Békés Megyei Hírlap, 2001. december (56. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-31 / 303. szám

S Z I L V ESZTER 2001. DECEMBER 31., HÉTFŐ - III. OLDAL A tiszta kezek elve és a bevárásos taktika Kalandos kolbászfesztiváli különdíj és más malacságok, avagy miért volt elérhetetlen a színpad?... Az öndicséretet nem tartjuk büdösnek, ennek megfelelően természetesen csapatunk kolbásza volt a legjobban sikerült az idei kolbászfesztiválon. Hosszú, tele pálinkáspoharakkal kikövezett út vezetett azonban odáig, hogy az ezért járó kü- löndíjat átvehessük Szekeres kolléga képében a Csabai Triá­szoktól, akik hozzánk hasonlóan szintén ránk voksoltak. Veszteséglistánk ugyanakkor idén is felülmúlt minden előze­tes várakozást. Ennek jegyzéke: elpusztult agysejtek, elha­gyott ruhadarabok, kés — reméljük, nem hagytuk senkinek a hátában — és a hagyományokhoz hűen több edény, ebből ki­folyólag feleségek elveszejtése. Utóbbiak időlegesen, mert tudták, mire számíthatnak. Orbán az Orbánnal Viktor és József. A koalícióban és a kolbászfesztiválon is egy lapon lehetett említeni a kettőt. A Viktor állandó, a József a vál­tozó. Utóbbihoz ugyanié társítható a Torgyán és az Orbán veze­téknév is. Nos, a kolbászfesztiválon József legyőzte Viktort. Or­bán az Orbánt. A kolbászkészítésben. A zsűri szerint. Orbán velünk gyúrt. Mármint a Józsi. A 100 folkos. Celsiusban, ma­gas hőfokon. Orbán a Prisztavok Matyi bácsival és a Békefi Pistával töltötte a kolbászt. A Viktor. Azt mondta a Matyi bácsi, az övéké jobb. Azt mondtuk mi, hogy mi mondtuk. Hol van Torgyán? Még jó, hogy van Békési Zoli-féle békési pálinka. Amelyik nem (csak) azért Békési Szilva, mert Békési Zoli-féle szilva. A földrajzi név miatt levédett. Meg azért, mert jó. Egyéb­ként az Orbán már csinált jobb kolbászt a mienknél. Mármint a Viktor. A zsűri szerint. Akkor. Most „jóhogy" mi csináltunk jobb kolbászt. Jó, hogy van kolbászfesztivál. Bajor Imre magából kikelve kürtölte szét: Benyomok mindenkinek, ha nem nyomtok egy csa­bai kolbászt azonnal a számba. Egyébként láthatjátok, hogy több fogam van, mint nyelvem Csapatunk összeállításánál alap­vető elv volt, hogy nekünk is le­gyen egy Orbánunk. Ennek meg­felelően leigazoltuk Orbán Józsit, a 100 Folk Celsius zenekar front­emberét, és így biztos volt mini­mum egy Paff is, csak bűvös sár­kány, és bármennyire hihetetlen, Vük nélkül. Mivel gázkészülék­szerelő nélkül egy kolbászcsapat nem létezhet, felkértük Popol Pált. (Beválogatásánál lényeges szem­pontként szerepelt az is, hogy tud­tuk: előbb-utóbb „gáz lesz”, ki dolgozzon, illetve a kirobbanó si­kert valakinek kezelnie kell.) Szekeres András először csak kerettag volt, amikor azonban ki­derült, hogy aranyérmes szilvapá­linkát és ezüstokleveles barackot tud szerezni Békésről, azonnal csapatkapitánnyá lépett elő. Eb­béli feladatát kitűnően ellátta. Ha néha feltűnt a saját asztalunknál, akkor megkérdezte, hogy állunk. Aztán a pálinkásüveget magához véve tovább is állt, pólójára autog­ramgyűjtésbe kezdett. A króni­padra. Szekeres Bandi viszont még újoncként feljutott, és átvette a Prekop János alkotta butéliákat. Tehát ha Bandi jövőre is szerez Békésről Békési-féle pálinkát, ke­rettag lehet. Csak a mennyiséget kell job­ban eltalálnia. Köszönet támogatóinknak Ezúton mondunk köszönetét Földesi Zoltánnak, az MSZP me­gyei irodavezetőjének, aki egy ez­rest adott kölcsön, hogy át tudjuk venni a húsosládát, mert a pénz­tárcáját minden csapattag otthon felejtette. Dr. Harangi László ügy­védnek elsősorban Nyemcsok László támogatásáért. Dr. Botyánszki Andrásnénak az edé­nyeink mosogatásáért. Akkor még nem tudhatta, hogy úgyis el­hagyjuk ezeket. Férjét egyébként néhány pálinkával sikerült lebe­szélni arról, hogy állatorvosi hiva­tását gyakorolja rajtunk. Köszö­net Tisza Gábor volt csabai NB I- es futballistának, aki különböző cseleket mutatott be, hogy a fele­ségek előtt takarásban legyünk. Liebmann Katalin, a Reform Kis­gazdapárt elnöke szomszédként Képünkön balra egy ismeretlen kolbászkészítő rárajzolja Szekeres Bandi tartaléknak - pálin- asztalőri teendőket látott el, amíg ka révén csapatkapitánynak, majd újra tartaléknak - a hazatalálási útvonalat. A térképész fér- négyesünk tagjai a sportcsarnok fi mellett a szakállas úriemberen látszik, hogy tudja: Bandi a menő, a jövő úgyis elkezdődött minden irányába szétszóródtak. Liebmann Katalin: Igazi kisgazdaként inkább kolbászhúst dobok fel, mint kétforintost, hogy melyik kisgazdapártot is vezessem Az oldalt összekolbászolta: Nyemcsok László. Ha jól emlék­szünk, a fotókat Kovács Erzsi és Veress Erzsi készítette. Az Erzsi biztos kásra, vagyis e sorok írójára az anyagfelvétel terhe hárult, és ugyebár kolbászhúsos kézzel írni nem lehet. A manapság divatos kommunikációs menedzser elne­vezést hagyjuk, mert esetünkben egy idő után már a kommunikáci­ós rész nem fedte a valóságot. A tiszta kezek elvének érvé­nyesülése ellenére kolbász lett a kolbászhúsból. Valamelyikünk az asztalhoz érve mindig elvégezte azt az aktuális munkafolyamatot, amire éppen szükség volt. Ami­hez pedig legalább ketten kellet­tünk - lásd töltés (csak volt ilyen) -, a bevárásos taktikát alkalmaz­tuk. A viszontagságokat legyűrve a termék kiváló lett, és elnyertük a fesztiválon már kétszer is nyertes kolbászkészítő csapat — a Prekop János keramikus, művész-tanár, Varga Tibor okleveles gépészmér­nök és Baji Lajos iskolaigazgató alkotta Csabai Triász - különdí- ját. Baji Lajos méltató szavai - ne­künk a tietek ízlett a legjobban - teljesen szinkronban voltak a ké­szítményről általunk kialakított véleménnyel, és ehhez a többiek kolbászát nem is kellett megkós­tolnunk. Mivel a díjátadásra nagyon ké­sői órában, a visszajelzések sze­rint délután négy óra után került sor, különböző, abszolút objektív okokból nem mindegyik csapat­tag tudott felkászálódni a szín­Tökös voltál, Géza Futaki Géza békéscsabai vál­lalkozó a bögyörös kolbász re­ceptjét hozta magával a feszti­válra. Ennek lényege: kapj egy olyan kötényt ajándékba barátodtól Olaszországból, melyen Michelangelo Dávid- szobrának képe látható. Ve­gyél fel rá egy kolbászfesztiváli fedőkötényt, majd ezt fotóra érett, alkalmas pillanatban emeld derékig. Ekkor kilóg Dávidé, de hol van ez még Gézáétól. Mármint a bal kezé­ben emelttől, amire a bögyörő kontrasztjában csettinthet a néző: méretes darab Valószí­nűleg benne van minden, ami­nek benne kell lennie, hiszen jól meggyúrták. Az egész egy izgalmi állapot, hiszen látszik, ahogy Géza keze megmereve­dik a kolbász tartásától. Jobb kezével nem csinál semmit, mert tudja: fotósunknak nincs annyi ideje, hogy mindent megmutathassanak neki. Ja, és hogy a bögyörös kol­bászt hogyan tudja bárki ottho­ni fogyasztásra előállítani? Erre mondják: mindenki másképp csinálja. Csak az a fontos, hogy a végeredmény tökös le­gyen. Hogy ezt ki, mikor és hogyan csinálta? Az elképedés és az elfogyasztott pálinkamennyiség jól kivehető csapatképünkön. A felismerést elő­segítendő: középen a léggömbök Ez Vastag(h) kolbásznak indult. De ha más nem gyúrja, én se figyelek oda. Legfeljebb fasírtban maradunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom