Békés Megyei Hírlap, 2001. július (56. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-23 / 170. szám
OTTHONUNK 2001. JÚLIUS 23., HÉTFŐ - 9. OLDAL Az egyszerűség fényűzése A konyha színei megegyeznek a bútorokéval, így a nyitott terű lakás egésze azonos hangulatot áraszt A gyerekszoba színes polcrendszere valójában irodabútor, amely bővítéssel, alakítással nyomon követheti a kisfiú nagyfiúvá cseperedését Némely lakás berendezésénél mindent „bedobnak”: ötletet, színt, formát, olyannal viszont ritkán találkozunk, amely látványos elemek nélkül, csupán finomságával, melegségével, s végső soron derűjével hat. Könnyű helyzetben voltak vendéglátóink, hiszen újonnan épített otthonuk berendezéséhez két segítőjük is akadt. Az egyik a ház asszonyának bátyja, ató történetesen dizájnbútorok forgalmazója, s így mintegy tálcán kínálhatta fel a neves olasz gyártók termékeit, a másik Visy Borbála építész, aki ezúttal lakberendezőként szerepelt.- A családunkban Árpád, a bátyám a műszaki ember - kezd a lakás történetébe a háziaszszony. - Ő faipari mérnök, bútorokat forgalmaz, tehát számunkra nyilvánvaló volt, hogy számíthatunk rá. Az első segítséget a tervezés stádiumában kaptuk. Amikor elénk tették a rajzokat, azokon nem egészen háromméteres belmagasság szerepelt. Nekem ez nem tűnt fel, és a férjem sem kevesellte, Árpád viszont azt mondta, ha lehet, kérjünk még húsz centit. A három méter elvben nem kevés ugyan, de ehhez a nagy, egybefüggő térhez mégsem lesz elég. Szerencsésen sikerült kivívnunk az arasznyi légtémövelést, és úgy gondolom, ez a kis plusz jelentős pozitívumot hozott a lakásunkba. Aki nem ért hozzá, az alaprajzról sok mindent nem érzékel, de a bátyám az általuk használt számítógépprogram segítségével többféle nézetben tudta ábrázolni a lakást. Kezdettől fogva berendezési terveket gyártott nekünk, amelyeken térben láthattuk a falakat, a bútorokat, bátran kísérletezhettünk a nappalinkkal, az étkezőnkkel, a konyhánkkal. Egy ideig az is kérdés volt, milyen burkolatunk legyen. A férjem a kő mellett voksolt, s igen derekasan kiállt az álláspontja mellett, én viszont ragaszkodtam a parketta melegéhez. Árpád ebben is a segítségünkre sietett, az ő révén döntöttünk a kőrisparketta mellett. Valójában úgy is fogalmazhatnék: itt mindvégig hármas szülés folyt. Már a tervezőasztalon fejtörést okozott, miként oldjuk meg az amerikaikonyha és a nappali közötti burkolatváltást - folytatja vendéglátónk. - Egészen pontosan azt az áthághatatlannak látszó akadályt, hogy a bárpult síkjának meghosszabbítása a teraszajtóba fut bele, ami nem elegáns megoldás. Végül abban maradtunk, hogy a kőburkolat és a parketta találkozásához ívet szerkesztünk, és aztán ugyanezt az ívet fölveü'tjük a plafonra is, ahol íves álmennyezetet alakítunk ki. Ezzel több legyet ütöttünk egy csapásra. Eltüntettük a szellőzőcsövet, helyet teremtettünk a süllyesztett halogéneknek, és a húsz cenüvel alacsonyabb meny- nyezettel barátságosabbá tettük a konyhát. Ráadásul az ívről jutott eszünkbe, hogy a gránitpult sarkát lekerekítsük, ezáltal az egyterű nappali, ha csak finoman is, de - egyéni módon - elkülönül a konyhától.- Szerencsés vagyok, hogy ilyen jó ízlésű megrendelőktől és ilyen jól tervezett lakásban kaptam megbízást - veszi át a szót Visy Borbála. - Eltalált arányú terek, kellemes belmagasság, földig engedett franciaajtók, amelyeken dől befelé a fény: csupa remek adottság. Gondot csak az jelentett, hogy ennek a tágas, napos lakásnak szinte nincsenek belső válaszfalai. Az egész nappaliban egyetlen használható felület akadt, s annak a berendezésén bizony hetekig „görcsöltem”. Mégpedig azért, mert itt, az ülőgarnitúrából jól látható helyen kellett elhelyeznem a két „fekete lyukat”: a nagy képernyős tévét és a jelentős méretű kandallót. Hosz- szas tépelődés után falfülkeszerű polcrendszert terveztem, amelybe a tévé szinte beleül, s amelyben viszont a kandalló „levegőhöz jut”. Ha már szóba került a tűz háza, be kell vallanom, hogy azt Terence Conran belsőépítészeti könyvéből lestük el; a ház asz- szonya ragaszkodott hozzá. Még megpróbálkoztam néhány saját skiccel, de végül el kellett fogadnom, hogy Conran jobb nálam: a finoman díszített, fakeretes kandalló ezekhez a meleg színű bútorokhoz igazi telitalálat. Akadt némi gondom a függönyözéssel is, ugyanis a franciaablakok egyazon szobán, sőt egy falon belül is néhol szögletes, néhol íves lezárá- súak voltak. Nem tűnt egyszerűnek megtalálni az ide illő megoldást, de a vékony csíkos római rolókkal végül sikerült. Ebbéli örömömben még egy kis színjátékot is kitaláltam: más-más színű csí- kozásúakat tettem a nappaliba, a dolgozóba és a konyhába. A színeket egyébként a háziakkal együtt alakítottuk ki. Úgy gondoltuk, ha már ilyen szép, napos ez a lakás, legyenek a bútor színei is déliesen derűsek. A ház asszonyának bátyja a HIE Office Design vezetője, így az nem volt kérdés, milyen darabok kerüljenek a falak közé, legfeljebb az, pontosan melyek, és hogyan. Szerencsés módon a legjobb pillanatban kapcsolódtam be a munkába, akkor, amikor a lakás még csak a tervezés stádiumában volt. Ennek köszönhetően köthettem össze járdával a lakás két különálló teraszát, és jelölhettem ki a lámpák és konnektorok helyét - mindezt már a bútorozás szempontjait figyelembe véve. Az is a kezemre játszott, hogy a megbízóim előző Eltalált arányú terek, kellemes belmagasság, földig engedett franciaajtók, amelyeken dől befelé a fény...- nagyon kellemes, de egészen más léptékű és hangulatú - lakásából semmit nem lehetett, és nem is kellett ide áttelepíteni. így itt valamennyi bútor és lámpa azt a nívót képviseli, amelyet nagyra tartok. Ennek köszönhető, hogy csak a kandalló- és tévéfalat, valamint az Árpád terve alapján készült, nagyon szépre sikerült kékzöld fürdőszoba bútorát kellett egyedileg elkészíttetni. Ha már szóba kerültek a háziak, el kell mondanom, hogy sok örömem volt a közös munkában. Mindannyian arra vágytunk, hogy ez minden magamutogatás nélküli, nyugodt lakás legyen, az a fajta otthon, amelyben nincs semmi fölösleges „díszbútor”.- Ezek nem olcsó darabok, mégsem rí le róluk az áruk -és ez határozottan előnyükre szolgál - szakítom félbe egy pillanatra a beszámolót.- Ezen a modern berendezésen nem az aktuális trend, s nem is a pénz kivagyisága, hanem a mértéktartás időtlensége érvényesül. Ezek a bútorok holnap is érvényesek lesznek, ezekből nem szeretnek ki két év múlva a lakók. A panel is alakítható Vendéglátónk, Hajnalka öt évvel ezelőtt költözött a fővároshoz közeli település lakótelepére. Választása egy meglehetősen tágas - hetvenkét négyzetméteres -, ám némileg lerobbant panellakásra esett, de mint mondja, eredendően is ilyet keresett. Részben azért, mert a felújítandó lakások mindig olcsóbbak, másrészt mert tudta, legyen bármilyen állapotban, mindent ki fog cserélni benne, és amennyire csak lehet, átalakítja. A lakásból feleslegesnek ítélt falak, ajtók, beépített szekrények tűntek el, a szűk helyiségeket tágas, egybenyitott terek váltották fel. Merész ötlettel - hogy a természetes világítást nélkülöző helyiségek is fényt kapjanak - a belső, térelválasztó falakra is ablakok kerültek. így vált világossá az előszoba, amely a nappali felől étkező, a gyerekszoba, sőt a fürdőszoba is, amely - közvetve - az előszobából kap fényt. Az ablakok kivágása és az ajtónyílások kiszélesítése csak egyik, bár tagadhatatlanul a legnagyobb felfordulással, zajjal és porral járó mozzanata volt a felújításnak. Ezt követte a burkolatok, a szaniterek és csempék cseréje, a festés, tapétázás, illetve a berendezkedés, végül minden, a panelre jellemző, a betonépítkezésről árulkodó jegy eltűnt.- A teherhordó és szerkezetileg érinthetetlen falak kivételével semmi sem maradt meg az eredeti állapotból. A lakás lerobbant állapota mást talán visszariasztott volna, de nekem tökéletesen megfelelt. A mérete is optimálisnak tűnt, ráadásul panel volta ellenére is éreztem benne azt a képlékenységet és bizonyos fokú „...nem gondolták, hogy egy panel ennyire átalakítható, egyszerű eszközökkel fenyő- és nádbútorokkal, textillel és színekkel otthonosan belakható...” EREDETI ÁLLAPOT JELENLEGI ÁLLAPOT szabadságot, amelyet kerestem. A bútorokat úgy választottam, hogy ne legyenek túl drágák - mert ez mégiscsak egy panellakás -, de ne kelljen eldobni őket akkor sem, ha majd egyszer másikba költözünk. Ami tehát a berendezést illeti, addig nem vettem meg semmit, amíg tökéletesnek és persze megfizethetőnek nem éreztem. így aztán rengeteget járkáltam. A szüleim és a párom sem értették, miért nem vagyok gyorsabb, s nem veszem meg az első, nagyjából megfelelő fotelt vagy ágyat. Nem biztos, hogy ez dicséretes tulajdonság, másokból könnyen türelmetlenséget válthat ki, de nem tudtam másképp gondolkodni. Ezért hiányzik még ma is - öt évvel a beköltözés után - egy-egy lámpa, képek a falakról, vagy a polc az étkező sarkából. De az is igaz, hogy öt évvel ezelőtt egyedül költöztem ide, most pedig már hárman vagyunk, tehát az igények is változtak, olyany- nyira, hogy éppen nagyobb lakást keresünk, ezt pedig eí akarjuk adni. A kezdet kezdetén vett fenyőbútorokhoz újakat csináltattunk a gyerekszobába, sőt a kislányom születése előtt újrafestettük az egész lakást. Amikor a barátaink megtudták, hogy lakótelepen, panelban élünk, nagyon sajnáltak. Hiába mondta a párom, hogy ez nem olyan, mint a többi, és hogy mennyire szép, nemigen hittek neki. Ám amikor először jártak itt, kellemesen csalódtak. Mint mondták, nem gondolták, hogy egy panel ennyire átalakítható, és hogy viszonylag egyszerű eszközökkel - többnyire „Szige- di” fenyő- és nádbútorokkal, countrys hangulatú kockás textillel és színekkel - ennyire otthonosan belakható. Az érintés puha szépsége A szép formájú, politúrozott ajtók és a mély ablakok tanúskodnak arról, hogy valaha gazdagon díszített, műemlék jellegű épületben járunk. Az egykori püspöki palota konyhája ma lakás - itt él három gyermekével Farkas Márta, aki nem kevés leleménnyel és fantáziával rendezte be a szuterénhelyiséget. Régen kiselejtezett, olcsó bútorokkal és tárgyakkal, sok-sok növénnyel és virággal, jóformán fillérekből, a két kezével teremtett különös hangulatú otthont.- Hogyan leket három majdnem felnőtt gyerekkel ekkora alapterületen, ilyen harmonikusan együtt élni?- A kis lakást megpróbáltam mindenkinek a saját életéhez igazítani, hogy a lehető legpraktikusabban használjuk ki a teret. Úgy kezdődött, hogy a gyerekszobáAz ebédlő otthonossá tett sarka ban három szintet teremtettem: az alsó szinten játszottunk, a dobogón lehetett tanulni, mert ott állt a nagy asztal, a galérián pedig az ágyak voltak.- A nemezkészítésbe néhány évvel ezelőtt fogtál bele. Hogyan találtál erre az anyagra?- Tulajdonképpen véletlenül. Bár mindig is tudtam, hogy az érintés nagyon lényeges dolog, ez igazán akkor tudatosult bennem, amikor megismerkedtem Zágoni Zsófia textiltervezővel. Tőle kaptam egy kevés gyapjút, és úgy gondoltam, ha már az utamba került ez az anyag, valamit csinálnom kell vele.- A szekrényen kívül a székeket, fotelokat is posztóval takartad. Hogy készül egy-egy darab?- Mindig a kárpitozással kezdem, a régi foteljaimat is magam hoztam rendbe. Egy barátom szerint olyan ez, mint a szobrászat, és igaza van. A kárpitozással egészen más lelket és külsőt lehet adni a széknek vagy a fotelnek. Tőlem függ, milyen formájúra, mennyire puhára, lágyra készítem. Afrikkal dolgozni csodálatos érzés, az maga a varázslat. Mert az afrik illatozik, szinte kinn vagyok a mezőn, hallom a madarak hangját. Mikor a szék teljesen kész, akkor kerül rá a posztó. Ez mindig személyre szól, ezért nagyon fontos, hogy szoros kapcsolatban legyek azzal, akinek éppen készítem. Tamásnak például növényekkel díszített huzatot csináltam, hogy ha az ujjaival végigsimítja, minden kis növényt jól érezhessen rajta. De a barátainknak is készítettem már fotelhuzatot, szivárványt, meg csillagokat hímeztem rá. A szivárvány a teljességet sugározza, ami egyensúlyban tartja a lelket, a csillagok pedig az álmokat és a vágyakat jelképezik. ______________ ■ Mó kás társaság: a dísztök Sokan idegenkednek attól, hogy a virágos- kert növényei között egy-egy zöldségféle is helyet kapjon. Pedig közülük jó néhány szépségével, különlegességével újszerű, érdekes színfolt lehet a megszokott kerti látványban. Aki megcsodálta már a díszhagymák pompázatos virágát, vagy a díszkáposzták csipkésen fodros levelét, az talán kedvet kap e mókás teremtményekhez, a dísztökökhöz is. Alakjuk és színük miatt egyaránt lehetnek a kert különlegességei. Gömbölyűek, laposak, tojás és turbán alakúak, rücskös és sima felületűek is akadnak közöttük. Színük sem kevésbé változatos; a piros, a sárga, a kék, a zöld különböző árnyalataiban pompáznak. A nyári hónapok melegétől augusztus végére, kora őszre érnek meg a tarka termések. A dísztökök kerítésekre, falak melletti rácsokra, sőt még pergolákra futtatva is különleges hatású díszek. A napot, a fényt, a sok vizet kedvelik. Áz érett termések leszedve évekig eltarthatók. Rusztikus megjelenésük miatt lehetőleg fából, vesszőből készült tartót válasszunk számukra. Hasonlóképpen jól mutatnak régi fémedényekben is.___________■ k
