Békés Megyei Hírlap, 2001. május (56. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-19 / 116. szám
2001. május 19-20., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Czeizel Endre Gyulán járt Arany János TORNÁVAL KEZDTE A GESZTI NAPOKAT 9 Másfél évszázaddal ezelőtt, 1851. májusában a tizenhárom kilométerre lévő Nagyszalontáról lovas kocsi hajtott Gesztre. A kocsi utasa Arany János volt, aki mint Tisza Domokos nevelője érkezett a Tisza-kastélyhoz. A nagy költő fél évig költészetre oktatatta Domokost. Fél év röpke idő, ám Arany János szeretett Geszten élni, így örök emléket hagytak benne a geszti hónapok. Az Ágnes asszony és a Tetemre hívás című balladák hősei pedig geszti ihletésűek. Arany Jánost egykori debreceni tanulótársa, a nálánál egy évvel idősebb Kovács János (aki erős szálakkal kötődik Szeghalomhoz, és a Sárrét fővárosában évente, hagyományosan Kovács János Országos Középiskolai Földrajzversenyt rendeznek az emlékére) kérte fel a geszti nevelői állásra. Kovács János már több éve tanította Tisza Domokost, akinek akkortájt poézisokta- tót kerestek. A derék barát természetesen Arany Jánost találta a legalkalmasabbnak. Gesztre érkezve, a neves költő a Tisza- kastély úgynevezett pavilonjában, egy udvarra néző kis szobában kapott szállást. (Ebben a helyiségben ma a geszti Arany János Általános Iskola számítástechnika szaktanterme található — a szerk.) Ám a melegebb időszakokban Arany János a kies kerti lakásban érezte igazán jól magát. Arany László — legnagyobb epikus költőnk fia — így írt apja geszti kis házáról: „Lakása a kastély parkjában egy kis remetelak volt, amely máig is fennáll. Egyetlen szoba van benne, az is kicsi. Zsúpos födelére hatalmas bükk és szilfák terjesztik árnyékukat. Igazi magános erdei lak”. Geszten, Arany János Kovács János mellett, Szabó Józseffel, a helyi református lelkésszel barátkozott. Á lelkész Aranynál több évvel idősebb volt, ezért őt egykor szalontai rektorként tanította. Szintén jó viszonyban volt Arany Tisza Domokos angoltanárával, Charles Monarddal is. Kettejükről egy színes történetet is megörökített Arany László: „Charles Monard nagyon szeretett minden szeszes italt. Egyszer atyám valahonnan kitűnő ó-szilvóriumot kapott. Az angol ekkor azzal az ajánlattal lepte meg, hogy ő szeretne magyarul tanulni. Vegyenek leckéket cserébe. O az angol kiejtésre tanítja atyámat, az atyám viszont tanítsa őt magyarul. Atyám kapott a jó alkalmon. Meg is kezdték a leckét. E közben a szilvórium az asztalon állt, s az angol derekasan hozzálátott. De se a magyarul tanulásban nem tanúsított sok buzgalmat, se az angol nyelv titkait nem igen igyekezett atyám előtt föltárni. Mikor pedig a szilvórium elfogyott, szólt nagy nyugalommal: Tudja mit, Mr. Arany! Én meggondoltam. Ez a csere — lecke nem igazságos. Mert én itt minden kocsistól megtanulhatok magyarul, ön pedig angolul nem tanulhat senkitől, csak tőlem. Én hát abbahagyom.” Arany János számos verset írt Geszten. Ezek közül az egyik legismertebb a Hajnali kürt, amely a helybéliek vadászatra készülődését örökíti meg. Ám a költőt ennek ellenére a mindennapokban nem foglalkoztatta a vadászat. Állítólag egyszer mégis kicsalták őt a gesztiek vadászni, s kétszer rá is lőtt egy nyúlra, de sikertelenül. A visszaemlékezések szerint Arany korán feküdt és korán kelt. Sőt, reggelente még tornázott is a geszti kis házban. Reggelire gyakran fogyasztott bivalytejet, amibe a kenyeret beleaprította. A főtt ételek közül a paprikás csirkét galuskával, valamint a tepertős-tejfölös túrós csuszát kedvelte. A tanítás mellett kedvtelésből földméréssel (többször Zsadányba is hívták) is foglalkozott. Mivel Nagyszalonta Geszttől fél órára volt lovas kocsin, Arany János gyakran hazamehetett vagy családját hozták cl hozzá. Különösen az akkor hét éves fia tartózkodott huzamosabban is nála. De nem csak Arany Laci járt Geszten, hanem Tisza Domokos is a költő szalontai otthonában. Arany a forradalom és szabadság- harc leverését követő nehéz időkben kapott otthont és megélhetést Geszten. A költő fél évet élt a településen, a gesztiek mégis örökre a magukénak érzik. A FALRA ÍRTA VERSFOSZLÁNYAIT — Visszaemlékezésekből ismert, hogy a kastély udvarán egyetlen szobából álló házban Arany János éjjeli szekrényén mindig ott volt a ceruza. A sötétben nem gyújtott gyertyát, hanem a falra írta fel a megőrzésre érdemesített gondolatait, valamint a fejéből kipattanó versfoszlányokat, amiket később költeményekké rendezett. A nagy költő kézírásai még 1945- ben is olvashatók voltak a kis házikó falán. Ám a világháborút követő időszakban máig ismeretlen személyek szétverték az épületet, így semmisült meg a páratlan értékű ereklye — tudtuk meg Szerb József polgármestertől. Bő két évtizedes enyészet után, 1967-ben — Arany János születésének 15Q. évfordulója kapcsán — vetődött fel, hogy a költő számára kedves geszti lakot újra kellene építeni. A korhű Arany házikó létrehozásában sok helybéli önzetlenül segédkezett. Az újjáépítés óta a kis zsúpfedeles épületben kiállítás — amely a nagy költő emlékét idézi — várja az érdeklődőket. Álmok, Magyarország nélkül Olvasom az egyik csokoládégyár játékának beharangozó közleményében, hogy Európa fiataljainak szokásai még soha nem voltak annyira hasonlóak, mint napjainkban: ugyanolyan csokoládét esznek, ugyanolyan farmerban járnak, és ugyanolyan televízió-csatornákon ugyanazokat a sztárokat nézik. Az egyenszokások és egyenkedvencek annak ellenére jellemzik őket, hogy életfelfogásuk és anyagi helyzetük jelentősen különbözik egymástól. Hogy kell-e sajnálnunk a Sport szelet, a Tibi csoki, a Mizó- vagy a Hajdú-tej, egyes magyar tévé- és rádiócsatornák trónfosztását, majd elveszejtését, hazai termékeket gyártó vállalatok piacszerzés címén való bezárását, ez természetesen ízlés, nemzeti lelkűiét és munkahely kérdése. Mint ahogy az is megközelítés kérdése, hogy jó-e nekünk a globalizáció, amelynek folyamatában elérkezünk majd egy ponthoz, ahol a gazdasági érdek átcsap a nemzeti érdek és érzület felett, s amelyen túl a fogyasztót már nem érdekli, hogy ő magyar, német vagy francia, a szeme előtt csak az lebeg: minél könnyebben éljen, minél gazdagabb legyen. Nem véletlen, hogy a szegény emberek körében a legnagyobb a nemzeti hovatartozás érzése — esetünkben a magyarságtudat —, majd a gazdag polgárságnál, amelyik akkor már hobbiként megengedheti magának, hogy nemzeti legyen, adott esetben magyar. A két réteg közöttieknek általában sem kedvük, sem idejük nemzetieskedni, az ő életük alapvetően a tisztes megélhetésért folytatott küzdelemről szól. Eljön az idő, sajnos nem is túl sokára, amikor Éurópa felszívja a kis nemzeteket, s köny- nyen lehet, hogy Petőfi nyelvét annyian értik majd a Kárpát-medencében, mint ma a latint. Holt nyelvvé válik. Visszatérve a bevezetőben említett játékra, három hete írogatják a fiatalok az álmaikat a csokoládégyámak, s akinek szerencséje van, azét valóra is váltják. Nos, az álmok tekintetében sincs különbség a kontinens fiataljai között, leginkább ott is, itt is utazni szeremének. A mi álmodozóink többsége Európa nagyvárosait keresné fel, utána az USA-t, de vonzóak a Seychelles- vagy a Maldív- szigetek, és sokan szeremének eljutni Ázsiába (Hongkongba, Bangkokba, Báli szigetére), Dél-Amerikába (Pemba, Brazíliába), Afrikába (Egyiptomba vagy egy jó szafari túrára) és Ausztráliába is, ahová 5 százalékuk repülne el. Magyarországi körutazásról senki nem álmodik. Árpási Zoltán Holt nyelvvé válik. Haumann Péter hatvanéves Szülei mesterségét követve fodrász akart lenni £ JÉ Az emberi agy a legnagyobb természeti kincs Medgyesegyháza, 1927. A képeslap hűen ábrázolja a Bethlen-korszak alföldi kisvárosi valóját. A keskeny járdára menekült bevásárlók mint üde szigeten ácsorognak a sártenger közepén Stachó III. János 150 éve hunyt el Családjával Gyulán, a mai Sörpince épületében lakott ffR* A költő a főtt ételek közül a paprikás csirkét galuskával, valamint a tepertős-tejfölös túrós csuszát kedvelte — Arany János emlékét folyamatosan ápoltuk, ápoljuk Geszten. A róla elnevezett úttörőcsapat 1957-től a rendszerváltásig sikerrel működött. Jelenleg pedig, szintén az iskolánál, az Arany János Hagyományőrző Egyesület teszi ugyanezt. Iskolánk 1998 márciusában, a költő születésének 171. évfordulóján vette fel az Arany János Általános Iskola nevet. Immár csaknem három évtizede Arany János szavalóversenyeket rendezünk, amelyre az utóbbi években a nagyszalontai diákokat is meghívjuk. Ám a nagy költő kapcsán gyakran felvetődik bennünk egy hiányérzet is. Mi nem használhatjuk Geszt és Nagyszalonta között azt az utat, amelyen geszti tartózkodása idején Arany János rendszeresen oda-vissza járt. Ha községünknél megnyílhatna az országhatár, akkor mindössze bő tíz kilométer távolságra lennénk Arany szülőföldjétől, Nagyszalontától. Ráadásul az átkelő révén Geszt zsáktelepülési jellege is megszűnne. Ám sajnos úgy tűnik: erre még hosszú ideig kell várni — közölte érdeklődésünkre Szerb József, Geszt polgármestere. Magyar! Barna
