Békés Megyei Hírlap, 2001. augusztus (56. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-25 / 198. szám
é A Békés Megyei Hírlap Melléklete Grétsy László a trágárságról Évtizedek óta nyelvünk tisztasága felett őrködik ^ o Hurguly Attila a kihívásokat keresi A békéscsabai fiatalember színészetet tanul Bohus Bea, a Vad Angyal hasonmása A tizenhét éves lányt a számítógépek is érdeklik AZ ÚJ ÉVEZRED KIVÁNDORLÓI Az Európai Unióhoz csatlakozásunk várható időpontjában 159 millióan találhatnak új munkát maguknak a globális piacon. Mennyi lesz közöttük az olyan magyar, aki szülőhazájától távol, idegen földön próbál nagyobb karéj kenyérre valót keresni? A kivándorlók döntéseit a fennálló társadalmi rend gazdasági vagy politikai jellemzői motiválják, amint azt a magyarság 19-20. századi migrációs hullámai is bizonyítják. Az első kivándorlási periódus 1870-90 közé esett, amikor 440 ezer magyar települt a tengerentúlra. A második periódus a huszadik század első két évtizedéé — ekkor hasonló nagyságrendű volt a kivándorlás, ekkor duplázódott meg az ausztriai magyarok száma. 1905-1913 között mintegy másfél millióan vándoroltak a tengerentúlra, döntő többségük az USA-ba. Az első világháború után, az új államhatárok meghúzásával, sokak állampolgársága megváltozott.'Trianon következményeként az ország területének 75, lakosságának 65 százalékát elveszítette. Az addigi 18,2 milliós népességből csak 7,6 millióan maradtak az új határokon belül. A második bécsi döntés (1940) után a visszacsatolt területekről származó népességgel az „új” Magyarország 5,36 millió fővel gyarapodott. A második világháborút követően mintegy 800 ezren távoztak Nyugatra, ugyanakkor 130 ezren Romániából, 120 ezren Csehszlovákiából, 70 ezren a Szovjetunióból és Jugoszláviából települtek vissza. Az utolsó nagy népmozgás 1956-57-ben volt, amikor közel 200 ezren hagyták el az országot, és évente 8-10 ezren emigráltak legálisan vagy illegálisan. Most új helyzetben van a határainkon belül élő magyarság: az egyesülő Európa nem a hazájával elégedetleneket készteti külföldre távozásra, hanem elsősorban a jól képzett munkaerőt motiválja ilyen döntésre. Hazánk a legutóbbi csatlakozási értekezleten lezárta a munkaerővándorlással kapcsolatos fejezetet. Magyar- ország vállalta, hogy átmeneti idő nélkül megteremti az európai polgárok szabad mozgásának feltételeit, de VÁLLALNI A KOCKÁZATOT Vége a régi szép időknek, amikor az ember belépett egy vállalathoz, s fokozatosan feljebb haladva a ranglétrán, onnan is ment nyugdíjba. Az előrejutás hosszabb ideig tart, ugyanakkor a képességek és tapasztalatok nagyobb tárházára van szükség a sikerhez. Ma már mást jelent a karrier is, hiszen az előrejutást nem feltétlenül a magasabb rang jelenti, hanem a szakmai és a személyes fejlődés, az újabb és mind érdekesebb feladatok. Az üzleti világban elfogadott, hogy valaki 3-5 évente váltson, emiatt nem tekintik vándormadárnak. Sőt, a hosszú, egy helyben maradást a rugalmatlanság és a változtatástól, a kockázatvállalástól való félelem jeleként értékelhetik. Manapság az életpályába belefér legalább egy karriermódosítás és négy munkahely-változtatás. Az Amerikai Egyesült Államokban ismert a mondás, miszerint az emberek nem ott próbálnak munkát keresni, ahol laknak, hanem oda költöznek, ahol munkát találnak. ugyanezt várja a tagállamoktól is. A nemrég aláírt megállapodás nyilvánvalóvá tette, hogy a teljes körű viszonzásra csak később kerülhet sor, hiszen az EU átmeneti időt (maximum öt évet) szabott meg. Kizárólag a munkaerő szabad áramlására vonatkozik az átmeneti idő, a többi személyi kategóriára (népességcsoportra) nem. Sőt, leszögezték, hogy a diákok és kutatók szabad mozgását ösztönözni kell. Néhol felülbírálták a munkaerő-beáramlás hazai szabályait — így például Németországban, Hollandiában, Svédországban. Németország 30 ezer munkavállalói engedélyt ad ki informatikusoknak, ugyanézt Hollandia és Svédország is megtette — más nagyságrendben —, például orvosoknak. A magyar fél határozott álláspontja, hogy az átmeneti idő keretszámait csak viszonossági alapon fogadja el, egyes szakmák túlzott preferálása számunkra elfogadhatatlan, mert ez az „agyelszívás” tipikus eseteit vönzaná. Azt viszont nem lehet II megakadályozni, hogy magyar munkaerőt csábítsanak külföldre. Mindezek alapján úgy tűnik, egyes szakmákban fennáll az agyelszívás lehetősége, ami a magas fokú képzettséggel rendelkezőket érinti, másrészt az alulképzett, segéd- vagy betanított munkára alkalmas emberek is vándorbotot foghatnak eséllyel ott, ahol a munkavégzésnek nem feltétele a kommunikáció. Másrészt viszont idehaza a kormányfői üzenet több százezer munkáskezet hiányol. Akkor, amikor a regisztrált, és a munkaerőpiacról eltűnt emberek száma több mint félmillió. A kulcsszó: a kereslet. A csatlakozás napjától ez dönti el a globális piac kialakulását. Vannak és lesznek hiányszakmák, és túlkínálat is. Az EU-ban két-négymillió ember mindössze az, aki belső migráció keretében alkalmazkodik a kereslet-kínálat igényeihez. Lehet, hogy a nyugati országokban nincs feketemunkaerő-piac, emiatt érvényesül az azonos munkáért azonos bér elve. Nálunk azonban keményen védi állásait a fekete- és szürkegazdaság, és lenyomja a béreket. Akik Nyugatról érkeznek — 2-3 ezren —, a nemzetközi nagyvállalatok magasan A nyugat-európai munkaerőpiacon az informatikus szakma a legkeresettebb és a legjobban megfizetett állások közé tartozik képünk illusztráció fizetett munkatársai. A környező országokból beáramló, részben magyar anyanyelvű munkavállalók alacsony képzettségűek. A feszültség oka a feketemunka és a minimálbéren alkalmazott magyar munkás között van. Ismét a kereslet a meghatározó: keresett a „svarc” és keresett a minimálbéres vagy a részmunkaidős alkalmazott. Az is valós gond, hogy nálunk döcög a belső migrációs lehetőség: utazás, család, lakás stb. Ezzel szemben a külföldi (román, ukrán, szlovák, vajdasági stb.) „szabad ember” lévén, bárhol letelepedhet, ahol munkaalkalom van. Ugyanakkor ismét az érdek oldaláról szemlélve, nyilván olcsóbb Győrben szlovák embert alkalmazni, mint ugyanoda borsodit szerződtetni. Öszszegezve, a globalitás ez esetben azt jelenti, hogy a legközelebbről kell munkaerőt toborozni. A környező országokból áramló munkaerőt elemezve, ki kell térnünk a státusztörvényre, a magyar igazolványra. Hogyan illeszkednek ezek Magyarország és az EU migrációs kérdéskörébe? A kérdés különböző szempontjaiból kiemelve a munkavállalást, ez gyakorlatilag három hónapos munkavállalást tesz lehetővé, könnyített feltételek mellett, legálisan. A tényleges munkaerőhiányon, a külföldön élő magyarok munkavállalásának segítésén túl, fontos eleme a feketemunka megszüntetése, és ezzel a hazai lakosság esélyeinek javítása. Hunyor Zsolt Bocsánatkérés, tűzijáték után Szégyellem magam! Szégyellem magam, amiért megnéztem Orbán Viktor augusztus 20-ai tűzijátékát. Mentségként felhozom, hogy a családom nyomására tettem. További mentségként megemlítem, hogy a millenniumi tűzijátékot nem a kormány székhelyén, hanem vidéken, Balatonfüreden élveztem. Mentő körülmény lehet még számomra, hogy már Hóm Gyula, sőt Antall József és Kádár János tűzijátékát is megtekintettem. Rákosi Mátyásét csak azért nem, mert akkor még kicsi voltam, s lehet, hogy tűzijátékot sem rendeztek. Töredelmesen bevallom ugyanakkor, hogy súlyosbító körülmény lehet számomra, hogy annak ellenére szegeztem tekintetem a huszadiki fényjátékra, hogy nem szeretem a tűzijátékot. Tovább nehezítheti helyzetemet, hogy ezen a szent estén három tűzijátékot is megnéztem, bár, kérem figyelembe venni, hogy nem tehetek arról, hogy a füredi Tagore-sétányról nem csak a helyi, hanem a siófoki és a tihanyi égi parádé is élvezhető volt. Szégyellem tehát magam, amiért a tűzijátéknézést elfogadtam a kormánytól. Attól a kormánytól, amelyet az ország, durván fele utál, a durván másik fele pedig istenít. Középút nincs. Nagyon sajnálom, hogy az augusztus 20-ai tűzijáték megtekintésével besoroltattam a kormánymamelukok közé. Gyerekes voltam, egészen idáig azt gondoltam, élhetek egy kormánnyal együtt úgy, hogy egyes döntéseikkel egyetértek, másokkal nem. Naiv módon azt hittem, hogy a kormánypártokra szavazóként néha igazat adhatok az ellenzéknek, vagy az ellenzékre szavazóként alkalmanként egyetérthetek a kormánnyal. Augusztus húszadikán este, velem együtt, hozzávetőlegesen 5,2 millió magyar és nem magyar (2,2 millió Budapesten, és nagyjából hárommillió vidéken) gyönyörködött a fényes programban. Ezúton kérek bocsánatot, amiért befeküdtem a mostani hatalomnak, s hogy a mintegy 4,9 millió otthon maradottra eső adóforintokon is élvezkedtem húszadikán este. Bűnbánatom jeléül a nevükben is felszólítom a Határőrséget, hogy minden, Szent István napján itt tartózkodó külfölditől a határátlépéskor kasz- szírozzanak be 100-100 forint tűzijáték-élvezeti díjat. Ünnepélyesen megfogadom ugyanakkor, hogy legközelebb elővigyázatosabb leszek. Csak akkor megyek el tűzijátékra, ha lesz egy kormánypárti és egy ellenzéki fényjáték. Arra is ígéretet teszek, hogy a kettő között foglalok helyet, és mindegyikből másodpercre ugyanannyit nézek. Árpási Zoltán Bűnbánatom jeléül... Okány, 1944. „Szeretettel üdvözöllek és sokat gondolok rád fatomyos falumból” — írta egykor Ilonka Gyulára. É
