Békés Megyei Hírlap, 2001. június (56. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-02 / 128. szám

2001. június 2-4., szombat-hétfő Hétvégi magazin 9 „Szeressétek a magyar kultúrát, a magyar műveltséget!” Elment a tűzcsiholó - Lükő Gábor emlékére A nyolcvanas évek végén, a „létező szocializmus” utolsó éveit élő Magyar- országán elindultam, hogy a pesti betonrengetegben megkeressek egy szép nevű utcát, az Aranyvirág sétányt, s ott is a 7-es számú ház 3-as lépcsőbe­járóját. Barátaim szerint, akik ezt az első találkozást előkészítették, itt, egy egészen pici lakásban élt Lükő Gábor, a Magyar lélek formái című, 1942- ben megjelent könyv rég halottnak hitt szerzője. Györffy Istvántól kapott felépítmény­nyel. A Csúcsai Front az a közösség, ahol Lükő Gábor behatóan megismerkedett Ady Endre költészetével. Ezt, s az ez­zel együtt járó erőteljes nemzeti elkö­Ekkor már túl voltam jó néhány mold­vai úton. Az ajándékozás szándékával hátizsákomba gyömöszölt szép sza­bolcsi almákat cipelve, egy visszafojt- hatatlan érzés suhant át rajtam: Iste­nem, hová is űzetett a Magyar Lélek, alföldi pásztorszállások rejtekébe, fű­vel benőtt mezőségi porták nyári konyhájába, a moldvai katolikus fal­vak utolsó magyarul tudó öregjeinek halkuló szavába, no meg ide, a pesti betonrengetegbe, ahol talán a legide­genebb helyen van. Zarándoklat volt ez a javából, zarándoklat a törhetetlen törzsű, sok vihart látott, de le sohasem győzetett magányos cédrushoz, Lükő Gáborhoz. Most, hogy kezemben tar­tom a gyászjelentést, nem tudok iga­zán hálát adni az Istennek, hogy élete utolsó, nem egészen másfél évtized­ében ismerhettem őt, mi több, a szere- tetével tisztelt meg. S most itt ez a kis fekete keretes papír: „Fájdalommal, de az Úr Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy dr. Lükő Gábor, Kossuth- és Bethlen Gábor-díjas nép­rajzkutató 2001. április 21-én, életé­nek 92. évében befejezte küldetését és hazatért megváltójához.” Már jó tíz éve annak, hogy egy szép tavaszi délutánon lelket, szívet és sze­met megnyitó sétán kalauzolt végig Gyulán, sosem hallott szép titkokat mesélve saját szülővárosomról. Meg­ható személyességgel mutatta meg azt az ablakot, ahonnan alig tízesztendős gyermekként végignézte a várost meg­szálló román csapatok bevonulását. Alig elkezdődött életében immár má­sodszor nézhette végig ezt az egyszer is földolgozhatatlan jelenetet. Apja ugyanis vízügyi mérnök volt, és a Vág folyó szabályozásánál dolgozott. Lükő Gábort eszmélésének ideje és első em­lékképei, sőt kisiskolás kora Tren- csénhez köti. A cseh megszállás után apja, Becker Adám, a német származá­sú és műveltségű, de Kossuth-párti, hazafias érzelmű, tekintélyes mérnök­ember elhagyja a Felvidéket, ívelő szakmai karrierjének helyszínét, és családjával együtt Gyulára költözik. S íme, ide meg a románok vonulnak be. A Szarvas, Makó, Gyula, Békéscsa­ba határolta kör Magyarország, vagy talán mondhatjuk Európa földrajzi kö­zepe. Ebből a csodálatos és termé­kenységgel egyedülállóan megáldott vidékből a trianoni hentesek határvi­déket, félig-meddig elfeledett periféri­át kreáltak. Gyula, bár határváros lett, de legalább magyar maradt. Lükő te­hát iskoláit itt folytathatta egészen 1925-ig, amikor a család Budapestre költözik. Gábor bácsi sokszor elmesél­te, visszaemlékezésében meg is írta, hogy nagyon rossz és kedvetlen tanuló volt. Ezért döbbentette meg az az új helyzet, amely a Tavaszmező utcai Zrínyi Miklós Reálgimnáziumban ér­Lükő Gábor személyes sorsával is viselte népének XX. századi megpró­báltatásait te. Egy fiatal tanár szeretettel bánt ve­lük, megmutatta a tanulnivalók értel­mét. Egységben láttatta az addig kü­lönálló tantárgyakat, a kultúra teljessé­gét közvetítette. Karácsony Sándor volt ez a fiatal tanár. Lükő itt valóság­gal szárnyra kapott, lelkesedéssel és érdeklődéssel tanult. Csatlakozott az eggyel fölötte járó osztályhoz, a Csúcsai Front elnevezésű közösség­hez. Ettől kezdve Karácsony Sándorral egy életre szóló, most már sajnos mondhatjuk azt is, hogy az örökkéva­lóságra is érvényes barátság fűzi ösz- sze, hiszen sírjuk egymás mellett van a Kerepesi temetőben. Kettejük kapcso­latának jellemzésére a klasszikus mester—tanítvány viszony a legponto­sabb. Karácsony lényeglátása, össze­függéseket és egyetemes mondaniva­lót fölismerni képes személyisége élet­re szóló indíttatást ad Lükő Gábornak. Karácsony Sándor az alapot adja, ami kiegészül a többi mestertől, Gombocz Zoltántól, Német Gyulától, Petz Gede­ontól, majd Kodály Zoltántól és telezettséget apja és apja német rokon­sága rossz szemmel nézte. Lükőben ez a lelki kötődés és elkötelezettség azon­ban tovább erősödik azzal, hogy Bar­tók Béla zenéjét és népzenei gyűjtése­it is megismeri. A családi feszültség addig fokozódott, hogy apja tanácsára elhagyta az apai Becker nevet s helyet­te édesanyja ősi nemesi családnevét, a Lükőt vette fel 1927-ben, amikor ezzel egy időben a katolikus vallásról áttért a református egyházba is. Egyrészt ezek a családi gyökerezettségű feszült­ségek, másrészt Dimitrie Gusti pro­fesszor tudományos híre Lükőt Buka­restbe indítja. Moldvai kutatásainak összegzéseként 1936-ban jelent meg A moldvai csángók, A csángók kapcso­latai az erdélyi magyarsággal című, máig alapműként használt nagy jelen­tőségű kötete. Romániából egy fatális tévedés mi­att — esetleg annak ürügyén — 1933- ban politikai okokra hivatkozva kiuta­sítják. Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen Györffy István bátorítására 1936-ban doktorátust sze­rez néprajzból, Kelet-Európa történe­téből és román nyelvből is. Az immár nagy múltú, de még mindig fiatal tu­dós ezután Debrecenbe, élete legfonto­sabb alkotóhelyére kerül, mint a Déri Múzeum munkatársa. Itt írja meg alap­vető művét A magyar lélek formái címmel. Ebben a művében, megala­pozva a népművészet megismerésének társaslélektani módszerét, olyan ma­gasságba emelve ezzel népünk kép­metsző és tárgyalkotó művészetét, mint azt néhány évtizeddel korábban Bartók és Kodály a magyar népzené­vel tette. Karácsony Sándor ajánlására 1942- ben a debreceni tudományegyetem Társaslélektani Intézetének egyetemi magántanára lesz. A termékeny deb­receni éveknek az országot és nemze­tet egyaránt halálos szorításba vonó kommunista diktatúra vet véget. Lükő számára megkezdődik a majd négy évtizedig tartó, megaláztatásokkal, méltatlanságokkal teli keresztút. Négy évtized, szinte egy teljes ember­élet, melyet végigkísér a mellőzött­ség, a szellemi" elszigeteltség nyo­masztó tudata, a vélt és valódi bará­tok kisebb nagyobb árulása. 1956 jen- tős év volt Lükő életében. A forrada­lom kitörését megelőző vihar előtti csöndben romániai gyűjtőútra nyílik lehetősége. Az októberi forradalom eseményei Pesten érik, majd hazatér Gyulára. December 17-én több társá­val együtt letartóztatják és forradalmi szervezkedés vádjával Békéscsabára szállítják, vizsgálati fogságban tart­ják. Megbélyegzett emberként Lükő Gyulán is ellehetetlenül. Életének utolsó időszakában a földi dolgoktól, gondoktól immár megtisz­tult lélekkel viselt súlyos betegség napjaiban szerető odaadással lányuno­kája gondozta. Az utolsó napok egyi­kén János evangéliumát olvasták. A 4. kapitulum 34. versénél Gábor bácsi megállította az olvasást. Hosszan el­gondolkodott, majd letétette a köny­vet. Az örökre nyitva maradt Szent­írásban, az adott helyen ezt olvashat­juk: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött en­gem, hogy elvégezzem az ő művét.” Igen, Lükő küldött volt, a Magyar Néplélek testet öltött szószólója. Sze­mélyes sorsával is viselte népe XX. századi megpróbáltatásait. Értjük és tudjuk, hogy az emberi élet végső ha­tárára jutva, áldott munkáját bevégez­ve el kellett mennie. De kitől kapjuk ezután azt a biztonságot, biztos erköl­csi hátteret, emberi tisztaságot, hitet és erőt, amelyet ez az Aranyvirág sétány 7-es számú házában élő szent remete adott nekünk? Megmaradnak írásai, emlékezete. Ő maga mondta 90. születésnapján az őt ünneplő barátainak: „Gyermekeim! Szeressétek a magyar kultúrát, a ma­gyar műveltséget! Adjátok tovább és őrizzétek! Ez a legfontosabb! Emlé­kezzetek arra, amit írtam vagy mond­tam, de engem elfeledhettek...” Harangozó Imre CD-sikerlista 1. Náksi & Brunner: Sunshine 2. Music Lunch by Dan von Schulz 3. Sub Bass Monster: Tovább is van, mondjam még? 4. Timo Maas: Connected 5. Destiny's Child: Survivor 6. Just The Best 2/2001. 7. Bravo Hits 33. 8. John Mayall and Friends: Along For The Ride 9. Scorpions: Acoustica 10. Garay Moor: Back To The Blues (Rock Island) Filmajánló Tigris és sárkány A kínai -— tajvani — amerikai kopro­dukcióban készült keleti szépségű me­sefilm főszereplője a tiszteletreméltó és rettegett harcos, Li (Chow Yun-Fat) és szintén nagy harci tudású kedvese (Michelle Yeoh). Li már hagyná pi­henni különleges erővel rendelkező jádekardját és a bölcselkedésnek szen­telné életét, mikor valaki ellopja tőle a mitikus fegyvert... Könyvajánló Madame Mao A Tiara Kiadó legújabb könyve, a Madame Mao regény formában meg­írt dokumentum. Szereplői valós, történelmi személyek. A főhősnek 23 éves korában már három — közöttük egy letagadott — férje volt, majd ez­után lett párja a hírhedt pártelnök­nek. A regényben váltakozva szólal meg a színésznőből lett pártvezér fe­leség, valamint a narrátor, aki a valós tényeket tudatva nem egyszer mint­egy kiigazítja a hősnőt. A könyvben rengeteg tényre derül fény, megtud­juk például, hogy 1959-ben milliók pusztultak éhen Kínában. De képet kapunk az úgynevezett kulturális for­radalom kialakulásáról és annak hát­teréről, a hatalom birtoklásáért vívott kíméletlen harcról is. A szerző, Anchee Min bár 1984-től az USA- ban él, annakidején maga is az ese­mények, résztvevője volt, hiszen 1957-ben Sanghajban született, ti­zenhét évesen munkatáborba küld­ték, majd utána került kapcsolatba Madame Mao-val. B. J. B l *dMlw' * • * #"• ■ V ■mhhhhh II ■ . SZEBERÉNYI TAMÁS: RoSENTHAL-VILLA oipuka aránylag fiatalon halt meg és «/f. anyuka ottmaradt három kisgye­rekkel. Én akkor 13 éves voltam, Sári 9 és Hellike 3. A parókiáról, ahol addig laktunk, ki kellett költöznünk, mert az szolgálati lakás volt és kellett a hely az új lelkésznek. De hova? Anyuka két­ségbeesetten keresett valamit, de nem talált semmi elfogadhatót. És akkor a véletlen a kezére játszott. Jó barátnője volt Irma néni, a Rosenthal-malom tu­lajdonosának a lánya. Az öreg Rosen­thal akkor már nem élt, Irma néni Pes­ten lakott a lányával, és a csabai Rosenthal-villa jóformán egész éven át üresen állt. Irma néni felajánlotta anyu­kának bérbe. Természetesen baráti áron, de még így is sok volt. Anyuka ennek ellenére elfogadta, és 1942 tava­szán beköltöztünk a villába. Ez a ház volt akkor Békéscsaba leg­szebb és legelegánsabb villája. Látszott rajta, hogy a legnagyobb csabai malom tulajdonosa építtette. Inkább kúria volt, mint villa. Kilenc szoba volt benne és két fürdőszoba meg egy gyönyörű téli­kert. Egy hosszú üvegfolyosó kötötte össze az egészet. Volt egy nagy konyha, raktárhelyiségek, mosókonyha, dup­lagarázs, ólak és egy házmesterház, istállóval. Baromfi- udvar, hatalmas díszkert szép öreg fák­kal, veteményeskert, gyümölcsös és egy üvegház. Központi fűtés is volt, de ezt nem használtuk, mert drága lett volna az üzemeltetése. Cserépkályhákkal fűtöt­tük a szobákat, amiket használtunk. Mit keresett egy szegény özvegy há­rom kis árvával ebben a főúri miliő­ben? Anyuka talpraesett volt és tudott számolni. Felvett két albérlőt, és ezzel fedezte a lakbért. Azután visszaköltöz­tek hozzánk a szülei^ Nagyapó meg Mimuska, Kassáról. Ok is segítettek. De ez sem volt elég a megélhetéshez, és ezért anyuka elhatározta, hogy kosz- tos diákokat fog felvenni. A ház nagy volt, hely volt elég. Elsőnek, próbaként osztálytársam, Mányoky Laci került hozzánk. Ez a la- kási rendet is megváltoztatta. Ketten együtt kaptunk egy szobát, és ezzel együtt egy korlátozott önállóságot. Nagyfiúk lettünk, és ezt mindketten igen értékeltük. Laci hamar belenőtt a családba. Mi ketten remekül megértettük egymást, és egyébként is alig voltak súrlódások. Lacinak az volt a szavajárása ha mér­gelődött, hogy „a dédnagyanyját”. Ezt Mimuska kezdetben kifogásolta, hogy nem szabad ilyen disznóságokat mon­dani. Nem értettem és megkérdeztem tőle, hogy mi ebben a disznóság? Mondta, hogy az, amit nem mond ki. Kérdeztem, hogy mire gondol, de ő sem mondta ki. Erre Lacit is megkér­deztem, és ő kimondta. E felvilágosítás után gondoltam, hogy Mimuskának van valamelyest igaza. De anyuka dip­lomatikus volt és úgy tett, mintha nem tudná miről van szó, és így Laci to­vábbra is zavartalanul használhatta a kedvenc kifejezését. tél folyamán azután egy remek öt­letünk támadt Lacival. Alakítot­tunk egy zenekart. A dolog úgy kezdő­dött, hogy volt a házban egy zongora, Filyó Bandi tudott néhány slágert ját­szani, nekem meg volt egy kis tangó­harmonikám. Pró­báltunk együtt mu­zsikálni. Nem tu­dom, hogy a kívülállókra ez hogyan ha­tott: nekünk tetszett. Laci készített egy dobot. Egy nagy edényt bevont elaszti­kus hártyával,Jól kifeszítette és készen volt a dob. O dobolt. Bevontuk még Uhrin Palcsit is a hegedűjével. És ké­szen volt a zenekar. Később még Réthy Béci is csatlakozott a tangóharmoniká­jával. Igazi zenedélutánokat rendeztünk a nagyszobában. Ilyenkor a ház lakói a konyhába vagy a szabadba menekültek. Szép hangosak voltunk. Nagyapó, aki erősen nagyothalló volt, mondta is, hogy ezt még ő is hallja. Ezen a jól sikerült éven felbátorodva anyuka elhatározta, hogy a következő évben felvesz több kosztosdiákot és nyit egy kisebb fajta intemátust. De a háború közbeszólt. 1944 nyara volt. El­menekültünk Pestre, és mikor '45 tava­szán visszatértünk, egy üres ház foga­dott. Még egy szeg sem volt a falakban. De szerencsénk volt, majdnem min­dent visszakaptunk. A berendezés egy részét a diakonissza anyaházba mentet­te Mekis Ádám, más részét a volt ház­mesteréktől szereztük vissza rendőrsé­gi segítséggel. Mert a volt házmester, volksbundos volt, leintemálták, és így nem tartozott a politikailag védett rab­lók közé. őriig rendezkedtünk be újra, jött az újabb csapás. A ruszkik lefoglal­ták a házat. Mi ugyan maradhattunk to­vább lakók, de a ház nagyobbik felében berendezték a kommandatúrát. Innen irányították a mellettünk lévő malom­ból történő élelmiszer-szállítmányokat az Ausztriában állomásozó szovjet csa­patok számára. Csak irodák voltak, egyedül Iván lakott a vendégszobában a feleségével, mint házőrző... (A fenti részletet a békéscsabai születésű szer­ző Hát ilyen az élet — A pennától a szöveg- szerkesztőig című, a Magyár Téka Erkel Sán­dor Könyvesház gondozásában a napokban megjelent könyvéből választottuk. Szeberényi Tamás 1946-ban érettségizett az Evangélikus Gimnáziumban, lelkészt oklevelet szerzett, majd politikai okokból kilépett az egyházi szol­gálatból. 1956-ban, a forradalom leverése után Nyugatra menekült; Aachenben él, ahol nyugdíjazásáig gimnáziumi tanárként tevé­kenykedett.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom