Békés Megyei Hírlap, 2001. június (56. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-02 / 128. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Közadósságot törlesztenek a városbarátok Adyé után megvilágítják a sétány valamennyi szobrát 8 Galambos Erzsi „legjei” Kiss Manyi a példaképe Elment a tűzcsiholó Lükő Gáborra emlékezünk Berobbant a zenei életbe a La Bomba Huszonöt éve kezdte a könnyűzenei élet keserédes kenyerét kóstolgatni a gyulai származású, jelenleg Békéscsabán éló' idősebb Hevesi „nővér”, Imre. A debreceni vegyipari szakközépiskolában padtársával, a jelenleg Olaszországban, Padovában lantmuzsikával foglalkozó Hodossy Zsolttal hozták létre a Stroncium 99 Superbandot. Hevesi Imre zenészi pályafutása az Eupidén, a Névtelen Nullán, a Jazz Mine-on keresztül vezetett a jelenlegi zenekarokig, a Hevesi Happy Bändig és a La Bombáig. Az utóbbi formáció nemrégiben szerepelt a Duna Televízióban és június 15-én látható, hallható lesz a tv2 Dáridó című műsorában. A La Bomba nemrégiben szerepelt a Duna Televízióban, június 15-én pedig látható, hallható lesz a Dáridóban. Az együttes tagjai (balról jobbra): Antovszki Tamás, Mező Mihály, Fábián Tamás, Hevesi Imre, Tímár Tamás és Skorka Zoltán fotó: veress erzsi Nem is gondolná az ember, hogy micsoda népszerűséggel járhat, ha egy sport- közvetítés hamarabb ér véget a vártnál. Pedig 1985-ben így történt, és a Magyar Rádióban műsoridő-kitöltésként bejátszottak egy, a széles nyilvánosság előtt addig ismeretlen számot, a Jeremyt. Be- mondták, hogy egy gyulai együttes, a Névtelen Nulla áll a dal „hátterében”. Aztán ezrével érkeztek a levelek, telefonok a rádióhoz, hogy forgassák le többször a számot. Beindult a gépezet, a Jeremy vezette a slágerlistát, az együttesnek kis-, majd nagylemezét adták ki, melyből több mint 46 ezer fogyott el: — A Névtelen Nullának előzménye is volt, mégpedig az Eupide — mondja Hevesi Imre. — Ez a zenekar egy általunk megismert, nagyon szép görög lányról kapta a nevét. 1979-ben a gyulai EDÜ-n a pol-beat kategóriában fesztiváldíjat nyertünk. Főként chilei, bolíviai zenéket, megzenésített verseket adtunk elő. Az Eupide után alakult meg a Névtelen Nulla, melyet Erdős Péter, Hevesi Tamás és Imre, Gyuris Róbert, Fábián Tamás és Ürmösi László jegyzett. 1981-ben EDÜ-t nyertek, 1982-ben a székesfehérvári dalfesztiválon aranydiplomát kaptak és 1984- ben, a Budai Ifjúsági Parkban rendezett tehetségkutatón is rájuk voksolt a zsűri. Egyik díjként a rádió felvette két dalukat, mégpedig a Diadalt (Mident megteszek, hogy én legyek az első) és a Jeremyt. A számok befutottak, és akkoriban unikumnak számított, hogy egy Békés megyei könnyűzenei együttesnek nagylemeze jelent meg. A még nagyobb sikert ugyanakkor gátolta a Budapesttől való távolság, ami nem csak a kilométerekben nyilvánult meg. A fiatalembereknek dönteniük kellett arról is: a zenészi pályafutást vagy a tanulmányaikat ré- szesítik-e előnyben. Erdős Péter — jelenleg a békéscsabai atléták edzője — és Gyuris Róbert — ma szájsebész, fogorvos — az utóbbi mellett döntött. Bekerült az együttesbe Köles István, aki most a békéscsabai képviselő-testület kulturális és sportbizottságának az elnöke. — A Névtelen Nulla megszűnése után „húgommal”, Tamással létrehoztuk a Hevesi Nővérek formációt, de már eközben alakulgatott a Jazz Mine. Ez a zenekar 10 évet élt meg, tagjai Köles István, Gulyás Levente, Szabó László, Makay László, Dajka Krisztián, Pfeff Márton és jómagam voltunk — emlékezik Hevesi Imre. — A Jazz Mine felbomlása után tavaly kezdte bontogatni szárnyait a Hevesi Happy Band, mely egy 11 tagú zenekar, és főként régi, beat- korszakbeli zenéket játszunk, kiegészítve mai előadók népszerű számaival. Emellett 2000 márciusában megalakítottuk a La Bombát. A zenekar műsorának a gerincét latin-amerikai, spanyol és afro-kubai zenék adják, de a vüág más népeinek — roma, indián — értékes dalai is felcsendülnek koncertjeinken. A La Bombát elsősorban azért hoztuk létre, hogy a magyar közönség is megismerhesse ezt a különleges zenei vüágot. Vagyis az említett zenei értékek találkozzanak a szórakozni, táncolni vágyó közönséggel. A La Bomba tagjai: Hevesi Imre (Hevó • Emerico deVito)—gitárok, furulyák, ének, ütősök, szájdob, taps, Fábián Tamás (Senior Conga Tom) — congas, guiro, cabasa, chimes, claves, kolomp, fadob és bongos, Mező Mihály (Don Miguel) — gitár, ének, szájbőgő, kanna, kasztanyett, shaker, kanalak, taps, fütty, Antovszki Tamás (Antonio Hose de Tomato) — szólógitár, ének, ütősök, Skoika Zoltán (Jacomo Desperado) — basszusgitár, ének, gitár, ütősök, taps és Tímár Tamás (dobok, cinek). — Úgy tapasztaljuk, hogy törekvésünknek jövője van. Ezt támasztja alá a közönség visszajelzése, a meghívások nagy száma és a szakma elismerése is — hangsúlyozza Hevesi Imre. —Elkészítettünk egy demoanyagot, szerepeltünk nemrégiben a Duna Televízióban, június 15-én fellépünk a tv2 Dáridó című műsorában. Június 26-án a Városházi estéken a mexikói étel- és italkülönlegességek „kísérőjeként” zenél az együttes. A békéscsabai Elektroház-napokon június 14-én a Rádió 1 latin-partyján is játszik a La Bomba, hasonlóan a Fiestához és a Calvadoshoz. Ősszel CD-vel és kazettával Szeretnénk megjelenni. Úgy látjuk, a közönségnél igény mutatkozik erre, hiszen a koncertek után odajönnek és érdeklődnek, hogy a zenei anyaghoz miként juthatnának hozza. A „civil” életben pedagógusi diplomával rendelkező Hevesi Imre az iskolákban is sűrűn találkozik gyerekekkel, de nem a padsorok között. Zűrzavar elnevezésű zenekarával akusztikus zenei csemegéket kínálnak, valamint megzenésített verseket adnak elő. És hogy a zenéhez kapcsolódó sokrétű tevékenységnek a felsorolását folytassuk, működteti Békéscsabán a Hevesi hangszerboltot is. — Ez inkább a hangszerek iránti szerelem „terméke”, mint kimondottan üzleti vállalkozás — mondja. — A hangszerárusítás nagyon tőkeigényes tevékenység és a befektetés nagyon hosszú forgási idő alatt térül meg, hoz hasznot. Ugyanakkor megismerhetem a legújabb hangszercsodákat, zenészekkel, zeneszerető emberekkel találkozhatok, beszélgethetek, segíthetek egy-egy hangszer kiválasztásában. Nyemcsok László Ami a csillogás mögött van Hevesi Imre felesége nyilvántartása szerint az utóbbi 12 évben 12 hétvégét töltött családja — neje, valamint két kislánya, Rebeka és Annabella — körében. Egy-egy környékbeli, esti koncertre is már kora délután megkezdődik a készülődés a hangszerek, a szükséges technika bepakolásával, az utazással. Mivel csak élőkoncertet adnak, a helyszínen is időigényes a beszerelés, beálü- tás, bár megtanultak már szélsebesen is szerelni. Miután lemegy az általában 1—2 órás koncert, visszafelé történik mindez. Szóval, egy-egy koncert 10—12 órás elfoglaltságot jelent. Hevesi Imre a hangosításra is sokat ad, és mint mondja, szerencsére már a megyében is bérelhető szuperminőségű Electro-Voice hangosítás Veres Andrásnak és Baranyai Jánosnak köszönhetően. Ettől függetlenül nekik is rendelkezniük kell kisebb „kaliberű” hang- technikai berendezésekkel, és természetesen a hangszerek megvásárlása, cserélése, karbantartása sem olcsó mulatság. Meg kell oldaniuk az utazást, a szállítást, ehhez még hiányzik egy állandó partner. Mellékesnek tűnhet — pedig az igényes megjelenés szempontjából egyáltalán nem az — a zenei stílushoz illő ruházat beszerzése. Ahhoz, hogy a zenekart minél szélesebb körben megismerjék, szóróanyagokra is szükség van, említhetjük a nyomdai reklámanyagokat vagy a multimédiás CD-t. A saját kiadású CD elkészítésére legalább 800 ezer forinttal kellene rendelkezniük. Vagyis mindezt a gázsiból lehetetlen kigazdálkodni szponzorok, mentorok nélkül. Ugyanakkor egyre több cég ismeri fel, hogy egy-egy zenekar támogatása számára jól kiaknázható lehetőséget — reklámoktól akár az ingyenkoncertig — hordoz. EGY FELMÉRÉS TANULSÁGAI A kecskeméti Kiskunsági EU Integrációs Műhely a napokban felmérést készített a Duna-Tisza közén élő agrártermelők autópálya használati szokásairól. Mint jelentésükből kiderül, az M5-ÖS autópálya Kecskemét-Budapest közötti, mintegy 80 kilométeres szakaszát a termelők 11 százaléka, a mintegy 30 kilométeres Kecskemét-Kiskunfélegyháza utat pedig 62 százaléka még soha nem használta. Egyszerűen megrettentek a magas tarifától. A megkérdezettek egytizede félelmeit hetente egyszer legyőzi és rámerészkedik a Kecskemét-Budapest szakaszra, de a Kecskemét és Félegyháza közötti útra senki. A havonkénti adatok sem mutatnak sokkal jobb képet, a hosszabb szakaszt legalább egyszer a termelők 14,5 százaléka, a rövi- debbet pedig mindössze 9,5 százaléka veszi igénybe. A Tiszántúlon élők — köztük a Békés megyeiek — autópálya használatáról nincs adat, de feltételezhető, hogy esetükben még alacsonyabb számok jönnének ki. Az integrációs műhely által megkérdezett termelők közel fele úgy látja (ebben nyilván az itteniek véleménye sem különbözik), hogy évi 12 ezer forintos matricadíj lenne reális a pályán, amiből most mindössze hatszor lehet Kecskemétről Budapestre fel- és visszaautózni. Az M5-ÖS díjai a termelők számára elviselhetetlenül magasak. A fővárosi nagybani piacokon ugyanis nem azt kérdezik, hogy honnan tetszett hozni az árut, hanem hogy milyen a minősége. Márpedig aki a Duna-Tisza közéről vagy Békésből szállítja a primőrt, s nem a fővároshoz tapadt Gyálról, Vecsésről, Üllőről, annak már az üzemanyagár jelentősen növeli a költségeit. Aki ehhez még autópályán is akar szállítani, gazdaságilag meghal. így aztán marad az araszolás, a korán kelés, a kockázatos utazás az autópálya melletti, alsóbbrendű főúton. Mert élni kell, ha már valakik valamikor úgy határoztak, hogy az ország leggazdagabb része a keleti. Ha nem így lenne, akkor nem az M5-ös volna az egyetlen tarifás autópálya. Olvasom, hogy az illetékes minisztérium felújította a múlt év végén megszakadt tárgyalásokat az M5-ös üzemeltetőivel arról, hogy a sztrádát is vonják be a matricás rendszerbe. Jó hír. De mellé egy rossz: július elsejétől ismét emelik az autópálya használati díját, a Kecskemét-Budapest szakaszon a személygépkocsikért 1820 forintot kell fizetnünk. Oda. Ugyanennyit vissza — ha nem ment még el a kedvünk attól, hogy itt éljünk... Árpási Zoltán Mert élni kell... Kondoros, 1935. A Pusztay Istvánná körtyv- és papírkereskedésének kiadásában megjelent képeslap a Kondorosi csárda egykori hangulatát idézi fel
