Békés Megyei Hírlap, 2001. július (56. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-03 / 153. szám

OTT HONUNK 2001. JÚLIUS 3., KEDD - 11. OLDAL tRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Férfilakás kalandokkal A nappalihoz szervesen kapcsolódó étkező fémbútora jól illik a meleg hangulatú art deco és biedermeier bútorokhoz is A dolgozószobát a kertre néző ablakok teszik rendkívül kellemes hellyé, a hatáson - különös módon - a szép mintázatú rács sem ront Házigazdánk, Marc krisztu­si korban járó, magyar fel­menőktől származó, svájci fiatalember. Nyolc évvel ezelőtt, frissen végzett köz­gazdászként gondolt egyet, és - milyen furcsa! - eljött Magyarországra, szerencsét próbálni. Nem visszatért, hiszen korábban soha nem élt itt, hanem eljött. Mindez akkor történt, amikor mi itt épp belecsaptunk a rendszerváltásba.- Jól emlékszem - kezd a törté­netbe Marc -, azokban az idők­ben Magyarországon is, külföl­dön is valamiféle eufória lett úrrá az embereken; hiszen a változás mindig izgalmas. Ez a hangulat engem is megfertőzött, és úgy döntöttem, eljövök a kalandok új világába, Magyarországra. S való­ban, életem első állásában, a nyu­galmasnak nem mondható bizto­sítási piacon, öt év alatt egy svájci társaság vezetőjévé „dolgoztam fel” magamat. Csakhogy kőfejű, makacs ember vagyok, s az ilyen karakterrel még vezetőként sem túlságosan kellemes az alkalma­zotti státus, úgy gondoltam tehát, jobb lesz megpróbálkoznom az önállósággal. Saját céget alapítot­tam, amely, lekopogom, egyre jobban működik.- Vagyis maradt a kalandok földjén. Ebből egyenesen követke­zett, hogy saját lakás után kellett néznie.- Valóban, minthogy azt lát­tam, a bérleti díjak elképesztően magasak a vételi árakhoz képest, butaság lett volna, ha nem a vá­sárlás mellett döntök. A lakáshoz vezető első lépcsőfok tehát pró­zai, pénzügyi megfontolás volt, a kiválasztásban viszont már szere­pet játszottak az érzelmek is. Tudniillik azáltal, hogy Magyar- országra jöttem, alkalmam nyílott rá, hogy mélyebben megismer­jem az apám első házasságából származó féltestvéremet. Koráb­ban épp csak találkoztunk, de kö­zel kerülve hozzá igazi jó testvéri, nagyon meleg baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Frissen „meg­talált” bátyám idősebb nálam, így korábban jutott abba a helyzetbe, hogy otthont teremtsen magának. A Pusztaszeri úton vett egy la­kást, az én későbbi otthonom fö­löttit, majd kis idő elteltével szólt, hogy a' számomra is lenne ott valami érdekes.- Egyik beszélgetésünkkor azt mondta, hogy a lakás története akár mini korrajzként is felfogha­tó. Ezt hogy értette?- Már az épület elkészülte is rendkívül kalandosan zajlott, né­hány lakás pedig még az építése közben is többször tulajdonost váltott. Ez afféle rendszerváltási jelenség: jött valaki, frissen meg­gazdagodva, aztán befuccsolt, és kivált a társasházból. Jött a követ­kező, idővel neki is elfogyott az ereje. Maga a lakás tipikus rend­szerváltási ízlésvilágot tükrözött: rengeteg stukkó és rózsaszín: minden függöny, fal, ablak- és ajtókeret, de még a hidegburkolat is rózsaszín volt. A beköltözés után első tennivalóként levertem a stukkókat, és minden falat fe­hérre festettem.- Ez után jöhetett a berendez­kedés.- Aki azt képzeli, hogy ’92 tá­ján, amikor ez a történet zajlott, itt csak úgy be lehetett rendez­kedni, az téved. A kilencvenes évek első felében kapható „mo­dern” bútorokból ugyanis szegé­nyes volt a választék. Engem ez szinte rákényszerített az antik bú­torra, amit akkor egyébként még nagyon jó áron lehetett megkap­ni. Sikerült is vennem néhány csinos darabot, amelyeket aztán egy remek restaurátorra bíztam. Hogy ezt követően átléptem az antik világából a mai bútorokéba, az tudatos döntés volt, szándéko­san akartam összehozni a két korszakot: az art deco komód kö­zelébe sima vonalú kanapét és dohányzóasztalt, a biedermeier mellé fémbútort. Ezt fel lehet fog­ni a férfias egyszerűsítő hajlam megjelenéseként is, de én csupán annak tulajdonítom a választásai­mat, hogy nem tetszenek a csi­csás dolgok.- Az ebédlő garnitúrája viszont kissé eltér az általános férfiegysze­rűségtől. Az olvasók nem tudják, hogy Szilvia, akivel együtt él, ko­rábban szintén szerepelt a la­punkban, mégpedig egy igazi női lakással. Mégiscsak igaz: keresd a nőt?- Nem, nem. Amikor Szilvia színre lépett, itt már minden meg­volt, talán egy-két váza tűnt fel a jövetele nyomán, de a bútorzat százszázalékosan készen állt. Amikor az ebédlő garnitúráját vettem, még nem sok választá­som akadt, s a fémből készült bú­tor nem számított elcsépeltnek. A sima vonalú fém-üveg asztalká­kat viszont már magam csináltat­tam az egyetlen akkor létező kis üzletben.- Mindvégig kerülgetett a gon­dolat, vajon tényleg egyedül ren­dezkedett-e be. Végül csak talál­tam valamit, amit Szilvi hozha­„Hogy átléptem az antik világából a mai bútorokéba, az tudatos döntés volt...” tott a házhoz: a hálószoba bizto­san az ő müve.- Téved: még az ágynemű, a háttérben a lámpa, a kép a falon is már mind-mind megvolt. A gyertyatartó pedig az ágy tartozé­ka: ahogyan van ágyfej, úgy ez itt az ágyvég. Szóval mindent ma­gam vettem.-Deazőkorábbi lakásában is látott, ezüst színű konyhai reluxát biztosan ő szereltette fel.- Sem ő, sem én, az már ott volt. Ám hogy megnyugodjon: ha megnézi a konyhafotót, a máso­dik polcon kis sárgás tárgyakat láthat, na, azokat Szilvia hozta.- Mit szól ahhoz egy nő, ráadá­sul olyan, aki lakberendezéssel is foglalkozik, hogy bemegy egy férfi ajtaján, és ott áll készen a legény­lakás?- Nem sokat szólt, de érez­tem, hogy tetszik neki. Én ezt persze bóknak vettem. Azt pedig végképp, hogy egy idő után Szil­vi annyira jól érezte magát, hogy itt is maradt. Egészen addig, amíg meg nem vásároljuk a maj­dani közös otthonunkat, ahol már az ő alkotó szelleme is teret kaphat. Az elegáns art deco Lángtánc: szobor bronzból, elefántcsontból Egyszerű formák, különleges fémötvözetek Ha időutazást tehetnénk - az elmúlt hét évtized minden változása ellenére otthon éreznénk magun­kat az 1920-as években, az akkor született art deco a mai életszemléletnek is megfelel: tükrözi az élet és a pénz szeretetét. A gazdaság területén akkor is az üzleti verseny és a piacok agresz- szív meghódítása volt a fontos. Sikeres üzletembernek is csak az számított, aki felvette a kor diktál­ta gyors tempót (pl. a sebesség új érzete, az akkor elterjedő rádió, vagy a női viseletben a rövid ruha jelentették a gyors változásokat). A francia Ipari Minisztérium nagyvonalú anyagi támogatásával jött létre 1925 áprilisa és októbere között az a párizsi iparművészeti kiállítás, amely a francia luxus­árukat mutatta be. A kiállítás el­képesztően hosszú nevét a franci­ák egyszerűen „Les Arts Décos”­ra rövidítették. A sok újdonság et­től függetlenül - a magyar nyelv­ben art deco megnevezéssel - egy korábbi időszak újításait is felöle­lő ízlés- és formavilág kibontako­zásának kezdetét jelentette. A kiállításon mindenütt ovális és nyolcszögletű formákat lehe­tett látni, a látogatókat elkápráz­tatták a nemes anyagokból ké­szült, kecses, kissé stilizált, mez­telen nőalakok, valamint a bronz­ból, vasból, üvegből vagy intar­ziából kialakított, kosarakba zsú­folt, vagy füzérekbe foglalt virá­gok. Feltűnőek voltak még a de­koratív villámvonalak, cikcakkok, spirálformák. A paravánokon és a vázákon, valamint a kelméken a jellemző motívumok a stilizált fa­törzsek és a közöttük szökdécse­lő, kecses szarvasok voltak. Ugyanezt a stílust propagálták a vezető párizsi áruházak is: így született meg a ma újra divatos art deco. Ezernyi színben és formában Tengerészek bukkantak rá az első begóniara a 17. szá­zadban, a trópusi klímájú San Domingóban. Az érté­kes újdonságot a kormány­zó, Michel Begon kapta ajándékba, s a növényt is róla nevezték el. A város elöljárója nem is gondolhat­ta, hogy századok múltán az utókor hányféle változat­ban, színben és formában élvezheti a begóniákat. Kevés olyan növénycsalád létezik, amelynek ennyi faja, hibridje és változata szerez örömöt környe­zetünkben. Természetes körül­mények között, Ausztrália ki­vételével, vala­mennyi trópusi övezetben elő­fordul. Nálunk főként cserepes növényként, U- letve egynyári virágként ne­veljük. Királybegó­niának (Bego­nia Rex hibri­dek) nevezik a leveleikkel dí­szítő, szobában kiválóan tartha­tó csoportot (több száz van belőlük). Mintá­zatuk lenyűgö­ző, csokoládé­színű foltok, ezüstös csíkok, bordó pettyek ékesítik a fényes vagy érdes, hul­lámos, gyakran szőrös felületű leveleket. A vüá- gos, de nem na­pos helyet ked­velik, mi több: a félámyékot is jól viselik. Évente érdemes átültet­ni őket egy mé­rettel nagyobb cserépbe, Flo- rasca A vagy | Bioland A virág­földbe. A mindig- nyíló begónia (Begonia sem- perflorens) hazájában évelő, ná­lunk fagyérzékeny. így mindössze egy nyáron át élvezhetjük laza bogemyőben nyüó, fehér, rózsa­színű és piros virágait. Május vé­gén lehet elültetni a palántákat 15x15 vagy 20 x 20 cm távolságra, a kert napfényes vagy félámyékos részére. A Gracilisfajták alacso­nyak, ám jól bokrosodnak, a Semperflorens fajták nagy virágot hoznak és magasabbra nőnek. A teraszon, lapos kőedényben is kedves színfolt alakítható ki be­lőlük. A gumós begóniáknak (Bego­nia x tuberhybrida) alig akad ve- télytársuk a virágos cserepes és a balkonnövények között. Tél vé­gén, kora tavasszal jelennek meg a virágüzletekben a zömök növé­sű Elaüor begóniák, amelyek ró­zsaszín, piros, sárga, lazac, fehér színű virágai szinte világítanak a fényes, mélyzöld levelek között. A dúsan és hosszú ideig virágzó „bokrocska” rendkívüli dísze a la­kásnak. Az elnyílás után érdemes tovább gondozni őket: ősszel - el- távolítva az elhalt leveleket - hű­vös helyen pihentessük a követke­ző tavaszig. Némelyik faj egy-két évig, mások jóval tovább eltart- hatók. A nyári te­rasz kényes, ám pompáza­tos virágai szin­tén a gumót ne­velő begóniák között találha­tók. Májustól a fagyokig nyíl­nak, a kevésbé napos helyeken is jól érzik ma­gukat. A virá­gok egyszerűek vagy teltek, gyakran 10 cm nagyok, alakjuk rózsára, szegfű­re, kaméliára emlékeztet. Szegélyük gyak­ran csipkés, fodros, esetleg kétszínű - a ké­ken kívül min­den árnyalatban előfordulnak. Fajták szerint különböző a le- vélzetük mére­te, alakja és rendszerint vas­tag, húsos hajtá­sokon fejlőd­nek. A futó- és kúszófajták kü­lönösen látvá­nyosak; például az Illumination és a Tenella Sal­mon hosszú, hajlékony hajtá­sokon ontja vi­rágait. A növe­kedési idő alatt bőségesen ön­tözzük, de a pangó (felesleges) vízre érzékenyek. Augusztustól kevesebb vizet adjunk, október­ben pedig kéthetente tápoldatoz- zunk, mert ebben az időszakban regenerálódnak a gumók. Csak a fagyok kezdetekor vigyük be a gu­mós begóniákat, s a szárrészt 25 cm-re vágjuk vissza. A gumókat vegyük ki a cserépből, és levegős kosárban, ládában 5-10 °C fokon teleltessük. A nyári hónapok megszokott növényei között romantikus han­gulatot teremtenek a „balettszok- nyás” virágú, gumós begóniák. ■ A nyári hónapok meg­szokott növényei között romantikus hangulatot teremtenek a tarka, „balettszoknyás” virágú, gumós begóniák. Rózsás hangula Az angol country stílű klasszikus motívuma a rózsa. Előfordul falakon, bú­torokon, képeken, vázákban - és nem is kis mennyiségben. Egyesek nőiesen bájosnak, má­sok édesen romantikusnak tart­ják, de akadnak, akik teljesen el­utasítják. Pedig egyszínű hátérrel, visz- szafogott színpárosítással kel­lemes összhatást eredményez­het. Ajánlatunkban most a ró­zsás hangulat megteremtéséhez adunk ötleteket. A rózsás dekorációt - különö­sen így a nyár elején - szinte minden használati és dísz tárgy is „elbírja”. Jól mu­tathat a polcon a nagy­mami egykori ká­véscsészéje, teás­kannája, netán rózsa­motívumokkal díszített lámpája, amint az a képen is látható. Előkereshetünk bármilyen, korábban giccsesnek vélt tárgyat is, hiszen az angol count­ry stílusnak az a leg­nagyobb előnye, hogy bátran házasítható a legkülönbözőbb kor­szakok - a barokk­tól a bauhausig - bútoraival, dra­périáival.

Next

/
Oldalképek
Tartalom