Békés Megyei Hírlap, 2001. október (56. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-13 / 240. szám
12 Hétvégi magazin 2001. október 13., szombat _______________A HELYBÉLIEK KEDVESEN FOGADTÁK A MAGYAR EGYETEMISTÁKAT_______________________ Űti cél: a Föld legmélyebb és legtisztább tava CD-sikerlista Amikor a békéscsabai Vozár Ágnes (képünkön) ismerősei nyár elején megtudták, hogy az állatorvos-tudományi egyetemre járó lány vakációját Kelet- Szibériában, a Bajkál-tónál kívánja eltölteni, ugyancsak elkerekedett a szemük. A hír hallatán a „te teljesen megőrültél?!” kérdés bukott ki legtöbbjükből. Nem is csoda, mert sokan mindössze annyit tudnak Szibériáról, hogy nagyon messze van, hatalmas területű és arrafelé farkasordító a hideg... Vozár Ágnest olvasóink már ismerhetik, hiszen nyáron a Móra Ferenc Könyvkiadónál megjelent könyve — amely egy bakonyi túlélőtúra kalandjait örökíti meg — kapcsán már bemutattuk a jelenleg ötödéves egyetemista lányt. Úgy tűnik, Ágnes szereti magát próbára tenni „túlélésben”, hiszen legutóbbi úti célja, Szibéria nem éppen a leányálmok kedvelt helyszíne. — Hatan indultunk útnak július 13- án — amely mellesleg egy pénteki nap volt —, öt zooló— A nemzeti parkban milyen munkát kaptatok? — A park munkatársaival madárszámlálást, haltelepítést végeztünk, védett növények magjait gyűjtöttük, amelyeket visszatelepítettük oda, ahonnan már kipusztult a növény, és megnéztük a természeti nevezetességeket. A Bajkál élővilága azért is egyedülálló, mert a magas hegyek elzárják a külvilágtól, ezért olyan endemikus (bennszülött) fajok találhatók itt, amelyek máshol nem fordulnak elő. A tótól délsokféle fenyő, gus es egy orosz szakos hallgató. Már tavaly is el akartunk jutni a Bajkálhoz, de nem sikerült elég pénzt összegyűjtenünk az úthoz, és nem tudtunk meghívólevelet szerezni. Szerencsére az idén a Bajkál-tó környékén elhelyezkedő Pribajkalszki Nemzeti Parktól megkaptuk a hivatalos meghívólevelet — mondja Ágnes. — Mi vonzott benneteket Szibériába? — Már korábban is felkeltette az érdeklődésünket a Bajkál, hiszen ez a világ legmélyebb, legöregebb és legtisztább tava. Amikor pedig alaposabban utána néztünk a földrajzának, élővilágának, elhatároztuk, hogy márpedig mi oda elmegyünk. Vonattal utaztunk, Budapesttől Moszkváig egy napot és két éjszakát töltöttünk vonaton, majd a transz-szibériai vasútvonalon haladó Bajkál- expresszel három és fél napig tartott az út Moszkvától Irkutszkig. Az utazás olyan volt, mintha egy szélesvásznú mozifilm pergett volna le a szemünk előtt. Csodálatos természeti környezet tárult elénk. Mivel sokáig tartott a menetidő, a vagonban nagyon családias hangulat alakult ki az utasok között. Kártyáztunk, ' sőt, magyar népdalokat is énekeltünk útitársainknak. Ha minden orosz vonat olyan tiszta, mint amelyiken mi utaztunk, akkor azt mondhatom, a színvonal jóval meghaladja a magyar vasútnál tapasztaltakat. Fókák élőhelye j A Bajkál-tó Földünk legmélyebb ta- ; va (1620 méter), 650 km hosszú, felülete 31 500 négyzetkilométer, vagyis a Balaton több mint ötvenszer fémé el víztükrén. A Bajkál-hegység karéjától övezve terül el Kelet-Szi- béria déli részén, Irkutszk közelében. Tengerrel sohasem volt kapcsolata, egy hatalmas, a földkéreg mozgása következtében lesüllyedt árokban gyűjtötte össze vizét. A Bajkál- tó Földünk egyetlen, olyan édes vize, ahol fókák élnek. A tóban talál- j ható több mint negyven halfaj több-: 1 sége csak itt fordul elő. A víz oxigéntartalma még 300 méter mélységben sem csökken, ez lehetővé te- j szi, hogy nagy mélységben is létezhessen élet. re nyír, nyár, égerfa él, míg északabbra már a tundrára jellemző kövirózsákkal, mohákkal, zuzmókkal. A tó felől hideg, száraz szél fúj, egyik helyen sátorban laktunk, és egy vihar alaposan szétcibálta lakhelyünket. Szerencsére jó időt fogtunk ki, nem volt annyira hideg. Láttunk nyerpát is, az egyetlen, édes vízben élő fókafajt. A tó vize olyan tiszta, hogy rendszeresen ittunk belőle. Úsztunk is, a víz hőmérséklete átlagosan 14-15 Celsius fok, mi ott merészkedtünk bele, ahol 17-18 fokos volt. RenLábuk előtt hevert a csodálatos Bajkál-tó... geteg halfaj él a tóban, különlegesek a mászólábakkal rendelkező gébfélék. Az olajhal — amely teljesen átlátszó — onnan kapta a nevét, hogy testének összetétele nyolcvan százalékban olaj. Az összegyűjtött adatokból összefoglalót készítünk, ami azért lehet hasznos, mert Magyarországon az orosz természetvédelemről nem sokat lehet Budapesttől Moszkváig egy nap és két éjjel, Moszkvától Irkutszkig három és fél napig tartott a vonatát tudni. Az egyetem zoológus klubjában pedig diavetítésen mutatjuk be az egyhónapos kintlétünk alatt készült felvételeket. — Hogyan élnek arrafelé az emberek? Milyen benyomásokkal tértetek haza? — Sok ennivalót vittünk, egy hatalmas táskát megpakoltunk konzervekkel, de felesleges volt, hiszen mindent lehet kapni a boltokban, hasonló árakon, mint nálunk. Az életszínvonal viszont jóval a magyarországi alatt van. Nagyon kevés pénzt keresnek az emberek, Irkutszkban 10 ezer forintnak megfelelő az átlagkereset, de ez a szám úgy jön ki, hogy néhányan nagyon jól élnek, drága kocsival járnak, a többség keresete azonban borzasztóan alacsony. A Bajkál- vidék Burjátföldhöz tartozik, ahol előfordul, hogy a mongol származású helyi lakosok jurtában laknak és sámánjaik vannak. Az emberek általában nyugodtak, kedvesek, vendégszeretők, szegénységük ellenére megosztották velünk ennivalójukat. Kihullott fogaikat arany vagy ezüst foggal pótolják, és minél több van nekik belőle, annál büszkébbek... Váradi Krisztina 1. Kylie Minogue: Fever 2. Sarah Brightman: The very best of 1990-2000 3. Him: Deep Shadows and Brilliant Highlights 4. D12: Devil's Night 5. Link Park: Hybrid Theory 6. Zorán: így alakult 7. Natalia Oreiro: 2001. 8. Füstifecskék: Minden út romába vezet 9. Fiesta: Hozzám tartozol 10. Republic: A reklám után (Musicland — Univerzál) Filmajánló A síró ember A múlt század első felében Oroszországból kimenekített zsidó kislány (Christina Ricci) elkeveredik édesapja mellől. Tíz év után Párizsban énekléssel és tánccal keres pénzt, amiből apja felkutatására indul. Közben megismerkedik egy kedves cigányfiúval (Johnny Depp), egy operaénekessel és egy orosz táncosnővei... Könyvajánló Titanic 'titanic A Itíres Juxusgózös tiikal fedélzetén zajo élet, elsüllyedésének és felkutatásának történtje A sorozat folytatódik. A Park Könyvkiadó Szemtanú sorozatának újabb darabja a híres luxusgőzös titkairól, a fedélzetén zajló élet, elsüllyedésének és felkutatásának történetéről szól. A korabeli felvételekkel gazdagon illusztrált kötetből mindent megtudhatunk, amit a szerencsétlen sorsú hajóról és utasairól tudni lehet. Illusztrálásul néhány fejezetcím: A Titanic építése, A kapitány és legénysége, Akik megjósolták, A végzetes ütközés, Irány a mentőcsónak, Lassan megtelt vízzel, A végső percek, Hősök és hősnők, Száguld a segítség, Eltűnt, majd megkerült, A kutatóexpedíció, Egy végtelen történet. A Titanicról eddig számos könyv jelent meg és több film készült a tragédiáról. Az emberek többségében mégis hiányérzet van a történtekkel kapcsolatban. Ennek kielégítéséhez járulhat hozzá ez az újabb, képes Titanic- könyv, egy angol úr, Simon Adams nagyszerű munkája. Napfényes boldogság Jusztina elégedett volt magával. Semmi olyat nem ámít el annak a fiatal újságírónak, amit nem akart. Csak azon csodálkozott, hogy találtak rá. Már rég felhagyott a házasságszervezéssel, ennyi év után mégis az eszükbe jutott. Vajon melyik szerkesztő küldhette? Jusztina nem ismerte a nevét, pedig rendszeresen járatta a megyei újságot, elő is fizetett rá. Biztos gyakornok még. Bizalmatlanul fogadta, csak akkor nyugodott meg, amikor látta, hogy a kérdései teljesen ártatlanok. Hogy kezdett el házasság-közvetítéssel foglalkozni? Miből gondolta, hogy lesz rá igény? Hogy ment ez akkoriban? Az ismeretségekből köttettek-e házasságok? Kisbabák is születtek? Miért hagyta abba? Ma is felkeresik a régi kuncsaftok? etc. Akkoriban is keresték az emberek a boldogságot. Jusztina ahogy az ablaknál állva visszagondolt rá, nem tett mást, csak az igények szerint bonyolította az ügyeket. Az elején valóban csak házasságközvetítéssel foglalkozott, később lett az egészből partnerközvetítés, de csak az olyan ügyfelek élhettek ezzel a lehetőséggel, akiket jobban megismert. Mert mindennek a bizalom volt az alapja. Talán Pali, az a nagy darab hentes fiú volt az első, vagy Pista, az a rakodó a téglagyárból, netán János, a tanácsi irodáról — Jusztina nem emlékezett már rá —, aki először diszkréció mellett felvetette vele, hogy mit is szeretne valójában. Persze a lányokat se kellett félteni. Ott volt Juditka, a negyvenes, a fehérmájú asszisztensnő, a nimfomániásokra annyira jellemző sápadt bőrével, aki mindig ismerkedni akart. És Jusztinához egyre többen kezdtek járni a félénkektől az egészen extrémebb igényűe- kig. És mindennek a bizalom volt az alapja. Jusztinánál az is talált magának partnert, aki nem volt könnyű eset. Még Emőke, a huszonöt éves bírósági fogalmazó is, akinek Napfényes boldogság volt a jeligéje. Magas, vékony, félszeg fiatalember volt, a sűrű fekete haja mindig csapzottan lógott. Az erős, férfias típusú nőkhöz vonzódott. Jusztina először egy özvegyasszonyt ajánlott neki. Gyermektelen, falusi menyecske volt, bögyös és házias. Emőke másodjára már nem is volt hajlandó találkozni vele. Jusztina ezután egy matematika tanárnővel hozta össze. Eszter fiúsán hordta a haját és karatézott. Emőke túlságosan is elméletinek találta, és közölte Jusztinával, hogy értse meg végre, hogy ő mazochista, és megfelelő partnerre lenne szüksége. Jusztina ekkor mutatta be annak az elvált asszonynak és a tizennyolc éves lányának, akiknek a fényképét már egy éve rakosgatta hasztalan a fiókjában. Marika és a lánya néhány nap múlva magukhoz vették Emőkét, aki amikor először telefonált Jusztinának, fel volt dobva, hogy ilyen boldog még sosem volt. Amikor úgy egy hónap múlva késő este felhívta, riadt volt és zilált a hangja. Könyörgött Jusztinának, hogy mentse ki ebből a helyzetből, majd a nyakába zúdított mindent. Az elején jó volt, ó, azok a játékok, és az a kifogyhatatlan eszköztár, csak mostanra eldurvult az egész. Jusztina nem vette komolyan, és a vonal — megkönnyebbülésére — meg is szakadt. De nem úszta meg, Ernő másnap a munkahelyén kereste, ahol titkárnőként dolgozott. A nyári kánikula ellenére egy magas nyakú garbó pulóver volt rajta. Jusztina azt se tudta hirtelen, hova dugja, alig találtak egy használaton kívüli irodát. Ernő megmutatta a korbács meg a szíjak nyomait. Az egész testem tele van, mondta. Öltözzön fel gyorsan, mondta Jusztina, több nem tellett tőle, és az istenért sem hagyta, hogy Ernő a nadrágját is levegye, mert az apró szögek nyomait is meg akarta mutatni a lába szárán. Félek, magyarázta a szerencsétlen, hogy egyszer ott felejtenek. A múltkor egy egész hétvégére elutaztak és az ágy lábához bilincseltek, csak akkor oldoztak ki, amikor haza jöttek. Miért nem kiabált, kérdezte Jusztina. Mert betömték a számat, kérem. Mi lesz, ha egyszer végleg ott felejtenek? Fojtogatnak is. Vért is vettek tőlem! Költözzön el, tanácsolta Jusztina. Azt mondták, a világ végén is megtalálnak, legyintett lemondóan Ernő. Az óceánt csak nem szelnék át maga után, javasolta neki, mert eszébe jutott, hogy a fiú egyszer említette neki, hogy a nagybátyja Torontóban tart fenn ügyvédi irodát. Nincs is útlevelem, nyö- szörgött a fiú, és azt se hiszem, hogy kiengednének. És még vissza kell mennem, a cuccaimért. Jusztina többet nem látta. És az asz- szonyt meg a lányát se. Vajon mi lett Ernővel? Mintha a föld nyelte volna el, híre hamva sem maradt. Nem, az nem lehet, hessegette el magától a gondolatot, amikor rájött a szavak jelentésére. Olyasmi biztosan nem történt. Errefelé, akkoriban? Kinn az utcán már besötétedett. Jusztina meglocsolta a virágokat, majd kiment a konyhába, hogy vacsorát készítsen magának. Pánics Szabó Ferenc
