Békés Megyei Hírlap, 2001. augusztus (56. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-10 / 186. szám

12. OLDAL - 2001. AUGUSZTUS 10., PÉNTEK T É R - K É P A címer í‘| A címer külső formája és a belső címerál­lat (a medve) az egykori földbirtokos Marcibányi család címerét idézi. A csipké­zett háromszögletű pajzs alján három zöld domb látható, a kö­zépsőn ül a legősibb magyar cí­merállat, a barnamedve. Jobb kezében a három dohánylevél a telepes ősök foglalkozására utal, a bal kezében lévő három arany búzakalász pedig a település je­lenkorára. Szájában az ezüst­kard a létért való küzdelemnek, a kisdombegyháziak küzdeni tudásának a szimbóluma. A medve védelme alatt, a középső dombon a település temploma. Települési leltár A lakosok száma: 636. A legidő­sebb lakos Árgyelán Péter, szü­letett 1910. július 5-én. A legfia­talabb Szabó István (2001. július 26.). A község területe 16 ezer 344 négyzetméter, ebből beépí­tett belterület 9 ezer 889 négy­zetméter. A lakások száma: 267. Az ivóvízvezeték hossza 9,3 km, a bekötött lakások száma 198. Az úthálózat hossza 7,7 km, eb­ből kiépített, burkolt 6,4 km. Ve­zetékes telefonra 114-en fizet­nek elő, a gázszolgáltatást 180 lakásban veszik igénybe. Múltmorzsák A napóleoni háborúk és az ame­rikai dohánybehozatalt akadá­lyozó kontinentális zárlat követ­keztében Magyarországon föl­lendült a dohánytermesztés. Ek­kor jöttek létre az újabb, „Dombegyház” néven számon tartott kertésztelepülések. Ezek egyike volt a Bánhidy Albert ál­tal 1819-ben alapított Bánhidy- Dombegyház, melyet 1859-től francia származású földesurá­nak neve után Mattencloit- Dombegyázként említenek a források. A közigazgatásilag Dombegyházhoz tartozó tanya- központ a II. világháború után vált önállóvá. Honnan ered? Kisdombegyház nevében a „kis” jelző arra utal, hogy a köz­ség kisebb a Nagydombegyház- ként is emlegetett Dombegyház­nál. Érdekességként jegyezzük meg, hogy a nagyobbik Domb­egyház „ragadványneve” Lévés, de erről majd a dombegyházi te­lepülési oldalban írunk, a „lévési búcsú” előtt, augusztus 18-án. Az oldal a Kidombegyházi Önkormányzat támogatá­sával készült. Szerkesztet­te és fotózta: Ménesi György. Kisdombegyháznak van gazdája Ha az ember átutazik Kisdombegyházon, önkéntelenül megfogalmazódik benne, hogy ennek a településnek van gazdája. Mindez elsősorban a testületnek és a lakosságnak köszönhető, mondja Vanger Sándor, aki a rendszerváltozás óta tölti be a polgármesteri tisztséget, azaz harmadszor is elnyerte a vá­lasztók bizalmát. Ez azért is figyelemre mél­tó, mert nem helybeli születésű. A polgármester édesapja a Pankotai Állami Gaz­daság igazgatója volt, onnan került a család Szegedre.- Eredeti szakmámat ille­tően szerszámkészítő eszter­gályos vagyok. Pályakezdő­ként a magánszektorban he­lyezkedtem el a Tisza-parti városban. Amikor megnősül­tem, mint a fiatalok többsé­gének, nekünk sem volt la­kásunk. A feleségem védőnő, s Kisdombegyház védőnői állást hirdetett lakással! így kerültünk ide, én a téesz gépműhelyében kaptam munkát — mondja.- Úgy tudom, később vállalkozásba kezdett.- Az esztergályosság mellett fóliáztam, és - így mondtuk akkor - háztáji csirkés lettem. Ké­sőbb csak ezzel foglalkoztam 13 éven át. Renge­teg munka, viszonylag szerény jövedelem. Köz­ben megszületett a két gyermekünk. így érkez­tünk el az 1990-es választásig. Meg sem fordult a fejemben, hogy én is indulhatnék, az utolsó pillanatban a falubeliek rábeszélésére vállaltam a megmérettetést. Mint utólag kiderült, fölényes győzelmet arattam. Egyértelmű volt számomra, hogy a bizalomnak minden körülmények között meg kell felelnem. így voltak ezzel a testületi ta­gok is, mindvégig zavartalan volt az együttmű­ködésünk. — Milyen örökséget vett át az ismét önállóvá lett Kisdombegyházon?- Olyan, addig közös tanácshoz tartozó falu­nak lettem a polgármestere, amelynek összesen két járdája volt, aszfaltozott útja pedig mindösz- sze egy, az, amelyik átszeli a települést. Ma va­lamennyi utcában betonjárda van, és a három hosszú utcánkba utat is sikerült építenünk. Fel­újítottuk a romokban álló iskolaépületet, együtt a benne lévő két szolgálati lakással, a középületekbe bevezettük a gázt, és a té- esztől megvásárolt irodá­ban kialakítottuk a műve­lődési házat, előtetőt vará­zsoltunk a községi ravata­lozó elé, törlesztettünk egy régi adósságot, a mil­lennium évében emlékmű­vet állítottunk az I. és a II. világháború kisdombegyházi hőseinek. Legutóbb a polgármesteri hi­vatal épületét tettük rendbe, ez a munka a közelmúltban fejeződött be. Itt kapott he­lyet a posta is, ahol a lakos­ság a korábbinál sokkal kul­turáltabb körülmények kö­zött intézheti ügyeit.- Milyen munkalehetősé­gek vannak önöknél?- A környező falvakhoz hasonlóan Kisdombegyház is elöregedő településnek szá­mít. A fiatalok közül csak azok maradtak itthon, akik nem tanultak tovább. A munkalehetőség kevés: a té­esz szarvasmarha-telepe 14, az óvoda és a polgármesteri hivatal 6-6, az egészségügy 3 embernek ad munkát. Néhá- nyan átjárnak dolgozni a Pe­tőfibe, a volt állami gazdaság területén működő kft. szar­vasmarha-telepére, illetve az UMATO varrodájába. Az idén a munkanélküliek és a szociális segélyen lévők közül 13 helybeli jutott keresethez a roma programon belül, to­vábbi tíz közmunkást a munkaügyi központ tá­mogatásával foglalkoztatunk. Megítélésem sze­rint eredményes a 27 családot érintő szociális földprogramunk. A rászorulók burgonyát, má­kot, cirkot, kukoricát termelnek az önkormány­zat 5,5 hektár földjén és a belterületi portákon. A műveléshez vannak gépeink, munkaeszköze­ink, ezekhez pályázatok útján jutottunk.- Vannak-e megvalósulat­lan álmaik? — Nem sikerült az általános iskola újraindítása. Ma már be kell látnunk, hogy ez irreális elképzelés volt a részünkről. Hatvan-hetven gyermekkel nem lehet az intézményt fenn­tartani, marad a társulás Dombegyházzal és Magyar- dombegyházzal. A két óvónő szakmai irányításával működő óvodánkat viszont megtartot­tuk, sőt, fel is újítottuk. Ideális körülmények között, bár - Magyardombegyház kiválása miatt — a kívánatosnál kisebb gyermeklétszámmal működik.- Ez pedig - legalábbis részben - pénzügyi kérdés.- Önkormányzatunk költségvetése 94 mil­lió 657 ezer forint. A forráshiány 11 millió volt, ez a pályázaton elnyert 7,3 millióval 4 milliósra csökkent. A második fordulóban sze­retnénk újabb pályázatot benyújtani. Szüksé­günk lenne minden megszerezhető fillérre, hi­szen a földprogramunkhoz traktort szeretnénk vásárolni, és a temető ravatalozójának hátulsó részét is szeretnénk fölújítani. Egy temetői út építésére is pályáztunk. A testület nagy vágya, hogy az UMATO telephelyéig kiépüljön egy kerékpárút, reméljük, jö­vőre ez is meglesz. Aztán itt van a szennyvízpályá­zat, amelyet a három Dombegyház közösen nyújtott be, immár har­madszor. Az eddigi eluta­sítások indoka a forráshi­ány volt, ennek ellenére próbálkozunk, hiszen az alattunk lévő vízbázist mindenképpen meg kell védeni a szennyeződés­től. Névjegy Név: Vanger Sándor Született: Szentes, 1951. szeptem­ber 26. Családi állapot: nős, felesége: Nád­udvari Mária, gyermekei: Mária Mó­nika (1979), Sándor Csaba (1988) Tanulmányai: 601-es számú Szak­munkásképző Intézet, Szeged Hobbija: főzés KISDOMBEGYHÁZ KÖZSÉG KÉPVISELŐTESTÜLETE Vanger Sándor polgármester Dusnokné Denucz Klára Dr. Mag Piroska Marosán Péter Nid József Papp Sándomé Szarka György alpolgármester Szitás Ferencné (valamennyien függetlenek) Jegyző: Nádaskiné Szabó Margit TEMPLOMI TÉRÍTŐK. A Csóti Istvánná által vezetett és számos szakmai elismerés­ben részesült kisdombegyházi hímző szakkör tagjai dr. Illés Károlyné tervei alapján dolgoznak. Gyönyörű térítőikből egy a mezőhegyesi református templomban látható, s most azt tervezik, hogy a helyi katolikus templomnak is adományoznak munkáikból. Felvételünk az idei falunap­ra rendezett kiállításon készült, Csóti Istvánná mellett Tóth Sándor országgyűlési képviselő Háziorvos és családsegítő Dr. Mag Piroska, Kisdomb­egyház háziorvosa 1995 jú­liusa óta irányítja Kisdomb­egyház egészségügyi ellátá­sát. Szokatlan helyen, egy pörkölttel teli üst mellett beszélgettünk a doktornő­vel. Az ebéd a minden elis­merést megérdemlő vér­adóknak készült... Kisdombegyház háziorvosának, aki tagja a települési képviselő- testületnek is, mindenkihez van egy kedves szava: azokhoz is, akik már túlvannak a véradáson, és azokhoz is, akik most jelent­keznek adatfelvételre. Együtt sé­tálunk át a polgármesteri hivatal udvarára, ahol az üstház alatt gázláng lobog, az üstben piros- arany-színű sertéspörkölt készül a véradóknak, az önkormányzat jóvoltából. Mélyeket szippan­Dr. Mag Piroska szem: a né­pességfo­gyást valame­lyest ellensú­lyozzák a be­költözők. A lakosság kor- összetételé­ből adódóan a magas vér­nyomásra, a szív- és érrendszeri, valamint a reumatológiai beteg­ségre kell elsősorban odafigyel; nünk. A betegeket ki kell szűrni, gondozni és követni kell őket. Ez mindenkitől sok időt és türelmet kíván. Hál' istennek, nincs okom panaszra: az itteniek megértik és elfogadják a tanácsainkat, lelke­sek, áldozatkészek, ezt bizonyít­ja többek között az is, hogy min­dig nagy számban jelennek meg a véradáson.- Ma hányán voltak? Kenéz Sándor többszörös véradó az augusztus 7-ei véradáson is részt vett tunk a finom illatokból, a doktor­nő megkavarja az ételt. — Mint látta, van egy korszerű rendelőnk, teljes alapfelszerelt­séggel. Közvetlen munkatársam a védőnő és az asszisztensi teen­dőket is ellátó ápolónő. De ennél azért egy picit bonyolultabb a helyzet, merthogy háziorvosi és családsegítő szolgálat vagyunk, s így ránk hárulnak bizonyos szo­ciális feladatok is. Sajnos, a mi fa­lunkra is jellemző, hogy többen mennek el közülünk, mint amennyien születnek. Hozzáte­— Összesen harmincnyolcán, de ehhez tudni kell, hogy a kö­zelmúltban sokan adtak vért egy életmentő műtéthez. Tudja - mondja elgondolkodva dr. Mag Piroska -, a bizalmat megnyerni nagyon nehéz, elveszíteni pedig nagyon könnyű. A kisdombegy- házi betegek visszajöttek a kör­nyező településekről, hozzánk adták le kártyáikat, s ez - meg­ítélésem szerint - annak a mun­kának az elismerése, amelyet a szolgálatunk az 1995 óta eltelt időben végzett. Mindenki számára emlékezetes maradt az idei falunap Páva Pál plébános az idei falunapon megáldotta a település új jelképeit Az óvodások műsorral kedveskedtek a falu lakóinak Népünnepély következett, ahol a mulatságot a magyardombegyházi ifjú táncosok kezdték \ 1 ”

Next

/
Oldalképek
Tartalom