Békés Megyei Hírlap, 2001. október (56. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-20 / 246. szám

2001. október 20., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN A VILÁGSIKERŰ KÖNYV NÁLUNK IS MEGJELENT * A Beatles-legenda magyarul Petőfi Barguzinban Körözs, 1850. július 31. „Nem estem el én / A harc mezején, / Nem folyt az ifjúi vér ki szívembül...” Át kell írni a régi rapszódiát, az 1846- os esztendő záróversét, amelyben egy gondolat bántott engemet. Pontosan egy évvel ezelőtt hősi halált kellett vol­na halnom a segesvári csatában. Nem én tehetek arról, hogy nem úgy történt, ahogyan mindenki szeremé hinni. Egész napos védekezés után csak dél­után 5-kor eszmélt hatszoros túlerejére a muszka medve. Akkor aztán a Szkárjátyin halálán felbőszült kozákok bekerítették a maroknyi magyar sereget, és kezdődött az iszonyú öldöklés. Én nem vettem részt az ütközetben, mivel se paripám, se fegyverem, de még egyenruhám se volt. Eleinte egy fahíd korlátjára támaszkodtam, aztán a sebe­sülteket néztem, akiket Lengyel József, a keresztúri sebészorvos kötözött egyre idegesebben. O kiáltott rám, hogy me­neküljek. Neki volt lova, a kengyelbe kapaszkodva nyargaltam mellette, végig a fejéregyházi főutcán. Aztán elenged­tem, hogy meneküljön a gyűrű gyilkos szorításá­ból. Magam Héjjasfalva felé rohantam, de a Kiiküllő mentén is kanyarodott már a dzsidások polipkarja. Letértem az útról, a kukoricás sűrűjébe iparkodtam, mikor utolértek. — Vive la patrie, éljen a haza! — szakadt ki belő­lem a vörössipkások csatakiáltása, és szembefordultam a három kozákkal. A hirtelen mozdulattól fél térdre buktam, a pika acélhegye a vállam csontját érte. Egy tiszt megakadályozta a második dö­fést. A harsány francia szó mentette meg az életemet, így kerültem tolmács­nak a foglyok közé. Ennek következté­ben „...holttestemen át / Fújó paripák / Nem száguldtak a kivívott diadalra, / S nem hagytak ott engem összetiporva. / Nem szedték össze elszórt csontomat...” (Úgy hírlik, hogy azóta is keresik. Bár­csak megtalálták volna a közös sírban!) Iljiszunszk, 1851. április 11. A minden oroszok cárja a lengyel rabokkal cudarabbul bánt, mint velünk. Őket hurcolták az ólombányákba, min­ket pedig a Bajkál vidékére száműztek. Felemás amnesztiát kaptunk, meg terü­letet a letelepedésre. Húsz tiszt és het­ven közhonvéd alapította a Körözs ne­vű községet. Rangidős lévén, engem választottak a kis köztársaság prezidensévé. Vive la république! A bennszülött burjátok segítettek a gerendaházak ácsolásában. Mongol ivadékok: széles pofacsontú, keskeny szemű népség. Sámánokra hallgatnak, mint az ősmagyarok. Vengerka-szélót emlegetnek, a Körözs nevet nem tud­ják kiejteni. „Kerezs, Kerezs”, mondo­gatják, de titokban összevigyorognak a hátunk megett. Valami csúfságot je­lent, láncos-lobogós teringette! Vadregényes tájra vetődtünk. A Baj- kál-tó vize iható, hideg és tiszta. Kü­lönleges halfajták kerülnek az aszta­lunkra. Én már unom a scsit, a minden­napos káposztalevest, a gabonapálinkát meg ki nem állom. (Véres hurkáról meg édes kapros-túrós le­pényről álmodom.) Irdat­lan hegykoszorúk vesz­nek körös-körül, látóhatárunk sziklába ütközik. Hol van már a magyar Alföld végtelen szabadsága, hol? Hová lett a szülőföld délibábos szépsége? Oh, már csak behunyt szemmel láthatom a szí­vemben melengetett hazai tájakat! Villámcsapásként ért az Európából hazatérő idősebb Tolsztoj gróf híradása: az én Júliám, a feleségek felesége eldob­ta az özvegyi fátyolt. Meg sem várta a gyászév elmúlását, valami tekintélyes hivatalnokért elhagyta az én nevemet. Az agyam lángba borult, a szívem jéggé fagyott. Átadtam a település vezetését, felkerestem a grófot, s az orosz tiszti kart. Első dührohamom végén megkér­tem Sztrogoljev generális 16 éves leá­nyát. Ezer holdas földbirtok járt a hozo­mánnyal, átköltöztem Iljiszunszkba. Száműzött bajtársaimmal összezördül­tem, a nevem azóta Alekszander Sztyepanovics, magyarul már csak ká­romkodom, és ki akarom irtani eddigi Sokaknak ők jelentettek mindent: a fiatalságot, a szabadság mámorító érzését, a lázadás egyetlen lehetőségét. Sokan sokféleképpen írtak ró­luk. Ők, saját magukról és az együtt töltött évekről most először és utoljára. A Kossuth Kiadónál megjelent Beatles-antológia az együttes hiteles krónikája, amelyben ők maguk mesélik el történetüket a kezde­tektől 1970-ig. A Beatles-antológia nem mindennapi könyv. Áthatja a négy Beatle szemé­lyes varázsa. Követhetjük történetüket egészen a liverpooli gyermekkortól (amelynek elején még csak nem is tud­tak egymásról) a megismerkedésen és az akkor még Quarry Mennek hívott Beatles megalakulásán, a negyedik Beatle, Ringó Starr csatlakozásán és a küzdelmes pályakezdő éveken át a vi­lághírig. Kitekintést kapunk az akkori zenei világba, megtudjuk, kik hatottak a Beatlesre, hogyan jutottak el az első, sebtiben odavetett lemezfelvételektől a precíz műgonddal elkészített nagyle­mezekig. A kivételes méretű és terje­delmű albumot soha nem publikált fo­tók, dokumentumok, történetek teszik egyedülállóvá. A szerkesztők Paul, George és Ringó nyilatkozatait a könyvvel azo­nos című televíziós, illetve videomű- sorokban elhangzó interjúkból vették át, de készítettek velük új interjúkat is a kiadványhoz. John Lennon szövegeit több évi ku­tatómunkával szed­ték össze a világ minden táján megje­lent kiadványokból, könyvtárakból és magánarchívumok­ból. A fényképek és a reprodukált Beat- les-dokumentumok számos forrásból származnak; Geor­ge Harrison, Paul McCartney és Ringó Starr egy­aránt rendelkezésre bocsátotta szemé­lyes archívumát a kötet elkészítésé­hez. John Lennon „A legrosszabb érzés az, ha nem kellesz senkinek, ha rá­jössz, hogy a szüleidnek nincs ugyanúgy szükségük rád, mint neked órájuk. Gyerekkoromban sokszor kívántam, hogy ez ne így legyen, de a szeretet hiánya egészen belém marta ma­gát. Sosem kellettem igazán senkinek, ezért lehettem sztár. Ha normális gyerekkorom lett volna, nem tudtam volna vé­gigcsinálni ezt az egészet.” „Nem vagyok kemény fickó. Ezt mindig csak tettettem, hogy védekez­zem mások neurózisa ellen. Az igazság az, hogy a lelkem mélyén igen érzékeny és gyenge ember vágyok.” „Én Elvis-rajongó vagyok, mert valójában ő men­tett ki engem Liverpoolból. Miután őt meghallottam, a rock lett az életem. Nem is tudtam már másra gon­dolni, legfeljebb persze a szexre, a kajára és a lóvéra, de ez valójában mind egy és ugyanaz a dolog.” „Ezen a bolygón, de különösen nyuga­ton, az emberek kilencven százaléka egy szombat este benyakalt üveg whiskynek köszönheti az életét, mert a szülei nem is akarták. Tíz emberből kilenc a véletlen szülötte, legalábbis én nem ismerek sen­kit, aki tervszerűen csinált volna gyereket.” Paul McCartney „Mama katolikus volt, apa protestáns. Elég idő­sen házasodtak össze, és negyven körül jártak, amikor megszülettem. Afiyám szülésznő volt, és min- dijfszolgálati lakást kapott ott, ahol dolgozott. Úgy éltünk, mint egy pionírcsalád a lakókocsiban. Még meg sem szoktuk igazán az egyik helyet, már költözhettünk is, például Speke szélére, ahol még az utak sem voltak készen. Ott is laktunk egy darabig, aztán uccu, megint köl­tözni kellett. Persze megszoktuk. Tényleg olyan volt, mintha a Vadnyugatot hódítanánk meg, mert a liverpooli külváros elég vad vidék. Ennek ellenére békés gyermekkorom volt. Egy öcsém van, Michael, ő másfél évvel fiatalabb ná­lam.” „Gyerekkoromban a város a villamosokat jelentette. Az ember elment a végállomásra, és figyelte, ho­gyan költözik át a vezető a villamos másik végébe. Még mindenütt ott voltak a háború nyomai. Sokat játszottunk a lebombázott telkeken, ne­künk azok voltak a játszóterek, és sosem jutottak eszünkbe a bombák.” „A telek kemények voltak, mintha Szibériában lettünk volna, és a rövidnad­rágban elfagyott a térdünk. A térdhajlatomat örökké vörösre csípte a nedvesség, a hideg és a szél.” George Harrison „Emlékszem, amikor anyám szombatonként magával vitt bevásárolni. Meg elvonszolt mindenféle ismerős öregasz- szonyokhoz is, akiket muszáj volt meglátogatnia. Persze le­het, hogy nem is voltak annyira öregek, de gyerekkorában az ember minden felnőttet annak lát.” „Nem szerettem iskolába járni. Egy darabig óvodás is vol­tam, amit igazán utáltam. Onnan csak három dologra emlék­szem: a káposztaszagra, az egyik kiscsaj göndör, szőke hajára, meg egy játékházikóra az egyik sarokban. Aztán jött a Dovedale elemi iskola. Az nem volt rossz, mert sokat sportoltunk. Azt hiszem, elég jól futottam, és szerettem focizni is. Arról minden kölyök azt hiszi, hogy ért hozzá, pedig valójában tehetségtelen. John is a Dovedale-be járt, de nem ismertük egymást, hiszen amikor én elsős voltam, ő már végzős.” „Volt néhány ciki helyzet, miután Speke-be költöztünk. Sok nő lakott ott, akit elhagyott a férje, másoknak meg tízpercenként született gyerekük. Néhány férfi meg csak tekergett arrafelé, és be-betért a házakba, gondolom, hogy megdugja a magányos nőket.” „Abból az időből nem emlékszem munka- nélküliekre, de talán csak azért, mert még túl kicsi voltam. Olyan fiatalon az embert még nem érdekli a politika, csak a maga dolgai.” Ringó Starr „Szerintem a Beatles csak azt csinálta, amihez kedve volt, és ebbe beletartozott a fiatalságnak az a vágya is, hogy másképpen akar gondolkodni. És talán volt olyasmi is, ami az embereknek nem jutott volna az eszébe, ha mi nem vagyunk. Ott van például az öl­tözködés; korábban sokan úgy gon­dolkoztak, hogy ez meg az járhat ilyen meg amolyan ruhában, de az csak rólunk jutott az eszükbe, hogy akár ők maguk is megpróbálhatnák utá­nozni.” „Nekem a hatvanas évek voltak a nagy korszakom, mint apámnak a negyvenesek. Neki például mindörök­re Glenn Miller maradt a kedvence, a Beatlesnél is jobbnak tartotta. Ehhez hasonlóan én sem igen teszek föl 1970 utáni számokat, ha lemezt hallgatok, leg­feljebb abból, amit Bob meg Eric csinált az­óta, esetleg néha Eltont. Akik utánunk jöttek, azok már nem tudnak engem lekötni.” „Akkoriban nehéz lett volna előállnom egy saját dallal, amikor ugye ott volt Lennon és McCartney. Vit­tem én, de inkább a móka kedvéért, mert amikor megmutattam egy „szerzeményemet”, mindig gurultak a röhögéstől: kiderült, hogy valójában csak valami örökzöldet poroltam le egy kicsit. Nagy voltam például Jerry Lee Lewis számainak újraírásában.” Videofilm-sikerlista 1. Számkivetett 2. Taxi 2. 3. Hé, haver, hol a kocsim?! 4. Hatodik 5. Mi kell a nőnek? 6. A sejt 7. Drakula 2000 8. Bíbor folyók 9. Apádra ütök 10. Túszharc +1. Tigris és sárkány (Fanfár Videotéka) Filmajánló Corelli kapitány mandolinja Amikor Antonio Corelli (Nicolas Cage) és százada 1941-ben megérke­zik a Jón-tenger hullámai között mind­addig háborítatlan Kefalínia partjai­hoz, még nem sejti, hogy egy asszony (Pénelopé Cruz) rabul ejti szívét. Ä front előretörése azonban véget vet az idilli boldogságnak. Corelli kapitány ráébred, hogy talán örökre el kell hagynia a nőt, akit szeret... Könyvajánló Jászi Oszkár Naplója JÁ5Z1 OSZKÁR NAPLÓJA CO Van-e, aki ebben az országban még tudja, hogy ki volt Jászi Oszkár? A rendszerváltás előtti években többek között az 6 könyveinek megjelenteté­sével feszegették a szocialista rend­szer eresztékeit. Jászi g 20. századi magyar történelem egyik legnagyobb gondolkodója volt, nálánál hiteleseb­ben kevesen ítélték meg a történelmi folyamatokat. Ezért érdekes és izgal­mas olvasmány a most kiadott kötet: Jászi Oszkár Naplója 1919—1923. Jászi 1919 januárjától 1923 augusztu­sáig kíséri végig a magyarországi eseményeket, mindenek előtt a bolse­vik hatalomátvétel, a Tanácsköztársa­ság, a Horthy-féle megtorlás és a konszolidáció időszakát. Természete­sen mindezeket és az események sze­replőit a saját szemüvegén keresztül. A Napló hiteles korrajz történelmünk egy meglehetősen vitatott időszaká­ról. A könyvet — amely Jászi napló­jának csak egy része, és folytatása következik — a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intéze­te adta ki. életem minden bozótját. Egy szót se töb­bet a múlt mélységes kútjáról! Iljiszunszk, 1856. május 13. Baljóslatú nap, ma ismét elővett a pusztító köhögés. Vért is hánytam, mint egykoron Zágráb városában. Ak­kor kényszerűségből és dacból csap­tam fel cserepámak, most hirtelen fel­indulásból lettem renegát földbirtokos és bigámista családapa. Ványuska most tanul járni és beszélni, Kszenocs- ka meg második gyermekét várja (sze­retném, ha leányka születne). Tegnap éjjel Zoltánkával találkoz tam. Sírdogált, én pedig nem akarok to vább élni. Elértem a krisztusi életkort. * Lábjegyzet: 1. A Körözs (Körös) nevű települé 1875-től lett Barguzin. 2. A fenti feljegyzések egy apokri naplóból származnak. Apokrif = ner hiteles, kétséges eredetű, hamisító (irat). Akkor hát ehhez tartsuk magur kát. Szász And rí Vallomásaik segítségévig ] kitekintést kapunk az ak- Jj kori zenei világba ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom