Békés Megyei Hírlap, 2001. szeptember (56. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-29 / 228. szám
2001. szeptember 20.. szombat A Békés Megyei Hírlap Melléklete A harmincnegyedik lemezére készül Koncz Zsuzsa a Becsületrend Lovagja 8 Nobel-djjas magyarok emlékei Géniuszaink igazi reneszánsz emberek voltak Tizennyolc éves fia fiatalítja Jancsó Miklós nyolcvanadik születésnapján Csak a busa nem díjazta az ifjú zongoraművészt Tóth Péter, a 18 éves békéscsabai zongoraművész ismét igazolta, hogy különleges tehetség, és nem hiába tartják számon játékát már külföldön is. A budapesti Zeneakadémián nemrégiben megrendezett Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt lényegében megnyerte, hiszen a zsűri első díjat nem adott ki, a második díjjal ugyanakkor a békéscsabai fiatalembert jutalmazta. Tóth Péter 21 ország 57 indulóját előzte meg a nemzetközi zenei életben az egyik legfajsúlyosabbnak tartott versenyen. —Innentől aztán már semmi nem ment meg attól, hogy zongoraművész úrnak szólítsanak. — A koncertezésre szóló meghívókon legtöbbször már valóban az áll, hogy Tóth Péter zongoraművész részére. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól, de az urat egyelőre még hagyjuk, a Péter, Peti számomra sokkal jobban hangzik. — Annyi elismerést bekasszíroztál mostanában, hogy talán egy busa az utolsó, aki nem díjazott. — Az utolsó pillanatig úgy volt, hogy összejön a dolog, de a végén tényleg leficánkolta magát a horogról a legalább 7—8 kilós zsákmány. A horgászattól azonban emiatt nem ment el a kedvem. — És mitől tud elmenni? — Ha fáradt vagyok, megesik az ilyesmi. Naponta 3—4 órát gyakorolok, érettségi előtt állok a Bartók „konziban”, hetente egyszer feljárok a zeneművészeti egyetemre, szerencsére egyre több koncertmeghívást kapok, vannak a versenyek, szóval akad tennivaló bőven. — Gondolom, azért nem bánod, hogy hét éve egy ismerősödet zongorázni hallottad és megtetszett a hangszer. — Szó nincs róla, hiszen azóta any- nyira lételemem a zongora, a zene, mint — ha már a busát előhoztad — halnak a víz. Kovács Andrásnénál szereztem meg az alapokat, aztán Csontos József Attilához kerültem. Ha lehet azt a szót használni, ő fedezett fel, de maradjunk csak annál, hogy meglátta bennem a tehetséget és ajánlotta, felvételizzek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem előkészítő szakára. Oda 14 éves korig lehet jelentkezni és akkor, 1997-ben még éppen belefértem. Az egyetemen Nádor György és Bihari László osztályába kerültem, jelenleg Nádor tanár úr mellett Réti Balázs foglalkozik velem. — Ez mit foglal magában, mert ahogy hallom, te választod ki általában a megtanulni, játszani vágyott műveket. — Többségében így van, ők azonban számos jó tanáccsal, javaslattal látnak el, hogyan lehet színesebben, tökéletesebb előadásmódban eljátszani egy-egy darabot és kontrollálják a játékomat. — Egy laikusnak ez nagyjából úgy hangzik, hogy szólnak, ha melléütsz. — Nem kimondottan erről van szó, de természetesen ilyen is előfordul. — Miként állítólag olyan is, hogy véresre játszod a kezed. — Például Liszt Ferenc Haláltánc című művét játszva egyszer végig kell húzni a kezet a billentyűzeten, és az egyik próbán valóban előfordult, hogy Tóth Péter a Liszt Ferenc Nemzetközi nyen kiérdemelt díjjal d-fotó: Névjegy Született: 1983-ban, Békéscsabán Család: édesanyja könyvelő, édesapja kereskedő, testvére, Gábor lakatos és ő is zenél, de más műfajban Tanulmányai: a békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Iskolába járt, jelenleg a megyeszékhelyi Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola negyedéves magántanulója és végzős a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem előkészítő tanszakán Legnagyobb elismerései: második díj az idei Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyen, első díj a wittenbergi (Németország) nemzetközi korosztályos versenyen, a bovinói (Olaszország) felnőtt versenyen, a weimari nemzetközi Liszt zongoraversenyen és megkapta a Bíró Sári Alapítvány díját Hobbija: zenehallgatás, horgászat, kerékpározás véresen komoly lett a helyzet. Mivel azonban ez egy egyszerű művelet, általában nem szoktam gyakorolni, az előadásokon pedig rendszerint még horzsolást sem „szenvedek”. — A kisebb sérülések miatt azért nem csodálnám, ha néha Liszt műveiből eleged lenne. — Ez így nagyon rosszul hangzik, és nem is igaz. Liszt az egyik kedvencem, mellette legszívesebben Bachot, Mozartot és Chopint játszom. — És kiknek a zenéjét hallgatod leginkább? — Van otthon legalább száz CD-m, 60—70 bakelitlemezem, és mindig az aktuális hangulatom a döntő a választásban. Természetesen nem csak a komolyzenére vonatkozik ez, szívesen teszem fel Sting és a Gipsy Kings albumait is. — Tóth Péter felvételei nem is kerülnek általad meghallgatásra? — Ennyire egoista nem vagyok. Ha arra célzol, öt darabbal szerepelek a Zeneakadémia jubileumi dupla CD- jén és több koncertválogatáson is. A tavalyi weimari versenyt követően a német állami rádió is készített egy 50 perces rádiófelvételt. — Egy-egy versenyre nevezési díjat kell fizetni, ki kell jutni és fel is kell öltözni valahogy. Egy zongora beszerzése sem olcsó mulatság. A családi kasz- sza miként bírja el ezeket? ZongoraverseKOVÁCS ERZSÉBET — Szüleim minden áldozatot meghoznak, hogy nekem csak a zongorázással, a tanulással kelljen foglalkozni, de természetesen a város és más támogatók — például a Filharmónia Kht. Békés megyei irodája vagy a Békés Megyei Hírlap — segítsége nélkül mindezt nem lehetne megoldani. Ezúton is szeretném mindenkinek megköszönni a segítségét. Az otthoni Yamaha zongorát a várostól kaptam használatra, ami szintén óriási dolog, mert másként nem lehetne ilyen jó hangszerem. Gyorsan le is cseréltem a néhá- nyak szerint inkább krumplisládának való régi pianínómat. —Azt hihetné az ember, hogy a versenydíjak, a fellépések szépen hoznak a konyhára, és ebből a költségek zömét fedezni lehet, sőt, félre is tehetsz. — Nem akarom magam sajnáltatni, tehát maradjunk annyiban, a kiadási oldalofi egyelőre még jóval nagyöbb számok szerepelnek, mint a bevételin. Természetesen bízom abban, hogy egyszer fordul a kocka, de azért látni kell, hogy a művészetben ehhez nagyon magas szintre kell eljutni és némi szerencse is szükséges. Életkoromból is adódik, hogy ettől én még távol állok. — Az életkor viszont nem zárja ki, hogy lázasan készülj egy versenyre. — Szóval hallottad. Valóban, a zeneakadémiai Liszt zongoraverseny előtt elkapott egy lázzal járó, elég komoly vírusos betegség. Felmerült az is, hogy emiatt le kell mondanom a versenyt, ugyanis az elődöntővel, a középdöntővel és a döntővel együtt több mint kéthetes volt a megmérettetés. Mindig erőt adott azonban, hogy a békéscsabai zeneiskolából több osztálytársam, tanárom jelezte, hogy eljön Budapestre megnézni, meghallgatni. Aztán mire vége lett a versenynek, fel is épültem. Azt pedig, gondolom, nem kell ecsetelni, hogy a közérzetemnek milyen jót tett a végeredmény kihirdetése. Nyemcsok László A HÁBORÚS FÉLELEMRŐL - KÉT MEGKÖZELÍTÉSBEN Kétségbe esve hívott egy körösladányi asszony. Egyszerre anya, nagymama, dédnagymama. Népes családjában vannak fiúk-férfiak szép számmal: némelyek katonakor előttiek, mások a hadkötelezettség alá esnek, megint mások már az obsit felé ballagnak. Csaknem valamennyien érintettek egy esetleges mozgósításban. A körösladányi asszony fél, világháborútól tart. Arra kér, hívjam fel a magyar anyákat, hogy ne engedjék fiaikat külföldre vinni. A félelem nagy úr, a szelíd nyugtatás mit sem használ. Mondom azért a leszerelő érveimet a körösladányi asz- szonynak: egy háborúhoz két hadviselő fél kell, itt meg csak egy van. Persze, hogy a terroristák is hadat viselnek, de azért mégsem hadseregek állnak egymással szemben. Másfelől, az Egyesült Államok sem hagyományos háborút tervez, nem szárazföldi erőkkel venne részt a terrorizmus fészkeinek felszámolásában, hanem afféle elektronikai eszközökkel vezérelt akciókat indítana. Felesleges lenne tagadnom, sokra nem mentem az érveimmel, ennek ellenére ígéretet tettem arra, hogy az asszony kérésének eleget teszek. Alig raktam le a telefont, s kapcsoltam be a számítógépet, a kütyü elektronikus levél, úgynevezett e-mail érkezését je... megfontoltságra intenek. lezte. Kinyitom a „boltot”, látom, hogy neves újságíró kollégám tisztelt meg soraival. „Beleugorva” a csatolt szövegbe kiderül, ő csak közvetítő. Az eredeti írás Franciaországban készült, s már az egész világot bejárta. Újságírók és nyilván nem újságírók küldözgetik egymásnak a sorokat amolyan Szent Antal-láncként. Eddig amerikaiak, franciák, németek, svédek, ausztrálok, magyarok, Hawaiin élők és mások írták alá az USA kormányához címzett levelet, amelyben a háborútól óvják a világot. Nem az Egyesült Államok válaszcsapáshoz való jogát vitatják, hanem a félelmüknek adnak hangot és megfontoltságra intenek. Kollégám arra kért, ha nem is írom alá a szöveget, küldjem tovább, hogy a lánc ne szakadjon meg. A ladányi asszony szavai még ott zsongtak a fülemben. Már hogyne írtam volna alá a kapott levelet. Ennyivel tartoztam neki és minden anyának, akinek fia van. És mindenkinek, aki ebben az országban és a világban tart a háborútól. De az aláírással a politikusoknak is adósa voltam — akár eljut hozzájuk, akár nem —, hogy figyelmeztessem őket: legyenek észnél! Mert az anyák félnek. S az anyáknak mindig jó megérzéseik voltak. Árpási Zoltán Szarvas, 1942. A Hármas-Körös holtágának partján fekvő, közel 20 ezer lakosú város egykori arcát megörökítő képeslapon a katolikus templom és az Árpád szálloda látható
