Békés Megyei Hírlap, 2001. december (56. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-29 / 302. szám
2001. DECEMBER 29., SZOMBAT - 7. OLDAL T É R - K É P Biztos megélhetésért A háromezer hektáron gazdálkodó Petőfi Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet napjainkban is a legnagyobb gazdasági egysége a falunak. A közös gazdaság röviddel a falu önállóságát követően alakult. A közgazdász Fülöp Elek elnök 1980-ban főkönyvelőként került a tsz-be, s 1992-től látja el az elnöki tisztet, egyben ő a nagyüzem történetében a harmadik elnök. A szövetkezet idei gazdálkodásáról és a jövő évi kilátásokról váltunk szót.- Az idén mostoha időszakok jártak a mezőgazdaságra. Legnagyobb gondot a piaci problémák jelentették és jelentik: a búza és a kukorica szinte eladhatatlan, pillanatnyilag is szövetkezetünk magtárában van négyezer tonna gabona - sorolja Fülöp Elek. Mint mondja, a szövetkezet és társaságai az elmúlt évet veszteségesen zárták, az idén ebből a veszteségből sikerült valamennyit lefaragni, s várhatóan cégcsoport szinten a szövetkezet árbevétele meghaladja az egymilliárd forintot, melyhez szerény nyeréség párosul. Az idén jól sikerült a csemegekukorica, a zöldborsó, a hibridkukorica és a biotermékek köre, s egyre nagyobb erőfeszítésekkel termelhetők a gabonaféleségek. Éppen ezért jövőre a vetésszerkezetben jelentős módosítások várhatók, jelentősebb arányt alkotnak majd azok a kultúrák, melyekre a piac nagyobb igényt tart. Ami biztos: a búza vetésterületét 20 százalékkal csökkentették, minden bizonnyal kisebb lesz a takarmánykukorica vetésterülete is, s amennyiben a rizsfronton a támogatásokban nem lesz számottevő áttörés, akkor ennek a fontos élelmiszernövény vetés- területének csökkentését is fontolgatják. Jövőre egy kiegyensúlyozottabb, a tagságnak biztos megélhetést nyújtó gazdálkodással számolnak. Az oldal a Csárdaszállási Ön- kormányzat támogatásával készült. Szerkesztette és fotózta: Szekeres András Csárdaszállás ötven éve önálló! Egy fél évszázad! Ennyi idő alatt egy településnek és lakosainak sok jóban és rosszban része lehetett. Erről hitelesen csak az tud beszámolni, aki itt élte le az elmúlt ötven évet. Úgy gondolom, a lélekszámhoz viszonyítva vagyunk szép számmal... Csárdaszállás 1952. január 1- jével lett önálló település. Mezőberény - Köröstar- csa és Gyomaendrőd közigazgatási határából vált ki az addig Köröstarcsai-tanyák néven szereplő kis közösség, mely ez időpontig közigazgatásilag Köröstarcsához tartozott. Akkor a lélekszám megközelítette az 1500-at, s ez a lakosság tanyavilágban élt. Akkor még nem volt osak egy vasútállomásunk és egy makadámutunk, melyen eljuthattunk más településre. Vonatra nem igazán volt pénzünk, így gyalogosan vagy lovas kocsival vágtunk neki a nagy útnak. A településen előbb csak egy, később két kis bolt működött, ha bevásárlásra került a sor, akkor kilométereket kellett gyalogolni, hogy a petróleumot, s egyéb szükséges, háztartásban nélkülözhetetlen dolgot beszerezzünk. Akkor még őrletni jártunk a malomba, és magunk sütöttük a kenyeret. Mosáshoz, mosakodáshoz szappant főztünk, petróleummal világítottunk. Minden háznál tartottak tehenet, sertést, baromfit, ez biztosította a család élet- szükségletét. Mindenki földművelést folytatott saját kis földecskéjén, abból kellett megélni. Nem volt havi fizetés, mint manapság. Egy tós pénz egy-egy eladott baromfiból, sertésből és a tejcsamokba beszállított tejből jött. Ebből tudta a család a ruhaneműt és a nagyon szükséges dolgokat megvásárolni. Az ötvenes évek nagy szegénységben teltek, sok családban, különösen a nagy gyermeklétszá- múaknál bizony éheztek is. A háború utáni évek nehézségeit még tetőzte az ötvenes évek elején beköszöntött aszályos időszak is, amikor a betakarított termés nem biztosította a családok éves gabonaszükségletét. A földművelő családok apra- ja-nagyja virradattól sötétedésig dolgozott. A gyermekek tavasztól őszig a jószágot legeltették, a felnőttek a földeken dolgoztak. Télen is mindig akadt munka, mert az állatokat etetni, gondozni kellett. Ekkor voltak a disznóvágások is, a gyerekek nagy örömére. Ebből az élelemből tartalékoltak a nyári időszakra kolbászt, zsiradékot. Ez még napjainkban is több családnál így van. A téli hónapok azért nagyon emlékezetesek, mert a szétszórt tanyavilágban élők nagy összefogásban éltek, minden este „tanyázni”, „vecserkázni” jártak egymáshoz. Az asszonyok itt készítették a nagyon mutatós csuhészatyrokat, melyekkel piacra jártak, a gyerekek pedig iskolatáskának használtak. Ezenkívül szőttek és fontak is. Egy tanyába felállították a szövőszéket, s oda jártak szőni felváltva az asszonyok, törölközőket, lepedőt, rongyszőnyeget. Rokkája már minden asszonynak volt. Rajta fonták meg a birkagyapjút, és a fonalból kötötték a jó meleg pulóvereket. A hatvanas évek elején a földművelők szövetkezetekbe tömörültek, talán a jobb élet reményében. A kezdet itt is nagyon nehéz volt, de ahogyan kezdtek megerősödni a szövetkezetek, a lakosok is jobban éltek, kezdett fejlődni a település. A község rendezési tervének elkészülte után több tanyasi lakos a belterületen építési telket vásárolt és családi házat épített. Voltak, akik nem Csárdaszálláson, hanem Gyomaendrődön, Mezőberényben vagy Köröstarcsán tették ugyan ezt, így a lélekszám erőteljesen csökkent. 1962-ben elkészült a település belterületén a vülamosvezeték-rendszer, és kigyulladt a fény. Napjainkban már csak 545 lakosa van Csárdaszállásnak annak ellenére, hogy ma már minden útja portalanított, minden lakóház vezetékes ivóvízzel ellátott, minden lakás előtt gázvezeték húzódik. Minden lakás bekapcsolható a telefonos rendszerbe. Megépült a kábeltelevíziós rendszer is. Az iskolánk, óvodánk jól felszerelt, a gyerekeknek minden rendelkezésre áll, ami neveltetésükhöz és taníttatásukhoz szükséges. Ma már a szülők nem vállalnak sok gyereket. Az '50-es években több családban 10-12 gyermek is nevelkedett. Az ötven év alatt Csárdaszállás fejlődése töretlen volt. Ez megmutatkozik abban, hogy a mindenkori tanácsi rendszer és a szövetkezetek közösen meg tudták teremteni az itt élők számára a biztos megélhetést, a mai kornak megfelelő feltételeket. Az önkormányzati rendszer még több lehetőséget biztosít — különösen napjainkban — arra, hogy az állampolgárok életminősége javuljon, minél több munkahely teremtődjön, a lakhatás feltétele biztosítva legyen Csárdaszálláson is. Sajnos, a lakosság túlnyomó többsége nyugdíjas, sokan vannak, akik egyedül élnek, az ő megélhetésük, kiváltképp a téli hónapokban, igen nehéz. A fiatalok lakáshoz jutása sem könnyebb, a munkahely megszerzése és megtartása szintén problémás. Mindezek ellenére az életminőséget össze sem lehet hasonlítani az ötven évvel ezelőttivel. A fejlődés olyan mértékű, hogy azt ötven évvel ezelőtt el sem tudtuk képzelni! PETNEHÁZI BÁLINTNÉ POLGÁRMESTER Az elkövetkezendő ötven évre hasonló ütemű fejlődést és minden jót kívánok a településnek, s mindenkori lakosainak! a négy család A település önkormányzata pályázat révén éppen egy esztendővel ezelőtt 14,7 millió forintot nyert négy, költségalapú bérlakás építésére. A négy lakás műszaki átadása a karácsonyi ünnepek előtt megtörtént, az önkormányzat a bérlőket kijelölte, a lakások elosztása sorsolással történt. A munkálatok a tavaszi esőzések nyomán keletkezett belvíz miatt néhány hetes késéssel indultak. Az ünnepek utáni időszakra maradt a szerelvényezés, s amint a lakásokat úgymond átfűtötték, a bérlők megkezdhetik a költözést. A minisztérium a támogatási ösz- szegből az átadásig visszatartott húsz százalékot átutalta az önkormányzat számlájára. Hamarosan költözhet Négy egyforma ház épült az úgynevezett új osztáson Megkérdeztük a csárdaszállásiakat Miért szeretnek itt élni? Geszti József, 23 éves, szövődéi előkészítő:- Itt nőttem fel, itt jártam óvodába, itt tanultam meg írni, olvasni, szakmunkástanulóként is inkább ingáztam, minthogy kollégiumba menjek. A községben élnek a rokonok, a barátok. Az önkormányzat erejéhez mérten segíti a fiatalokat és a rászorulókat. Mi a közeljövőben költözünk annak a négy háznak az egyikébe, melyet pályázati pénzzel építtetett a falu. Én megtaláltam számításomat a községben, s ezért sem vágyódom el. Hajdú Jó- zsefné,42éves, ügykezelő:- Már a nagyszüleiül is itt születtek. A testvéreim közül egyedül én maradtam, pontosabban költöztem vissza a községbe. Miután férjhez mentem, négy évig Berényben laktunk. Férjemmel együtt szeretjük a két város között lévő települést. A községben jó iskola működik, három fiam van, közülük egy egyetemista, kettő pedig középiskolás. Csendes, Szép, rendezett a település, lakói pedig igényesek, szorgalmasak és segítőkészek. Dunai Pé- temé, 42 éves, ebédkiosztó:- Hogy miért szeretek itt élni? Mert minden ide köt, nagyszüle- im, szüleim is itt éltek, s ebben a nyugodt, csendes kis faluban laknak a barátaim, a rokonaim. Tizenöt éve Békéscsabán dolgozom, négy gyerek mellett naponta ingázom. Lett volna lehetőségünk a megyeszékhelyre költözni, ennek ellenére maradtunk. Jó a közlekedés, a bejárást meg lehet szokni, s őszintén mondom, faluhelyen a megélhetés is könnyebb. Id. Petne- házi Bálint, 87 éves, nyugdíjas:- Soha nem vágyódtam el innen, aztán a körülmények is olyanok voltak, amik itthon tartottak: apám földműves ember volt, 10 holdon együtt gazdálkodtunk. Amikor a település önálló lett, nem volt kö- vesút, s csak elvétve épült egy-két ház. Ma minden utunk szilárd burkolatú, rendezett a község, van víz, gáz, szép házak készültek. Dolgos, összetartó, jó szándékú nép lakik itt, akik maguk építették fel a községet, s ma is segítik egymást az emberek. Munkájáról elismeréssel szólnak Bereczki Dénest a faluban szinte mindenki ismeri. Amikor a falu Mezőberény- nyel alkotott közös közigazgatású települést, Csárda- szállás, a társközség elöljárója volt. Társadalmi munkában végezte e megbízatását. Munkájáról ma is elismeréssel szólnak a helyiek, az ön- kormányzat tagjai. A nyugdíjas férfi ma már a települési közélettől visszavonultan él.- Egy kis lelküsmeret-furdalásom van is emiatt, mert sokan azt hiszik, hogy sértődésből nem veszek részt a falu közéletében. Egyszerűen csak elfáradtam... Annak idején, 1990 tavaszán azért mondtam le, mert a munkámmal nem tudtam összeegyeztetni, ugyanis mind a gépműhely vezetése, mind az elöljáróság egész embert kívánt. Úgy éreztem, akkor teszek jót a falunak, ha sok év után átadom a helyem a friss erőknek - sorolja Bereczki Dénes. Azt már csak egy fél mondattal jegyzi meg, hogy a fejlesztésekben különböző érdekek csaptak össze, s munkahelyi elfoglaltságai miatt nem tudott mindig ott lenni a döntéseknél. Elöljárósága idején, esztendők során valósult meg a szeméttelep kialakítása, az iskola bővítése, a régi iskola átalakítása, a művelődési ház felújítása és korszerűsítése, a faluban a parkosítás, a sportpálya kialakítása. Pedáns ember hírében áll, ezt házuk és környezete is bizonyítja. Kérdésünkre, hogy mivel tölti nyugdíjas napjait, a következőket mondja:- Sokat voltam távol az otthonomtól, így aztán érthető, hogy most szívesen vagyok itthon. A ház körüli tennivalók mellett jószágtartással foglalkozom. Hobbiszinten kosarat fonok, szeretek keresztrejtvényt fejteni, olvasni, ezzel is csiszolom az agyamat... Csökkenő létszám az óvodában A jelenlegi óvodások közül ősszel négyen mennek iskolába, s eddigi információk szerint ketten gyarapítják az óvodai létszámot család elköltözött a községből. Kovács Antalné csak érdekességként jegyzi meg, hogy a faluban van olyan család, ahonnan a tizenegyedik gyermek jár ebbe az óvodába. Annak idején hatalmas telken épült az egyébként igen jól felszerelt óvoda, az akkor ültetett fák hatalmas koronája ezekben a napokban is szép látvány, a nyári kánikulában pedig kellemes árnyékot nyújt a gyermekeknek. Megtudtuk: a gyerekek szüleinek többsége munkanélküli, a jelenlegi óvodások közül ősszel négyen mennek iskolába, s eddigi információk szerint ketten jönnek...- Jövőre még kevesebben leszünk - jegyzi meg beszélgetőpartnerem. Aztán arról váltunk szót, hogy az életben hová is kerültek az egykori csárdaszállási óvodások. Kovács Antalné büszke arra, hogy „gyermekei” felnőttként az élet minden területén megállják helyüket, s közülük jó néhány diplomásként vívott ki elismerést magának. SZÁMÍTÁSTECHNIKA. Az általános iskola a közelmúltban négy új számítógéppel gazdagodott, így 26 gép áll 42 gyermek rendelkezésére. Gyakorlatilag minden tanuló géphez jut. Az egyik legnépszerűbb tantárgyat, a számítástechnikát már ötödik osztálytól oktatják. Délutánonként, a szakköri foglalkozásokon sem pihennek a gépek, melyekkel internetez- hetnek, levelezhetnek a gyerekek. A felnőttek - többnyire a szülők - részére heti három alkalommal rendezett foglalkozással, önköltséges alapon számítógépes alapképzést is tartanak. A faluban 1974. szeptember elsején avatták és adták át az egycsoportos óvodát, melynek első percétől a most 53 esztendős Kovács Antalné, közismertebben Anci néni a vezetője. Az első évben 45 gyerekkel kezdte meg működését az intézmény, napjainkban tizenkét óvodása van a falunak. szem, eddig 265 gyerek járt az intézménybe, s Geszti Dia apukája volt az első óvodás - teszi elém a maga számára vezetett statisztikát a vezető óvónő. Aztán megtudom, hogy az óvoda történetében a mostani a legkisebb létszám, nem is oly régen még 16-an voltak, de két mondja az óvoda vezetője. - Min den egykori óvodásomra emlék — A mostani csöppségek többsége a volt óvodásaim gyermeke -
