Békés Megyei Hírlap, 2001. szeptember (56. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-24 / 223. szám

KÖRKÉP 2001. SZEPTEMBER 24., HÉTFŐ - 5. OLDAL MEGYEI SZÁMÍTÓGÉPRE KÖLTIK, (i) A „Zsadányi Óvodáért” Alapít­vány pályázat útján 333 ezer fo­rintot nyert a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormány­biztosságától. A pénzből egy multimédiás számítógépet vásá­rol az óvoda. MOZGÁSKORLÁTOZOTTAKNAK (d) A Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesületének Békés­csabai Klubja október 6-án 18 órától zárja évadját a Tégla Kö­zösségi Házban Békéscsabán. A programról részletes tájékozta­tást a megyei egyesület telefon­számán, a (66) 325-014-en kaphatnak. JÓL GAZDÁLKODTAK, (i) Az ecsegfalvi önkormányzat leg­utóbbi képviselő-testületi ülé­sén megtudhattuk: az első hat hónapban a bevételt 59 száza­lékban (ez 109 millió 55 ezer fo­rintot jelent), a kiadást 47 száza­lékban (ez 87 millió 412 ezer fo­rint) sikerült teljesíteni. EGERBE MENNEK. (1) A Moz­gáskorlátozottak Gyulai Egyesü­lete medgyesegyházi csoportjá­nak tagjai - Mészár Tamás cso­portvezető irányításával - szep­tember 27-én egynapos kirándu­lást tesznek Egerbe. Megtekintik a várat, a csillagvizsgálót és az egri székesegyházat, majd láto­gatást tesznek a Szépasszony- völgyben. A kirándulás költsé­gének egy részét az egyesület állja, illetve maguk a résztvevők fizetik. A FALUJUKÉRT, (i) Körös nagyharsányban a faluért vég­zett munkájáért elismerő okle­velet és kitüntetést vehetett át Gyöngyi Béla, Győriné Mokrán Ilona, Lesi Zoltánné, Semjényi Gyuláné és Tornyi Antalné. Az elismeréseket a falunapi ünnep­ség keretében adták át. Elfogták a postarablót Szombati számunkban tudó­sítottunk arról, hogy a sarkadi 2-es számú (a volt cukorgyár közelében talál­ható) postahivatalból pénte­ken 10 óra körül egy ismeret­len férfi fegyvernek látszó tárggyal magához vette az ott található — nem jelentős összegű — pénzt. A rendőr­ség még aznap, valamikor 19 óra körül lehetséges elköve­tőnek találta a 26 éves, sarkadi M. Károlyt. Sarkad-Békéscsaba Az előállított férfi eleinte taga­dott, majd hajnal fél háromra megtört: beismerte, hogy a pos­tarablást ő követte el. Ennek okaként azt jelölte meg, hogy túlköltekezett, eladósodott, pénzt akart szerezni. A választá­sa valamiért erre a kevésbé for­galmas postahivatalra esett. Mint elmondta a nyomozók­nak, napokon át figyelte a posta működését, várta a számára leg­kedvezőbb helyzetet. Hogy kiderült-e, mi volt a fegyvernek látszó tárgy? Igen. Egy festékszóró pisz­tolyt vett magához - melyet ko­rábban a munkahelyéről lopott —, s azzal kényszerítette az al­kalmazottat a pénz átadására. A hölgy érdeme, hogy nagy lélek­jelenléttel az amúgy sem nagy bevételnek csupán egy részét adta át... M. Károly tette elköve­tése után arra a mountain bike típusú kerékpárra pattant fel, melyet korábban egy közeli bo­korba rejtett. A rendőrség lefoglalta a táma­dásnál használt álarcot és a hi­ánytalanul megkerült pénzt. M. Károlyt őrizetbe vették, rablás és más bűncselekmények elkö­vetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás indult ellene. K. A. J. Van élet az autón kívül is? Pap János polgármester görkorcsolyára cserélte kocsija négy kerekét Pap János, Békéscsaba polgármestere csak azokat lepte meg görkoritudásával, aki még soha nem futott vele össze ilyen „szerelésben” a város valamely pontján d-fotó: kovács Erzsébet Lehetséges, hogy az egész kontinens — Magyarország több váro­sa mindenesetre — szombaton az „Európai Autómentes Nap” lá­zában égett. Megyénk települései közül Békéscsaba határozott úgy: egy-két utcát (átmenetileg) megszabadít az autóktól — egy­ben a közlekedés más lehetséges módjai közül ajánl néhányat. S mindjárt meg is versenyeztette a vállalkozó szellemű polgárokat. Békéscsaba Autó nélkül a városban - ez volt a rendezvény jelmondata. Akkor hogyan? A szervezők válasza — a „gyalogosan” mellett - ez volt: rollerrel, görkorcsolyával, gör­deszkával, kerékpárral. A roller-, görkorcsolya-, gör­deszkaverseny az Andrássy út Kazinczy utcától a vasútállomá­sig terjedő szakaszán folyt, a ke­rékpárverseny részvevői az Élő­víz-csatorna két oldalán, az Ár­pád sor és a Derkovits sor Gyulai út és Bánszki utca közötti részén kerekeztek. A felhívás — szemmel látható­an - főként az ifjúságban talált visszhangra. Nem hiányzott a részvevők táborából a város örök­ifjú polgármestere, Pap János sem. Az egyes versenyszámokat korcsoportonkénti megoszlásban futtatták le. A legügyesebb, illet­ve leggyorsabb kerékpárosok dí­jazásként övtáskát, kulcstartót, kesztyűt, kormánytáskát, sisakot, lámpakészletet, villogókészletet és más nyereményeket kaptak. A rolleresek, „görisek” roller- és görkorcsolyasisakot, könyökvé­dőt, sapkát és más ajándékokat vihettek haza. A rendezvényhez kapcsolódó­an az ÁNTSZ ingyenes vérnyo­másmérésre rendezkedett be, nit- rogén-dioxidméréseket végzett, a város három pontján forgalom- számlálásra került sor, a polgár- mesteri hivatal két helyen zaj­szintet és légszennyezést mért. Á polgármesteri hivatal két ingye­nes parkolót alakított ki (e napra) a sportcsarnoknál, illetve a vasút­állomásnál. Közöttük óránkénti sűrűséggel ingyenes autóbusz- körjárat üzemelt. K. A. J. VÉLEMÉNY MÉNESI GYÖRGY Willy Loman, az alvó ügynök A legutolsó nagy amerikai tragédia óta egyre többször hallani az „ügynök” szót. Szerepel önállóan, szóösszetételekben, jelzős szer­kezetekben. Alvó ügynök - mondják a biztonsági szakértők, én meg - mint borjú az új kapura - rácsodálkozom a kétségkívül ta­láló, ugyanakkor belső feszültséggel teli kifejezésre. Alvó ügynök - ismétlem, közben azt hallom a rádióban, hogy megszigorították a menekülttáborok őrzését, lélek az ajtón se ki, se be. Az intézke­dés - magyarázzák - mindenekelőtt az ott élők biztonságát szol­gálja. Szóval: mindenekelőtt... Idáig fogalmam sem volt arról, hogy nekem is van, pontosabban volt egy alvó ügynököm,mgy hív­ják, hogy Willy Loman. Ő még le­gális árukban utazott, nem tapad vér a kezéhez, legfeljebb a sajátja, a Miller-darab végén. Willy Loman, tudat alatt számot vetvén önnön sikertelenségével, Amerika helyett a halált választja. De még akkor is él benne a bizonyítási­megfelelési kényszer, az önámításra való hajlam: van életbiztosítá­sa, s ennek révén vagyonhoz juthat a család, tehát nem élt hiába. Most, hogy az „ügynök” része lett a napi szókincsünknek, szí­vesebben maradnék az „1949-es születésű” Willy Lomannél. Évti­zedekkel ezelőtt azt hittem, hogy Arthur Miller mindent elmondott az ilyen-olyan termékekkel vagy szolgáltatásokkal házaló üzletkö­tőkről. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy lejönnek a szín­padról, és hogy újabb és újabb „termékekkel” (javarészt persze bóvlival) fognak becsöngetni. Úgy látszik, ez - másodszori nekiru­gaszkodásra is — velejárója a polgárosuló társadalomnak, de talán még belül van az elviselhetőség határán. Hanem amikor kormányok kezdenek el házalni (na, mivel is?!), akkor tényleg szükség van biztonsági intézkedésre. Nem csak a tá- boroknál, hanem itt, legbelül. __________________ ■ Ven dégkommentár DR. HERJECZKI JÁNOS A szlovákok anyanyelvének ünnepe (Folytatás az 1. oldalról) Nobik Erzsébet, országos szlo­vák evangélikus lelkész arra hívta fel a figyelmet, hogy a szviatok, ünnep szó szlovákul annyit tesz, szent, szentelni: Az ünnep az Úr­jézushoz való kötődést, a re­ménység és a vigasztalás forrását, a belső béke igenlését fejezi ki. — Ünnepeljük a munkát, őse- remtett hagyományok formáltak inket és a tanyákat, amelyek év- a faluból olyan települést, amely századokon át őrizték szlováksá- sok szállal köti magához az itt gunkat! - hangsúlyozta a gyöke- élőket, de az elszármazottakat is. rek jelentőségét a lelkésznő. Kiemelte, Kardoson kezdettől bé- Brlás János, a házigazda tele-: Kességbén éltek a magyarok, a pülés polgármestere Kardos törté- szlovákok és más nemzetiségek, netébe avatta be a hallgatóságot, s reményei szerint ez a békesség Az itt élő emberek, az általuk te- örökre megmarad. cs. R. Lapunk legszerencsésebb előfizetői Szombaton este a békéscsabai sportcsarnokban népes közön­ség előtt sorsoltuk ki közjegyző jelenlétében, számítógép se­gítségével lapunk előfizetőit jutalmazó nyereménytárgyakat. A fődíjat, a hófehér Fiat Puntót az újkígyóst Bánfi János és csa­ládja vihette haza. Ugyancsak a helyszínen volt a színes tévé nyertese, Ondrejcsik Mihály Békéscsabáról. Mobiltelefon: Kissné Papp Mária, Sarkadkeresztúr, Táncsics u. 2.; 44 részes étkészlet: Gash-Fer Bt., Békéscsaba, Fövenyes u. 2.; Elta kávéfőző: Szél Pál, Békéscsaba, Tavasz u. 10.; személymérleg: Csontos Ferenc, Dévaványa, Körösladányi út 49.; hajszárító: Gyulasport Kht., Gyula, Ajtóssy A. u. 2—10.; hajsütő: Erdődi Imréné, Elek, Lövőház u. 33.; Rossi vasaló: Tóth Emőné, Bé­késcsaba, Dr. Becsey O. u. 9.; Seherezádé kávéfőző: Czeglédi Gyula, Újkígyós, Ady u. 34.; Vigor teafőző: Piltz Irén, Mezőberény, Szénáskert u. 22.; Vitai konyhamérleg: Lázár Mi­hály, Csorvás, Széchenyi u. 34.; Vigor kenyérpirító: Baukó Má­tyás, Békéscsaba, Csillag u. 4., I. em.; Hause szendvicssütő: Szat­mári Mihály, Doboz, Batthyány u. 4.; Dyras grillsütő: Székács Sándor, Orosháza, Csabai út 23.; Grundig rádió: Kliment László, Békéscsaba, Ligeti sor 1; Seherezádé kávéfőző + készlet: Varga Sándor, Bélmegyer, Árpád u. 11.; Sanyo rádió: Bán György, Sarkad, Malom u. 4L; Elta Walkman: Balogh Mihály, Murony, Rákóczi u. 19.; Alfa ro­botgép: Nagy István, Békéscsaba, Vécsey u. 5., II. em. 7.; személy­mérleg: Vass János, Orosháza, József A. u. 53.; hajszárító: Páger György, Medgyesbodzás, Hunya­di u. 62.; Vigor kenyérpirító: Bodó Sándorné, Kevermes, Sza­badság u. 89.; Kalifa kávéfőző: Salamon Imréné, Hunya, Tán­csics u. 17. Dunaién: jogos vagy etikus? Nem hiszek a fülemnek a Tv Híradó Dunaferr-albizottság üléséről szóló tudósítása hallatán. Arról adnak hírt, hogy a Dunaferr Rt. ko­rábbi vezetői kft.-k alapítása révén 1996 óta egymilliárd forint külön összeget vettek fel azért a munkáért, amit munkaviszonyukban egyébként is el kellett végezniük. A bizottság fideszes alelnöke sze­rint etikátlan négy-ját, különböző .^tornán felvenni pénzt ugyan­azért a munkáért. Az egykori privatizációs miniszter más vélemé­nyen volt, s visszakérdezett: „Mondják meg, milyen törvényt sértet­tünk, hiszen csak arról van szó, hogy nehéz ezt megmagyarázni a közvéleménynek.” Második kérdése még határo­zottabb volt: „Tessék nekem megmondani, hány ezer ilyen van az országban?” A tudósítás itt véget ért, pedig hiányzott a vá­lasz. Mert ha igazak a felemlegetett tények, akkor azok a bizonyos szerződések fiktívek, tehát tör­vénybe ütköznek. Arról nem is beszélve, hogy az egész sérti a jó erkölcsöt, végezetül pedig a semmi munkáért kapott egymilliárd forint feltűnően aránytalan. Három jogcím, amelyeket konkrét törvényi rendelkezések tartalmaznak, csak utánuk kell nézni. Ezeket tényleg nehéz megmagyarázni a közvéleménynek, mert nincs, aki elhiggye a törvényességüket. A második kérdés csak erkölcsileg kifogásolható: az a közéleti sze­replő, aki törvénytelen helyzetekről tud, akkor jár el helyesen, ha nem az általa védettnek igyekszik mentességet kijárni, hanem szóvá teszi a többit is. Ha másért nem, a minimálbérért dolgozók iránti tiszteletből. S ha mégsem ezt teszi, akkor a törvénysértésekkel vállal közösséget, mert — Babitstól tudjuk - „...vétkesek közt cinkos, aki néma”. Valamit azért meg kellene magyarázni a publikumnak: mennyi­ben azonosul az exminiszter véleményével saját, kormányra törő pártja. Ha másért nem, a tisztánlátásért. (a szerző ügyvéd gyulán.) „AZ ALAPKUTATÁS AZ, AMIT AKKOR CSINÁLOK, AMIKOR NEM TUDOM, HOGY MIT CSINÁLOK.” (Wernher von Braun) Hálaadás a szép templomért Hálaadó istentiszteletet tartot­tak Mezőhegyesen szeptember 22-én a helyi református temp­lom felújítása alkalmából. Az ünnepi szertartáson dr. Bölcs­kei Gusztáv, a Tiszántúli Re­formátus Egyházkerület püs­pöke hirdetett igét. Mezőhegyes Az igehirdetést követő kómsművek elhangzása után az immár tíz éve Mezőhegyesen szolgáló Erdősi Ti­bor lelkipásztor köszöntötte a templomot zsúfolásig megtöltő hí­veket és vendégeket. Beszámolójá­ban elmondta, hogy az egyházköz­ségnek 1884-től vannak anyaköny­vei, a templomot 1909-ben építet­ték. Az első helyben lakó lelkipász­tor Szabó Béla volt, aki 1909-től 1944-ig szolgált Mezőhegyesen. Őt követte Tóth István, akinek 1982- ben bekövetkezett halála után lelki- pásztor nélkül maradt a település, a gyülekezet szétszéledt, a templom és a parókia romos állapotba került. Az 1980-as évek végén a marok­nyi gyülekezet, illetve néhány hely­beli család kezdeményezte az épü­letek felújítását. Felkeresték a helyi reformátusokat, az egyházmegyét, a nagyközségi tanácsot, a cukor­gyárat, az állami gazdaságot, segít­ségükkel sikerült felújítani a lel­készlakást. Ez tette lehetővé 1991- ben, hogy Erdősi Tibor személyé­ben ismét lett helyben lakó lelkésze a mezőhegyesi gyülekezetnek. Az elmúlt évtized legnagyobb eredmé­nye a gyülekezetépítés és a hitokta­tás megszervezése mellett a temp­lomfelújítás volt. Tavaly a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az egyházak részére elkülönített ke­retből 10 millió forinttal támogatta a munkálatokat, így fejeződhetett be mára a mezőhegyesi templom tel­jes külső és belső felújítása. MÉNESI GYÖRGY Szükség van bizton­sági intézke­désre. t.jarea iw'iiiiimiiiiiin—unni ...min..mmi:.... : 'mmcv j_________mm_______: A hálaadásra zsúfolásig megtelt a romjaiból újjáépített református templom dfotó: a szerző felvétele ...hiányzott a válasz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom