Békés Megyei Hírlap, 2001. szeptember (56. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-01 / 204. szám
2001. szeptember 1-2., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete A Latabár-dinasztia A leszármazottak nem a színészetet választották hivatásul Megújuló Parlament Az ország jelképe közel száz évvel ezelőtt épült Gyógyszer a természettől Szigorú feltételei vannak a gyógynövények gyűjtésének Gyerekek - menekült státusban Idegenben nehéz a felnőttek dolga is, ha menekültként tartják őket számon. Hát még a gyerekeké! Iskoláztatásukra, nevelésükre az állam és nonprofit szervezetek fognak össze, a jogszabályok azonban egyes területeken értelmetlen korlátot szabnak a segítő tevékenységnek. A menekült gyerekek iskoláztatása Békéscsabán mintaértékű — véli a Menedék Alapítvány Migránsokat Segítő Egyesületének vezetője (ARCHIV felvétel) Évente több ezer gyerek is érkezik a nálunk menedéket keresőkkel és kérőkkel, családokkal, vagy családjuktól elszakítva. Magyarországon négy menekülttáborban helyezik el őket — Bicskén, Debrecenben, Békéscsabán és a Somogy megyei Vésén találnak ideiglenes otthonra, amíg ügyük elrendeződik. —Hogyan élnek addig, amíg menekült státus iránti kérelmüket elbírálják? Hiszen az idő akár 1-2 év is lehet! Elismerik őket menekültként, vagy „csak" befogadottak lesznek? — Valójában több kategóriáról van szó, ugyanis a migránsok — a nemzetközi vándormozgalomban részt vevők, akik nemzetközi védelemre is szorulnak — menedéket keresők, menekültek, ideiglenes védelem alatt állók és befogadottak lehetnek — pontosít Kováts András, a Menedék Alapítvány Migránsokat Segítő Egyesület vezetője-. Évente általában 7000-en kémek Magyarországon menedéket, de 1999- ben kiugróan magas, 11 ezer volt a számuk, és közöttük sok gyerek is volt. — Civil egyesületünk valamennyiü- ket segíti, s természetesen kiemelt figyelmet fordítunk a kiszolgáltatott, otthon nélküli gyerekekre — hangsúlyozza Kóváts András. — Mit tudnak tenni, miként működnek? — Különféle programjaink vannak, amelyeknek keretében szolgáltatásokat nyújtunk a Magyarországon tartózkodó menekülteknek, szociális, információs, mentálhigiénés formában. Szociális Szolgáltatások Menekülteknek címen három éve szerveztünk új programot, amely intenzíven foglalkozik a gyerekekkel is, segíti beilleszkedésüket, igyekszik elviselhetővé tenni a menedékjogi törvény értelmében jogszerűen itt tartózkodó családok, gyermekek életét. Csoportos foglalkozásokat szervezünk folyamatosan pedagógusok, szociális munkások, önkéntesek részvételével — a menekült- táborokban lévő gyermekek részére — hetente egy alkalommal. Az évek óta nálunk élő gyerekeket pedig havonta egyszer kézműves foglalkozásokra, nyáron pedig gyerektáborba visszük. Alkalmanként sport- és kulturális foglalkozásokat szervezünk számukra. Emellett igyekszünk a családjaiknak segíteni, akár pszichológiai, pszichoterápiás tevékenységgel, akár szociális konzultációval. Mindenképpen a beilleszkedés során előforduló traumákat akarjuk enyhíteni, de a kapcsolatépítést, a munkahely keresését is megkönnyít- jük számukra. — Járnak-e a menekült gyermekek iskolába? — A Magyarországon élő gyerekek beiskolázásáról szóló 1993-as határozat két évvel ezelőtti módosítása új feladatok elé állította az iskolákat és a pedagógusokat. Egyesületünk ennek kapcsán egy új, oktatással kapcsolatos programot dolgozott ki, amit az idén szeretnénk elkezdeni a külföldi gyerekeket befogadó iskolák és pedagógusok munkájának megkönnyítésére. Már tartottunk egy tájékozódó megbeszélést a külföldi gyerekekkel kapcsolatban lévő pedagógusokkal. — Milyen nemzetiségű gyerekek tanulnak menekültként nálunk és mik a tapasztalatok? — Főként afgán, iraki, iráni, horvát, török, örmény, volt jugoszláviai, bangladesi gyerekek vannak hazánkban. A Genfi Konvenció szerint a menekült és befogadott gyerek tanköteles, a menekült státusra várókra azonban ez nem vonatkozik. Általában a tábor közelében lévő iskolába járnak a gyerekek és magyarul tanulnak. A gyakorlat az, hogy fél-egyéves intenzív előkészítés után — amit kiscsoportokban végeznek — kerülnek a koruknak megfelelő osztályba, ha sikeres a felzárkóztatás, vagy pedig azonnal a nekik megfelelő osztályban tanulnak és délutánonként külön foglalkoznak velük a pedagógusok. A menekült gyerekek iskoláztatása Békéscsabán például mintaértékű. Ott a helyi közösség önállóan végzi ezt a munkát, minden érdekelt gyerek jár iskolába, de a többi befogadó hely is igyekszik mindent megtenni a gyerekekért. — Nem tartja hibának, hogy egy gyerekcsoport kimarad e lehetőségből? — Dehogynem. Sokan nehezményezik — és a New York-i egyezménnyel is ellentétes —, hogy a még csak kérelmezők, akik hivatalosan nem menekültek, nem tankötelesek. Egyébként a magyar gyermekvédelmi törvénynek is ellentmond ez a gyakorlat. —A szülők elfogadják a mi oktatási rendszerünket? — Megoszlanak a vélemények. Az afgán szülők együttműködnek, segítik gyermekeiket a tanulásban, de nem mindegyik nemzetiségnél van ez így. Általában, akik hosszabb távra tervezik ittlétüket, megértőbbek. Néha gondot okoznak a kulturális, vallási, etnikai különbségek, az iskolák azonban toleránsak. Minden vallást gyakorló gyerek megünnepelheti saját ünnepeit, erre kétszer két szabadnapot kapnak minden tanévben. A magyar gyerekek befogadóak a más kultúrák iránt, a gyerekek között nincs konfliktus. Több iskola módot ad rá, hogy a menekült gyerekek bemutathassák saját kultúrájukat, művészetüket, népszokásaikat, eközben oldódik a feszültségük, félénkségük. A legnagyobb baj, hogy nincs kellő anyagi támogatás az említett felzárkóztató programokra. Kormányszinten kellene a feladatokat megfogalmazni és ezekhez pénzt is adni, mert az önkormányzatok anyagi lehetőségei erre nem elegendőek. —Az egyesület miként finanszírozza tevékenységét? — Pályázatok útján. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, az EU- és Phare-programok a legfőbb segítőink. Budapesten kívül Debrecenben működik irodánk, de szerte az országban pedagógusok, pszichológusok és szociális munkások segítenek nekünk — zárja a beszélgetést Kováts András. Leopold Györgyi Foci volt! Foci nincs. Foci lesz? Nézem a hirdetést a magyar egyen. A tévében, a közszolgálati kanálison. Körülbelül négyszázezred magammal, ennyien lehetünk, akik időről időre a híradó vagy egy jó film kedvéért még átkapcsolunk a csatornára. Hirdetés jön, társadalmi célú, tehát az egész országhoz szól. Régen úgy mondták, a dolgozó magyar néphez. Akkor még volt ilyen. Dolgozó is, magyar is, nép is. Ma már csak magyar van. Szóval, jön a reklám, s benne velem szembe a 75 éves Grosics, a legendás aranycsapat legendás kapusa — ma már önmaga árnyéka. Gyerekkorom bálványa, akinek párducugrását tátott szájjal bámultuk — tévé akkor még nem lévén a magyar filmhíradó tudósításaiban —, s akiért tömegével álltunk be a kölyök- csapatba védeni tanulni. Tehát jön a nagy legenda, szembe velünk, oldalán egy fiúcskával, lehet talán tíz éves. Beállnak a kapuba, szintén szembe velünk, állnak ott behajlított térdekkel, ahogy világ- klasszis kapusok a szabadrúgást várják. Gyönyörű a kép, az ember meghatódik a látványtól. Egy hajdani futball-nagy- hatalom feltámadásának ígérete ez. Ebben a pillanatban a kép alá úszik a szöveg: „Foci volt, foci lesz.” Vagyis foci nincs. Mert ha csak volt és ha csak lesz, akkor éppen nincs. ... az ember meghatódik a látványtól. Nem létezik. Ami van, az tehát elismerten nem foci. Ha az lenne, odaírják: „Foci van.” Nehogy tévedésbe essünk, a reklámfilmet, a társadalmi célút nem a B közép találta ki és nyomta be a magyar egybe. Nem is a Budapestre készülő román válogatott, hanem a hivatalos magyar sportvezetés, a százéves emelesz vagy a minisztérium. Esetleg maga Grosics, még estlegesebben a fiúcska, a tízéves. Komoly hivatalok, komoly emberek, akik tudják, mit cselekszenek. Ha azért nem írták oda a filmre, hogy foci van, akkor annak két oka lehet. Az egyik, hogy maguk sem hiszik hogy van. A másik, hogy hiszik ugyan, de tudják, ha odaírnák, kockásra röhögné magát a magyar, mert a nem dolgozó nem népet azért nem lehet hasba akasztani mindenféle dumával. Ha máshoz nem, hát a focihoz hótziher hogy ért. Maradt tehát a múlt és a jövő. A múltat — legalábbis a foci múltját illetően — nem lehet tévedni. Nagyok voltak a fiúk, a legendásak, még akkor is, ha a (berni) döntő pillanatban elbuktak. De a jövőbe pislogva sem lehet betlizni. Mert az olyan messze van. Mire kiderül, hogy tévedtünk, eltelik húsz év. Mint a kudarcos nyolcvanas évek óta. Árpási Zoltán T Köröstarcsa, 1938. A település jellegzetes építményeit megörökítő képeslap Szakái Antal kereskedő kiadásában jelent meg egykor
