Békés Megyei Hírlap, 2001. július (56. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-25 / 172. szám

KULTÚRA 2001. JÚLIUS 25., SZERDA — 7. OLDAL A mesterségbeli tudás mindent felülmúl Indiában tanult hegedülni Menekülési tragikomédia: a hegedűről azt hitték, hogy géppuska Magyarországról menve mesterségem cí­mere a zongora volt. A muzsika varázsán keresztül a világ megismert egy kis né­pet, annak gondját-búját, temperamentu­mát, szabadságvágyát. Boldog vagyok, hogy ennek részese lehettem, hogy szülő­hazámat a világ első magyarjának, Liszt Ferencnek a muzsikájával képviselhet­tem - fogalmazott Neszlényi Pfeiffer Ju­dit Hazatérőben című írásában. ______________Gyula ______ A Los Angelesben élő zongoraművész-ze­neszerző az első Gyulai Zenei Napokra jött a városba, ahol díszhangversenyt adott és emléktáblát leplezett le édesapja, Pfeiffer Ede Sándor hegedűművész, karnagy, zene­szerző tiszteletére. — A Gyulai Zenei Napok megrendezése a legnagyobb örömömre szolgál, már azért is, mert édesapám még el sem végezte a Zene- akadémiát, amikor ide, Gyulára helyezték, hogy szervezze meg a Viharsarok zenei éle­tét - nyilatkozta Pfeiffer Ede Sándor lánya. - Később ide is költöztünk, s innen járt át Hódmezővásárhelyre és Orosházára, az ot­tani zeneiskolák megszervezésére. — Mi 3— 4 évig éltünk Gyulán, de édesapám előzőleg minden héten ideutazott. Aztán, 1938-ban átköltöztünk Hódmezővásárhelyre. A fel­jegyzések szerint Gyulán laktunk a Megye­ház utcában, ahol az első zeneiskola volt ál­lítólag, de én arra nem emlékszem. — Gyulán nem is volt zeneiskola akkor, csak az édesapjáé? — Valamikor biztosan, de abban az idő­ben nem volt másik. Ahogyan édesapámtól, édesanyámtól hallottam, az akkori kultusz- miniszter, dr. Hóman Bálint nevezte ki apá­mat erre a tisztségre. Édesapámat 1941-ben kinevezték a Magyar Királyi Nemzeti Zene­de hegedűtanszakának a vezetésére, akkor elköltöztünk Budapestre. Utána jött a hábo­rú, ami mindent elsöpört. Bennünket is ki­bombáztak, minden tönkrement. Amikor a háborúnak vége lett, egészen más életnek néztünk elébe. Édesapám még egy ideig ta­nított a nemzeti zenedében, de akkor jött Rákosinak az úgynevezett szalámi-politiká­ja. A zeneiskola-szervezeteket is átalakítot­ták. Aki a város egyik részében tanított, azt áttették a másikba. Mit is tett volna egy ze­netanár? Nemcsak arra tanítja az ifjúsá­got, hogy tanulják meg a hangjegyeket, hanem elsősorban koncentrációra. Lá­tom a mostani fiatalságon, hogy a kon­centráció nem nagyon erősségük. Tudó­sok bebizonyították, hogy azok a gyer­mekek, akik zenét tanulnak, nagyon ha­mar és sokkal könnyebben bánnak a komputerrel. Sokkal hamarább fel tud­ják fogni az óriási lépéseket, melyek elé nézünk a XXI. században. Reméljük, a mai fiatalság mégiscsak leül a zongorához és kezükbe veszik a vonót a hegedűvel... A zene nagyon fontos az ember életében! — Hogyan szánták rá magukat az ameri­kai útra? — Budapesten 1956. október 23-án kitört a forradalom. A fivérem, én és édesapám is részt vettünk a forradalomban. A férjem is - később tudtam meg - részt vett a harcokban. Neszlényi Lászlóhoz Amerikában mentem fe­leségül. Amikor kitört a forradalom, mi nem akartunk elmenni egyáltalán, sőt nagyon el­ítéltük azokat, akik ilyen helyzetben otthagy­ják az országot és nem azon akarnak lenni, Juditot és családját kétszer kibombázták Otthonukból IW>TÓi VERESS ERZSI hogy Magyarország felépítődjön. Akkor jött november 4-e, s a mi családunk életében már másodszor bombatalálat érte a lakásunkat. Teljesen tönkrement mindenünk! Akkor édesapám azt mondta: gyerekek, ha akartok maradni, maradtok, de édesanyátok meg én megyünk. Mi már nem vagyunk képesek 50 éves korunkban elkez­deni harmadszorra az életet ebben a világ­ban. Megpróbáljuk a szerencsénket külföld­ön...- Milyen volt a ki­menetel?- Akkor 20 éves voltam, a fivérem 18, ő ment ki először. Épp abban a korban voltunk, amikor egy fiatalembernek dönte­nie kell a jövőjéről. A szüleimmel mégis­csak eljöttem. Akkor már beteg voltam és a Vöröskereszt hozott ki Amerikába, miután átjöttünk a határon. Münchenbe kerül­tünk az amerikai gyűjtőtáborba, ahol meg­vizsgáltak mindenkit. Kórházba vittek és vöröskeresztes repülőgéppel hoztak át New Jerseybe. Sajnos, ezt a szót kell használ­nom, hogy menekülés, mert gyalogoltunk körülbelül 10 kilométert sortűz és sortűz közepette, hol innen, hol onnan lőttek. Cso­portokba verődve 6-8 ember, a mélyszántá­son bukdácsoltunk keresztül. Akkor bizony már nagyon hideg volt. Mindenünket ott­hon hagytunk, semmink sem volt... Édes­apámnak a vállán volt a hegedűje, ez volt az egyetlen, amihez ragaszkodott. Átkerültünk Ausztriába... Jóval később, már Amerikában egy fiatalember felismerte édesapám hege­dűformáját. Ott bevallotta: nahát, azt hittük, maguknál géppuska van, azt akasztotta a vállára! Megtaláltuk a helyünket. Az osztrák polgárok kedvesek voltak, segítséget nyúj­tottak azoknak a magyaroknak, akik elhagy­ták a hazájukat. Csodát művelt az Amerikai Egyesült Államok, amely legalább 40 ezer magyart befogadott. Hozzáteszem, sokan viszsza is tértek, mert nem úgy találták Névjegy Neszlényi Pfeiffer Judit 1934. április 23-án szü­letett Budapesten Férje Neszlényi László elektromérnök, haláláig a kaliforniai műszaki egyetemen dolgozott, atomkísérleteket végzett Család: egy fia van Hobbi: A mai napig szeret varmi. Hobbija az élet Amerikát, ahogyan azt az ember a magazi­nokból látja a színes, szép képek után. Amerikában nagyon sokat kell dolgozni, na­gyon igyekezni kell és a legtöbb ember nem tudott angolul. Én tanultam angolt az isko­lában, édesanyám franciául és németül be­szélt, édesapám tudott angolul, s németül. Ez volt szerencse, be tudtunk illeszkedni.- Hogyan folyt az életük?- Egy új világban minden lehetőséget meg kell ragadni. Édesapám minden mun­kát elvállalt, amíg fel nem tudta építeni ma­gának azokat az összeköttetéseket, amelyek őt a zenei vonalon továbbvitték. Dolgozott csavargyárban, mérleggyárban és közben megtalálta azokat az embereket, akik meg­mondták neki: be kell lépnie a zeneművész szakszervezetbe, szövetségbe, megtalálni, honnan lehet szerezni tanítványt. Édes­apám nagyon hamar megtalálta az össze­köttetéseit, gyorsan talált tanítványokat, ját­szott zenekarban. Később a ka­tolikus egyetem professzora lett, ott tanított, több zenekarnak volt a karmestere, hegedült a Los Angeles i filharmonikusok­nál. Számos zenekarban ját­szott, Atlantában, Giorgiában, Tenessee államban.- Mikor vesztette el a szüleit?- Édesapám éppen 25 évvel ezelőtt, édesanyám öt évvel ké­sőbb halt meg. — Ön pedig zongoraművész lett. — Mindig is ez volt az első a fejemben, kicsi korom óta zon­goráztam. Kísértem édesapá­mat, amikor arra alkalom adó­dott. Itt Gyulán Erdélyi Boriska tanárnő tanította a zongora tan­szakot az Erkel zeneiskolában. Úgy emlékszem Boriska nénire, hogy akkor született a kisbabája, amikor az én fivérem. Versenyt sírtak egymással...- Milyen mostanában az amerikai zenei élet?- Kiváló, csodálatos! Aki azt mondja, hogy kultúra nincs Amerikában, az valószí­nűleg nem ismeri. A Liszt Zongoraverseny az egyetlen zongoraverseny Amerikában, amely most már világviszonylatban is elismert. Tíz éve kezdtük, meghívtuk dr. Eckhardt Máriát, a budapesti Liszt Ferenc Múzeum igazgató­nőjét, aki el volt ragadtatva a fiatal művészek­től. Ó ajánlotta fel, hogy a nagydíjas fiatal mű­vész a Liszt-teremben adja első, bemutatkozó hangversenyét Budapesten. Az első díjnyertes fiatal zongoraművész 1994-ben jött a Liszt múzeumba játszani és azóta is műiden évben van ilyen koncert. A 2000-es évben olyan si­keres volt a verseny, hogy kettejüket küldtük el Budapestre. Az egyik Japánból jött Los An­gelesbe versenyezni, a másik pedig Dél-Afri- kából. Teljesen egyforma pontszámmal telje­sítettek. Mi is meg voltunk rökönyödve, hogy két ember útiköltségét, ellátását kell fedez­nünk. Ugyanis a nagydíj ezt jelenti.- Gyulára jövetele előtt hangverseny- körutat adott Amerikában édesapja, Pfeiffer Ede Sándor tiszteletére.- Nem körút volt ez, hanem több hangversenyt adtam, már azért is, mert amikor Czene Ferenccel - aki az év fe­lét Los Angelesben, a másik felét Gyu­lán tölti, s kitűnő szervező, csodálatos magyar ember -, elkezdtünk a Gyulai Zenei Napokról beszélni, azt mondtam, szívesen adok jótékony célú hangversenyt.- Mit jelent Önnek az édesapja emlék­táblája?- Már kisírtam és kitáncoltam magamat ennek nagyszerűségén. Azt hiszem, egy em­ber, aki emberöltőket tanított muzsikálni és nemcsak muzsikálni, hanem a muzsikán ke­resztül lelki beállítást adott a tanítványainak, a kollégáinak, megérdemli, hogy az a város, ahol pályafutását elkezdte, emléktáblát állít­son neki. Édesapám is a városnak köszön­hette pályafutása kezdetét. Nagyon boldogan jött Gyulára, és mi mindig valahogy erről a városról beszéltünk. szőke maróit Lantos Zoltán a Kaltenecker Zsolt—Dés András duó ven­dégzenészeként lépett fel a X. Gyulai Vár Jazz Fesztivá­lon. Különös hegedűje hangjával a vendégművész még inkább egzotikussá tet­te a hagyományosnak egy­általán nem mondható hangszer-összeállítást.- Csak vendégzenész voltam, most játszottam először együtt a Kaltenecker Zsolt-Dés András du­óval - igyekezett társaira hárítani az interjúadás feladatát közvetle­nül a koncert után Lantos Zoltán.- A duó másfél éve alakult meg - mutatja be végül a kis csa­patot Dés András, aki kannán, kongán, udun és más ütős hang­szereken, köztük — Magyarorszá­gon egyedül — keretes dobokon játszik. — Tavaly már megjelent első CD-nk, In The Beginning There Was The Rhythm címmel. Zsolt szerzeményeit adjuk elő, aki népszerű zeneszerző és zon­goraművész létére azért kért fel engem, mint fiatal föltörekvő te­hetséget az együttműködésre - mondja félkomolyan Dés András mert izgatta az egzotikus ütős hangszerek és a zongora összjáté- ka. Az általunk létrehozott egyéni hangzásvilágnak nincsenek elő­képei a magyar zenei életben. De a cél mindenképpen „hallgatha­tó”, emberbarát zene megalkotá­sa volt. Úgy érzem, ez sikerült is.- Hogyan tett szeri erre a külö­nös hangszerre? - kérdeztük Lantos Zoltánt.- Ösztöndíjasként kilenc évig — többszörösen meghosszabbított határidővel — tanultam Indiában hegedülni és különböző hagyomá­nyos indiai vonós hangszereken játszani. Ott találkoztam egy spa­nyol hangszerkészítővel, akinek amúgy Barcelonától nem messze van üzlete. Összebarátkoztunk és az indiai vonós hangszerek műkö­désének analógiájára kitaláltuk - és a barátom elkészítette - ezt az egyedi hegedűt. A hangszeren 5 főhúr van (régebben a hagyomá­nyos hegedűnek is az 5 húros vál­tozatán játszottam) és 16 rezonáns húr, melyek maguktól szólnak a főhúrok rezgésére reagálva.- Hogyan értékeli első közös szereplésüket a duóval?- Szerintem nagyon jól sikerült a fellépés. Ahogy beszéltük a fiúk­kal, kicsit elvittem az improvizáció­kat a keleties hangzás felé, de mindannyiunk számára élvezetes volt a játék. Remélem, hogy a ké­sőbbiekben is lesznek még ilyen jól sikerült fellépéseink Kaltenecker Zsolttal és Dés Andrással. f. m. Lantos Zoltán mint a Kaltenecker Zsolt-Dés András duó vendégzenésze lépett fel a X. Gyulai Vár Jazz Fesztiválon o-fotó: veress erzsi Filmforgatás a Crazy-vel Az elmúlt évek fesztiválsike­rei és emlékezetes fellépései után a mezőkovácsházi Crazy Theatrum július végén az RTL Klub stábjával a Má­sodik szereposztás című da­rabjukat, majd augusztusban a Duna Televízió és a Magyar Rádió közös produkciója­ként a Képzelt riport musi­calt veszik filmszalagra. Mezökovácsháza A Duma Zsolt irányításával lelke­sen dolgozó és tízéves fennállá­sát ünneplő fiatal csapat tagjai jú­lius végétől Mezőhegyesen tart­ják a szokásos évi felkészülésü­ket, mely a Doctor Herz című musical téli bemutatója és új hakniműsoraik előkészületeivel telik. Ezalatt az R'l’L Klub stábjá­val a Második szereposztás című darabjukat veszik filmre, majd augusztus 15-étől a kovácsházi if­júsági táborban a JDuna TV és a Magyar Rádió produkciójaként készül velük a korábbi nagy sike­rű előadás, a Képzelt riport felvé­tele. Ezt követi augusztus 19-én egy budapesti fellépés a Körút születésnapján, majd októberben három napig a Kolibri Színház­ban vendégszerepeinek a Máso­dik szereposztással. Örömmel értesítjük Olvasó­inkat, hogy több mint negy­ven ajándékot sorsolhattunk ki tegnap a szombaton meg­jelent, Vakáció című mellék­letünkbe beküldött gyer- mekfotó-pályázat részvevői között. Kérjük a szerencsés nyerteseket, várják meg az általunk kiküldött kiértesítő leveleket, amelyekben a nyeremények átvételének módjá­ról is küldünk tájékoztatót. Van­nak kisorsoltak, akiknek azonnal kiküldjük az ajándékutalványu­kat, illetve az ajándékcsomagju­kat. Lesznek, akik csak egy bé­lyegzővel ellátott igazolást kap­nak tőlünk, mely alapján a meg­adott helyen átvehetik a nyeremé­nyüket. És most lássuk, kiknek kedvezett Fortuna! * A békéscsabai Fuji Fotó Centrum Méteres-Snack Kft. öt beküldőnek ajánlott fel egyenként 10 ezer fo­rint értékű ajándékcsomagot: Mertek és nyertek a gyermekfotó-pályázaton Botyánszki Györgyné, Csanád- apáca; Horváth Fanni, Gyula; Petőczné Batki Krisztina, Békés­csaba; Molnár Erzsébet, Békés­csaba; Melis Antalné, Orosháza. * Puy László, a gyulai Profi Fotó tu­lajdonosa egy beküldőnek egy 10 ezer forint értékű Casio szinteti­zátort, és három további beküldő­nek egy-egy 24 kockás film előhí­vását, nagyítását ajánlotta fel. A szintetizátor nyertese: Balassa Nándor, Békéscsaba; az előhívá­sokat, nagyításokat igénybe vehe­tik: Orodán Istvánné, Sarkadke- resztúr, Kovács Kristóf, Gyula és Budai Mihályné, Vésztő. * A békéscsabai FaniSport — mely bikinik, úszódresszek, úszónad­rágok és kiegészítők forgalmazásá­val foglalkozik - két (egyenként ötezer forintos) ajándékutalványát nyerte: Szívós Zsigmond, Szegha­lom és Kiss Sándorné, Békéscsaba. * A békéscsabai Várjáték három da­rab két-kétezer forint értékű és egy darab ezer forint ba. * A békéscsabai Kárpátia Könyves­bolt egy-egy 2500 forint értékű könyvcsomagot tett félre két pá­lyázó számára. A Fortuna ke­gyeltjei: Kiss Lajosné, Gyoma- endrőd és Kovácsné Boda Anett, Békés. * A békéscsa­bai Katica ba­bakelengye bolt 2000 fo­rintos vásár­lási utalvá­nyát nyerte: Andrejné Ke­rekes Szilvia, Csorvás. * A Qelle Shop békéscsabai üzlete szin­tén 2000 fo­rintos vásárlási utalványát a tótkomlósi Pokorádi Róbert nyerte. A békéscsabai Papp Cukrászda egy 1000 forintos fagyiutalványt és egy 2000 forint értékű Walt Disney tortát ígért két pályázónknak. A sorshúzás alapján a fagyit Szakái Károlyné, bé­késcsabai beküldőnk nyerte, míg a tortát a szintén békéscsabai Dombi­né Hoffman Márta veheti át. * A békéscsabai Ambrózia édesség­bolt egy 2000 forint értékű Bonbonetti-csomagot ajánlott fel. A sors ezúttal a mezőberényi Szicsek Anikónak kedvezett. * A békéscsabai Univerzál Áruház emeletén székelő Uni Video egy- egy műsoros videokazettáját a bé­késcsabai Varga Anikó és a szin­tén békéscsabai Janyikné Kovács Mónika nyerte. ★ A Me Donald’s békéscsabai üzle­te 15 sajtburger menüjét szeptem­értékű játékcso­magot ajánlott fel. A kétezer fo­rintos csomagot nyerték: Farkas- né Jakus Ilona, Csorvás; Kin- csesné Fekete Gabriella, Vész­tő; Markovics Ábel, Szarvas. Az ezer forinto­sat: Pusztai Ad­rienn, Békéscsa­Türelmüket kérjük! Köszönjük azt a több száz fény­képet és levelet, amelyet erre a pályázatra kaptunk Önöktől. Azok se csüggedjenek, akik mellé most nem szegődött For­tuna. Majd legközelebb... Amint ígértük, kedvenc felvéte­leiket valamennyiüknek vissza­küldjük, ám kérjük türelmüket, hiszen ilyen nagy mennyiségű fotó visszapostázása időt vesz igénybe. bér 31-éig lehet elfogyasztani a szerencsés nyerteseknek, akik a következők: Lipták Gábor, Újkí­gyós; Vágvölgyi Vilmos, Gyula; Botyánszki Mihályné, Békéscsa­ba; Csortos Orsolya, Mezőberény; Fekete Szimonetta, Békés; Cseke Imréné, Sarkad; Szujóné Hunya Éva, Békéscsaba; Vidovenyecz Lászlóné, Békéscsaba; Busáné Grósz Tímea, Kétegyháza; Mázán Zsanett, Békéscsaba; Takácsné Fesető Irén, Békés; Tóth György­né, Orosháza; Winterné Szlávik Ilona, Békéscsaba; Bíró Ferencné, Békés; Szentandrászkiné Adamik Éva, Békéscsaba. ★ És végül, de nem utolsósorban la­punk 5 pályázónak ajánlott fel nyári Mikulás-csomagot, melye­ket házhoz küldünk. A szerencse ezúttal a következők mellé szegő­dött: Rátódi Istvánné, Magyarbán hegyes; özv. Szabó Gyuláné, Sár kad; Varga Levente, Orosháza; Iliin Mónika Battonya; Lehoczki né Ádám Edit, Medgyesegyháza. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom