Békés Megyei Hírlap, 2001. szeptember (56. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-22 / 222. szám
2001. szeptember 22., szombat Hétvégi magazin 7 Kilencven évvel ezelőtt ült be az iskolapadba------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- mmmm I M*8*»*i* Józ sef Attila Békés megyében tanult meg írni CD-sikerlista Az utca fia itt vált a Föld fiává — olvasható a József Attilával kapcsolatos kijelentés nagy költőnk öcsödi emlékszobájában. Ez az emlékhely abban az egykori iskolaépületben található, amelyben kilencven esztendővel ezelőtt betűvetésre tanították József Attilát. Azt viszont kevesen tudják, hogy a költő az 1911-12-es tanévben Békés megyében tanult meg írni, hiszen Öcsöd 1950-ig (akkor Dévaványával cserélték el) megyénkhez tartozott. József Attila öcsödi éveivel kapcsolatban eddig sokan csak annyit tudtunk, hogy a kisgyermeknek a településen zaklatott élete volt, s nevelőszülei Pistának szólították. Az öcsödiek — akik állítják, hogy a kis József Attilával sokkal jobban, emberségesebben bántak nevelőszülei, mint ahogy az később az irodalomtörténetbe bekerült — viszont ma is büszkék arra, hogy a költő egykor községükben lakott. Öcsöd ma mintegy négyezer lakosú település. Békés megye felől a községbe érkezve a 44-es főúton tábla mutatja: jobbra múzeum. Korábban — Kecskemét és Budapest felé haladva — számtalanszor anélkül mentem el e tábla mellett, hogy különösebb jelentőséget tulajdonítottam volna neki. Ezúttal viszont éppen ezt a táblát kerestem, mert amikor az öcsödi ön- kormányzatnál József Attila múltja iránt telefonon érdeklődtem, azt mondták, ez a tábla segíthet legkönnyebben abban, hogy megtaláljam nagy költőnk helyi emlékhelyét. A Rákóczi utca 16. szám alatti épülethez — amelynek falán emléktábla hirdeti: „Ebben az iskolában tanult 1911-12-ben nagy költőnk József Attila” — valóban könnyen eljutottam. De mivel a kiállítás csak alkalomszerűen tart nyitva, ahhoz, hogy megtekintsem a gyűjteményt, fel kellett kutatnom az emlékhely gondnokát. „Rám gondol, szántván, a paraszt...” — vetette papírra egykor Ars poetica című versében József Attila. Az öcsödi utcán tevékenykedő közmunkás bácsika — igaz nem szántott, hanem kaszált — gondolatai viszont nem az egykor e .tájon élt költő körül jártak. Pálinkagőzös lehelete alapján könnyen rájöttem: dumálhat bármennyit, akkor sem képes útba igazítani. Végül egy tíz év körüli lányka sietett segítségemre, aki közölte: „Abban a házban, amelyiknél egy tévé van kitéve (a férj tévészerelő — a szerk. —) lakik a gondnok néni.” Az eredményes eligazításnak köszönhetően öt perc múlva kívánságomra már elfordult a kulcs az Öcsödön egykor Váncsodi iskolaként ismert épület zárjában. — Ezt az épületrészt, ahol jelenleg a József Attila emlékszoba is található, egykor tanítói lakásként használták. Az udvarra nyíló hátsó helyiségben van a helytörténeti gyűjtemény, az volt a tanterem, oda járt első osztályba a költő is — hallhattam az emlékhely gondnokától. A József Attila emlékszobában számos fotó, dokumentum, újságcikk mutatja be a költő öcsödi éveit. A Budapestről érkezett kisgyermeket az Országos Gyermekvédő Liga gyulai intézetének közreműködésével helyezték az öcsödi Gombai Ferencné és családja gondviselése alá. Gombaiék a Szélmalom utca 156. szám alatti házban éltek, s ide érkezett József Attila is. Az a ház, amelynek falai között a költő kisgyermek lakott, már nem áll. Az ingatlant több évtizeddel ezelőtt értékesítették Gombaiék. Az új tulajdonos lebontotta az épületet, így nyoma sem maradt. Sokak szerint ez helytelen lépés volt, mert az a ház méltóbb helye lett volna az öcsödi József Attila kultusz ápolásának. Ráadásul ott minden (az épület, a környezet, a használati tárgyak) közvetlenül a költőhöz kötődött volna. József Attilát 1911. szeptember 16-án íratták be az Öcsödi Református Elemi Iskolába. Tanulmányait a Rákóczi utca 16. szám alatti épületben, az úgynevezett Váncsodi iskolában kezdte meg. Tanítója Páczai Mihály volt. Az első hónapokban a kis József Attila igencsak problémás gyermek lehetett, hiszen karácsonykor mind magaviseletből, mind szorgalomból egyes osztályzatot kapott. De aztán „belerázódott” az iskolai életbe, s tanév végén már mindkét említett tantárgyat hármassal zárta. Némiképp az is meglepő, hogy a későbbi költő első osztályosként nem olvasásból, vagy beszédgyakorlatból, hanem matematikából érdemelte ki a legjobb osztályzatokat. „Apám — néhai József Áron — három esztendős koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédő Liga Öcsödre adott nevelőszülőkhöz. Itt éltem hét éves koromig, már ekkor dolgoztam, mint általában a falusi szegénygyerekek — disznópásztorkodtam. Hét esztendős koromban anyám — néhai Pőcze Borbála — visszahozott Budapestre, s beíratott az elemi iskola második osztályába. Anyám mosással és takarítással tartott el bennünket, engem és két nővéremet. Házaknál dolgozott, odajárt reggeltől estig, s én szülői felügyelet nélkül iskolát kerültem, csibészked- tem. A harmadikos olvasókönyvben azonban érdekes történetet találtam Attila királyról, és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért js, mert Öcsödön nevelőszüle- im Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbAZ ÖCSÖDIEK VÉLEMÉNYE bentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre. Végső soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja, azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják.” — írta József Attila az egyik máig megmaradt önéletrajzában. A mai öcsödiek viszont azt állítják: József Attilának nem volt olyan rossz sora a községben, mint ahogy azt a különböző irodalomtörténeti írások máig emlegetni szokták. A falu lakói örülnek annak, hogy az öcsödi gyermekévek is közrejátszottak abban, hogy József Attila az irodalom felé fordult. Arra pedig egyenesen büszkék, hogy nagy költőnk kilenc évtizeddel ezelőtt az Öcsödi Református | Elemi Iskolában isii merkedett meg az írás- I sál és az olvasással. S, | hogy József Attilát va- I lóban szeretik Öcsö- J dön, azt nem csak szavak, hanem tettek is bizonyítják. A külön- | böző jubileumi évfordulók alkalmából száll mos nagy József Atti- la-rendezvényt tartot- | tak az immár bő fél évszázada Jász-Nagy- I kun-Szolnok megyé- | hez tartozó településen. Az ezeket az eseményeket megörökítő kiadványok, újságok szintén megtekinthetők a költő öcsödi emlékhelyén. Magyari Barna 1. Irigy Hónaljmirigy: Flúgos futam 2. Him: Deep Shadows And Brilliant Hihglights 3. Slipknot: Iowa 4. Ossian: Titkos ünnep 5. Slayer: God Hates Us All 6. Thalia: Best of 7. Demjén Ferenc: Álmok, csodák, szerelmek 8. Zorán: így alakult 9. Füsti fecskék: Minden út Rómába vezet v 10. Eiffel65: Contact (Musicland Hanglemezbolt) Filmajánló Reszkess Amerika! A Jöttünk, láttunk, visszamennénk harmadik részében Thibault of Malte- te gróf (Jean Reno) és kobzosa (Christian Clavier) ismét a időutazásra indul a 17. századi Franciaországból. A végállomás ezúttal napjaink Chichago-ja és az időben — no meg a nagyvárosi forgatagban — eltévedt hős és szolgája után indul az udvari mágus is... Könyvajánló Wass Albert könyvének teljes címe: A költő és a macska — Te és a világ. írhatnánk akár több címet is, hiszen a két részből álló könyv egyik fele (A költő és a macska összefoglaló cím alatt) az író-költő 1945—1989 között született elbeszéléseit tartalmazza, összesen tizenötöt, a második rész (a Te és a világ) tanításokat, útravalókat — huszonhetet. A Kráter Műhely Egyesület — a könyv kiadója — nagy feladatra vállalkozott, amikor az erdélyi származású Wass Albert munkáinak kiadásába belekezdett. Hozzá kell azonban tenni, hogy hálás is a feladat, mert a kötetek felkapaszkodtak a népszerűségi listák élére, maguk a témák (Erdély világa és sorsa) pedig — Tamási Áron után évtizedekkel — ismét reneszánszukat élik. A mostani könyv az életmű sorozat 10. darabja, s nem kisebb érdeklődésre tarthat számot, mint az előző kilenc. Mi Békéscsabán, a Turul könyvesboltban vásároltuk 1280 forintért. ATTILA OSZTÁLYZATAI Tantárgy Magaviselet karácsonykor 1 húsvétkor 2 tanév végén 3 Matematika 3 4 4 Szépírás 2 1 3 Ének 1 2 3 Beszédgyakorlat 3 3 2 Olvasás 2 1 2 Szorgalom 1 3 3 — A régi öregektől tudom, hogy a kisgyermek József Attilával nem bántak gorombán Gombaiék. Az országos köztudatba mégis az került be, hogy a gondviselőktől semmi szeretetet sem kapott Attila. De ez nem igaz. A Gombai házaspár úgy viseltetett a gyerek iránt, mintha nem nevelő, hanem édes szülők lettek volna. Gombaiék nem érdemelték meg azt az igazságtalan bánásmódot, amiben községünk lakói később részesítették őket. Az igazságtalan lelki terhet nem tudták elviselni, inkább elköltöztek Öcsödről. Az ötvenes években pedig már egyenesen kulákoknak kiáltották ki Gombaiékat. Ami nem volt igaz, de remekül illett a kor szelleméhez. így jobban hangzott, hogy a kulák nevelőszülők sanyargatták a baloldali beállítottságú költőt — mesélte egy hetven év körüli néni. Hogyan lettem olvasó? Nekem szerencsém volt: mindkét szülőm sokat olvasott, s a gyermekek is örökölték a könyvek szeretetét és tiszteletét. Négyen voltunk testvérek: egy lány — egy fiú — egy lány — egy fiú, mint az orgonasípok. Én voltam a legkisebb; nem mondhatnám, hogy utolsó, javított kiadás. Zsuzsika, a nagyobbik nővérem volt a megszállott könyvmoly: ő válogatta az életkorunknak megfelelő köteteket, s ő szervezte a családi felolvasásokat. Másodikos elemista koromtól már befogtak. Hál'istennek, mondom most, pedig akkoriban szívesebben másztam az eperfára. Olvasóvá születésem konkrét időpontját nehezen tudnám megjelölni, de a fogantatás pillanatát igen: 1942 nyarán történt. Boldog gyermekkorom utolsó szabad hónapjait töltöttem, szeptembertől várt az első osztályba Gyulai Ilona tanítókisasszony. Akkor még a nagy világégésből sem éreztünk semmit, minden oly' távolinak tűnt — ott és akkor, Nagyajtán, Háromszék vármegyében, a nyári nagyvakáció felhőtlen napjaiban. Zsuzsika nővérem és Feri bátyám is megérkezett Sepsiszent- györgyről, s éppen az egyik jutalomkönyv felolvasása zajlott, amit Székely Mikó Kollégium Főgimnáziumának tanári kara adományozott bátyámnak „jó magaviseleté és előmenetele jutalmazására”. Az én magaviseletemmel viszont épp’ akkor volt egy kis baj: valami rossz fát tehettem a tűzre, ezért aztán haragudtam minden nálam idősebbre, vagyis az egész háznépére. Perben és haragban, plusz súlyosbító körülményként az általam kiszabott szótlansági fogadalomban álltam mindenkivel szemben. Azzal büntettem őket, hogy nem vettem részt a családi felolvasáson, csak kintről hallgatóztam a résnyire nyűt ajtó előtt. IQ. Gaal Mózes bűbájos regényét, a Boldog vaká- ció-t olvasta fel a jutalomkönyv gazdája, mert hát őt illette a bemutatás elsőbbsége. Csodálatos ifjúsági regény, pedig alig ismeri a hivatalos gyermekirodalom! A főszereplő, Lali a vakációzás kellős közepén mindennel és mindenkivel összeveszett (melyik gyermekkel nem fordul elő egyszer-másszor?), s csomagolni kezdett, hogy hazautazzék a pusztáról. Búcsúzóul lovagol egyet, baleset éri, az ágyban tér magához. A felépülés nagyszerű napjaiban mindenkivel kibékül, mindenki az ő kedvét keresi; és a terápia csúcspontját a gyönyörű szép Rítta néni művészi felolvasása jelenti. Lám, a jó könyv és a szép felolvasás gyógyító ereje! Égy dolog bizonyos: akkor lettem az olvasás nemes narkotikumával beoltva, amikor még nem is tudtam olvasni, „csak” felolvasást hallgatni és rimán- kodni érte. Az emlékezetes hallgatózás után alig vártam, hogy beteg legyek, hogy ágyba bújva kérhessem a Boldog vakáció folytatásos felolvasását. Fölhe- vült állapotban ittam a hideg vizet, hogy egy kis hőemelkedésre tegyek szert, no meg a lázmérő higanyszálát is fel tudtam dörzsölni a piros vonal fölé, mivelhogy erre Anikó, a kisebbik nővérem már idejekorán megtanított. Mindenesetre, ifj. Gaal Mózes kedvéért pár hónap alatt úgy megtanultam olvasni, ahogy évek múltán sem tudnak a mai iskolások. A Boldog vakáció-t minden nyáron újraolvastam, azután jöttek sorban a többiek: mesék, mondák, izgalmas és tanulságos történetek, az ifjúsági irodalom jól válogatott kötetei. Glédába álltak polcomon a halhatatlan remekírók, hogy egyszer s mindenkorra elűzzék életemből az unalmat és a közönyt. Aztán a világháború mindent elrontott. 1944 szeptemberében az iskolai csengő megnémult, helyette légiriadót harangoztak Nagyajtán is. Óvóhelyet kellett ásnunk a kert végében, ahol naponta többször is kucorogtunk a nyirkos vaksötétben. Mindenki menekített magával valami értéket: édesapám az orvosi műszertáskát, édesanyám a családi ékszereket s a minél több tartós élelmiszert, nagyanyám a rokkát, bátyám a barkácsoló felszerelést, a lányok ruhákat és edényeket, én pedig — a Buda hősét Donászy Ferenctől. Vége lett a boldog vakációnak s a gondtalan gyermekkornak. Szomorú idők jöttek, de a könyvek szeretete megmaradt, az olvasás szenvedélyéről már nem tudtak leszoktatni. Talán majd egy csontujjú intésre becsukom az utolsó kötetet, ám előbb gondosan elhelyezem a könyvjelzőt a következő fejezetnél: hátha Zsuzsika, odaát, a túlsó parton is szervezi a családi felolvasásokat. ... Manapság a magas árak miatt nem tudok megvenni sok olyan kiszemelt könyvet, amelyet szeretnék. Újra előveszem hát a magyar és az egyetemes irodalom klasszikus remekeit, mert a nagyon messzire költözött szülők és testvérek minden lefekvésem alkalmával szigorú szemmel ellenőrzik a csillagok közül letekintve: felgyújtom-e az olvasólámpát, és kezembe veszem-e mindennapi kenyerünket, az éppen soron levő kinyitott könyvet. Mert kihull életünkből minden olyan nap, mely olvasás nélkül távozik. Szász András i Attila testvérével, Etussal
