Az aranyéremről kevesebb, mint egy „kiskiflivéggel” maradtak le. — Igencsak meglepődtek. Legyőztem például Rábai Gábort is azon a versenyen, aki kiválóan szerepelt a párizsi világbajnokságon abban az esztendőben. Nem vette zokon, sőt azóta a mentorom lett. Nagyon sokat tanultam és tanulok tőle, amit ezúton is köAz orosházi kenyér- és a pékmesterség hajdan is híres volt, erről Szabó Pál 1938-ban így írt: „A 19. században tehát már „márka” volt a mi kenyerünk, mint a csanyi dinnye, meg a makói hagyma. (...) Á kecskeméti barackerdők helyén is futóhomokbuckák voltak még akkor, amikor már a késmárki, iglói, báziási, fiumei, pozsonyi fűszeres orosházi kenyeret festetett reklámnak a bolt ajtajára; és Alsókubinban meg Brassóban ezzel csábították ebédelni az utast a vendéglősök.” Az orosházi kenyér hírét a mai pékek is szerteviszik a világban. — Édesapám pékmester, így adott volt az indíttatás, magam is erre a pályára léptem. A bennem élő bizonyítási vágy miatt nem elégedtem meg a napi munkával, többet szerettem volna elérni, így jött a versenyzés. Mivel általában mindenhol a pestiek nyertek, így megfogalmazódott bennem az is, hogy mutassuk meg, mit tud a vidék! 2000-ben Budapesten mérettem meg magam először, ahol egy díszmunkámmal, a rózsakosárral első helyezést értem el — meséli Asztalos László. — Nem lepődtek meg az idősebb pékek, hogy itt egy gyerek, akit még sohasem láttunk és mindjárt az első díjat viszi haza? Ifjabb Asztalos László: )fA kívülállóknak kell eldönteniük, hogy amit látnak kiflikategória vagy műalkotás” D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET szönök. — Azután jött a többi verseny. — Több országos és nemzetközi versenyen is jártam. Az egyik legemlékezetesebb a rákóczi- falvai nemzetközi kenyérsütő verseny, ahonnan 2000-ben a második díjat és a különdíjat hoztam el, idén pedig már első lettem. — A legutóbbi pedig egy világbajnoki selejtező bronzérme, ami szintén nem ,,piskóta”. — A magyar válogatott tagjaként részt vehettem a pék világbajnokság kelet-európai selejtezőjén Csehországban, a szakma egyik legrangosabb versenyén. A csapatban a kecskeméti dr. Sólymos Tibor, a budapesti Tőkés Tibor, a szintén orosházi Gabnai Róbert és jómagam szerepeltünk. Az én feladatom a díszmunka elkészítése volt. A koronát mintáztam meg, illetve a magyar térképet a jellegzetes hazai terményekkel. A kivitelezésben Gabnai Robi volt segítségemre. Mindössze hat órát kaptunk a feladat elvégzésére, a megadott időnél öt perccel hamarabb átadtuk a zsűrinek a művet. — Harmadikok lettetek, alig lemaradva az elsőtől. — A lengyelek győztek 1150 ponttal, második helyen a románok végeztek 1081 ponttal, mi pedig 1070 pontot gyűjtöttünk, vagyis kevesebb, mint egy százalékkal maradtunk le a legfényesebb éremről. — Milyen képességek szükségesek ahhoz, hogy valaki ilyen csodát készítsen tésztából, mint például ez a rózsakosár, ami itt áll az asztalon? — Ügyesség és sok gyakorlás. —Számomra úgy tűnik, nem árt egy kis művészi érzék is. — Ezt a kívülállóknak kell eldönteniük, hogy amit látnak kiflikategória vagy inkább műalkotás. — Mi vonzó a pékszakmában? — Szép szakma, ami sokat ad, de sokat is követel. A munka nem nyolc órából áll, sokat kell éjszakázni, óriási a hőség és a pára, úgy gondolom, igazán embert próbáló szakma ez a miénk. De nincs annál szebb, mint a friss cipó illata, és látni, ahogy a kemencéből kiszedett kenyér valósággal rámosolyog a készítőjére... Kovács Erika A HOZZÁÉRTŐ SZÁZÖTVENFÉLE ILLATOT IS MEG TUD KÜLÖNBÖZTETNI A PARFÜMGYÁRTÁS MESTERE: MONSIEUR ORR Az illatszerek korunkban hihetetlen bőséggel állnak a hölgyek — és mindinkább a férfiak — rendelkezésére. Ki dönti el, hogy a parfümök milyen ösz- szetételben kerüljenek forgalomba? Ha azt a szót halljuk, hogy orr, hajlamosak vagyunk rögtön Rostand hősére, a hatalmas orráról híres Cyranóra gondolni, vagy ha netán latinos műveltséggel is rendelkezünk, akkor Publius Ovidius Naso jókora szagló- szervére asszociálunk. Ám, ha krimitől fertőzöttek lennénk, az orr szó hallatán Szimat, a mesterdetektív okos ebe, vagy akár a mi Kántor nyomozókutyánk juthatna az eszünkbe. Monsieur Orral Franciaországban, egy Grasse nevű romantikus kisvárosban találkoztam össze. Nevezett városkáról tudni illik, hogy méltán nevezik a világ parfümgyártása fővárosának. A Cote d'Azurhoz pár kilométernyire fekvő városkának három parfümgyára exportálja szerte a világba a hódító, különleges illatú termékeit. A krónikák feljegyzéseiből megtudhatjuk, innen rendelte meg parfümjét egykori királynőnk, Erzsébet is, és egy másik királynő, Mária Antoinette is Grasseből hozatta magának a parfümöket. Nem beszélve a filmsztárokról, akik szintén a szóban forgó helyről szerezték be a nélkülözheteüen terméket. A parfümgyár agya, azaz még inkább az orra Monsieur Orr, az illatok mestere. Rajta áll (és soha nem bukik) a gyár sorsa. Az ő finom ízlésére, különleges szaglószervére van bízva, hogy milyen keverékekből álljon össze a parfüm. A parfümgyártás legfontosabb alapanyaga a levendula. S akkor még ott van a többi virág: a mimóza, az ibolya, a rózsa, a kecskelevél és a jázmin. Ezek keverékéből áll össze a híres francia parfüm. Ám, hogy milyen módon áll össze a végtermék, az Orr titka. Orr nem lehet akárki. 1970-ben Versaillesben alapították meg azt a főiskolát, amely az illatérzékelőket, azaz az orrokat kiképzi. Százezer ember közül, ha egy akad, aki megfelel erre a munkára. Miután a parfümgyár vezetőjét meggyőztem, hogy eszem ágában sincs Monsieur Orrból titkokat kiszedni, a laboratóriumból, ahova idegen be nem teheti a lábát, előhívták a szagok nagymesterét. Előre elképzeltem az illetőt. Hatalmas orrú férfiút vártam, aki állandóan szaglászik a levegőben. Nos, ez esetben csalódnom kellett, az ötvenes, alacsony úr inkább volt pisze, mint sasorrú. — Ehhez a munkához nem szükséges a nagy orr, a lényeg a különleges szaglóA parfüm összetételének meghatározásához különleges szaglóérzék- re van szükség érzék — világosított fel Monsieur Orr, aki előre kikötötte, hogy nem fényképezhetem és mindenképpen inkognitóban akar maradni. — Mit kell tudnia egy Orrnak? — Nagyon sok illatot meg kell tudni különböztetni egymástól. — Mennyi az a nagyon sok? — Ami engem illet, százötvenfélét is meg tudok állapítani. Mellesleg a parfümök jó része legalább ennyi ösz- szetevőből alakul ki. — Irigylésre méltó állás az Öné? Monsieur Orr tiltakozik: — Higgye el, nincs könnyű életem. Meglehetősen szeparáltan éiek, még a széltől is óvnom kell magam, mert ha netán náthás lennék, nem dolgozhatok. Jó pár dologról le kell mondania. Nem dohányozhat, nem fogyaszthat kávét, teát, nem használhat semmi olyat, ami megronthatná különlegesen érzékeny szaglását. Havonta 60 ezer frank a fizetése. Tessék ezt beszorozni negyvennel, ami magyar pénzben kétmillió négy- százezer forintot jelent. Erre mondják: valamit valamiért! — kgy — Egy kis műelemzés Nézem a rajzot. A kompozíció gyújtópontjában fiús frizurájú, komoly fiatal- asszony ül, kezében könyvvel. A görbített lábú, pámás karosszék egyik karfájára könyököl, jobbjával tartja a nyitott könyv gerincét, másik kezével lapoz, bár erre pár percig nincs szükség, hiszen szemsugara a lap tetején pásztázik. Magas szárú posztópapucsba bújtatott jobb lábát átveti a támaszkodó balon. Kényelmes szabadidőruhát visel, akárcsak a kisebbik fiú — lehet úgy négy-ötéves —, aki szorosan az anyja foteljéhez húzta a maga egyszerűbb székét. A két ülőalkalmatosság láthatóan ugyanannak a biedermeier bútorkollekcióknak a darabja: a család polgári háttér-rekvizitumai, oroszlánkarmukkal a láthatatlan szőnyegbe markolnak. A kisfiú fél törökülésben fordul anyja felé, rövid kis lába jó két arasznyira lóg a levegőben. (Oh, boldog gyermekkor, mikor még arccal a szék felé másztunk fel a magas ülőkére, és kurta lábszárunkkal vígan harangoztunk, biztonságos távolságban a valóság kemény talajától!) A fotel bal karjára támaszkodik a nagyobbik fiú, lehet úgy nyolc-tízéves. „Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed”; őt profilból látjuk, okos szemét a könyvre fókuszálja, talán a sorokat követi, hiszen ő már tud olvasni. Lábait a rajz művészi megérzéssel hagyja el, csupán a dőlésszöget sejteti egy odavetett finom vonal, mert hát a két gyermek a mese tündére közegében lebeg, a földhöz ragadtság hűvös érzete helyett inkább a képzelet puha számysuhogását véljük hallani. Egy családi fölolvasás közepébe csöppentünk. Félve, szemünk sarkából vetjük a tolvaj pillantást, nehogy szétrebbenjen a varázs. A kép annyira idillikus, oly' meghitt és bensőséges, hogy isten elleni vétek lenne kívülről megtörni a hangulat bársonyos perceit. Egyébként is a mese feszült pillanatához érkeztünk. Hetedhét országos vándordíján a mesehős bizonyára emberpróbáló akadályba ütközött, másként mért komolyodna el az olvasó felnőtt, miért venné halkabbra a szót, miközben lé- legzet-elállító szüneteket tart... A nagyobbik fiú szemöldöke is lejjebb és összébb húzódik, bár fegyelmezetten palástolja feszültségét, elvégre neki példát kell mutatnia öccse előtt. A kisfiú távolba révedő szeme most aggódást fejez ki, rózsaszirom szájvonala kicsit lefelé görbül, s titokban lesi az alkalmas pillanatot, mikor majd a mindentől megvédő anyai ölbe kéredzkedik. Mint gyermek, aki már pihenni vágyik és el is jutott a nyugalmas ágyig, még megkérlel, hogy ,,Ne menj el, mesélj" — (így nem szökik rá hirtelen az éj) s míg kis szíve nagyot szorongva dobban, tán ő se tudja, mit is kíván jobban, a mesét-e vagy azt, hogy ott legyél... Nem tudjuk, de találgathatjuk, mi az olvasmány. Fehérlófia? Mirkó királyfi? Pinokkió? A kis herceg? Micimackó? Netán egy Grimm-me- se? Talán János vitéz? Egy biztos, hogy az édesanya megfogta a két kicsi lelket. A napszakot is csak sejtjük, vagy beleérezzük a képbe. A hangulathoz a késő délután, az estefelé illik leginkább, mikor nőni kezdenek az árnyak. Még vacsora és lefekvés előtt vagyunk, a családfőre, az édesapára várva, aki nemsokára hazaérkezik — és együtt lesz a család, csöndes harmóniába olvad a béke melege, s a megkönnyebbült gyermeki biztonságérzet. (Tudjuk: a mese mindig jóval végződik.) Mi minden olvasható ki egy jól sikerült illusztrációból! Félreérthetetlen például, hogy itt és most egy családról, vérségi kötelékről van szó — VIDEOFILM-SIKERLISTA 1. Hannibal 2. Farkasok szövetsége ' 3. Taxi 2. 4. Doktor Dolittle 2. 5. Ellenség a kapuknál 6. A múmia visszatér 7. Fejcserés támadás 8. Számkivetett 9. Beépített szépség 10. Hé, haver, hol a kocsim?! (Star Videotéka — Békés) Filmajánló Moulin Rouge A századforduló Párizsának fényözöné- ből is kiragyog a Moulin Rouge. E mulatóban gyűltek össze mindazok, akiknek még több szabadságra, még több vadságra és főleg még több vágyra volt szükségük. Ebbe a különös, elvarázsolt világba csöppen bele Christian, az ifjú költő (Ewan McGregor). A bohém ifjú első látásra beleszeret Satine-be (Nicole Kidman), aki a mulató csillaga és a város imádott prostituáltja. Könyvajánló A MAFFIA - Enciklopédia Egyedülálló és bátor vállalkozásba fogott Carl Sifakis, amikor összeállította A MAFFIA Enciklopédiát. A szerző, aki egyébként bűnügyi riporter, maga sem tudja, vajon fenyegeti-e veszély még a hétpecsétes titkok nyilvánosságra hozataláért. A könyv ugyanis nemcsak a filmekből híressé vált A1 Caponék, Lucky Lucianok és más keresztapák történetét írja le, hanem olyan, jelenleg még élő maffiózókkal is megismertet, akik vagy hosszú börtön- büntetésüket töltik, vagy idős korukra tekintettel már szabadlábon vannak. A bevezetőjében alapos elemzést ad az amerikai maffia kialakulásáról, annak szociológiai, etnikai összefüggéseiről, azaz a zsidó és az olasz maffia meghatározóvá válásának okairól. A hihetetlenül izgalmas enciklopédia átfogó és kriminalisztikailag is alapos áttekintést nyújt a szervezett bűnözés legmeghatározóbb ágáról, alakulatáról.- HÉHÉMNUHi s nem baby-sitterről és kialkudott béjért megőrzendő két emberpalántáról. A kép ihletett művésze, aki nem csupán ceruzával rajzolt, úgy húzta ki az édesanya és a kisfiú szájmetszésének érzékenységét és fogékonyságot kifejező finom csigavonalát, hogy le sem tagadható a legszorosabb emberi összetartozás. Ehhez már női szív és empátia kell. A kép aljára pillantunk: Artner Margit rajza. Istenem, családi felolvasás! Rég múlt virágok illata. Manapság ritka idill, kialvó hullócsillag, mag hó alatt. S mégiscsak: kivételes ajándék, szerény kis mécses reménysugara, kicsiny talpkő, amire építeni lehetne a családi boldogság melegséget duruzsoló kandallóját. Sietnünk kell, mert a világhálóra már ráfeszült a betonüveg felhőkarcolók hideg acéltraverze. P. S.: Még az olvasás évében vagyunk. És azután?! Szász András
